Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-03 / 250. szám
4 NÖGRÄP ism. *» * A helynévkutatásról Értékes emlékek felderítése TÄVOL A MÜZEUMOK, levéltáriak, egyetemi könyvtárak alkotó műhelyeitől, a falvak és vidéki kisvárosok lakói között is találkozunk emberekkel, akikben él a vágy produkálni valamit. Valamit, amire mások is felfigyelnek. Akadnak szépszámmal, akikben e vágy mindennapi munkájukon túli, nem egyszer fáradságot nem néző, kitartó tevékenységben realizálódik. Többnyire pedagógusok ezek, akik falujuk történetét, földrajzát, néprajzát kutatják és le is írják munkájuk eredményét. Mindezt a szőkébb, vagy a tíigabb nyilvánosság elé ' írni, vagy a megfelelő helyre — ahol ezt megőrzik — eljuttatni, erre már nincs bátorságuk. Megindult honismereti mozgalmunk vállalja a küldetést, hogy eddig is term. Legközvetlenebb feladat, a falukrónikák írása. Pillanatnyilag az egész honismereti mozgalom ennek van alárendelve. Ennek keretében gyűjtjük a iratkozott a helynévgyűjtők táborába, s aki már tíz nógrádi község helyneveit gyűjtötte össze — saját tapasztalatait, kutatásának módszerét jsmerdokumentumokat is. hogy tette. kilépve belőle önálló kiál- Az összejövetel eredmélításokon is létjogosultsá- nyességét az előadások got kapjanak és mintegy színvonalas volta, ugyanalapját képezzék a létesí- akkor közvetlen, szinte a tendő falumúzeumoknak. hallgatók népes tábora A NAPOKBAN a salgó- biztosította, tarjáni városi művelődési otthonban gyűltek össze azok az emberek, akik a honismereti mozgalom megindításán, a mozgalom kiszélesítésén fáradoznak. összejövetelük csak egyik láncszem munkájukban. Napirenden a földrajzi és helynevek gyűjtése szerepelt Meghallgatták Fülöp István zalaegerszegi honismereti szakreferens előadását a földrajzi nevek gyűjtésének történetéről és a gyűjtés zalai tapasztalatairól. Tóth Katalin — a Debreceni Kossuth Lajos Tuvékenykedő embereink ne dományegyetem negyedéves ,,-sak Tart pour l’art dől- magyar-történelem szagozzanak, hanem energiájukat szervezett keretek között, megfelelő — egyelőre inkább erkölcsi, de reméljük egyre növekvőbb anyagi — támogatás mellett minél teljesebben gyü- mölcsöztessék. Célja, továbbá, újabb és újabb egyének és szakkörök bekapcsolásával a mozgalmat kiszélesíteni, a gyűjtőmunkát társadalmasítani. Persze mindezek előtt meghatározni: mivel is lehet, illetve érdemes foglalkozkos hallgatója, aki már másodéves korában a XI. gyűjtőpályázat második díjának megnyerésével beA PÉLDÁK, amelyekkel az előadásokat fűszerezték, frissebbek nem is lehettek volna, Előző nap Tóth Katalin, Fülöp István, valamint Kerényi Dániel, nyug. iskolaigazgató, az etesi néprajzi szoba anyagának ösz- szegyűjtője és Kovács János Nógrád megyei honismereti szakreferens közös gyűjtőmunkán vettek részt Etesen. Adatközlőik — id. Gor- dos Antal, Pál Béla, Sirkó Lajos, Fodor Lajos — nemcsak hogy szívesen feleltek kérdéseikre, de vendégül is látták kutatóinkat, akik kellemes emlékekkel és megrakott tarsollyal távoztak Etesröl. Kovács János a megyei Népművelési Tanácsadó munkatársa Előadások a vízgazdálkodásról A Nógrád megyei Víz- és vállalat pártszervezete terCsatomamű Vállalat párt- vezi, hogy műszaki dolgo- vezetőségválasztó értekez- zói esetenként a tanács- létén született határozat tagi fogadóórákon is elő- szellemében a vállálat fel- adásokat tartanak a vízhívással fordul Salgótar- gazdálkodással kapcsolatos ján területi- és üzemi párt- kérdésekről, illetve fel-hív- szervezeteihez, amelyben a ják a lakosság figyelmét a helyes vízgazdálkodásra közkutak kezelésére, s hívja fel a figyelmet. A egyéb fontos problémákra. Növekednek a könyvtármunka feladatai Mátramindszenten kötetek átlaga. Ez úgy érzem, élég jó eredmény. Persze, a tartalmi feladatokban sok még a tennivaló, hogy olvasóink számát lényegesen gyarapít- hassuk. Rendszeres könyvkiállításokat tervezünk a friss szerzeményű könyvekből, író-olvasó találkozókra, könyvankétokra gondolunk. — Milyenek a könyvállomány fejlesztésének lehetőségei? — A községi tanács és más szervek eddig is megértőén támogatták törekMátramindszenten a nemrég megnyílt új művelődési otthonban kapott végleges helyet a községi könyvtár, is. A szabadpolcos teremben meghitt, barátságos környezet fogadja a látogatókat; a kölcsönzőket, művelődni vágyókat • — Mit jelent a változott környezet, a korszerűbb kölcsönzési lehetőség? — Erről kérdeztük Kaszás Lászlóné könyvtárost. — Az új adottságok — mondta új feladatot állítottak elénk. Az eddigi gyakorlatban sok nehézséggel kellett megküzde- vésünket. Községi költségVr. nünk, s most a kölcsönzési módszer lényeges változtatására van szükség. A cél az, hogy év végéig 300 olvasót biztosítsanak, — eddig már 262 beiratkozott tagot tartunk számon. Erősen bízom, hogy a változott környezet vonzó hatással lesz az emberekre, s a rendszeres olvasókban év végéig a tervezett fölé emelkedtünk. A toborzó munkába családtagjaimat is bevontam, s a továbvetésből az évben 1700 forintot használtunk fel ál- lománybővxtésre, a helyi földművesszövetkezettől kapott összegből 51 új kötetet szerezhettünk be. a Megyei Könyvtár nyelvtudományi könyveket ajándékozott s a járási könyvtár szintén segített a fejlesztésben. Főleg a gyermek, ifjúsági és szépirodalmi művek keresettek, így ezen a területen kell a fejlesztést tovább folybiakban méginkább igény- tatnunk. Nagyban segítheti ezt a letéti anyag rendszeres cseréje is. A szabadpolcos kölcsönzés bevezetéséhez az új művelődési otthonban 20 ezer forintot használtunk fel. Vonzóvá, csinossá tettük helyiségünket, ennek hatása máris érezhető. Hogy a megnövekedett igényeket a lehető legteljesebb mértékben elégíthessük ki, a jövőben még fokozottabban számítunk a községi tanács mellett valameny- nyi társadalmi szerv segítségére. be veszem segítségüket. — Miben válogathatnak az olvasók? — Jelenleg könyvtárunkban 1174 kötet áll rendelkezésre. Ebből 1034 a község tulajdona, 140 kötetet pedig letéti állományként kezelünk. Az év eddig eltelt időszakában 2276 könyvet kölcsönöztünk, ami a falu lélekszámút tekintve azt jelenti, hogy minden lakosra körülbelül két olvasott mű jutna. A beiratkozott olvasókat számolva több, mint kilenc a kölcsönzött 30. Kabátujj még egy cigarettát kért és folytatta: — Megbeszéltem a haveremmel, hogy jöjjön falazni- A Keszkowa utcán találkoztunk és elmentünk az Agrykólára. Ott leültünk egy padra és néztünk arra a házra, ahol az a fiatal pasas lakott. Cigarettáztunk és vártunk. Hét 5ra után kinyílt az ajtó és jött a mi fiatalemberünk. Az eső cseperegni kezdett. Az utcán egyetlen lélek sem volt. Azt gondoltam, minden jól megy, most már rámehetek az emberemre. Amikor aztán jött a bokrok között, mögéje léptem és hátulról szépecskén fejbekólintottam a homokzsákocskával. A fickó megingott, mire elkaptam, hogy meg ne üsse magát, mert ott köves a föld; gyengéden lefektettem a földre és elvettem a táskáját. • A haverem el akarta csenni az óráját és át akarta kutatni a zsebeit, de én azt mondtam: ne nyúlj hozzá, a táskáért fizettek, tehát csak a táskát visszük.” Mert már mondtam az őrnagy úrnak, hogy Kabátujjnaík is van becsülete! — Es mi történt aztán? — türelmetlenkedett az őr- Lehet vagy huszonöt éves. — Mindig. A kocsmában sem ült hozzá soha senki. — Nem tudja, hogy hívják ezt az embert? — őrnagy úr, olyan őszintén beszéltem, mintha gyóntam volna, de semmi többet nem tudók. — Mit gondol, hány éves lehet az illető? — Ki tudja, hány éves lehet egy ilyen nyavalyás. nagy— Amikor megcsaptam a pasast, már éreztem, hogy nagyon erős volt az ütés. Megijedtem, és azt mondtam a barátomnak, várjon, hogy értesítsek embereket, mintha baleset történt volna. Féltem, hogy beadja a kulcsot, és elszaladtam telefonálni a mentőkhöz. Kabátujj nem szereti a „hullás” munkát. Csak öt percre akartam elaltatni. — Es mi volt a sápadtfcal ? — kérdezte az őrnagy. A sápadtnak felcsillant a szeme, amikor meglátta a táskát és elkapta. A pénz már elő volt készítve, ideadta, aztán rögtön beült egy taxiba, és agyő. Azóta nem is láttam többé. Én az eset után az Unió térre mentem, ott felültem egy villamosra és bementem a munkahelyemre— Mindig egyedül volt a «ánadtfc? Hallgasson ide Ka- bátuj j! Én hiszek magának. A rendőrségnek is van becsülete, és megtartja adott szavát. Most még leviszik a pincébe, de két- három óra múlva szabadon engedjük. Ami a maga ügyét illeti, majd meglátjuk, mit tehetünk. De hallgatnia kell. Ha megkérdezik, miért nem engedték ki a többivel együtt, mondja azt, hogy a főhadnagy dühében tartotta itt magát, mert visszafeleselt neki. Ha valamit megtud arról a sápadtról, azonnal jelentkezzék. Számíthat arra, hogy hálás leszek magánakAz őrnagy felállt, behívta az ügyeletest és utasította, hogy vezesse vissza a cellába az őrizetest. Adott neki néhány cigarettát is. — Ez aztán arany ember, igazi arany ember! — ismételgette a tolvaj; az ügyeletes előtt lépkedve. RajSki főhadnagy csodálkozott, hogy nem lát az asztalon egyetlen lap jegyzőkönyvet sem. De ámuldozása akkor volt teljes, amikor az őrnagy megkérte: két óra múlva engedje szabadon Kaibát- ujjat. — Különös politikát folytat most a főkapitányság — jegyezte meg. — Rajtunk, kerületieken pedig a tolvajok nemsokára röhögni fognak. — Vannak olyan ügyek, amikor különleges politikát kell folytatni — válaszolt kollégájának az őrnagy. —' Főhadnagy úr, köszönöm a segítségüket. Ezért talán még jutalmat is kapnak. Biztosítom, hogy az elosztásnál önnek is jut, önnek és azoknak, akik elkapták Kabátujjat. Nos, a viszontlátásra! A főhadnagy az őrnagy távozása után sokáig töprengett- Hogy lehet jutalmat kapni az elfogott tolvajért, akit azonnal szabadon engednek. Semmit sem értett az egészből. Végül is legyintett és elhatározta: nem töri a fejét Krzyzewski őrnagy titokzatos módszerén. Már estefelé járt, amikor az őrnagy végre hazament a Wolowaka utcai lakására. Kihűlt ebédje a kályhán volt. — Ebédeltél ’már? — kérdezte Mária, a felesége. — Egy kávét ittam a bíróságon. — Akikor várj egy kicsit, rögtön megmelegítem az ebédet. Van itt egy leveled. Egy ólával ezelőtt hozták a Parancsnokságról, -— mondta az asszony és átadta a „titkos” jelzéssel lepecsételt levelet, a férjének. Az őrnagy felbontotta a levelet, átfutotta néhány sorát A borítékban egy másik lap is volt, sárga-színű: — a szolgálati kiküldetés— Késztís egy inget, törülközőt, meg szappant, — kérte a feleségét. — Egy óra múlva Gdyniába utazom. A gyorsan bekanalozott leves és a forró második fogás között az őrnagynak még volt ideje, hogy Kur ügyésznek telefonáljon. — Azonnal utazom Gdyniába. Elkapták Maciosz- kát, egy svéd hajón próbált megszökni, hamis személyi igazolvánnyal. Az ujjlenyomata után ismertek rá a Központi Dokumentációs Irodában. — Megtalálták nála a csekket? — kérdezte az ügyész. — Nem tudok semmit. A helyszínen kihallgatom Macioszkát, és Varsóba hozom. Remélem, hogy a csekk nála volt. Cfolytatjuk) Hans Habe* Halál Texasban (Magvető Kiadói Mrs. Connotoyc mondhatja, Elnök hogy Dallas nem és tiszteli Ont John T. Kswmtárr Nem, ezt nem mondhatom" Kennedy elnök wtaisó szavai az United Press Internation és az Associated Press jelentése szerint. Ez a mottója, így indítja az iré Hans Habe a Halál Texasban című könyvét, s talán alig írtak még mű elé találóbb mottót. A könyv hónapoki alatt bejárta a világot és ahol megjelent, Így vagy úgy, hatalmas szenzációt keltett. A magyar származású, Svájcban élő, németül iró, amerikai állampolgár Habe (Békési János), aki az amerikai hadsereg őrnagya volt, ismét ellátogatott az Egyesült Államokba és az elnökgyilkosság tragikus eseménye éppen ott érte őt. Habe igyekezett Amerikát „újra felfedezni’’, keresni és megtalálni az amerikai életforma nagy ellentmondásának titkait. Később keresi a gyilkosság okát, míg végül egy könyvben kimondhatta: nem egy kéz húzta meg a gyilkos fegyver ravaszát, nem Oszvald és nem is Ruby az érdekes, de az a társadalmi életforma, melynek ellentmondásai oly nagyok és még az uralkodóosztályon belül is oly kibékíthetetlen, hogyha valakit komolyan „békíteni” akar, az belepusztul. Miközben keresi a gyilkosság okát, finom tollal egy útirajz ürügyén bemutatja Amerikát, az érdekeiket vadul féltő tőkéshiénákat, az új arisztokráciát, a lumpenproletariátust. Magyarázza — ha nem is mindig helyesen és jól — a néger- . problémát. A társadalmi háttér megrajzolása, persze korántsem független Kennedy meggyilkolásától. Nagyon is tudatos írói módszer ez, hiszen Habe nem személyi szenzációt, hanem társadalmi szenzációt produkál ezzel. Kennedy az író szerint az amerikai értelmiségei olyan rétegnek tekinti, akik segítségével rendbe-> hozhatja az ország szénáját és „felveheti a bé-\ kés harcot a kommuniz-\ mussal”. De ahová Kennedy és az ó „tojást fejű” (az értelmiségiek] gúnyneve Amerikában)] emberei nyúlnak, mindé-' nütt fáj, mindenütt sajog,j mindenütt eleven anyagi és érzelmi érdekeket sért. A könyv végig izgalmas. Habe megfigyelési sorozata és stílusa magá- valragadó. Arra a kérdésre, ki ölte meg az elnököt, Habe így válaszol”... egy hangulatot nem lehet letartóztatni „. Az olvasó érzi: a gyilkosság az amerikai életformából fakad. Persze Habe fenntartás nélkül szereti Amerikát. Ezt is érzi az olvasó, mert ímitt-amott, túloz az író. De mert van bátorsága, az esze ellen nem volt képes írni. így akaratlanul leleplez, kiteregeti a szennyest és helyesen mutatja meg a gyilkosság társadalmi hátterét. Ezért lett könyve értékesebb az egyszerű bestseileméü. S. A.
