Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-23 / 267. szám

X 1964. deosäsibar 23. saerda NÖGR.An Szlovák partizánok találkozása salgótarjáni gimnazistákkal A nógrádi partizánmoz­galom 20. évfordulójára körünkbe érkezett régi szlovák fegyvertársak kül­döttségének egy része hét­főn este ellátogatott a Sal­gótarjáni Űttörőházba, ahol a Madách Gimnázium ifjú­ságával találkozott A szépen díszített te­remben Kálovits Géza, a Nógrád megyei KISZ Bi­zottság titkára köszöntötte a vendégeket: Ladiszláv Kalina elvtársat, volt par­tizán dandárparancsnokot és Mácsai elvtársat, az egyik, szlovák partizánegy­ség egykori harcosát. A gimnazisták kis mű­sorral kedveskedtek a ven­dégeknek, majd a nyelvün­ket jól értő és beszélő Má­csai elvtárs adott számot mozgalmas életéről a fiata­loknak. Elmondotta: élet­útja jelentős szakaszai kö­zött tartja számon, hogy 1919-ben Kun Béla hadse­regének katonája lehetett, fegyveres védelmezője a Magyar Tanácsköztársaság­nak. Részt vett a Szolnok és Túrkeve környéki har­cokban, majd negyedszá­zaddal kásőbb partizánként küzdött a német, szlovák és magyar fasizmus ellen. A találkozó másik ven­dége, Ladiszláv Kalina elvtárs a fiatalok kérésére arról beszélt, hogyan szer­vezték meg partizán moz­galmukat, miképp kerültek szoros bajtársi szövetségbe a Nógrádi Sándor-vezette magyar partizánokkal s hajtottak végre közös vál­lalkozásokat is magyar földre érve. A vendéglátó ifjak nagy figyelemmel és illetödötten hallgatták a mindvégig rendkívül színes, gazdag emlékforrásokból táplálko­zó élménybeszámolókat s számos kérdést intéztek a veteránokhoz, akik ma is aktiv részesei hazájuk szo­cialista évítőmunkáiának. A meghitt hangulatú be­szélgetés a két név leg­jobbjainak harcos és küz­delmes múltjával ismertet­te m.ea ifjúságunkat. Azzal a múlttal/ amelynek nyo­mán az ő boldog életük ki- virágozhatotf Acélárugyári Hálálok közöli Egy pillanatra elcsende­sedett az acélgyári ifjúsági klub, amikor belépett Ta­más Kovalik alezredes a csehszlovák partizán dele­gáció vezetője. Nagyon várták a fiata­lok és csakhamar Olyan közvetlen kapcsolat ala­kult ki előadó és hallgatók között, mintha már régi ismerősök lennének. Altes János a megyei pártbizottság titkára és Kiss Imréné. az SZMT kul­turális osztályának a veze­tője felváltva tolmácsol­tak. ,,Hogyan alakultak a partizánegységak és ho­gyan készültek fel? Mi­lyen feladatokat kaptak? Milyen nemzetiségűekből álltak a csoportok? Merre tevékenykedtek? — Volt kérdés bőven. Azután fel­elevenedték a húsz évvel ezelőtti idők. Az előadó ugyan a szlovákiai parti­zán harcokban vett részt, de állandóan kapcsolatban álltak a Nógrádi-csoport­tal. Szlovákók, magyarok, franciák, lengyelek, sőt szépszámmal voltak néme­tek is a csoportjukban. Szlovákiai városneveket mond, valamennyihez egy- egy epizód tartozik. Azu­tán nevek, a magyar Sza­bóé, aki nemcsak bátorsá­gával tűpt ki. Egyszer megközelítették a fasiszta aknavetőket. Hangtalanul tették harcképtelenné az ellenséget, az aknavetőket pedig felrobbantották. Ez a Szabó örökké jókedvű •volt. Kellemes hangjával, dalaival felvidította a töb­bieket, amikor a fáradtság, a csüggedés jeleit látta. Ott fekszik egy tömegsírban. Egy fasiszta mesterlövész oltotta ki az életét. A partizán életről, sike­rekről, a túlerőről, hirte­len átcsoportosításokról, a szovjet hadsereggel tartott kapcsolatokról az elesett hősökről emlékezik Tamás Kovalik. A fiatalok csend­ben hallgatják. Az idő te­lik, de ez a baráti beszél­getés nem fárasztó senki számára, Szívesen hallgat­nák akár reggelig, de mé­gis' be kell fejezni. Egy-egy jelvényt kap emlékbe minden fiatal a volt partizántól. Azután az emlékkönyvet nyújtják. Né­hány sor csak. Tanács, de örök érvényű. „. . . Arra kérjük a mi drága fiataljainkat, fogad­janak el egy tanácsot tö­lünk harcosoktól. Ahogyan mi közösen harcoltunk a fasizmus ellen, olyan kö­zös erővel építsük a szo­cializmust. Harcoljunk azért, hogy béke legyen az egész világon ...” És ott az aláírás: Kovalik alezre­des. A KISZ bizottság egy emlékplakettel nyújtott át Kovalik elvtársnak és kér­ték látogasson el máskor is közéjük, szívesen látják és hallgatják a hősi harcok emlékeiről. Adósság nélkül C'i régi keréküágásbau A regionális vízmű dol­gozod célul tűzték ki, hogy a 21 napos eső okozta ter­melési kiesést, karácsony­ra pótolják. Sallai István építésveze­tő, a kedden megtartott termelési tanácskozáson bejelentette: nem kell többet túlórázni. A válla­lat éves termelési tervét teljesítette. Ezt azért tud­ták elérni, mert időben át­csoportosították a munká­kat. Vagyis az I-es telep munkálatainál a vártnál gyorsabban haladtak előre s ezzel a Il-es telep 600 ezer forintos elmaradását pótolták. Ebből a munká­ból alaposan kivette részét Sándor Ferenc ács, Vincze Béla betonozó, Lencsés Sándor vasbetonszerelő és Gombás István csőfektető brigádja, A Il-es telepen elkészüli a szűrőház pincéje és alag­sora. Januárban jöhetnek a Gábar Áron gyár gép­szerelői. Nem messze az épülettől már hozzákezd­tek a derítő építéséhez, gőz és hőlégfúvók segítsé­gével. decemberben a teljes mun­káslétszámot foglalkoztat­ták. Nem sikerült azonban ilyen eredményt elérni az alvállalkozónak, a távve­zeték építőknek. Későn, és akkor is csak hosszas hu- za-vona után kaplak meg a fényt továbbító acélosz­lopokat. De nem tudtak megbirkózni az eső okozta természeti csapásokkal sem. Emiatt 1,2 millióval maradtak eí éves HwmwWk­ta. Az ér merlege tatait a következő: az építők táasfca lappal, a viüanyszeraKBc pedig adóssággal kezdSc az új esztendőt. ( " * •- f*. v«Vf . Lifkén tói, közvetlenül a vasútvonal méllett. az Ipolyba süllyesztették a 4 méter 80 centi magas vas­betonmedencét. Mellette készül a homokfogó és az eg)ész berendezést vé­dő támfal. Ugyanitt a csőfektetők a Litke felé vezető út mentén elké­szített árokba helyezik a vascsöveket. Ezzel a sza­kasszal az év vegére vé­geznek . A ztár felszed előz- ködnek és Karancsal.iára vonulnak. Étikor már 1965- of trunk. Azért folytatják itt a munkát, mert jobbak a talajviszonyok, nem vi­zes és ingoványos a föld, mint a többi nyomvona­lon. Azt. tervezik, boev a tavasz beköszöntéséig an méternyi acélcsövet, fek­tetnek le ezen a szaka­szon. Üjabban minden szel­lemi és anyagi' erőt összponfosíttottak. hogy jö­vőre. amikor eljön a mun­ka dandárja, beköszönt a jó idő, azt mondhassák: előnyre tettünk szert. Ezt jelzi többek között az, hogy Az Ipol.vban van már az I-es számú vízkiviteii mű hatalma* betonmedencéj«. Megérkezett a nádpalló a téli munkákhoz. Ezzel takarják le a friss betont, védik meg a fagytól. . A szürőház a II-cs telepen már olyan állapotban van. bogy az új esztendőben jöhetnek a Gábor A«» gyár szerelői Koppány Győr®? felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents