Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

4 fmínt m WÍS. Swifs Ä As indulat bajt okos A szocialista társadalom Ragyogó színek Madarat tolláról, embert barátjáról. Bölcsességet, ta­pasztalatot, pontos megfigye­lést fejez ki a nép ezzel a közismert, -állandósult szókap­csolattal. A madár mindig megkeresi a hozzáillő párját. A fecske nem barátkozik a vadgalambbal. így van ez az egyszerű em­bereik mindennapi barátságá­ban is. Igazságot fejez ki a bevezető közmondás. Valóban szinte találkozás előtt megis­merjük azt, akinek barátait korábban megismertük. Idézzünk fel ma néhányat népünk közmondásai közül! Ezek a színes ragyogó fordu­latok mindig üdítő színfoltot jelentenek a bizony gyakran nagyon is elkoptatott nyelvi szürkeségben. Holnap húsvéthétfő. Meg- iocsoljuk leányainkat, asszo­nyainkat. Ezzel tulajdonkép­pen sok ezeréves, pogánykor- ban született férfi-kötelessé­günknek teszünk eleget. Asz- szonyainkban is a természet, az élet újjászületését üdvözöl­jük, köszöntjük. Most tehát — immáron megnövekedett „pogány öntudattal” — végez­zük el az ősi áldozat modem locsolóvizes szertartását, s mellékesen figyeljük meg, ilyen általánossá vált szép népszokás gyakorlása közben is igaz-e vajon a következő közmondás: Ahány ház, annyi szokás. Egyedül dönteni nem tudok, de egy másik közmon­dás ezt vallja: Több szem többet lát. A hangulat min­den bizonnyal jó lesz, hiszen nálunk csak szőlőből készül a bor, s egy harmadik közmon­dás ezt hirdeti: Jó bornak nem kell cégér. Még mindig nem fogytunk ám ki ezekből a ragyogó nyelvi fordulatok­ból! Ha hímestoj ássál kínál­nak, ne szabadkozzunk, mert Nincsen olyan rakott szekér, mire még egy villa nem fér. Amikor pedig nagyon emel­kedett lesz a hangulat, gon­doljunk arra, hogy Könnyű Katót táncba vinni. De a pá­linkát és a bort ne keverjék, mert Késő bánat, eb gondolat. S kedden újra dolgozni kell! A tabletta, meg a homlokra tett vizesruha, sőt még a kor- helyleves is. csak Eső után köpönyeg. Arra pedig a vilá­gért se gondoljon senki, hogy a szürkeségben Kutyharapást kutya szőrivel! (A közmondásokat kiemelés céljából mondat közben is nagybetűvel kezdtem.) Természetesen az élő be­szédben nem kívánatos eny- nyi közmondást összehalmoz­ni, de mai cikkem témája, tárgya ezt talán megbocsát- hatóvá teszi. A közmondások is „megme­revedett” állandósult szókap­csolatok. Annál is inkább, mert általában kivételt nem ismerő ténymegállapítások, ítéletek. A természetes be­szédhelyzetben mégis indo­kolt esetben ez a merevség, kötöttség feloldható. Persze nem úgy, ahogyan egyik diá­kom tette, aki József Attila Csoszogj bácsijáról írva ezt az „öszvér — közmondást” al­kotta: Hamar munkának híg a leve. Azt akarta írni, hogy Csoszogi bácsi, az öreg susz­ter, pontosan, alaposan meg­foltozza az ócska cipőket, nem csapja össze, mert Hamar munka ritkán jó. De agyában felrémlett valahonnan a tu­datmező széléről egy másik közmondás is, az Olcsó hús­nak híg a leve. Ez a szellemi rövidzárlat szülte a Hamar munkának híg a leve nevet­séges szerkezetét. Ajánlatos tehát kerülnünk az ilyenféle „alkotást”, in­kább használjuk a kicsiszoló­dott t állandósult szókapcsola­tokat. Csak nagy figyelemmel, éle­sen és pontosan működő lo­gikával, biztos nyelvi érzék­kel vállalkozzunk közmondá­sok átfogalmazáséra! íróink, költőink természete­sen a szókapcsolatok igazén alkotó jellegű átfogalmazásá­ra is képesek. Azé a madár, aki megfogja — tartja a nép, Arany János ezt egyik versében így fogal­mazza át: „Nem azé a madár, aki elszalasztja” A kutyharapást eb szőrével közmondást, a ki van terítve (halott) és töri magát (igyek­szik) szólást így fogalmazza meg egy súlyos politikai mon­danivalót kifejező mondatban József Attila: „Inkább segít a kutya szőre a teríthető be­tegen, semhogy magát miér­tünk törje, aki sorsunktól idegen.” Tóth Imre fejlődésének törvényszerű je­lensége, hogy a bűncselek­mények száma és súlya foko­zatosan csökken. Politikai üggyel — például — napja­inkban már alig találkozunk; úgyszintén apadóban a köz­lekedési ügyek korábbá ára­data. A javulás azonban nem egyöntetű, s korántsem ör­vendetesen gyors a könnyű é« súlyos testi sértések számá­nak- alakulását tekintve. A bűnözés megelőzésével és a bűnüldözéssel foglalko­zó szervek esztendőnél hosz- szabb ideje nemcsak a testi sértések indítékait, elkövetőik személyiségét de az elkövetés helyét is behatóan vizsgálják. E munka jelentőségét jobban megértjük, ha tudjuk, hogy íél évtized átlagában a testi sértések több mint há­romnegyed részben súlyosak — azaz nyolc napom túl gyó­gyulok — voltak. Ide tartoz­nak természetesen a soha jóvá nem tehető bántalmazá­sok is, mint például a szem kiütése. A testi sértés tipikusan férfi-bűncselekmény. Áz elkö­vetők alig egyötöde nő. A bűntett jellegéből eredően elenyészően csekély a hatvan évnél idősebb elkövetők szá­ma, viszont igen magas a húsz és negyven életév kö- zöttieké. A hivatalos és társa­dalmi szervek megelőző tevé­kenységének hatékonyságát dicséri, hogy a fiatalkorú el­követők százalékos aránya esztendőről esztendőre csök­ken. Sajnálatosan sokan követ­nek el . testi sértést a húsz és harminc év közöttiek sorai­ból. Ez a tény csak akkor érthetetlen, ha nem vizsgál­juk az említettek műveltségi fokát családi körülményeit Máskülönben a szocialista nevelés, iskolázás eredmé­nyeségében volnánk kényte­lenek kételkedni. Jeles kri- minalistánk, dr. Vágott János egyik tanulmányában megfej­ti ezt a talányt. A testi sér­tést elkövetők igen nagy há­nyada — magyarázza — kü­lönböző okok, példáid rossz családi körülmények miatt csak néhány osztályt járt. így velük kapcsolatban nem érvényesülhetett a szocialista nevelés jellemformáló hatása. Az erős erkölcsi alapot nékü- löző emberen pedig mihamar úrrá lesz a harag, a bosszú­vágy. Az alkohol a testi sértések számának alakulásánál is érezteti átkos hatását, főként a tizenkilenc-h uszonnégy év közöttiek körében. A szesz hatása alatt elkövetett testi sértések vádlottjai az összes esetek több mint egybarma- dában ebből a csoportból ke­rülnek ki. Figyelemre méltó, hogy a sértettek igen nagy százaléka is ittas volt a sérel­mére elkövetett bűncselek­mény idején. A magyarázat roppant egyszerű: a részeg emfber gyakran kötekedő, erő­szakos viselkedésével gerjeszt másokat haragra. A szerel emfél tés mellett szerepel a testi sértések in­dítékai között — főleg na­gyobb, de kedvezőtlen lakás­viszonyú településeken — a kényszerű összezártság. Me­gyénkre, főként a salgótarjáni járásra egy másik: a hírvágy­ból fakadó indíték a. jellem­ző. Tipikus példája a tőkés eredetű, kispolgári világszem­lélet közösségre, egyénre ká­ros hatásának. A salgótarjáni jáársiból nem kevesen kerül­nek a bíróság elé azért, mi­vel szomszédjukkal egy-két négyszögölnyi kertdarabkán összevesztek, összeverekedtek. Ezek az elkövetők a néhány kapavágásinyi földterület bir­toklását fölébe helyezik az emberi méltóságnak, az em­beri személyiség sérthetetlen­sége magasztos eszméjének. A tetüegességre természe­tesen nemcsak a kertben, de a kocsmában — vagy annak közelében — is gyakran sor kerül. A kocsma szó haszná­lata jelen esetben tökéletsen egyértelmű! Színvonalas ven­déglő, éttermek minimális számban szerepelnek a bűn­ügyi statisztikában. Nemcsak azért, mivel ezek száma egyelőre kisebb az italbolto­kénál, talponállókénál, de fő­ként azért, mivel az előbbiek kulturáltsága szinte elfojtja az alantas indulatokat. Ezek­ben a vendéglátóipar dolgozói is könnyebben ellenőrizhetik, nem fogyaszt-e a már ittas vendég még több alkoholt. Az indítékok és az elköve­tési helyék ismerete, a társa­dalmi és a hivatalos szervek­nek valóságos arzenált nyit a testi sértések megelőzéséért folytatott küzdelemben. Az is­koláztatás, majd a fiatalok­nak a munkahelyen történő nevelése — ha szabad így mondanunk: — hosszútávú feladat. Más vonatkozásban hamarabb is lehet eredményt elérni. Részint azoknak a vendéglá­tóipart alkalmazottaknak megfegyelrrtezésével, akik nyakló nélkül szolgáinak ki ittas vendéget; részint a köpködőnek nem alaptalanul nevezett talponállók mielőbbi megszüntetésével. Mind az ál­lami, mind a szövetkezeti vendéglátóipar pénzügyi szak­emberei megmondhatják:: a korszerűsítéshez több kell a semmibe sem kerülő jóaka­ratból és leleményből, naint pénzből. A családi viszályból, telek­határ vitából eredő testi sér­tések tömegét előzhetnék meg — elsősorban a falvak­ban. ahol gyakorlatilag min­denki mindenkit ismer — a tanács vb. vezetők, a nőtanács és a hazafias népfront akti­vistái, a rendőrségi körzeti megbízottak. A rátermett rendőrségi körzeti megbízott, közhasználatú rövidítéssel : fcmb, a szó legkomolyabb ér­telmében közéleti ember. Sza­vának, véleményének súlya van; tanácsát megfontolják a körzetében élők. Ha az in­telem elhangzásakor a figyel­meztetett férj és feleség, vagy két szomszéd a kmb szavát a magánéletbe beavatkozás­nak véli is — a falu népe semmi esetre sem tekinti an­nak. Akad tombs, aki úgy gondolja, hogy családi per­patvart elcsitítani törvény- sértő viselkedés lenne részé­ről. Ez az álláspont — amint erről a műveltebb rendőri vezetők nemritkán felvilágo­sítják beosztottaikat — téves. A közrend érdekében tapinta­tosan. kulturáltan szót emelni sosem törvénysértő. Érdemes, s nem is nehéz megkülönböztetett figyelem­mel kísérni a heves természe­tűek, vagy éppen a testi sér­tés miatt korábban már meg­büntetettek viselkedését. Á testi Sértés miatt vádlottként bíróság elé kerülőknek kö­rülbelül ötödé visszaeső; tehát olyan ember, akinél a káéi- lott büntetés nem bizonyult eléggé hatékonynak. A társadalomra mind e könnyű, mind súlyos testi sértés veszélye igen nagy. A fájdalom, az esetleg gyógyfthartatflan sérü­lés hátránya elsősorban az egyént sújtja. A munkából történő kiesés — a gyógy­kezelési, ápolási költségeken túl is — a társadalmat. Hin­nék jobb megértetéséhez ta­lán elég emlékeztetnünk ar­ra, hogy Salgótarjáni Acél­árugyárban ez év első ne­gyedévbe« az egy munkásra eső termeftési érték napi ezer- rt égy.százhuszonegy forint volt. A nagyfokú társadalmi ve­szély miaítt a salgótarjáni já­rási ügyészség a könnyű tes­ti sértések ügyében is át­veszi a vád képviseletét; s a per során — a szocialista humanizmus és a törvényes­ség szem előtt tartása mel­let — szigorú büntetés ki­szabását kéri. Nemcsak azért teszi ezt, mert gyakran csu­pán a kiszámíthatatlan sze­rencsének köszönhető, hogy a könnyű testi sértésből nem lett súlyos. Teszi arra a meg­gondolásra támaszkodva is, hogy erőszakos emberek meg­javításához erélyes eszközök szükségesek. Megszerezte az ügyészségek azok, amelyek — hasonlóan a rendőrséghez — népszerű* mindenkihez szóló jogpropa­ganda előadásokát rendez­nek. Ezek természetesen csak akkor érhetik el céljukat, ha azok hallgatják meg, akik miaitt megtartásuk szükséges­sé válik: az indulatosak, le- génykedők, iszákosak. Azt el­érni, hogy ezek az emberek résztvegyenek a jogpropagan­da előadásokon, ismét társa­dalmi feladat, amelynek vég­rehajtásához a KlSZ-ezerve- zetek is segítséget nyújthat­nak. Való, hogy sok jóakarata embernek sokat és még soká kell fáradoznia a testi sér­remier volt Patakon. Az asszonyok az idén először .fogtak kapát és nekiálltak egy nagy tábla szamóca művelésének. A téli csapadéktól megkeményedett a föld, akár a beton. De nem tágítottak. Pedig délután a Börzsöny felől hideg szél vágtázott a pataki síkságon és esőt hozott. Az asszonyok megnézték, hosszantartó lesz-e, vagy át­futó. Csak zápor volt. Fölöt­tük feketéllett, de a hegyeket már napsugár melengette. Maradtak. Estére már csak egy néhány négyszögöl keménykedett a nagy táblából. Az is csak azért, mert két csapat elma­radt a munkából. Horváth Józsefné felutazott Pestre, az emberhez. Kormosói Anzelné pedig nagy takarított. Nagyob­bik leányának most húsvét- kor van az eljegyzése, arra készült. És a csapatvezetők nélkül a többiek sem mentek ki a földekre. A pataki asszonyok nagyon összetartanak. Berta István­nak, az elnöknek, bármilyen makacs is, sőt Tóth Alajos­nak, az agronómusnak, ha mégegyszer olyan kemény- szavú is, azt kell tennie, amit az asszonyok akarnak. Az elnök nyíltan be is vall­ja: — Nekünk az asszonyok kincset érnek. Hova is len­nénk nélkülük ... Kereken kétszáz hold a málna, szamóca, feketeribizli. Ezt kézzel kell művelni és szedni. Kik végeznék el, ha nem az asszonyok? A gazdaságban az erőt ók képviselik. Többségben van­nak, azért is becsüli őket az elnök. Például 100 munkaegy­ség után egy hold háztájit kapnak, szemben a férfiak 250 kötelező munkaegységé­vel. Kellett ez a kedvezmény, mert az asszonyok már egy kicsit elhidegültek. Néhány éve női szocialista brigádot toboroztak Kormo­siné vezetésével. Mindenki várta, mi születik belőle. Az első időben a brigád iparko­dott. De a vezetőség nem ér­tékelte a munkájukat, mint­ha megfeledkezett volna ró­luk. Az agronómus tiltakozik: — Nem feledkeztünk meg. Csak nem végeztek jó mun­kát. Nálunk lényegesen jobb munkacsapatok is vannak. Mindenesetre Kormosóiné azt állítja: amikor érezték, hogy nem törődnek velük, kedvüket vesztették. Híre ment ennek a járáshoz is, a sajtó is pirongatta érte Berta Istvánt. Erre a vezetőség mérték nélküli dicséretbe kez­dett. Akkor döbbentek a túl­zásra, amikor az egyik köz­gyűlésen az asszonyok többsé­ge, akik a munkából lemér­ték, hogy a szocialista brigád tulajdonképpen semmivel sem dolgozik különbül, mint ők, felzúdult: — Ne csináljanak kivétele­ket ... Itt mindenki egyfor­mán dolgozik! Olyan vihar . kerekedett, hogy a vezetőség kénytelen volt az asszonyok között egyenlően szétosztani a bri­gádnak jutalomra szánt cuk­rot. így tagonként nevetsége­sen kevés, mindössze tíz-tíz deka jutott. Mást nem tehet­tek, az megnyugtatta a kedé­lyeket. De Kormosóinéétcnak elment a kedvük. gy látszott, hogy Pata­kon ezzel végképp szer­tefoszlott a szocialista brigádmozgalomnak az utolsó lehetősége is. Eles viták foly­tak, ki gondolhatott a szocia­lista brigádmozgalomra. Az elnök taktikát változta­tott. Elismerte az asszonyok jogos kérését és próbára tette őket. Megjött a fejtrágya, ki kellett szórni. Az elnök azt mondta Mák Lászlónak, a brigádvezetőnek: — Szólítsd az asszonyokat, jöjjenek dolgozni! A brigádvezető erős, derék ember, a nagy vita után azon­ban azt gondolta, szóba sem állnak vele az asszonyok. De az első szóra mentek. Elől Horváth Józsefné, Péli Fe- rencné, Busái Józsefné, Dik- tor Istvánné csapatának tag­jai is, mind ott voltak és dol­goztak. Kiállták a következő próbát is, mentei$ trágyát teregetni, krumplit szedni, és most legutóbb kapát fogtak. Rendbe tették a szamócást. Az elnök nagyon elégedett. Ennek a napnak délutánján Mák László, a brigádvezető beálUtott az irodába és azt mondta az elnöknek: — Az asszonyok veszeked­nek, mert a traktoros nem érti a közölést. A kés csak itt-ott éri a földet. — Ki a traktoros? — Vadnak Pista. — Az egy ügyes traktoros — mondta az elnök. — Kint voltam délelőtt, semmi panasz nem volt — szólt a beszélgetésbe az agro­nómus. — Veszekednek — erősít - gette a brigádvezető. — Jól kezdődik! Hát eny- nyit ért volna az egyezség? Gyerünk kifelé az asszonyok­hoz! Parancs volt ez önmagának. Es vele tartott az agronómus és Piel Miklós, a párttitkár. Az asszonyok dolgoztak, a traktor forgott a táblában, porhanyította a közöket. Az elnök egyenesen a traktoros­hoz ment: — Mi van... ? — Egyenetlen a talaj és néhol nem ér földet a kés. Nekiláttak és igazítottak rajta. Aztán mentek az asz- szonyokhoz. Diktorné csapata a szélen szorgalmaskodott. A traktorosra egy szót sem szólt. Vargáné nyugtalanko­dott közöttük, de azért mert a tizenöt hónapos kicsit nem tudja hol hagyni. A másik sorban Busainéék haladtak. Diósi Istvánné elmaradt a csapat mögött, ö is másért idegesgedett. — Isten verte volna meg ezt a keménységet, már alig érzem a karom. — Segítsetek neki — mond­ta az elnök. Diósinét nemrég operálták. Azelőtt jó munkaerő veit* nem tudták lehagyni. Nem nyerte még vissza régi ere­jét. — Péti Ferencné csapata jóval a többiek előtt járt. Az agronómus megállította az el­nököt és a pártitkárt: — Ezt a munkát nézzétek! Szép, kifogástalan. A csa­pat tagjai jókedvűen körül­fogták őket. Páliné halkszavú meggondolt asszony: — Ennek a földnek műtrá­gya kell — mondta. — Ha kiszórják, kapnak — válaszolt az agronómus. — Kiszórjuk, de minden munkacsapatnak adjanak! Aztán elmondták az agronő- musnak, hogy ebédszünetben olvasták, mit jelent a növény­nek a műtrágya. Szeretnének sokat olvasni, tanulni. De kevés az idő. — Ha egy táskarádiónk volna! ... — Ha jól dolgoztok, lesz... A z elnök jól tudja, hogy Péliné munkacsapata a legjobb, nem kell őket biztatni.' Azt is tudja, egyezkednek Horvátnéval, hogy versenyre kelnek. Egye­lőre nem akar beleszólni, maradjon ez az asszonyok dolga. Az biztos, ha megkötik az egyezséget, két kiváló csa­pat méri össze az erejét és megszületik a szocialista bri­gád. Kormosóiné is mondta, a régi szocialista brigád ve­zetője: — Péliné csapata is, Hor- váthnéé is alkalmas a szocia­lista brigádmozgalomra. Na­gyon tudnak dolgozni, és összetartanak. Majd meglátjuik... Bobál Gyula tések megelőzéséért. Ugyan­így igaz, hogy az e oS ér­dekében végzett közhasznú, áldozatos munka nem vész kárba. Eredménye a minden­napok teljesebb harmóniája, a termelés nagyobb bizton­sága lesz. Borváró Zoltán Május 3-án indul a „reggeli krónika'1 A magyar rádióban az „esti krónika” mintájára meg­indítják a „reggeli króniká”-t. A műsort a reggeli „fő hall­gatási időben” sugározzák. Május 3-tól, a reggeli króni­ka premierjétől kezdődően megváltozik a Kossuth adó korareggeli programja. Féló­ránként rövid híreket mon­danak, kétszer pedig — 5 óra 30 pereikor és 7 órakor — 10, illetve 15 perces időtartamú műsorral jelentkezik a reg­geli krónika. A hajnali 4 óra 45 perckor jelentkező falurádió adása n és kétperces könyvismerteté­sen kívül egyéb szöveges mű­sor nem lesz. Így 4 óra 30-tól 8 óráig e két műsort, vala­mint a híreket és a krónika adását kivéve, csak zenét su­gároznak. A reggeli krónika az előző esti eseményekkel, az éjszaka történtekkel ismer­teti meg a hallgatókat és tá­jékoztatást ad majd hazánk és a külföld aznap várható eseményeiről.

Next

/
Thumbnails
Contents