Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-16 / 261. szám

W9L deasessfoer Ä acda. WÖGE AB 1 Hem könnyé a vontatók munkája SZEKVÖLGYTÖL BAG­LYASIG kitérőkkel, ren­dezőkkel elég hosszú az iparvasút. Dolgozói — az úgynevezett vontatási szol­gálat — csak nehezen bir­kóznak meg a téllel. — Kevesen vagyunk — újságolja Németh István vontatási főnök. A 20 ki­lométeres szakaszra leg­alább 18 fenntartó kellene. Létszám szerint, lenne is de ma mégis csak 6 van. A többi beteg. Ha havazik, főleg akikor van baj — mondja. A jelemtóskönyvet né­zem. Az első havas nap sok gondot okozoft. A hó súlya alatt leszakadt a somlyói váltónál a mun­kavezeték. Itt a szerelők gyors munkáján múlott, hogy nem lett nagyobb termeléskiesés. Székvölgyön ugyancsak elszakadt a vil­lamosvezeték, de itt már lassabb volt a .helyreállítás. A telefonvezetékek sor­ra elszakadtak, pedig enélkül lehetetlen a va­súti szállítás. Grosz Jó­zsef felvigyázó a mozdony elejére állt és óvatosan, lassítva szállították a bá­nyák szenét. Ave, Mariiiiijjja...! — Ave, Maria.. ave Mariiija... ave Marii­iiiijjja, — zsolozmázik teljes, sót annál is tel­jesebb hangerővel egy érzelmeshangu férfiú a salgótarjáni Karancs utca elején. — Ave, Maria, ave Marrriiijjja .. ! — rezegnek az ab­lakok, sajognak a dob­hártyák. A melódia el­ső néhány templomi hangulatú taktusa után zeng, zúg. bőg a bol­dogtalan hangszóró nyi­tástól záróráig. Az ide­iglenes jellegű áruház, a modulbarak ormáról fiatalság fölényével és friss energiájával ver­seng az autóbusz- és a vasút állomás hang­szórójával Rendben; népgazda­sági érdek, hogy minél több vásárlójelölt fi­gyelmét felhívják az áruházra, az ott kínált árukra. A reklámszak- »mbereknek azonban illenék annyi termé­szet tudományos kép­zettséggel rendelkez­nek, hogy tudják: a zaj bizonyos hangerőn túl idegtépő, fájdalom­okozó, az egészségre ártalmas. Az ennyire hangos hírverés inkább taszít, mint vonz. Nem beszélve arról, hogy a ricsajmasinák tőszom­szédságában ott a könyvtár olvasóterme, ahol az emberek tanul­nak, szórakoznak, — azaz: szeretnének tanul­ni, csendesen szórakoz­ni. A környező házakat — persze — lakók is lakják; ezek közül nem kevés három műszak­ban dolgozik. Az ö pi­henésük biztosítását is tartjuk annyira fontos népgazdasági érdeknek, mint az áruház tervé­nek teljesítését. ' R. A lag hogy az egyik aka­dályt elhárították, már ott volt a másik. A vízvá­lasztói osztályozón a törő lengőnyelve eltört. Javí­tása sokáig tartott, a da­rabos szén gyűlt, a bá­nyákban pedig hiányzott az üres csille. — Nem mindig mi va­gyunk a hibásak, bár a bányáknál igen nagy elő­szeretettel hivatkoznak az üreshiányra. Van például állandóan 2 200 üzemképes csillénk. A napi termelés viszont nincs ennyi. Te­hát egy csillét, a jó napo­kon is legfeljebb egyszer raknak meg. Ma reggel például Király-táróról azt jéientette az aknász, hogy üresihiány volt.1 Nem igaz! Nem is lehetett, hisz tele csille és torlódás sem volt. Ezt Prousa Tibor üzem­vezető újságolta. — Milyen a mozdony­park? Nem rossz. Van 16 mozdonyunk, de abból 13- 14 állandóan üzemképes. A pályák fenntartására, felújítására azonban töb­bet kellene fordítanunk. Ugyanez a helyzet az osz- tályozóknál. Azok i9 fel­újításra szorulnak, mert nem bírják zökkenőmente­sen a terhelést. Sok a gond, kevés az ember, en­nek ellenére igyekszünk megvalósítani a feladato­kat — magyarázzák. KORÁBBAN ELÉG SOK panasz volt a vontatásra. Vajon van-e már változás? — kérdezem. — Kétségtelen, sok baj volt a munkafegyelemmel. Egyesek munkaidő alatt akartak minden magán­ügyet elintézni. Azután műszak végén előbb abba hagyni a munkát, hogy a korábbi • helyijárattal ha­za mehessenek. Fellép­tünk ez ellen csakúgy, mint az igazolatlan mu­lasztókkal szemben. Ma már ha valaki igazolatla­nul hiányzik, másnap ad­dig nem állhat munkába, amíg nem beszéltünk vele. Használt ez a módszer, de használt a társadalmi szer­vek felvilágosító, nevelő munkája. Az utóbbi idő­ben kevesebb a fegyelme­zetlenség a vontatásnál és osztályozókon is. Meglát­szik ez a gépi berendezé­sek ápolásán, karbantartá­sában is — mondja az üzemvezető. A ZAGYVA! BÁNYA­ÜZEM fenntartási részle­gén az első téli akadályt sikeresen vették, reméljük a többit is úgy fogják. Bodó János Több száz nyúl kerüli puskavégre a Mátra és a Karancs yadászkörzeteiben A Matra, a Karancs, a Cserhát és a Börzsöny­menti vadászikörzetekben különösen mozgalmas volt ez a vasárnap. Vadasztak a szécsényi. a rétságkörnyéki és a Salgó­tarjánt környező vadász­körzetekben is. 1 A többi között, mintegy kétszáz bá­nyász is a vadászberkek­ben töltötte hétvégi pi­henőjét. Noha a palotásí és bujá- ki vadászkörzet múltheti sikerét soha nem tudták megismételni, így is mint­egy 500 nyulat kerítettek puskavégre a nógrádi berkekben ' vasárnap A palotásí vadászok másik két vadászkörzetben össze­sen 40 puskásával 604 nyu­lat ejtettek, A szerződés­ben vállalt 400 nyúl he­lyett 450-et adtak át eddig az államnak. Hősi harcokra emlékezünk Salgótarjáni ősz, 1Q44 A z üzemek. gyarak munkásai mind el­keseredettebbé vál­tak, amikor a frontra szó­lító behívót hozta a pos­tás. Az örökös bizonyta­lanság, és a háború okoz­ta nyomor fokozta a tőké­sek elleni gyűlöletet- Dr. Jánosi m.kir. rendőrtaná­csos, a salgótarjáni kapi­tányság vezetője már 1942. szeptember 5-én így írt a belügyminiszterhez küldött jelentésében. "A harctéri eseményeidet meglehetősen közönnyel fogadta a város lakossága, aminek okát az képezi. hogy a lakosság 60 százaléka kommunista elveket vall, és csak a rendkívüli helyzettel járó rendszabályok tartják vissza attól, hogy Sztálint nyíltan nem dicsőítik ...” Teltek, múltak a napok. A rendőrtanácsos mind izgatottabb hangú jelenté­seket küldött a belügymi­niszternek. November 5- én már azt írta, hogy a szabotázs cselekményekre szóló „ ■. .felhívás termé­keny talajra talált... ” Salgótarjánban. A csendő­rök pedig „dolgoztak". Le­tartóztatták a kommunis­tagyanús embereket. Röp­cédulák jelentek meg a város utcáin. Benkő Antalt és 14 társát már 1944. áp­rilis 3-án letartóztatta a csendőrség. A város utcáin megjelent a sárga csillag. Aztán következett 1944. október 15-e, Horthy szá­nalmas kiugrási kísérlete a háborúból. A salgótarjá­niak pedig azt a Nyílt le­velet követték, amelyet a Kommunista Párt jutta­tott el az ország népié­hez. „ ... általános nem­zeti ellenállás a Vörös Hadsereg támogatására, országunk és népünk fel­szabadítására. ma elsősor­ban a fegyveres harc, a partizánhnre vállalását je­lenti. A Kommunista Párt vezetősége fegyverbe szó ■ Htja a magyar nép legjobb fiait!” Erről a felhívásról, Nyílt levélről beszéltek a bá­nyák mélyén, az üzemek­ben, a munkapadok mel­lett egyaránt. A mozgást azonban nagyon nehezítet­te a nyilas köpök állandó Látogatás a távfűtés építőinél Az Acélárugyár mellett átívelő csőhidat rosszul szerelték fal. Most njr­szerelik. Koppány György felvételei A távfűtés átadásának határidői múlnak, a me­legvíz csak nem indul meg a csöveken. Pedig már december közepén já­runk. Ahová a meleget Ígérték, ott mindenesetre kályhákat. villanymelegi- tőket állítottak fel. So­vány, azaz, langyos vi­gasz. Mi az oka a késedelem­nek? Most üt vissza, hogy a szigetelést június he­lyett szeptemberben kezd­ték el. Hogy miért? Mert a csőszerelők nem rakták idejében az oszlopokra a csöveket — mondják a szigetelők. S ha fel is rakták, késett a nyomás­próba. Miért késtek a csősze­relők? Mert a Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat nem állította fel idejében az oszlopokat — mondják a csőszerelők. Miért kés­tek az építők? Mert a csőtartók konstrukcióján többször is változtattak — mondják. Szóval, az elmaradásnak oka. okozója már van. De mikor lesz ebből meleg a távfűtésben? Van elegendő csőszigetelő aluminium de nedves az idő, nem tudnak vele mit kezdeni. szirna lolasa. A munkások azonban szervezkedtek. Ahol csak lehetett, lassí- lották a termel .st, szabo- lálták a hadiüzemek mun­káját. 1944. november 2^án érkezett Salgótarjánba Is Szakváry miniszter utasí­tása a hadiüzemek kiürí­tésére. November 21-én a Salgótarjáni Üveggyár RT. igazgatóságához intézett levélben a gyár leállításá­ról, a raktáron lévő anya­gok elszállításáról, a ke­mencék teljes leállításáról, az üzem megbénításáról is intézkednek. 1944. decem­ber elsején jegyzőkönyv­ben rögzítik a Zagyvapál- falvi Üveggyár megbénítá­sáról szóló rendszabályo­kat is. Az úgynevezett bónítást a hadiüzemek parancsno­kai az üzemek, gyárak munkásaival végeztették. A munkások azonban úgy végeztük ezt a „megbíza­tást”, hogy lassították a le­szerelést. Az volt o cél, hogy minél több értékes gépet rejtsenek el az Üveggyárban csakúgy. miT't az Acélárugyárban. O -'akváry miniszter utasítása „körülte­kintő” volt. Kiter­jedt arra. hogy a leszere­lés alatt levő üzemekben is meddig kell biztosítani a termetest. Szólt a hadi­üzemek alkalmazottainak elvonulásáról, az anyagok elszállításáról. Külön sor­rendet szabott meg a kész­áru, félkészáru, a nagy­fontosságú nyersanyagok, gépek összegyűjtéséről, to­vábbításáról. Gépeket, transzformátorokat kellett leszerelni ... Salgótarjánban a csend­őrök mellett már nyilasok és németek is tanyáztak. A környék bányaüzemei­ben mind erőteljesebbé vált a szervezkedés. A Kommunista Párt legfon­tosabb feladatának látta a Nógrád megyei sejtekben is a fegyverszerzést, a munkások, parasztok fel­fegyverzését, és a német— magyar fasiszta egységek megtámadását. fegyveres nyugtalanítását, zavarását és megsemmisítését. A fegyverszerzés különösen a bányászok között mutatko­zott gyorsnak és eredmé­nyesnek. Már mindenki tudta, hogy a német-nyálas rémuralom totális terrorral igyekezett megakadályozni a fegyveres népi ellenállás kibontakozását... A Kommunista Párt bá- nyászbizottsaga által kia­dott röplap eljutott Salgó­tarjánba is. Ez újabb bá­torítást, erőt. adott p v-. vábbi harcra, A röpcédula hatarozottan felhív a fegy­veres ellenállásra. ..Munkások! Bányászok’ Támogassátok a magyar hadsereg fegyveres har­cát a rabló német ellen! Pusztítsátok el a nekik termelő üzemeket, szervez­zétek meg a falvak népét, hogy a magyar szabadság- harcosoknak juttassa az élelmet és ne táplálja a nácik sáskahadát! Teremt­sétek meg a magyar hon­védok és munkások har­coló csoportjait!’' Kommunista Párt sejtjeinek vezetői és1 baloldali érzelmű1 emberek jól tudták: most már nem lehet várni, té­továzni, fegyveresen kell a fasisztáknak eltenáílm. Nógrád megye, az ország legszegényebb megyéje volt Népe az ország leg­ékesebbjei és legtöbbet1 szenvedettjei közé tarto­zott. így tehát a megyébe«' és Salgótarjánban jó ta­lajra talált a partózán- mozgalom, megkezdődött: a salgótarjáni munkások, a nógrádi partizánok ettem- álláea. SeasosjroáSf taiezEi

Next

/
Thumbnails
Contents