Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-25 / 269. szám

S9®*. Aseemter 25. péntefc

* 6 G s .4 b

fi

<utd£s JLoamIá:

Karácsony Dachauban

E

zt a felszedett osto- órákon át hajladozott. Aki adta, az feladta életét is} ba kis ritmust mór- bent volt a tömegben, nem vele. *

moitam magamban, érezte a tánc borzalmát, míg a föl alá ro- csak a étéhez simuló tes- hangálók között föl alá íek fficlegét lehele

Én jól értettem, ez a mii karácsony-estünk kitűnő al-i* kálóm lehet arra, hogy *

rohangáltam a keskeny ud- tét s mint a ringatott cse' széttörjük a közöny és el- varon. Lábamon Krisztus- cAsfm,°> ari"gas h‘Pnózisat. embertelenedé* egyre job-} sam-t hrvrHfam ^b-«Wroi Akl kívülről nezte, azt ha- ban körénk feszülő abron-1 testemen csíkos vászonnad- mar hányingerig fejlődő csat es hittem: akkor eb-J; rágot nvári kék szédülés fogta el s valami ben a versnek is dontosze- f

batot’rövidujjú inggel és förcsös* tehetetlen harag, repe lesz, amit szavalni fo-♦ — tisztessée ne essék szól A szerencsetlenek szeme gok. De, hogy mit valasz-J ván -1TbÍ?yem noi bu- lehunyva, vagy révetegen szak, azt egyre kevésbé} gyit. Társaimnak sem volt semmiig arcukon tudtam eldönteni.

♦

jjel pedig álmot lát-} tam. Pivnicán vol- j

a hasis-evőkre emlékezte"dachaui tö ^let ~ mi"tha vala' mi felőrölt vegezte volna félelmetes és ocsmány istentiszteletét.

E

tam

túli

egy Dráván t falucskában, f

Vagy még inkább, mint- hol gyermekkoromban nya- j a egy falka juh bújt vol- faltam egyszer nehány he- }

sokkal jobb az öltözetük, de azért — régi szokás szerint — kora hajnalban kikergettek a barakkból a mínusz tíz fokos hidegbe s mi szederjes arccal úgy cikáztunk a két ha drótkerítés között, mintha na össze rémületében azt keresnók, melyik szeg- farkasok elől...

'etben van melegebb. Ámbár engem ez alkalommal Ak> hent volt a körben, de mire beértünk a nagy } a hidegnél is inkább kér- kevésbé érezte a hideget, faházba, már nem nyár * geteti a belső izgalom, mint aki magában vaco- hanem karácsony este volt.}

" Előtte való este. decem- 6<>tt. mégis, ez az ut.ób- A terem közepén, izzó ros- * bér 23-án, lefekvés előtt hí viselkedés biztosított Ion óriási disznó és lega-# közölte velem Kis Zsiga, .i°bban a megfagyás a ha- lább száz pulyka sült s mi} hogy a magyarok részére Iái egyéb formái ellen '

tét. Két ló húzta paraszt j. szekéren vágtattunk a ta-} nyára a jól ismert úton —*

gyerekek meztelenül ug- •

liT-rgj a uiagj'mvA i ra-óClt --- ------ . . u; 7

k

arácsony ünnepet rende- mGrt ezen a borzalmas he- ráltuk körül a nagyon for-1 Az igazgató az noinK- zünk s azon én szavalok ly«0 aki emberségét fel- ró tüzet s azt kiabáltuk: 4 hoz lépett. Teli tüdővel . ■ - * szívta magába az eső utá-.

Bele kábultam a meglepetésbe s örömbe.

— József Attilától? — kérdeztem elfogódva. ^ Nagyon kövérek vettunk,

. ~ — felelte 6. nagyon boldogok és minAdvt. Polgar lesz a részt- dennek Rubens festményei- vevok többsége. hez hasonló vörös színe

Persze az is boldoggá vojt tett, hogy Adyt mondha„Karácsony,

Eg a kappan a rácson!”

* ni tiszta levegőt. Tiz fia- } talember személyi iratait

tok. De melyik versét váAztán egyszerre minden

I rendezgette. Az iratokat után döntöttem végre el, I nem egy másik intézetbe hogy mit szavalok. Akkor,} küldi most; a fiúknak ad- mikor a Stubenältester. <| ja_ az övék. A folytatást egy lengyel pap, — hogy' „.eleik maguknak kell házrészéről is megünnepeljük | zátenni. a karácsonyt elrendelte a} Eddig csak körülöttük

elsápadt és kihűlt. Már tetüvizitet megelőző általá- S történi, amit ezek a pa

*nem gyerek voltam, hanem nos tetvészkedést. s három- }pírok tartalmaznak. Kör- „Nyakatokon vad, úri ta- A_____oh Üli.______________

t

árok s mégis büszke a ti fejetek...”?

felnőtt és meztelenül dide- száz ember ült félmeztele- tnyezctlanulmányok... Taregtem a hómező közepén ... ,, ,. , , . Szemben velem egy ezred

Kis Zsiga jo húsz évvel nyj koldus járta a

;ele- |

nül a pádon, hogy kibá-j nácsi intézkedés... Erköl- nyássza inge és gatyájai esi bizonyítvány az edes- korcaiból az undorító tér- 'f anyjukról... Rendőrségi

volt nálam öregebb s már dachaui táncot. Szavalnom geket. Az ostoba kis mon-1 okmány... Sárgult levelenyolc éve börtönben ült. kellett volna nekik, de Ezen az estén különösen nem jött hang a számra.

dóka, mely egész nap, mint}zőlap egy börtön pecset- ___ ____ _ ______ a férgek a testet, marta aljével... S egy-két gyerekgyengén érezte magát, ta- Pedig tudtam, hogy nekem lelke met, váratlanul tova-J kori fénykép. Hivatalosán Ián már . benne bujkált a ;s közibük kell álJnom, ha tűnt és idegen fényességgel* készültek azok is. A bat

ífusz, mely aztán elvitte nem egészen két hét alatt. De betegsége sem tudta kiölni belőle száraz humorát. Átpillantott a szomszédos ágyra, melyen Szegedi Maszák Aladár, később disszi- dens new-yorki követünk búslakodott magában és felnevetett:

nem tudok választani.

egv költemény úszott be azt mész szemű kisfiúkról, taHasztalan sürgetett még idétlen foglalkozásukat űző* [ón akkor, mielőtt valaa- álmom is, csak ebéd emberek fölött: r melyik intézetbe átvitték

„Örök, vigyázzatok a strázsán, f ° ti őst is itt a képe mind

Csillag-szórók az éjszakák, J a tiz fiúnak. Tizenhét

Szent János-bogarak a kertben..." téves ifjak immár, — tab... , .... , ,, . ...... illőt csináltattak emlékül.

Micsoda ötlet.... ! Szikra- egyik vezere beszelt! Aztán j mert elhagyják az intézéssé tűzbogarak látványa a dideregve és borzongva el-;í (p(

_ Turing ,-uí-oa, tetvészkedők között, a te- kezdtem a Verset mondani.! "" , . , ,

— iucioa. van akinek , . , . . . J Az igazgató hosszan nebűszke a feje es van aki- reggelenként. Azelőtt en nem «eret-} tablót. Simogató fenek nem az. Nem kell tu- legalább húsz bolha es tem ezt a költeményt. Nem * a külön-külön

lozni. Egyébként sem tud- megfelelő számú poloska .lartam Flórencben es nem}

hatjuké pillanatban, le- nyüzsög minden egyespok- voltak báli emlekeim -} Ezitt Varga József...

— —i-- —i----- -------- -zigorubb világ ne-i;, ,"

* Esztergályos szakmunkás!

Micsoda

■e Dachauban egyálta- rócon' mi vakaró- engem szigorúbb világ ne- j‘•"r.

ünnepelni. Ez így volt zunk és kínlódunk a pok- veit és szigorúbb világ ne-, »

Könnyen előfordul- focok alatt...! Paras, disz- vele azok többségét is. ^ k

^4.2. — í;___ koros tanci termek emle- akik az asztal korul ott all-! ,

h

et-e Dachauban egyálta- foc<fn’ m’

Ián

igaz. Könnyen előfordul- ^» «*«»...: r^», ui»r ^ t .jfí: szomorú kis gyerek volt!

hatott, hogy mire össze- kocos tana termek emle- akik az asztal korul ott all-} ^hagyott vadáé...

gyűlünk az ünnepre, már kei itt, ahol a dachaui tánc tak velem. Sohasem búr-* ;

vagy utólag ------- ----- ,

b

urkerbe a versmondót és határoztam, hogy

mégis meink. És mégis, a szenny !1 ,

. . , ... - fázzál, aztan

a szonokot. Azt sem tud- e*t fogom elmondani. és piszok közepén úgy|dás „em hasenáH ennek.

Aztán jött az este s mi éreztük, mintha nekünk ír-} De kedves szóért egy körül áll tűk a dísztelen, ta volna a költő idegensze- j beszéigetésérl tü~be ’ment

hosszú asztalt. Karácsony rű szavait, hogy tiltakoz- \ volva. Egyszer öngyilkos

este volt, tehát elénekel- zunk velük az embertelen-1 akart' lenni “ Tizenkét észtünk egy karácsonyi dalt, ség ellen, mely közre f*-}tend<5s lehetett'akkor. Az majd Baratt Huszar Alá- goU s mely rank akartai; ' ató szedte lc a nya- dár, a kormánypolitikusok kényszeríteni az erkölcseit, j spárgát.

„Oly szomorú embernek lenni. * Nem érdemes élni... —

Es szörnyűek az állat-hős igék. •} sírta a gyerek. — n se> a

S a csillagszóró éjszakák lnem ^ JZt

Ma sem epgedik feledtetni * méH nem ir az

Az ember Szepbe-szőtt hitéi . {anyám?

S akik meg vagytok, őrzőn, árván, * “ .

Őrzök: vigyázzatok a strázsán.” } Az iaat.ga o a or ^

.__T_,____, _ ______ a I ban felkereste az asszonyt.

s

ég. az önmaguk teljes fel- óriási csend követte a a szemük. Aztán előbbre! s?őke nö volt fests!t ha~

«dasá. költeményt. Az ünneplők .. M _ . ' .. } ?«• Megrémült, amikor a

Például a hideg eilen sápadtan nézték egymást epett Kls Zsiga cs rneSt°-1 látogató becsöngetett hoz- sem mindenki gyors moz- és sokuknak könnyes lett rőtté szemüvegét: \zá.

haltuk, hogyha minden rendben véget, ért, nem je- , lent-e föl másnap a táborparancsnokságnak pcv magyar. Már eredetileg is rendkívül vegyes társasagot szállítottak Dachauba a nyilasok.

Hanem a karácsony estét mégis meg kellett tartanunk. Eat nemcsak a politikai kötelesség kívánta, de az életösztön is. Veszélyes járvány terjedt az emberek között, a kishitűgással védekezett. A barakk falánál folyt a dachaui tánc. Mintegy száz-százötven ember, szorosan összebújva melengette egymást és jobb lábáról

„Emberek vagytnk, barátaim ...”

» — A férfi, akivel most

együtt éllek, nem tud a

t * gyerekről... Félek, elhagy}na, ha megtudná. If érem... * Én szerelem a fiamat... Nincs több mesélniva- fogva a mi barakkunk udva-} De jobb neki ott. Es ne

a bal lábára, bal lábáról a lóm. Csak még annyi, hogy ráról véglegesen eltűnt a * írjon nekem... Majd egyjobb lábara holdkórosan, a karácsonyi ünnepektől dachaui tánc. *sser. Talán...

Nem szólt Jóskának erről a látogatásról. Csak postaoszláskor, ha tehette, megsimogatta a kisfiú haját.

A gyerek is mind ritkábban beszélt az anyjáról, Zárkózott, csöndes fiú lett belőle. Most elmegy a többivel. Dolgozni.

T

O

G

A

O

—------- — ----- .... , T ,, , , - ., í.Hooy vágyott a szeretette!

s

zét is vernek bennünket, őrjöng,..! Lélegzetem alt koloztak selymes es cs.l-}c ^nógatással leheviszik sten- c! az izgalonttol, nukorel: ’ow íenyekbe_a mi ___oro-}tet{ megnyugtatni.

De

nagyon. Szi*

f

I £ £

5 £ £ £ i£ * £ ir £ * £ * £ £

6 * £

5 £ £ E * £

6 * £ ■k £ £

T 1

í ----------- í

VaHH

H-»*********»»**

fog, van is mar állása. Majd épít ö magának életet. Majd szerez szeretetett családot is hozzá...

Kopogtak. Egy asszony lépett be. Őszülő haj-, egyenes tartásu.

Az igazgató felállt, kezet nyújtott, s a székre mutatott:

— Tessék. Mivel szolgálhatok?

A nő szórakozottan babrált a kézitáskájával. Fürkészve nézeti a férfi ^szemébe. aztán váratlanul azt kérdezte:

— Nem ismer, igazgató úr?

— Őszintén szólva...

— No persze... Bizonyosan sok emberrel van dolga. Balogné vagyok. A Varga Jóska édesanyja,. A fiammal szeretnék beszélni,.

— Lehívatom. — s megnyomta a csengőt az asztala sarkán.

— .Varga Jóskát hívd le. — szólt a belépő naposnak;

Hallgattak, Az asszony szórakozottan' nézett ki ne ablakön.

— Szép itt... — Sebei szórni beszélni kezdett. Arról, hogy az igazgató látogatása óta megváltoztak. a körülmények.

Az igazgató bólintott, S ö is kinézett az ablakon. Távol. a sóderes kerti úton három fiú közeledett. Az ablak alá értek. Az igazgató kimutatott,

— Itt jönnek. Nos, melyik a Jóska?

— Az! — s egy szóké gyerek felé intett az asz- szony. Aztán idegesen elkapta az ujját. — Nem. Inkább az...

— Varga Jóska! — szólf ki csöndesen az igazgató,

A harmadik fiú kivált társai közül és belépett. Nyurga, barváhajú fiatal-1 ember volt, kicsit hajlott orrú.

— Az édesanyád.,. —1 mutatott. az igazgató a vendégre.

— Nekem,. Nekem nincs anyám! ■ — csattant a hangja, mint a korbirs Mint aki, magában már nagyov sokszor. elmondta ezt a -tagadást.

— Az anyád itt van,. — nyugodt, megfontolt veit az igazgató szava. — E'jöttt hogy meglátogasson.

A fiú mondani akart, va [amit.

— Vezesd a társalgóba S beszélgess vele..

Az asszony felállt. Oda lépett a fiához. Viharos, hisztériás' örömmel ölelte át a nyakát,.

Jóska- elhúzódott. A szeme sarkából vizsgálta az asszonyt. Aki az anyja, S akiről álmodozott kisfiú korában...

Most .elöreengedte <rz ajtón. S csöndesen lepett ki utána.

Az igazgató újra munkához látott. Sietnie kell, két nap múlva elmegy innen a tiz fiú.. •

Az ablak alatt léptek hallatszottak. Sietős, köny- nyü lépések. , ,

Hajlott háttal, rennte futva, az asszony ment az úton. '

Senki sem küserSe ki a

kapuig..

Széké**»? He®*.

i

I