Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-17 / 262. szám
196* dec. T7. <»0«tefftSV SÖGEÍB 5 ütemesei termelés, jobb üzemidő kihasználás ai Acélárugyárban Egyre jobb eredményeket ér el a Salgótarjáni Acélárugyár munkás- és műszaki kollektívája az ütemes termelésben. Ez év tizenegy hónapjában a vasöntöde érte el a legszebb eredményt. 182 napon keresztül túlteljesítette termelési tervét. A ko- vácsológyár idén 174, a huzalmű 168 napon át teljesítette túl a tervet. Ugyancsak szép eredmények születtek a gyárban az üzemidő jobb kihasználásában. A múlt évi adatokhoz viszonyítva 3,2 százalékos a javulás. A kovácsológyár 6,1, a huzalmű 1,9 százalékos javulást ért, el az üzemidő jobb kihasználásában. Beígér geídgségi küldöttség Du ne újvárosban A Magyar Bolgár Állandó Gazdasági Együttműködést Bizottság ötödik ülésszaka alkalmából hazánkban tartózkodó Tano Co- !ov, a Bolgár Népköztársaság miniszterelniökhe- lyettese, Penju Kiracov, a Bolgár Gépipari Bizottság első elnökhelyettese, továbbá Jancso Georgdev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete kedden Dunaújvárosba látogatott. Megtekintették a Dunai Vasmű néhány üzemét, a gyár egyik korszerű munkásszállóját, majd pedig a várost, Dunaújvárosból a fővárosba visszatérőben a bolgár gazdasági küldöttség tagjai megtekintették a százhalombattai erőművet. két mind jobban nyugtalanította a partizánok harca. A német hadsereg számára igen fontos Vác—Balassagyarmat közötti vasútvonalat Nagyoroszinál — a fokozott vasútbiztosí- tás ellenére — egymás után robhantottáik fel a partizánok. i salgótarjáni szén- medencében Ban. dúr Gyula, Bandúr József, Bandúr Árpád, Bodnár László, György Béla, Oczel János, Oczel Béla, Szomszéd gy. József, Lengyel Tusi István, és még sokan mások már látták, hogy készenlétben kell lennlök. Az utolsókat rúgja megyénk területén a német hadigépezet. Sajnos, nem tudtak azonban olyan partizánegységet létrehozni, amely a különböző falvak csoportjait összefogta volna. Nehéz volt a kapcsolattartás, a közlekedés, az erős német és magyar igazoltatás következte'ben. Mégis kialakult a partizánharc, a partizán- tevékenység az egész szénmedencében. Mire Nógrádi Sándor és partizánjai megérkeztek Salgótarján környékére, már kész partizán csoportok fogadták őket a Ka- rancs tövében, és bejelentették csatlakozásukat. A legjelentősebb szer- vezkedes a kanancsfejitő- siek mellett a ragyolciaké volt. Az aktív szervező, és A szocialista embertípus iskolája < Ami a további fejlődéshez szükséges Tél a külfejtésen ORSZÁGOS SEREGSZEMLÉRE készül a szocialista brigád-mozgalom. A bányáknál nemrég lezajlott brigádvezetői értekezleteket sok közös vonás jellemezte. Olyanok, amelyek gondolatokat ébresztenek az emberben. Néhány év alatt nemcsak számszerűségébem terebélyesedett ez a mozgalom, hanem tartalmában is. A beszámolók és a viták egyaránt tükrözték, hogy a szocialista brigádok valóban jó iskolái a szocialista embertípus kialakításának. A termelés ma már nem egyszerűen az anyagi érdekeltség szemszögéből vetődik fel ezeknél a brigádoknál, hanem egy nagy -közösség, az egész népgazdaság érdekeinek a szemszögéből. Mi az, amiben előbbre kellene jutni? A brigádokat — amikor vállalásukat megteszik — az vezérli, hogy a tegnapinál többet akarnak tenni. Azonban sokszor a mások hibája, a szervezetlenség, a műszaki feltételek hiánya gátolja őket. Temérdek példát lehetne felsorolni: az üres csille hiánya, az anyaghiány, kapkodó irányítás, szervezetlenség .,. Olyan problémák ezek. amelyeknek a megoldása a vezetőktől függ. Kimondatlanul is ott volt a hozzászólásokban, hogy céltudatosabb, szervezetteb irányítással a szocialista bri- gádmozgalom még eredményesebb lenne. A KÖZÖSSÉG emberformáló ereje felbecsülhetetlen. Ezt számokban irányító munka Bandúr Gyula kezében összpontosult. Ö szabta meg; kinek mi a feladata, ö vezette a környékbeli partizánok harcát. A szervezkedés igen alapos és átgondolt volt. Tanultak az előző évek eseményeiből, hisz végigjárták Horthy internáló táborait, börtöneit. A fegyverszerzésről sem mondottak le. Az egyik novemberi este látták, hogy egy német teherautó őrizetlenül áll az utcán. György Béla felmászott rá. és -a földön álló Bandúr Árpádnak, Nbválk Bélának, és Pavcsó Gusztávnak a kocsiról -két pisztolyt, egy géppisztolyt adott át. A fegyvereket azonnal elrejtették az erdőben. Később visszamentek, hogy élelmet, és bakancsot is szerezzenek az autóról —, mert azzal volt megrakva. A monoszai hegyekben néhány nap múlva a behívás elől újabb bányászcsoport érkezett. Csatlakoztak a partizánokhoz. György Lajos, Janák József, Benyus János bányászok is partizánnak álltak. Felvették a kapcsolatot a környékbeli tanyák népével, akik elsősorban az élelmezésben nyújtottak nagy segítséget. Abroncsospusztán Pali- csek György, Krupa János, Krupa György, Csőrepusz- tán Zdurni Márton, Liptói« József volt az, aki mi nnem lehet ugyan mérni, de példák százait lehet felsorolni, hogy ott is eredményre vezetett, ahol már úgy látszott — semmi ssm 'használ. Nincs és nem is lehet sablon arra, hogy kivel miképp foglalkozzanak, Utólag nehéz is lenne megállapítani, hogyan történt, mégis, nem egy kisiklott életet sikerüli rendes kerékvágásba terelni. Nen különleges pedagógiai módszerek játszottak közre. Egyszerűen az egyik ember hatott a másikra. Kinél előbb, kinél utóbb következett be a hatás, de bekövetkezett. Érdekes a szemlélet megváltozása is. Korábban előszeretettel zártak ki úgynevezett reménytelen eseteket a brigádból. Ma alig akad ilyen. A patronáló munka megtisztelő feladat. Sajnos egyes kivételektől eltekintve nem kapják meg a bri- (gádok azt, amit a szakmai-politikai téren képzettebb patronálóktól joggal várnak. Nem egy helyen a patronálás csak névleges. Jogos az igény, ne vállaljon ilyen munkát az, aki nem tudja szívvel- lélekkel elvégezni. Öreg-fiata’l tanul ebben az országban. Soha nem volt még ilyen tanulási láz. mint manapság. Tegyük hozzá lehetőség sem Nincs ugyan egészen pontos statisztika arról, hogy az általános vagy középiskolában tanulók közül mennyi a szocialista brigádtag, de az biztos, hogy nagyon sok. A szocialista brigádmozúcn támogatási megadott a partizánoknak. K rupa Jánosról gyorsan kiderült, hogy . ő már volt Szlovákiában, a Krnács-féle partizánegységnél. Tapasztalt harcos. Csoportjukat szétverték, és lehúzódtak egészen a monoszai hegyekbe. Krupa János is csatlakozott a magyar partizánokhoz. Fegyvert vitt a többiek számára is. A partizán csoportnak tudomására jutott, hogy Salgótarján—Losonc felől az éjszaka folyamán német katonai szerelvény érkezik. A partizánok úgy döntöttek, hogy iki kell siklatni. A feladatot Gyöngy Béla, Krupa János és Bandúr Árpád kapta. Mindhárman elmentek Bikrét pusztáihoz, hogy a kanyarban a síneket szétszedjék. A sátorosi kőbányánál lévő őrbódé mellett megtalálták azokat, a szerszámokat, amelyekkel a pályaőr a csavarokat erősítette. Ezt magukhoz vették, és két órai munkával a kanyarban egy szál síint szabaddá tudtak tenni. A munka után visz- szatértek a partizántáborba. Jelentették, hogy a feladatot végrehajtották. Másnap reggel értesültek arról, hogy milyen nagy karambol történt, a német szerelvény kisiklott, és a mély szakadékba zuhant. Szomszéd Imre galom a murskaverseny legfejlettebb formája. Nem jár kiváltságokkal, külön anyagi jutalommal, csak a végzett munka arányában. Sokszor azonban az erkölcsi megbecsülés — hiányzik. Nem hiába tették szóvá. hogy versenyüket, nem értékelik rendszeresen! Kevés a lehetőség arra is, hogy egymás között kicseréljék tapasztalataikat., tanuljanak egyórástól. Á szocialista brigádmozgalom életrevalóságát már bebizonyította. Példája hatással van egy-egy üzem egész kollektívájára. Jelentőségéhez mérten többet kell azonban foglalkozni vele. Nemcsak a brigádok ügye ez, hanem a vezetőké is, hisz elsősorban rájuk építhetnek a terveik teljesítésében, velük tanácskozhatnak érdemben egy-egy fontosabb kérdésben. A SZOCIALISTA BRI- GÁDVEZETÖK országos értekezletére való készülődés jegyében lezajlott tanácskozások nagyon sok mindent felszínre hoztál«. Tapasztalatokat, bírálatot és tanácsot is. Eredményük csak úgy lesz, ha hasznosítják azokat. A ködös decemberi délután már az estét hívogatja. A homályos kis udvarról, ahol az asszony sürög-forog az állatok körül belépünk a konyhába. S ahogy megtelepszünk az asztal mellett, máris mondom, mi hozott éppen az ő portájára. Ezen a mostani őszön elmaradt a szorgalmas szövetkezeti tagoktól. Azt mondják, utolsó volt a munkában. Mester János hosszú, vékony ötven körüli parasztember. Szemmel láthatóan meglepik a nem várt szavak. Céak ennyit mond: — Nem egészen úgy van az. ■ . Irigy a nép, beszél mindenfélét.,.. Nyílik az ajtó, befordul rajta a párja. Gömbölyű, pirosarcú asszony Mester János felesége. Mikor meghallja, miről folyik a szó, kérés nélkül is be- szél: — Egy ember, az csak egy ember, akárhogy is kapaszkdik... Ott a bognár műhely, a halárban is egyedül végzett. ■-■ Nem bírja! Hiába, fogy már az ereje. . . Mester Jánosnak tanult mestersége van. Bognár. Hordók, dézsák, puttonyok sokaságát készítette, szekereket javított. . mig egyéni volt. Mert a falusi bognárnak sok mindenhez értenie kell, hogy megéljen falujába. Négy éve, négy és fél hold földdel belépett a ludány- halászi Ipolyvölgye szövetkezetbe. Bognár maradt itt is. Most a tavasszal területet is vállalt. Burgonyát, kukoricát, cukorrépát. Gondolta, majd csak megnövelik valahogy Már mögöttük Fehér takaró borítja a hatalmas mesterségesen kialakított völgyet. A dömper eltörpül az alján. Középen élesen kiválik a fehér háttérből a fekete, a letakart szén. Rakodnak. Gumiszalagon indul aztán útra a mizserfai külfejté- sű bánva végterméke. Itt bizony „beázik” a bánya. Az emberek, gépek az időjárás szeszélyeit kénytelenek elviselni. I 2500 lóerő — Mintegy 2S00 lőerőt képviselnek ezek a gépek, amit itt lát — mondja Olasz László gépészeti vezető. — Nagyon sok ember munkáját elvégzik. Napi száz vagon szén a terv, de ennek többszöröse az a fenyőanyag, amit el kell a szénről távolítani. A külfejtés dolgozóiról különösen az utóbbi időben sokat hallottunk. Ók ugyanis a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozói, de a terület a Nógrádi Szénbányászati Tröszté. Bérmunkát végeznek gépeikkel, és nem iá akármilyent. December 10- én teljesítették az éves tervet, több mint 300 ezer tonna szenet adtak a népgazdaságnak. — Ebben a hónapban az asszonnyal. A munkaegység mellett jól jön a természetbeni prémium. Ez a buzgalom azonban több kárt, mint hasznot hozott a szövetkezetnek, a családjának. Már beköszöntött a november, le-le- csaptak a földre a fagyok, amikor ásni kezdték a burgonyát. Húsz zsákkal kint veszett! Elmaradtak a cukorrépával is. Körülöttük már mind behordták a termést, csak az ő parcellájuk bántotta november végén is a járókelők ’szemét. Ették is érte eleget a téesz elnökét, az meg persze a bognárékat. De annyit ért a szava, mint a falra hányt borsó. Utoljára a községi tanács szólította fel hivatalos papíron Mester Jánost, kezdje meg a munkát. — Ugye megmondtam előre, hogy ez lesz a vége! — pillf.ntot komoran az urára az asszony. — Nem beszélek a világba . .. Akkor is azt kérdeztem tőled, amikor elvállaltad: aztán ki dolgozza meg? Mester János sóhajt egyet, csontos kezével megvakarja tarkóját: — Hát bizony rosszul mentek a dolgok ... — De , még mennyire rosszul — porol tovább az asszony. — Megmondtam, engem a mező nem igen lát. Elég gondom van az állatokkal.; Ezek hoznak pénzt a házhoz, nem a munkaegység ... Beszélik, az idén sem lesz meg a tervezett... Ludányhalásziban két dolgot csináltak nagyszerűen a gazdák akkor is, amikor a két szövetkezetnek az Alakotmánynak, még az lyoly-völgyének még hire sem volt a faluran am eres terv eddig 20 ezer tonnát mozgattunk meg. A széntermelés is mehetne, de sajnos nagyon sokszor megállunk szállítóeszköz hiányában — panaszkodik a gépészeti vezető. Ha nincs vagon* áll a bánya Az irodán egy kimutatást tesz elém. December első napjáról szól. Menynyit állt a banya vagon hiányában? Decembe 1- én 14 óra, azután 9-9. majd 4-én 13,5. utána 14,5. majd 7-én 17 óra állásra kényszerültek. Az elmúlt tizenegy hónap alatt közel 20 ezer tonnával túlteljesítették az esedekes tervet. Decemberben pedig akadoznak, hisz a 8-ig esedékes 7 ezer tonnából csak 5613 tonnát teljesítettek. Mennyit lehet ebből az adósságból a tél nyakába varrni? Nem sokat. A gépeik dolgoznak, és bár a szállító útvonal olyan, hogv azzal nem akármilyen jármű birkózik meg, mégsem lehet a télre hivatkozni. A külszíni bánva dolgozói erf nem is teszik. De ne tegyék ezt azok sem, akii nek a szállítóeszközök bi ' tosítása a kötelességük. ban; állatokat nevelte meg káposztát termesztc tek. Mindkettőt csinálja most is a közösben, me a háztáp gazdaságban is A legtöbb udvarban most is két három marhát, ser test, aprójószágok sokaságát nevelik, éppen úgy. mint Mester Lajasék. A közös munka, meg a háztáji tevékenység összehangolása azonban csak ott okoz gondot, ahol nem is nagyon akarják, hogy rendben menjenek a dolgok. Mondják, ez a késedelem okozta veszteség kukoricából, burgonyából is jóné- hány zsákra tehető. Attól már nem gyarapodnak a marhák, nem gömbölyűdnek hízóvá a sertések. Kivette belőle a maga részéi a fagy. A kárt nem számolták pénzben, de biztosan sok. Érzékenyen érinti a családot. Aztán a munkaegység kerül szoba, amelynek értéke most valóban nem magas, de minden évben attól függ. hogyan dolgoznak a közösben a tagok. Ez azonban még nem minden. Ha már valamit vállal az ember azt ülik teljesíteni. Már csak becsületből is. Hogy higyjenek neki, adjanak a szavára az emberek. Mert. nem mindegy az Mester Jánosnak sem. mit beszélnek róla a faluban. Mester János hallgat. Látszik rajta, hogy erősen töpreng. Áz asszony újra lobbanni készül, most azonban megelőzi a szóval: — Jövőre ... majd akkor másképpen csináljuk... Talán lehet ezt úgy m, hogy magérje az. embernek... & Bódé János Mester Jánosnak sem mindegy
