Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-03 / 250. szám
TOGt dec. 3. csütörtök. \OGRAD 5 Kcagfil, mint a lueasséke Csak papírnak tekintik a szocialista szerződést Az írás szerint a létesítményt szeptember 30-ig át kellett volna adni. Erről tudósít a szocialista szerződés amelyet a Nógrád megyei Építőipari Vállalat vezetői írtak alá a Romhá- nyi Cserépkályhagyár országos vezetőivel egyetértésben. Az átadás persze nem történt meg. Újabb határidőt kértek: november 7- ét. A gyár vezetősége ehhez is hozzájárult. Erre az időre sem készültek el. Amikor ezért méltatlanmeg szó nélkül. — Most még itt vannak, de lehet, hogy holnapra eltűnnek, aztán két-három nap múlva újra visszajönnek. Olyanok mint a hortobágyi délibáb, — fogja tréfára a szót. — Háromezer tonna cseréppel adunk kevesebbet az idén, mert az építők nem készítették el a hőközpontot. Ezért kénytelenek vagyunk az égető kemencék tetejére kézzel felrakni a nyersárut. Időt dolgozói határozottan állítják: a nógrádi építőknek a negyedik negyedévben járó 12 ezer csempeegységet időben elküldik. Gyökér István pedig még hozzáfűzi. — Sőt megrendelésüket előbbre vesszük... — De most már ne csapjanak be, — emeli fel hangját. Utravalóul azonban még ez is idekívánkozik: Ha az építőipar illetékes vezetői, a szocialista szerződésben Nyári Imréné tisztító a végtelen szalagra helyezi a nyerscsempét. kodtak a gyár vezetői, az építők ismét újabb ígéretet tettek: a tél beállta előtt levonulnak... — Hát ez már sok! — fakadt ki Gyökér István főmérnök. — Csak papírnak tekintik Ígéretüket. Most is alig lézeng itt néhány ember. Közülük egyik-másik egy-két napra rabló, nehéz és fárasztó munka. Van olyan üzemrész, ahol a kinti hőmérsékletnél is hidegebb van, 10-12 fokot csak igen ritkán lehet mérni. A cserépkályhagyártás- hoz viszont meleg, sok meleg kell. Ezek után érthevállalt kötelezettséget nem tekintik fontosnak, legalább annyit tegyenek meg, mint a cserépkályhagyár- tók: hozzák előbbre a harmadik, de most már úgy gondoljuk a végleges határidőt Venesz Károly Felülvizsgálták a bányamentő állomások munkáját Az elmúlt hónapok súlyos bányászszerencsétlenségeinek lanulsagaibol Kiindulva, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség behatóan felülvizsgálta a bányamentő szervezet' munkáját. A szénbányászat 40 bányamentő állomásán részletesen ellenőrizték a mentőfelszerelések állapotát, a bányamentők elméleti és gyakorlati tudását, a biztonsági intézkedések megtartását és mindazokat a körülményeket, amelyek szükségesek a mentőszolgálat eredményes működéséhez. A vizsgálat kedvező tapasztalatok mellett mulasztásokat is megállapított. Több mentőállomás elhelyezése nem megfelelő, ezért a mentőosztagok mozgósítása nem mindig elég gyors. Néhány helyen közös helyiségben van az akkumulátor- és oxigéntöltő berendezés, emiatt tűzés robbanásveszély fenyeget. Előfordul, hogy az állomás épülete beázik, s a berendezések, mentőkészülékek megpenészesednek tönkremennek. Számos helyen nem elég alapos a mentők kioktatása a légzőkészülékek és újraélesztő berendezések pontos használatára. Egyes állomásokon helytelenül vizsgálják felül a mentőkészülékeket, több üzem nem kielégítő a mentők gyors riasztására vonatkozó rendelkezések végrehajtása. Az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség az ellenőrzés megállapításait tudomására hozta a Nehézipari Minisztérium Bányászati Műszaki Főosztályának és vele közösen tette meg intézkedéseit a mulasztások, a hibák gyors kijavítására. A gyárral átél lenben új lakások épülnek. Foto: Koppány György eltűnik, majd előkerül. Ha sürgetem a munkát mindig ezzel hozakodnak elő: nincs elegendő munkaerő. Miattuk nem teljesítjük az éves tervet. De jöjjön, nézzük meg együtt a helyszínen mit csinálnak. Négyen az udvart betonozzák. Ketten mázolnak, ketten a vízvezetéket, hárman pedig a fűtőberendezéseket szerelik az új munkatermekben: A főmérnök nem állja tő, ha a főmérnök nem bízik az építők újabb ígéretében: december 31-ig elvégzik a hátralévő munkákat. — Hát ennyit jelent nekik a szocialista szerződés — szól nekikeseredve. Valóban nagy kár ezt a ' nagyszerű jövő előtt álló mozgalmat, meg nem alapozott Ígéretekkel, erkölcsileg megkoptatni. A gyár IRIGYSÉG NÉLKÜL Az elnök és a helyettese között — amint a tagság beszéli — gyakoriak az ellentétek. A tsz-ben mindenki tud erről, azt is tudják, hogy a torzsalkodásnak az elnökhelyettes irigysége az oka. S ez az ember nem is restelli kimondani, hogy irigy li társától a magasabb beosztást, melyre önmagát tartja alkalmasabbnak. Intrikál, rágalomhadjáratot indít az elnök ellen, híveket toboroz maga mellé. Nem csoda, ha ilyen légkörben a tagok is bizonytalanok, a tsz- tagsága két táborra szakad, s nem a józan ész, hanem az indulatok a két tábor tanácsadói. Az irigyság nem csupán ellenszenves, de fölötte veszélyes jellemgyengeség. Alsintas indulatok táplálják, s ha valakin elhatalmasodik, le lát, se hall. Állandó lázban ég, bosszút forral, és képtelen a tárgyilagosságra. Mi az irigység kórokozója? Némelyek szerint természet dolga. Hiszen vannak „született” megrögzött irigykedők. Nem reális okoskodás ez, hiszen nem igen születik senki sem irigynek. Viszont valóban vannak olyan emberek, akik nem tudják elviselni mások sikereit. Felszisszenek, ha valamelyik társukat előléptetik, vagy az fizetés- emelést kap. Hátha még valami váratlan szerencse is ér környezetükből valakit, nyereményhez, vagy örökséghez jut. Az irigy ember ilyenkor elátkoz minden égi és földi hatalmat, s napokig nem tud nyugodtan aludni sem. Az életben előfordul, hogy egyik embernek több szerencséje van, kevesebb baj éri, kisebb erőfeszítéssel könnyebben boldogul társainál. Van olyan eset is, amikor valaki joggal gondolhatja: „Ezt a posztot vagy elismerést én is megérdemeltem volna”. De az irigység legtöbbször mégsem az ilyenfajta mérlegelés nyomában támad, mert egyáltalán nem a tárgyilagosság a szülőanyja. A tárgyilaUlég wait remény*.• Bizony, nem ártana már, ha a Pécskő utcai lakásépítkezés területéről eltűnnének a távfűtés építése nyomán keletkezett földbuckák, árkok. Mert van itt most enélkül is fölfordulás. A szűk területre beszorítva négy tizenegyszintes toronyház épül. Az anyagraktárosnak bizony nehéz a dolga. A befutó anyagokat, szerelvényeket már nem tudja hova rakni. Aztán az út: leckét ad napról napra, óráról-órára. hogy az építkezéseket mindenütt a közművek elhelyezésével és az út elkészítésével kéne kezdeni. Ha eQV-cgy teherautót ide vezérel rossz sorsa, hol föld, hol sóder, hol törmelék halomra kell felküszködnie, hogy a következő pillanatban sártenger közepében lelje magát. Az egyik művezető mérgelődik: nem kap szállítóeszközöket, hogy a törmeléket elhordhatná és sóderral, homokkal tölthetn| meg a kilences és a tizes jelű épületek pincéit: a télirevalóval. De azon sem lehetne csodálkozni, ha erre a terepre be sem merészkednének a gépkocsik. Úgy fest ez a táj, mintha egy furcsa viharzó tenger hullámzás közben fagyott volna meg. A munka persze azért megy. A kilences és a tizes épületben az ötödik szintnél tartanak a belonn- zók. Ha az idő engedi felhúzzák tetőig mind a kettőt. Közben a földszinten már ipari tanulók falazva',:. Hogy az építők télen is dolgozhassanak, a hideg ellen védelmet nyújtó négy fal közt. A hetes cs a nyolcas jelű épületet pedig december 31-ig át kéne adni. Át kéne.? Karancs László fő művezető másként mondja: mindenképpen be kell fejezni! Nos a hetes jelű épületben az ötödik szintig már a festők uralják a szobákat: meszelnek, mázolnak. Az üvegesek is itt vannak. A héten még erősítést is várnak: elsejére-másodikára jelezték a parkettásokat. A hét végére mindkét épületben befelezik a víz- és fűtésszerelést azután már csak az épületek hőközpontjának szerelése van hátra. A nyolcasban valamivel több a munka, de a művezető nevet: Ha csak harminc, negyven fokos fagyok nem jönnek — ez sem marad 19S5 januárjára. Kisebb decemberi fagyokra pedig felkészültek: dobkályháik vannak, s elegendő fűtőanyag. Ennek melege mellett el lehet végezni a finomabb befejező munkákat. A külső falakat pedig csőállványok erezete halózza be. Szeretnének december húszadikáig a külső vakolás-r:’, festéssel is végezni. Munkaerőben most nincs hiiny. Talán egyedül takarítónő lehetne több. Bárcsak így lett volna ez az év nagy részében! Most nem néznénk reggelente olyan aggódva a hőmérőt. S a főművezető sem úgy fejezte volna be a tájékoztatást: „Még nem adtuk tel a reményt.. Cs. G. gos, önmagát ismerő ember még ha hátrányosabb helyzetbe kerül is, legfeljebb bosszankodik, esetleg elkeseredik, vagy — ami a rokonszenvesebb —, nyíltan kimondja sérelmét. De nem így tesz az, akinek az önzés, önmaga túlbecsülése, vagy a hiúság adja a tanácsot. Az ilyen embert elönti az irigység, szidja a sorsot, és alattomban intrikálni kezd az ellen, akit irigyel. Mindnyájunk közös ismerőse az a törtető, becsvágyó ember, akit szinte szétvet a diadal, amikor feljebb lép a számára boldogulást jelentő létrán, s amikor maga mögött hagy valakit. Ugyanez az emberfajta érez emésztő irigységet is, ha másoknak valami jobban sikerül. Az irigység egyébként szánandó jellemhiba, gyötrő, emésztő lelkiállapot. Az irigy ember zaklatottan él, hiszen örökké a mások lépteit lesi, a mások szerencséjének ingadozásain lelkesül vagy kesereg, s örökké a „titkos erőket” kutatja, melyek segítségével állítólag mások boldogulnak. S talán nem is gondol arra, hogy a szerencse legfeljebb egy-egy lottónyeremény formájában köszönthet csak az emberre; hiszen ma már az érvényesülés, az előbbre jutás tehetség, rátermettség és tudás dolga. Ki-ki maga szerencséjének a kovácsa. A mondásban van sok igazság, még az ötös találatra nem is vonatkozik. De arra igen, hogy megbecsülést, rangot csak szorgalommal, becsületes helytállással szerezhet az ember. így tehát az irigykedő is jobban teszi, ha intrikálás. gyűlölködés, a sors és a szerencse csepülése helyett széjjelnéz a maga portáján, megpróbál a legnagyobb tudomány, az önismeret birtokába jutni, utána pedig tehetségét, adottságait. tudását fejlesztve, könnyebben meghódítja az áhított szerencsét is. Rátermettebb társakra irigykedni pedig meddő dolog, felesleges önmar- cangolás. Kellő életbölcsességgel kell tudomásul venni, hogy nem vagyunk egyformák. De azt is: minden szinten lehet valaki hasznos, alkotó ember. Kékesdi Gyula f
