Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-10 / 256. szám
4 nograd TQM. dec. M. csütörtök. IFJŰ RENDŐRÖK Készülő új filmek fj)& llteeh nika lahm vezetői a twwaáók teljesít-1 A Magyar Filmgyártó Vállalat dokumentumfilm stúdiójában több új kis- fiim utolsó felvételein dolgoznak. Kolonits Ilona rendező rövidesen elkészül a „Gondolatok egy utcanévhez” című munkájával, amely Dési Huber István művészétét mutatja be a nézőknek. Vas János rendezésében „Két világ között” címmel film készül az Amerikából hazalátogató magyarokrólMáriássy Félix — akit játékfilmjei révén ismer a közönség —, ezúttal vendégként dokumentumfilmet rendez „Bábolna 64” címmel. A rövidfilm a Bábolnai Állami Gazdaság dolgozóinak megváltozott életformájával foglalkozik. Érdekes szociológiai filmet írt és rendez Magyar József „Hol vagytok, fiatalokT címmel, amelyhez egyébként a felvételeket is ő készíti. Ugyancsak laboratóriumban van már a filmstúdió egyik legnagyobb szabású munkája, az „Új híd”. Ezt a filmet a stúdiónak több mint tíz operatőre attól kezdve forgatta, mióta megkezdték az E rzsébet- híd építését. A felvételek megörökítették az építkezés minden fontosabb mozzanatán. Mezőgazdasági politechnika falun? Ott akarják heti két őrá ban mezőgazdasági ismeretekre tanítani a gyerekeket, ahol szinte belenőnek a falusi munkába? — kérdezik még ma is sokan. S meggyőzni e kétkedőket azért sem könnyű, mert valóban igaz, hogy a falusi gyerekek szinte ösztönösen magukba szednek némi mezőgazdasági ismeretet. Csakhogy ezek elsősorban az apák és a nagyapák kisparaszti gazdálkodásából erednek, s nem elegendők a szövetkezeti termelésben való helytálláshoz. Nagyon is szükséges tehát, hogy már az általános iskolában szerezzenek bizonyos ismereteket a gyerekek a nagyüzemi mezőgazdasági munkáról. A szervezett munka nevelőhatásán kívül ez a legfőbb indoka, hogsf a falusi iskolákban mezőgazdasági jellegű gyakorlati foglalkozásokat honosítanak meg. Négy esztendő alatt — V- től VIII. osztályig — heti két órában a talajmegmunkálástól a betakarításig és a korszerű tárolásig megismerkednek a növény- termelés alapvető módszereivel és munka fogásai - vaL Az idei tanévben 1962 iskolának összesen 1 227 509 négyszögöl — tehát több mint 767 katasztrális hold — területű gyakori ókertje volt. 300 ezer gyerek — a gyakorlati foglalkozásokban részt vevő V—VIII osztályosok 51 százaléka — tanulja a mezőgazdasági ismereteket. Ami pedig az anyagi eszközöket illeti- tanulónként 40 forintot kapnak az iskolák, s ezenkívül évi 1000 forintot a felszerelések kiegészítésére és karbantartására. Persze, ha jól dolgoztak egész évben, a jó termésből eredő jövedelmet is az iskolákért fejlesrtésére fordíthatják. Négy-öt év alatt tehát rendezett, szerszámokkal felszerelt gyakorlókertet tudnak létesítem az iskolák. Hozzá kell azonban ehhez tenni, hogy jelenleg elég kevés iskolának van céltudatosain kifejlesztett, felszerelt gyakorlókertje. És ezért nem is lehet felelőssé tenni a nevelőket. A gyakorlókerteket több helyen nem kerítik be, a termés gyakran eltűnik, s még nincs megoldva a szünidei növényápolás sem. Persze, e gondok megoldása idő kérdése- Ha azt nézzük, hogy az egész politechnikai oktatás mindösz- sze hatéves, akkor a mai helyzetet — minden gond, baj, hiba és hiányosság ellenére is — nagy előrehaladásnak tekinthetjük. Természetesen eljön az idő, amikor majd a gyakorlókerteken is túl kell lépni, s jobban kel'l közeledni a nagyüzemi gazdaságokhoz. Mert, valljuk be, van ellentét a nagyüzemi gazdaságok követelményeihez igazított elméleti tananyag és a kisparcellán folytatott gyakorlat között. Azonkívül a kertben — a legjobb nevelői szándéK ellenére is — gyakran amolyan játéknak tekintik a tanulók a munkát. Pedig ugynezek a gyerekek, ha érzik, • hogy munkájukra számítanak, akkor nem a játék, hanem a felelősségteljes munka kerül előtérbe magatartásukban. Ékesen bizonyítja mindezt az idei betakarítási munkálatokban való részvételük is. A művelődésügyi miniszter rendeletére az általános iskolák VII— VIII. osztályosai 10 tani- ,tási napon segíthettek a munkájukra szoruló szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak a betakarításban. Ezzel a lehetőséggel i2 megyében, 21 járásban és 8 városban éltek — mégpedig nem is kis nevelési és népgazdasági haszonnal. A Békéscsabai Állami Gazdaság menyét jobbnak tartják, mint az idénymunkásokét. A Kutasi-, a Lábodi- és a Balatonboglári Állami Gazdaság vezetői több millió forintra értékelik a tanulók által Somogy megyéiben végzett munka - népgazdasági hasznát- A Kutasi Állami Gazdaság barcsi részlegének vezetője elmondotta: tavaly a szilva 80 százaléka cefrébe ment,; az idén pedig 80 százaléka; exportra, s ez a gyérekek-' nek köszönhető. A jó munkáért természetesen pénzt' is kaptak a diákok. A békéscsabai közgazdasági' technikum 570 tanulója például 7 nap alatt 130‘ ezer forintot keresett kukoricatöréssel. A legfőbb haszon azonban nevelési; jellegű volt. A pedagógusok bizonyíthatják, hogy' ahol jól szervezték a munkát, ahol ten hiányoztak! a szükséges feltételek — többi között a szerszámok!, — ott olyan lendülettel, akarással és felelősséggel' dolgoztak a diákok, arni-i lyenre azelőtt alig mertek volna gondolni is. A betakarítási munkálatokban való segítés persze' mégis más, mint a gyakorlati foglalkozás. Itt' nem a megtanítandó tananyag, hanem a népgazdasági érdek szabta meg,, hogy mit végezzenek, s a tanulók itt pénzt kaptak, munkájukért, mégpedig személy szerint, míg az oktatás keretében ezt elképzelhetetlennek tartják a nevelők. Az azonban mindenképpen haszonnal járt — s ezért a betakarítási munka is beletartozott a politechnikai oktatásba. Jótékonyan hatott a diákokra a nagyüzemi légkör. A jövőben tehát a mezőgazdasági ismeretek rendszeres elméleti oktatását valamiképpen egyeztetni kellene a nagyüzemi gyakorlatokkal. Nagyon sok érv szól emellett. Külföldön — különösen a, Szovjetunióban — sok-sok példa bizonyítja, hogy az iskolák gyakorlati oktatását és a mezőgazdasági nagyüzemeket közel lehet hozmi egymáshoz- Mi is kíséreljük meg a politechnika gyakorlati részét ugyancsak közelebb vinni a szocialista mezőgazdasághoz. Sütő László MEGJELENT Vilhelm Moberg: AZ UTOLSÓ LEVÉL SVÉDORSZÁGBA (Európa). Az Üjvilágba szakadt svéd parasztok nagy hős- költeményének írója tetralógiájának e záró köteté- .ben, mely önmagában isi önálló, zárt alkotás, a XIX. század Amerikájának egy tragikus történelmi epizódját eleveníti fel. A nagy amerikai polgár- háborúban Minnesota államban fellázadtak az államhatalom ellen a még kevéssé civilizálódott sziu indiántörzsek. Bo&saújuk; az Európából odatelepült' skandináv és német pionírok ellen fordul, halomra öldoklik a mit sem sejtő fehér telepeseket. Az éhínség elől menekülő parasztok tragédiájának izgalmas eseményei mellett megismerjük a telepesek mmdennapi életét. 36. ..-un a napon, amikor Krzyzewski őrnagy este hazatért, a felesége tájékoztatta: a nap folyamán valamilyen Kabátujj nevű egyén legalább ötször telefonált. Az őrnagynak a csodálkozástól kikerekedett a szeme. Szeretett volna valamit mondani, de éppen abban a pillanatban ismét megszólalt a telefon. A felesége, aki a telefon közelében volt, felvette a kagylót. — Igen, a férjem már hazatért. Máris átadom neki a kagylót. — Maga az Kabátujj? Itt van a Raclawicka és Wolowska utca sarkán? ... Még ma? ... Nos, hát, akkor várjon, rögtön lemegyek. Az őrnagy kissé elégedetlen volt a váratlan telefonhívás miatt, mindamellett, kelletlenül újra kabátjába bújt, és lement az óteára. A kapu előtt néhány lépésnyire várt rá Kabátujj, — Még egyszer nem jövök le — mondta a rendőrtiszt, üdvözlés után. — Ha van valami dolga, mindig bejöhet a hivatalomba, a Ksawera utcába, ne telefonálgasson nekem a lakásomra. Kabátujj figyelem nélkül hagyva az őrnagy megleckéztető szavait, merő szívélyesség és udvariasság volt. — Oda, őrnagy úr? — magyarázta — a hivatalába? Oda eddig még senki nem látta Kabátujjat bemenni és nem fogja. Csak nem képzeli, hogy önszántamból belépjek a rendőrség épületébe? De hitemre, nem fogok sok időt elrabolni az őrnagy úrtól, viszont nagyon fontos közölni valóm van. Néhány óra hosszat vártam az őrnagy úrra, a Parcellák kertjében, a fü- vön, de az őrnagy úr csak késlekedett. Közben megittam egy kupicát, de valóban csak egy kupicát, nehogy reumát kapjak. Az őrnagy úr igazán aranyember. Ezért, hogy ezt megmondja nekem, ezért ráncigáit ki a lakásomból? Kabátujj zavartalanul folytatta. — Az őrnagy úr valóban arany ember. Nem ismerte Kabátujjat és azonnal megbízott benne. Tehát én azt a kupicát az őrnagy úr egészségére ittam. Most lakatos vagyok Kasprzak- nál! Engem többé nem fognak láíni a bíróságon, ez fix. Mindezt pedig az őrnagy úrnak köszönhetem, mert az őrnagy úr azonnal megbízott bennem. Kabátujj tiszteli az értelmiséget. — Rendben van, Kabátujj. De most mi szél hozta hozzám? — Ahogy engem kiengedtek ... Az ördög vigye el azt a főhadnagyott, éjszakáig bent tartott, bár az őrnagy úr megparancsolta neki, hogy két óra múlva engedjen ki. Látja, így bánt velem, annyi évi ismeretség után. Ez a köszönet ezért a csillagért, amit miattam kapott. Sajnos, ilyen az emberi hála! Az őrnagy, látva, hogyha közbevág, csak meghosszabbítja Kabátujj kedélyeskedését, szótlanul várt. Kabátujj tehát folytatta: — Amikor végre kiengedtek. azt gondoltam magamban: az őrnagy rendes fickó, segíteni kell rajta. Azt a sápadtat viszont egyáltalán nem érdemes sajnálni. Be akarta csapni a becsületes embert, a gézengúz, ő maga meg nyolc milliót vágott zsebre. Az ostoba Kabátujjnak pedig, aki a bőrét vitte a vásárra, kiszúrta a szemét tíz darab ezressel. No, no, a bőrét Kalin- kowski kockáztatta, és a sápadt nem tíz,, hanem tizenkét ezret adott magának, — helyesbített az őrnagy. — Cöcö! Azt a kettőt ne számítsuk. Azt azért a boxleekéért kaptam, amit Mokotówon adtam neki. És a Kalinkowski fiatalúr fejét, mint már mondottam, csak azért találtam a kelleténél erősebben megütni, mert megcsúszott a kezem. Én mindent sorban akarok elmondani, de az őrnagy úr nem engedi. — Már nem szólok közbe — sóhajtott az őrnagy, — már hallgatok, mint a sír. — Tehát érdeklődtem a mieink között a sápadt után, de senki sem ismeri, még Wolán sem, sem Powazkin. Csak egy volt villamos kalauz emlékezett rá, hogy ez a sápadt biztosan „diós”. — „Diós” Ezt nem értem I — Hát „diós” — magyarázta türelmesen Kabátujj. — így hívják azokat, akik bankok előtt sétálgatnak a vidéki surmóktól vásárolnak fel dollárokat. — Szóval, ez a feketepiac? — kérdezte az őrnagy. — Na hiszen, ha ez lenne az igazi feketepiac! Az ilyen tökmagot a rendes- ,.diósok” még lélegzeni se hagynák. Egyszerű felhajtó ez. A bank előtt áll, és állandóan azt hajtogatja: „dollárt, valutát veszek. Jobban fizetek, mint bent”. És ha valamit felcsipeget, azonnal viszi a bankárához. Mondom, piti felhajtó, semmi több. (folytatjuk.)
