Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

IMS. április 18 vasárnap

nögrad

3

Kuszpán János díszpolgár

Megáll az autóbusz, porfelhőben. A postást kérdezem— Kuszpán János hol lakik?

— Jobbról az első ház.

második ajtó — válaszolja.

Az úttest közepén idős férfi lépeget velem szembe, a megadott irányból jön. Tőle is kérdem:

— Hol lalálom Kuszpán Jánost?

— Ne menjen messze, ét) vagyok.

Rázza a kezemet, úgy teszi hozzá:

—■ Várjon itt a ház előtt a napon, mindjárt jövök, csak vizet merek előbb ebbe a kancsóba.

Várok. Kievelemí ahogy lépeget tovább a kövön, a tisztára sikált kancsó úgy sugárzik a kezében, mintha aranv bél volna.

Közvetlenül az utcára nyílik

a szoba a i tala. Tessékel be invitál szívesen a hűvös, tiszta helviséíi»

— Ezt a szobát és a ho».*i

tartozó ..spaiz”~ot vettem. Ki is fizettem Megvagyunk itt a* asszonnyal, elég kettőnknek.

Az áss zó nv halk szarni. Fehér haiát éppen ünneplő kendővel fedi. utazni készül

— Nemtibe mesvek a lányomhoz és az unokámhoz — mondia.

Kuszpán János közben kék -..kopertát” bontoeat. a nagy unoka írt aki katona a Blikkben. Küld. neki minden hónan- ban ötven forintot — iól ion az a kis pénzű honvédnek! — bár masának sincs »ok pénze, mindössze ezer forint á nvug- diia.

— Hallöd-e, asszony? — pillant fel a fehér papírosból. — Azt Ír1a a gverek, nem biztos, hogv húsvétre hazajön. A szolgálat miatt.

Ingatja a fejét az a sszop v.

— Szegénykém.

Nekem még hozzáteszi nva- gyarázatképoen:

— Műszaki. Nincsen rossz sora. Szeretik mebecsüli magát.

BüsZkék a katona unokára.

Azt mondom Kuszpán Jánosnak-.

— Ha valaki megkérdezné.

mire emlékszik leginkább az életéből, mit válaszolna?— Sok rosszra és kévés jóra. Kilenc éves lehettem, akkoriban egyszer csehek, franciák. szlovákok. magyarok szálltaik meg nálunk pár napra. Édesanyám látta el őket. Mint afféle gverek, hallgattam a beszélgetésüket. Este vacsoránál a szocializmusról beszélgettek. Aztán arról, hogv nem szükséges a háború, az emberek békében élhetnének mindig.

Sok harcot, háborút megért. 1886 június 15-én született. Szülei a Szenességből jöttek Sajgó-bányatelepre. Apia a Rernádon épült kis malom molnárából lett bánvász. Gyerekei korán megismerték a

könyörtelen küzdelmei a mindennapi kenyérért. Kilenc éves korában, igaz Kuszpán János nem sokat érthetett a szocializmusról. 1919-ben viszont már annál többet! Tagja lesz a kommunista, pártnak. Aztán nemsokára ismét a nehéz, komor évek következnek. Ráülnek a lélékre, mint a közeli város gyárainak füstje a környékre.

De elérkezik 1945

Hatvanegy éves korában

még nem akarják nyugdíjazni uszpan Jánost. Megbízható. Jtűnő munkás. 1948-ban megy

nyugdíjba.

— Azóta pihen?

— Fenét, dolgozom én most

IS.

Strandot épít, sportpályát, utat egyenget. 1200 társadalmi munkaólát teljesített egy- naga a telepen.

— Miért?

— így mehetünk előre. Építenünk. dolgoznunk kell. Kí- nek-kinek a maga posztján a legjobban. Akikor nem lehet baj.

A felszabadulás huszadik évfordulóján Kuszpán Jánost Salgótarján díszpolgárává választották.

— Müven érzés díszpolgárnak lenni?

— Nagyon ló. Amikor átadták az oklevelet, a könny ki- potyant a szememből.

örül a megbecsülésnek, tervezget. hogyan ..érdemelhetné” meg méginkább. Pedig

már eddig megérdemelte.

Púposodnak körülöttünk a hegyek. Egyenes a tartása a hetvenkilenc éves Kuszpán János díszpolgárnak, mint a szálfa.

Tóth Elemér

Nagyszerű tettek

Beszélgetés Pothornik Józseffel, az MSZMP megalakulásának 40. évfordulóján

Negyven évvel ezelőtt lezajlott eseményeket idézünk. A salgótarjáni bányászok nagyszerű tetteit elevenítjük fel. Beszélgetés közben mintha a szoba levegője feszültséggel lenne telített. Pothornik József az 1920-as évek eseményeit idézi. Azokat a napokat, amikor 1925 április 14- én megalakult a Magyarországi Szocialista Munkáspárt. Budapest után a salgótarjáni iparmedencében, Baglyasaljén.

— A proletárdiktatúra megdöntése fokozta az országos nyomort. Minden terhet ja munkások viseltek. A fehér- terroristák gondoskodtak róla, hogy felszámolják a Tanácsköztársaság vívmányait. Bevezették a tizenkét órás munkaidőt, eltörölték a fizetett szabadságot. A nyomor, a nélkülözés arra késztette a munkásokat, hogy a nagyobb kenyérért, a nagyobb politikai jogokért harcoljanak. Ezerkilencszázhuszonkettő. huszonhárom, huszonnégy egy-egy nagyszerű állomása a salgótarjáni iparmedence dolgozóinak. Sztrájkoltunk. Jogainkat követeltük. De éppen ezekben a harcokban ismertük azt is fel, hogy az akkori bányász szakszervezet nem segítette, hanem leszerelte a bányászok megmozdulásait — emlékezik vissza Pothornik József.

Gondolataiba mélyed Rém - dezi emlékeit. Hiszen sok esemény zajlott le azokban a napokban, években.

— A Kommunisták Magyarországi Pártjával volt valami összeköttetés azokban a napokban? — zavarom meg gondolataiban.

— Nagyon kevés. A losonci és füléki elvtársak vittek és hoztak híreket a Bécsiben dolgozó elvtársainktól. így jutottak el hozzánk a különböző magyar nyelvű sajtótermékek. Ez is elősegítette, hogy a munkásmozgalom ismét és erőteljesen balratolődott. A munkások elítélték Peyer Ká- rolyékat, az egész jobboldali

szakszervezeti vezetést, s nagyarányú lemorzsolódás volt az iparmedencében is a szociáldemokraták között.

— De beszéljünk a Magyarországi Szocialista Munkáspárt megalakulásáról — szövi tovább gondolatát Pothornik József. — Ezerkilonc- százhuszonhat januárjában Házi Ferenc elvtárs Budapestről jött közénk. A baloldali munkásokat kereste, ö közölte velünk, hogy van egy legális párt, az MSZMP. Röp- iratokat, brossúrákat hozott magával. Elmondta, hogy ebben a pártban a kommunisták igen nagy szerephez jutottak. Érdeklődéssel hallgattuk a párt akcióprogramját. A programban teljes gyülekezési és egyesülési szabadságot, általános, titkos egyenlő választójogot, általános amnesztiát követelt és azt kívánta, hogy a kivételes törvényeket helyezzék hatályon kívül. Követelte továbbá, hogy iktassák törvénybe a világháború előtti reálbéreknek megfelelő létminimumot, a nyolcórás munkanapot, a női és gyermekmunka fokozott védelmét, az állami munkanélküli-segélyt. Ez a program tetszett az embereknek, végső- soron a kommunisták programja volt.

— Nos, így jutottunk el odáig, hogy a megyében elsőnek Baglyasalján megalakult az MSZMP szervezet, mindjárt nyolcvan taggal. Titkára én lettem, Kisgéci János az elnök, Sulyok Andor, Epich Albert, Jakab Ferenc pedig a vezetőség tagjai. A szervezés könnyű volt, annál nehezebb, hogy elismertessük legálisnak a pártot. A főszolgabíró mindenben akadékoskodott. Keressünk helyiséget — mondotta egyszer. Találtunk is. Tamóczi János átadta volna a lakását Öt másnap behívatták a főszolgabíróhoz. Megverték, és visszavonta ígéretét A végén Blaskó István baglyasi lakása lett a párt otthona.

— Az MSZMP hírneve az

egész megyében elterjedt A

munkások bizakodással tekintettek a párt tevékenysége elé. Albert-aknán Adorján István volt a párt szervezője. De csoport alakult Ságújfalu- ban. Kazáron, Kisterenyén. Mátranovákon, Salgóbányán. Olyan erős lett a párt, hogy 1923-ban az októberi képviselői választáson Pákozdi Gábor személyében országgyűlési képviselő jelöltet akartunk indítani. Sajnos, az akkori urak ezt megakadályozták. A hatóságok, bíányaigazgatósá- gok az MSZMP-t kommunista pártnak minősítették, ezért féltek is minden megmozdulásunktól.

Peregnek az események. Az MSZMP legálisan végezte munkáját. Elsősorban a szak- szervezeten belül. Szervezték a május elsejét. Gyűjtöttek a Vörös Segélyre. Terjesztették' a baloldali sajtótermékeket. És ez a munka azt is megmutatta, hogy a munkások közül kikre lehet számítani a kommunista pórt illegóHs munkájában.

— Még ez év őszén Baglyasalján. a Nagyberekben találkoztunk Házi Ferenc, Sze- rényi Sándor, Lövi Sándor elvtársakkal. Ketten vettünk részt a beszélgetésen Kakukk Józseffel. Itt a budapesti elv- társak elmondották, hogy illegalitásban. de él a Kommunisták Magyarországi Pártja. Mindjárt megalakítottuk az első kommunista sejtet is. Ezerkilencszáahuszonhét ja- nuárjában már tizenhét pártsejt működött az iparmedencében. Egy-egy sejtben négyhét elvtárs dolgozott. Mondjuk el mindjárt azt is, eredményesen, Nehéz volt ez s munka. Illegalitásban, minden veszéllyel számolva. A legalitást az MSZMP biztosította, a kommunisták is ezen beHll tevékenykedtek.

Két évig működött a salgótarjáni iparmedencében is a Magyarországi Szocialista Munkáspárt Dicső napokat jegyez feí a történelem. Nagyszerű tetteket örökít a krónika. Tettek és vágyak. Megvalósításukon ma i? dolgozunk.

Somógyvári László

■U

Indulófélben voltam már, | mlkor beállított az öreg Pozdorja Máté, nyugdíjas bányalakatos, kedves, régi jó ismerősöm.

Természetesen azonnal letettem a kabátom, leültünk s a beszélgetésbe épp oly hamar belemerültünk, amint az mindig is szokott lenni, ha Pozdorja Mátéval találkozom. Belőle sohasem kellett a szót facsarni. A nagy újító-nemzedékhez tartozik. A klasszikusokhoz. Számtalanszor nyilatkozott újságoknak, rádiónak. S mert véleménye mindig mindenről volt — mondandója is akadt. A riporterek imádták, mert nagyon eredetien ki tudta cirkalmazni a mondókáját, s mert egy kis bírálatért a műszaki vezetésre sohasem ment a szomszédba, Csák a tárgyilagossággal, azzal nem volt egészen jóban. Máskülönbéh eszes, aranyos, csupaszív ember.

— Egyébként — hajolt élőre a széken — tudod-e, miért jöttem Tarjánba? Van egy pirosom rá, hogy nem találod el.

— Valamelyik újításod ügyében?

— Szivattyús újításom Után, emlékezhetek megfogadtam: én nem azért töröm a fejemet, hogy Utálja bíró'- ságra szaladgáljak. Nekem ahhoz sefti pénzem, sem időm, sem idegeim, sem egészségem. Amióta meg nyugdíjas vagyok, dolgozgatok a ház körül, méliészkedem. Nyugodtan élek. Csak ez az átkozott csille-ügy, ez borított ki megint rettenetesen. Ilyesmi is csak nálunk, Nógrádban fordulhat elő. De, nem bánom én, megkeresem az igazságot. Felmegyek én, ha kell, egészen Kádárig.

— No, no. csak nem?

— De bizony, felmegyek én. Elmondom én azt ugyanúgy neki is, ahogyan teneked.

— Mivel tisztában vagyok azzal, hogy most egy hosz- szabb történet, következik, igyekeztem kényelmesen elhelyezkedni a síéken.

— Úgy kezdődött az egész, | hogy elmentem én az

•igazgatóhoz — fogott bele a históriába Pozdorja bácsi. — Bár ne tettem volna! Azt mondom neki. Igazgató elvtárs, mit szoktak csinálni maguk a kiselejtezett csillékkel. Azt mondja, feldarabolják, és viszik a kohóba, beolvasztani. No, jegyzem meg, akkor talán nem fog hiányozni a kohónak egv csille. Kérnék egyet, jó hasznát venném én annak odahaza. Nem lehet azt, Pozdorja bácsi, mondja az igazgató, nekem nincsen ajándékozási jogom. De kölcsön, azt lehet. Kölcsön adjuk Pozdorja bácsinak. így jó lesz? Jó, mondom én, nekem mindegy. Ajándékba vagy kölcsön, csak nálam legyen. Azt mondja epre az igazgató, válasszak ki egyet magamnak a rossz csillék közül, a többit ő elintézi. Ezzel végeztünk. Legalább is, én azt képzeltem. De amikor megyek a csilléért, azzal fogad engem az igazgató, idefigyeljen Pozdorja bácsi, mégsem lehet kölcsönadni. Rendelkezés van rá. Hanem egyet meg kell saccolni hány kiló, annak maga kifizeti az ócskavas árát. kap róla papírt, azzal az ügy el van gereblyézve. A csille a macÁ e&iLLe-iLg,if

iáé. Nem kölcsön, nem ajándékba .hanem szabályos adásvételi szerződéssel. így senki sem köthet bele a dologba.

— Nö, ha adás-vétel, így is jó, gondoltam magamban. Annyi pénzt tán csak összekaparok, amennyit egy ilyen kimustrált, semmire se jó csilléért elkérhetnek. Egyszer aztán látóm, hogy a félreállított csillékhez kivonul egy hegesztő s kezdi őket a pisztollyal darabolni. Odamentem,, s egyet kiszemetem magamnak. Gondolhatod, ha már az ember magának választhat, a jobbat választja. De látom, hogy a hegesztő valamiért fintorog, vonakodik. Vigye el az ördög, mondom neki, vágjon le belőle itt is, ott is, csonkítsa meg kap egy fröcsrevalót. ö aztán valóban megcsonkította a csillét, én pedig elszállítottam a házamhoz.

Masnap megyek | az igazgatóságra, hogy intézzük

el a dolgot annak rendje és módja szerint. Azt mondják ott. hohó. Pozdorja bácsi, az nem Olyan egyszerű. Be kell menni a főigazgatóságra. Jó, bemegyek a főigazgatóságra, hát ott meg azt mondják, miért nem az igazgatóságra mentem. Mondom nekik, hogy nem vagyok én ingajárat, akkof aztán kisütötték, hogy a papírt arról, hány kiló a C'Mle, s kiadható-e. az igazgatóságon állítják ki, a főigazgatóságon pedig ráírják az árát, éti kifizetem, s ezzel kész.

— Visszamentem hát az igazgatóságra, ők pedig kiküldtek egy tisztviselőt hozzám. Azt kérdi tőlem a tisztviselő, hát akkor Pozdorja bácsi, mettnyi legyen ennek a csillének a súlya? Én, fiam, mondom, azt honnan tudjam, te vagy a szakember, teneked kell azt tudni. Hatvan kiló ;gaz-e megvan, Pozdorja bácsi? — szól a fiú. Meg, fiam, neg. annyi valószínűleg megvan, felelem. Jó, biccentett, ikkor legyen hatvan kiló. S már írta is a papírjára, hogy íatvanöt kiló, mert közben bizonyosan még alaposabban negnézhétte a csillét és észrevette az öt kiló differenciát. Mindegy. Egye fene. Hatvanöt, hát hatvanöt. Elviszem a papírt a főigazgatóságra, ottan kiszámoltak valami kétszáznyolcvan forintot. Sziszegtem, igaz, de kifizettem, s Vittem magammal a tulajdonosi levelet. A csilléből meg először malteros láda lett, később az esővizet fogta föl benne az asszony. S hogy a csille most már az enyém lett, gondolhatod, vigyáztam rá. Ahol láttam: behorpadt, kikalapáltam, a rozsdát levakartam, befestettem minlurnmal. Egészen helyre jószág lett belőle.

De hol itt a probléma? [ — szólaltam, mert még

mindig nem láttam a történet végét, s bizony ideje lett volna már a dolgom utájn látni.

— Hol, hol — mordult egyet az öreg lakatos. —•

Mindjárt megtudod. Múlt az idő, egy szép reggelen Csönget a postás. Idézést hoz a rendőrségről. Rendőrség? Idézés? Meghökkentem. Tudod, hogy van az, itt egy tégla, ott egy kleenidarab, amitt egy szög, fű a nyulaknak... Törtem a fejemet, melyiket vehették észre. Bemegyek a rendőrségre, ott már várnak. Maga az a Pozdroja Máté, kérdi az őrmester. Az, hát, mondom, tudod te azt fiam, már vagy húsz éve. Jó, rendben Van, azt mondja, ne tessék mérgeskedni, van magánál egy Idegen csille. Idegen csille fiam, nálam nincsen. Ellenben van egy edényem, ami az volt, csille, de azt én megvettem á bányától. írásóm van róla. Rendben van, Pozdorja béesi, azt az írást mi ismerjük, de baj van vele. Hatvanöt kiló van ráírva. Egy csille annál nehezebb. Én, fiam, azt nem tudhatom, felélem, hány kiló egy csille. Sosem mértem. Ezt is a bányai tisztviselő sáccolta. Igen, Igen, így az őrmester, azt is tudjuk, és tulajdonképpen nem is a maga csilléjével volna a baj. hanem másokéval. Azokat tíz—húsz kilóra saecolták. Akkor. mondom én az őrmesternek, miért a tisztességes embert zaklatjátok, ráncigáljátók? Behívjuk mi azokat is, röstellkedett a rendőr, de be kell hívni mindenkit, és újia kell saccoltatni a csillét...

— NO, és? — kérdem — MegsaccoRák-e újra?

— Meg hát! Kijött á tisztviselő. Most égy másik. Ránéz a csillére. Fene két szeme lehet. Azt mondia: száz- nyolcvan kilő. Ott előttem beszorozta tán hat forintjával, nem tudom. Elég az hozzá, hogy kijön neki Vágy ezer fórint. Hijnye, fiam, mondom, ezért a pénzért már zomnneo- sat is Vehettem voMa! De szóba sem állt velem. Erre aztán én is begorombuitatn, ismersz, milyen vagyok* ha felbosszantanak s azt kérdem tőle: mikor viszik a csillét a... Mert, mondom, nekem ezer forintom ócskavasra nincsen, én nem vagyok a Roccsild báró, én Pozdoria Máté nyugdíjas bánva!akatos vágyók. Jó, azt feleli nekem az elvtárs, akkor elvisszük. El ám, rikkantom, hä elébb Visszafizetik az én kétszáznyolcvan forintomat! Hi-hi, hevet az elvtárs, he-he, azt mondja, használati díj is van a világon, Pozdorja bácsi.. Azt maga nem tudja?

— Hat ez az, latod, J ezért jöttem én be Tarjánba.

A főigazgatóhoz. Nekem, Pozdorja Máténak azt ne mondja senki, hogy hi-hi, meg he-he. Meg használati díj.

— És a főigazgató? Az mit intézett?

— Ehh! Az is. Fogadónapja van máma. Azért zötyög- tem be a buszon. De a minisztériumból érkeztek Valami fejesek, azokkal tárgyal. Nem tudom, ez is nem terv szerint van-e? Fogadónap és miniszteriális látogatás ... Nem rossz...

És sokatmondóan hunyorított.

— S a csillével most mi lesz?

— Megmondtam neked, engem nem érdekel, felmegyek, ha kell Kádárig, de elintézem.

És ahogy én ismerem az Öreg Pozdorja Mátét, ő képes és elintézi...

Csizmadia Géza