Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

8 ÜÖGRÄD W65. április 23. vasárnap R egged fed hat A rádió­muzsikát megszakítja az időjárás jelentés: „Budapest felett az ég­bolt borús; gyenge északnyu­gati szél fúj, a hőmérséklet mínusz 7 fok.” Apa az ágy szélén ül, odaszól anyának: — Légy szíves a gumitalpú cipőmet kiadni a szekrényből, mert tegnap átázott a bakan­csom. Anya az éjjeliszekrény al­ján kotorász, morog magában, nem találja azt, amit keresi Szava akkor hangosodik meg, amikor apa cigarettára gyújt: — Naponta nyok-tíz forint füstölnivalóra... Nagyanya bedugja fejét a konyhaajtó résén: — Betöltöttem a kávét; ha kihűl, ne morogjatok megint, hogy mindent rosszul csiná­lok. Ketten egyszerre felednek, de Laci ezt mér nem hadija, mert fejére húzza a paplant Ö ezen a héten délutános, rá­ér heverészni. A „kinti világban” hirtelen csend lesz, apuék a konyhai tűzhely mellett állva isszák a kávét. Krizsán szorrlszédék balkonján kukorékol a levá­gásra szánt kakas, az ébreszti fel Böbét Laci nővére tizen­négy éves, jövőre technikum­ba iratkozik be. De apa hiába villanyhegesztő élmunkás, ha nem lesz legalább jeles a bi­zonyítványa, mehet másnak. Böbe tavaszt álmodott, úgy mered a homályos ablaküveg­re, mintha rémek ijesztget­nék. Eszébe jut a magyar dolgozat: „Az Aranyember Tímeájának jellemzése.” Anya mór télikabátban áld, annak kiáltozza, olyan szem­rehányóan, mintha ő volna az oka, hogy a csónakázás 'csak álom: — Miért nem keltettél fel? Tudod, hogy az este fájt a fe­jem, tudod, hogy korán akar­tam nekiülni a dolgozatírás­nak. — Szemtelen vagy Böbe, — harsogja anya —, egy szóval sem mondtad, hogy keltselek fel. Laci a kedvenc álmodo­zásába merül: Zsúfolásig megtelt a sta­dion ... Ezren és ezren kiál­tozzák: „Rajta Laci... Pata­ki Laci... Lássuk a harmadik gólt!...” Apa jéghideg, nikotinszagú keze érinti az arcát: — Szervusz, kisöreg, ha sok a dolga a nagyinak, segíts neki. A másodosztályos tankönyv­ben lapozgat és hangosan kezdi el kedvenc meséjét: „Egy fiú nagyon szeretett volna fecske lenni...” — Leszel szíves befogni a szádat? 1 Szeretett nénje ilyen gyen­géden figyelmezteti. Laci tudná, mit feleljen, de Böbe, cserében azért, hogy egy hé­ten át elhozta helyette a tejet a Közértből, neki ígérte a csehszlovákiai golyóstollát. Laciról senki sem tudja, hogy csoda-csatárként emle­getik az újságok és hogy ő lesz az, akit egy új Tyitov első holdutasként elvisz szputnyikján a világűrbe. A való életben Laci oliyan üz­leti szellemet árul el, hogy a legmegátalkodottabb keres­kedő Is megirigyelhetné. Ki­szagolja, hogy háj at árusíta­nak a Hússzékben, fut haza: „Anya, kérem a kosarat és a pénzt. Sorban állok, akár es­téig is, de tudni szeretném, mi lesiz a jutalmam.” Hisz az ígéretekben. A noteszében ilyent éle feljegyzéseket talál­hatunk: „Apától jár cipőpu- colásért Tibi-csokoládé ... Nagyitól, január 7-én fcrump- lihámozásért 1 radír. „ Anyá­tól, félévi bízón yítványosztás- kor ismételten rekarnié...” Egy másodosztályú tanuló ..üzleti” feljegyzései között miért szerepel a noteszében 'öbbszörösen is a rekarnié? Kevesen tudják — mert tit­kolni való —, hogy Laci ma is abbah a fa-rácsozatú gye­rekágyban fekszik, amelyben hároméves korában altatgat- 1ák. Tavaly, amikor a man­duláját kivették, a legjobb barátjának se engedte meg, hogy meglátogassa, nehogy az iskolában híre fusson a fa- rácsolatú fekhelynek, amely­ben már a lábát se tudja ki­nyújtani. „Ha megkapom a prémiumot” — mondja apa, de ez olyan lári-fári ígéret, 4 mit nem is érdemes a no­teszbe felírni, hiszen örülni kell, ha, a prémiumból új konyhai takaréktűzhelyre futja, nem ám fényűzésnek számító rekamiéra. Sásdi Sándor Egyenes utón R Csak a lottó segíthet. Anya negyedik éve ugyanazzal az öt számmal próbálkozik és három harmincért hétröl-hétre megvásárolja a reményt Na­gyinak fogsort, apának bun­dabéléses kabátot csináltat a nyereményből, de bőségesen futja — mert négytalálatosmál alább nem adja — Böbe ke­lengye ágyneműjére, televí­zióra és a kiságy helyére ke­rülő bordóhuzaitú, epedás re­kamiéra. Apa már robog a gyár felé, Böbe tupínozza haját a tükör előtt, anya a sálat köti a nya­kára, közben nagyanyának tart előadást: — A darálnivaló hús egy kiló legyen, de ha faggyút tesznek iá, a világért el ne fogadja. A töltelékbe való rizst külön főzze meg, mert a múltkor is ropogott a fogam alatt Az ajtóban jut eszébe: — Istenem, a lottószelvé­nyemet nem ... ■ .em ki, pe­dig ha délig be nem do­bom... Pél hét, csütörtök, ha neki­ülök a szelvénnyel vesZkőd- ni... Böbe vteszafondiil a tükör­ből: — Ebedj nyugodtan, anya, majd én elintézek mindent. B elemerül újra a tupíro- zásba, az orra melletti pattanással is jódara­big veszkódik, és mire észbekap, elmúlt háromne­gyed nyolc. Arra sincs ideje, hogy reggelizzen. Az aktatás­káját útközben kapcsolja be, lihegve fut az iskola felé. Nagyanya elmossa a reggeli edényt, takarít, aztán hiába készült neki a veszekedésnek, a Hússzékben olyan darálni- valót kapott, hogy — mint mondotta — rajzolná se lehet­ne szebbet. Könyökig vájkál a keverékben, amikor eszébe jut a lottó. A gyerek öröm­mel vállalkozik a fontos fel­adatra: — Bízd rám nagyi! Én ál­momban is felsorohatom anya számait: 6, 13, 52, 61, 64. A noteszében szereplő re- kamié jut eszébe a sokminden mellett, azért izgatott és emiatt cseppen az 52-es számra jókora pacni. Már- már felkiáltana, hogy: „Nagyi, mitevő legyek?”, de idejében észretér, úgy próbál segíteni a bajon, hogy senki más ne tudjon róla. A pacnin semmi­képpen se látszana keresztül az x jel, legegyszerűbb tehát, ha az 53-ast húzza keresztül mindhárom szelvényen. — A trafik előtti ládába bedobom a szelvényt. Ha nagyi megkérdezné: „Rendesen kitöltötted?” bizo­nyosan elpirulna, dadogna és annak rossz végle lenne. Sze­rencsére a nyanya — aho­gyan apa szokta néha nevezni — a töltöttkáposzta miatt iz­gul és a szokásos figyelmez­tetésről is megfeledkezik: „Gombold be a kabátodat és vigyázz, ha átmégy a másik oldalra..." A feketeleves azonban még hátra van. Anya este hazajön a gyárból és egészen bizonyos, hogy nem a szokottal kezdi: „Bolond, aki üzemi kosztot eszik. A leves ma is mosoga­tóvíz volt, a káposztástészta ragacsos.” A festetthaiú Gu­lyásáét is elfelejti szóbahozni, kigúnyolni, hogy vénségére bolondult meg és újságban hirdeti a férjhezmenetelnék- jót. Nem, dehogyis szidja a Lajtos-brigádot, hogy miattuk maradtak le a tervteljesítés­ben, egyenesen és hirtelen mellének szegezi majd a kér­dést: „Hová tetted a lottószel­vényt?” Anya kézbeveszi, megnézi és kitör a balhé... Szerencsére a káposzta töl­telékjében megint kemény maradt a rizsa, korcogott anya foga alatt és ebből lett olyan muri, hogy Krizsán né­ni bekopogott. — Baj van kedveskéim? Aoa tréfával akarja elütni: — Az a baj, szomszédasz- szony, hogy öregszik a felesé­gem, a foga nem rág úgy, ahogyan kellene ... Ez csak olaj a tűzre. Nagyi már megkapta a magáét, utána a villanyhegiesztő él- munkás következik: — A tréfában mindig van egy adag igazság; ha öregnek találsz, válj el, keress fiata­V! labbat, én el tudom tartani magamat és a két gyermeke­met ... Anyádat viheted ma­gaddal, majd az új menye kérésére ö is külön főzi a töltelékbe szánt rizst acsora után elmarad a rádiózás. Egyik a szo­ba felső, a másik az alsó sarkába telepedik le. Aki kimegy, bevágja ma­ga után az ajtót, nagyanya csak azért is, előveszi kap­csos imádságos könyvét és az olvasóját. A lottót elő se hozza senki. Laci mégis nyugtalanul al­szik. Azt álmodja, hogy az 52-es számot, három másikkal együtt, kihúzzák, anya rájön a csalásra, klbomlott hajjal fut végig a Wesselényi utcán: „A fiam, a saját fiam tett tönkre...” Reggel fáradtan ébredt La­ci. Amikor kettesben marad­nak nagyival, segít neki ta­karítani, meglepi azzal, hogy a pincéből, akármilyen keser­vesen is, de felcepel egy kan­na szenet. A kávét üresen issza, ül a kályha mellett, olyan összekuporodva, hogy a nagyanyja ijedten kérdezi: — Beteg vagy? Hosszan sóhajt, mint akiből kiszállni készül a lélek, és fe­lelet helyett, visszakérdez: — Nagyi, aki még gyerek, azt is be lehet zárni okirat­hamisításért? „Ez is csak olyannak jut eszébe, aki nem tanul hit­tant” — gondolja az öreg­asszony és tapogatja Laci homlokát, lázas-e? Némelykor szerencse, hogy a felnőttek többet törődnek a más dolgával, mint a sa­játjukkal. Anyának, a gyárból hazajövet, pénteken se jut eszébe a lottószelvény. Apa kitálal a meg­lepetéssel: a gyár elfo­gadta az újítást, amellyel évente másfél millió forint megtakarítást érnek el. Mindenki örül, csak Laci gubbaszt szótlanul a kályha mellett. Apa is megtapogatja a homlokát, mire nagyi azt mondja: — Ha nem is lázas, baja lehet, -mert egész délelőtt na­gyon a kedvemre járt, amel­lett mindenféléket összekér­dezett. Éjszaka; álmában az osz­tályfőnök előtt reszketett La­ci; próbálta mentegetni az „okira thamisítást”, de a vá­lasz kérlelhetetlen: „Kizárási indítvány a konferencián!” eggel mezítláb fut a postaládához. A kony­hai gyékényszőnyegen állva, remegő kézzel tartja kezében az újságot: „A Sportfogadási és Lottó Igazga­tóság tájékoztatása szerint, a hetedik játékhéten Pilisvörös- várott, a Jókai Művelődési Otthonban megtartott lottó­sorsoláson a következő nye­rőszámokait húzták ki: 4, 29, 31, 35, 64...” Apa az ágy szélén ülve, fújja a cigarettafüstöt. Laci lelken­dezve lobogtatja az újságot: — Anya, egyes találatod van, kihúzták a 64-est! Anya mérgesen mondja: — Majd, amit az egyes ta­lálatért fizetnek, azon veszem meg neked a rökamiét. Nem baj, ha sohasem lesz rökamié, inkább összehúzódik a kiságyban, csak nyugodt le­gyen a lelkiismerete, mert — ezt nem álomban, hanem a valóságban mondta az osz- • tályfőnök — a nyugodt lelki­ismeret a legjobb altató. Apa meglepetést tartogat a számára: — Egyelőre csak mi, férfiak tudjunk róla: elbúcsúzhatsz a csecsemőkori fekhelyedtől: délután szállítják a bútorüz­letből a bordó hu zatú röka­miét. Az újításért járó elő­legnek köszönheted... Laci nevet, ugrál, fut le- föl, mint tavaszi csikó a ré­ten. Böbe hangja ostorként csördít a nyakába: — Siess a Közért-be tejért, ha ieénvt tartasz a cseh go­lyós to Ura. MOLNÁR JENŐ: Felforr a tej Felforr a tej. Mennyi jó íz az asztalom Vasárnap ez: nem hajt köznapi izgalom. Milyen öröm! Feszül a fal is a kedvtől. Mind-mind gyerek szertelen jókedve feltör. Szívem fehér. Most kivirágzik a kés is. Fölkap a szél, friss napsugarak felé visz. Kint a világ. Nem forog zavaros örvény. Hogy melegít a csorba a pöttyös bögrén. Fordul a föld, befelé néz önmagába s ránk hull az ég áttetsző mély tisztasága. Telt az idő rózsaszín csepp örömökkel. Köszöntelek jóízű, nyíltszívű reggel! PATAKI JÓZSEF: ALMÁSI PISTA HÁZA Vincze György § § § § c/lz öreg ló A vonaton találkoztam Ká­roly bácsival. Azt mondta; megy a vásárba lovat venni. Mert volt két lova is az öreg­nek. csahkogy amikor belé­pett a tsz-be. beadta őket Most aztán egy sincs. — Pedig — oldatott — ló nélkül nem leihet dologzni. A dologidő meg egyre jobban közeledik. Olyan gyorsan kita­vaszodik. hogy észre .gém vesszük. Meg aztán, most ói­ra kezdek. — Húzta ki magát, — Ismét a magamén.. Tudod fiam. újra ón leszek a gaz­da... Az enyémen, a magam gazdája. Károly bácsi minden szavá­ban és célzott pillantásában szemrehányás volt. A vonat döcögött. Keveset beszélt. S amikor beszélt, a szavaikat ta­golva ejtette. Nyugtalan w>lt és ideges. Valami kimondha­tatlan. valami megfoghatatlan bujkált benne. Buikált és ker- getődzött arcán is a komorság és a mosoly. Olyan volt az ábrázata, mint; az égen a sok tavaszi felhő és a Nap. Elbo­rult. aztán kitisztult, majd új­ra .jöttek a felhők és megint győzött a Naro. A Nap fénye a vonat abla­kon keresztül rozsdaszinűre festette Károly bácsi borotvá­lattan állát. Ügy nézte a zeb­raszínű szántóföldeket, •~'int- ha kémlelni akarná a termé­szetet. amely most ocsúdik té­li álmából. Szótlanul figyeltem. Keres­tem azt a kimondhatatlan és megfoghatatlan valamit. Mert arcának bőre alatt lappan­gott — mintegy kezdődő be­tegség —, a bizalmatlanság. Minden pillantásával azt kér­dezte: bogvan kezdjem, mit csináljak, hogy lesz jobb. Nem akartam megzavarni beszédemmel. No meg minden ember többé-kevésbé maga irányítja saiát sorsát. Ugyan­akkor éreztem, hogy szólni kellene. Vállon kellene ragad­ni. mert úgy rohan, mint az oktalan gyermek. S ha elesik megint, mást okol. ..Hogy lát­tátok. mit teszek, miért nem szóltatok.” Nem avatkoztam a dolgába. Kis idő után ő kezdte újra a beszélgetést. — Mit csinálsz a városban? — Körülnézek — feleltem. Aztán hirtelen felötlött ben­nem. — Tudja mit. Károly bá­tyám? — Na fiam — nézett ven. — Elmegyek magával meg­nézem. miiven lovat vesz. — Az ló lesz! — biccentett fejével. — De értesz-e a ló­hoz? Mert a ló csak akkor ár valamit ha jó dolgos, meg szép is. mint a menyecske. Mert a menyecske is csak úgy jó... Szóval ha takaros. Persze legyen fiatal is. meg ne le­gyen kehes. mert volt egv- szer e*v kehes lovam, aztán— Addig mesélte Károly bácsi, a kehes lovat, amíg megérkez­tünk. Az állomás forgatagá­ban. úgv lépkedett, mint aki nagyon siet. mintha gyorsan túl akarna esni életének egv nagy eseményén. Mert ha ké­sik. ha lassan meev. lehet hogy megváltozik a vélemé­nye. — Károly bácsi — törtem meg kettőnk csendjét. — Én nem nagyon ismerem a lova­kat... Meg azt akarom mon­dani. hogy... szóval azt aka­rom mondani, ne vewen lo­vat. Az öreg felém fordult — Aztán miért nem akarod — gyanúsan nézett szinte nyársrahúzott tekintetével. Ügy szemelt, mint az ellensé­gét. — Mond csak. miért nem akarod, hogy lovat veevek? — Mert tudia Károly bácsi, szóval, hogy is momdiam.. ne vegyen lovat! — Látom, mit akarsz! Mondd csak. hiába! A magam gazdá­ja akarok lenni. Az öreg arcába tódult a vér. mintegy jelezve, hogy Harasz­ti hiúsága nem tűr ellenvetést. Nem magabiztosságból, mert egv cseppet sem volt maga­biztos. hanem gőgből, sietett, szinte rohant, hosv mielőbb lovat vegyen. „Megalkudni kifizetni és hazavezetni. Ház? a faluba, be az istállóba. És ha valaki azt kérdezi, kié ez a ló. azt felelni. hogy a? enyém!" Ezeket fejezte ki Ká­roly bácsi tekintete. A parasz­ti gőg vezérelte, vitte, hajtot­ta. Egy félmehéz. teltíhasú állat előtt állt meg. A kupec öt ezerre tartotta. — öt ezer? Az sok! — aztán odébb állt. végigjárta az egész vásárt, megnézett minden lo­vat és érdeklődött. Hány éves mennyiért adja. nem kehes-e? De egyik sem tetszett úgv. mint az a félnehéz jószág Visszament a kupedhez. Meg­nézte a ló patáját, a fogait, és aztán szólt az eladónak, hogy jártássá meg. — Ilyen lovat maga nem ta­lál sehol! Ez olyan ló. ami ­lyen még a lovak országában sincs! — dicsérte hosszasan portékáját a kupec. Név^ezeröfszázben ma­radtak. Megkötötték az egyez séget. Amikor Károly bácsi leolvasta a pénzt, hozzám for­dult: — Szén ez a óéra? — aztán spárgával pokrócot kö­tött a ló hátára én meg segí­tettem neki. hogy könnyebben felüljön. — Te előbb érsz haza — mondta békésen. — Szólj az asszonynak, hogy estére ott­hon leszek. Na. isten áldjon! Elindult Kárölv bácsi. So­káig néztem, dereka egyenes volt. mintha nem is nokrócon hanem nyeregben ülne, Büsz­kén tartotta magát. Az asszony izgalommal vá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents