Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-16 / 261. szám
NOG K A D 1964. december 16. szerda. 2 Kikiáltották „Félelem és fatalizmus11 a Kenyai Köztársaságot Jomo Kenyatta köztársasági elnök leteszi a hivatali esküt. (Rádiótelefotó — MTI Külföldi Képszolgálata) Délvietnami helyzetkép Saigon (MTI) Saigon városában félelem és fatalizmus uralkodik — még az éjszakai mulatókban is plasztikbombák robbannak. Dél- Vietnamnak nemcsak a partizánháború. hanem a vallási, politikai és katonai csoportosulások háborúskodása is súlyos problémát okoz. — Ezekkel a szavakkal kezdi beszámolóját Dél- Vietnam belső helyzetéről a DPA nyugatnémet hír- ügynökség délkeletázsiai tudósítója. Elmondja, hogy a buddhisták ismét „önelégelésscl” fenyegetőznek. Jelenleg éhségsztrájkot folytatnak, a sztrájk keddre hirdetett befejezése után pedig „határozott tiltakozásra” készülnek a kormány ellen. A Női című buddhista lap hétfőn elsőízben bírálta nyíltan az Egyesült Államok politikáját. „Elég sok tapasztalatot gyűjtöttünk össze, hogy kijelenthessük: torkig vagyunk az Egyesült Államoknak azzal a kijelentésével, hogy a vietnami népet segíti a kommunizmus elleni harcban — írja a lap. Ha az Egyesült Államok valóban segíteni akarja a vietnami népet, akkor miért támogat minden nap más politikai személyiseget? Amerikaiak! Tagadjátok le, ha tudjátok, hogy a délvietnami államcsínyt az Egyesült Államok szervezte! Mindazok, akik mögött az Egyesült Államok áll, diktátorok, s a vietnami nép ellenük van”. A UPI legfrisseb jelentése szerint a délvietnami partizánok egyik osztaga hétfőn merész rajtaütést hajtott végre Saigontól tíz mérföldnyire az 5. délvietnami hadosztály dombtetőn elhelyezett főhadiszállásán. A partizánok bombát dobtak a főhadiszállás épületébe. A bomba robbanása következtében négy amerikai tiszt megsebesült. A partizánoknak úgy sikerült megközelíteniük a főhadiszállást, hogy aknatűzzel elterelték az őrség figyelmét. Peron kísérletének következményei NATO-értekezlet Párizsban Az argentin szakszervezetek sztrájkfelhívása ENSZ-hírek Az ENSZ közgyűlésének általános politikai vitájában a hétfői ülésen Avarra gaboni külügyimniszter is felszólalt. Határozottan elítélte Portugália és a Dél- afrikai Köztársaság gyarmati politikáját. Megállapította, hogy az ENSZ által hozott határozatok fittyeimen kívül hagyásával a Salazar-kormány fokozva a nemzeti felszabadító mozgalom katonai elfojtására irányuló politikáját. Végül felhívta az ENSZ valamennyi tagállamát, szakítsanak meg minden gazdasági kapcsolatot Portugáliával és a Délaírikai Köztársasággal, így kényszerítve e két ország kormányát az ENSZ határozatainak tiszteletbentartásáA Biztonsági Tanács ülésén Mohamed El-Kuni, az Egyesült Arab Köztársaság képviselője a nemzetközi jog és az ENSZ alapokmánya durva megsértésének minősítette a Kongóban végrehajtott amerikai —belga beavatkozást, hangsúlyozva, hogy az fenyegeti Afrika és az egész világ békéjét és biztonságát. * Stevenson amerikai delegátus felelőtlen, kihívó, mocskolódó hangneműnek nevezte az afrikai államok képviselőinek a tanácsiban elhangzott felszólalásait, amelyek leleplezték a beavatkozást. Stevenson elismerte ugyan, hogy az amerikai—belga akció során Stanleyville-ben afrikaiakat gyilkoltak meg, de azt mondotta, hogy „csak kis számban'.’, s epizódnak minősítette az akciót. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok „büszke a fehér túszok megmentésére indított akcióban betöltött szerepére.” A francia fővárosban a NATO miniszteri tanácsának értekezletét — az utolsó pillanatig beható tanácskozások előzték meg. Walker angol külügyminiszter hétfőn felkereste francia kollégájá Couve de Murville-t és „munkaokmányt” adott át neki. Ez az adomány a legkiválóbb kérdésre az MLF-re vonatkozó angol javaslatokat tartalmazza. A hírügynökségek értesülése szerint a két külügyminiszter megállapoPlakátháború Az utazás a világ szegényei közé — ajándékozással kezdődött. Néhány nappal azelőtt, hogy a reform-barát -s a maradi főpapok viaskodása, a furfangos szócsapdák, a vatikáni folyosók kamariUa- intrikái között harmadik éve vonszolódó, inkább csak magas, mint magasztos vatikáni zsinat harmadik ülésszakát berekesztették volna, a pápa a világ szegényeinek ajándékozta három aranypánttal övezett gyémántos, rubintos, smaragdos tiaráját. A nagylelkű adományozás mintegy jelképe annak a gyakran elhangzó jelkénes óhajnak, hogy az egyház jeles személyiségei, az „ékességes atyák” mondjanak le a hívők többségét kitevő szegény emberek előtt nem éppen népszerű hivalgó díszeikről. A súlyos drágaköves aranykeresztek, műves láncok, az ametiszt pásztorgyűrűk, vert csipkeöltözékek, her- meldnes palástok — vélik valamelyes joggal a hívek, s meg kell hagyni, a főpapok közül sem kevesen dott abban, hogy Wilson angol kormányfő látogatást tesz de Gaulle francia elnöknél Párizsban. A francia fővárosban arra számítanak, hogy Wilson januári bonni látogatása után keresi majd fel Párizst. Az értekezletet megelőző tanácskozások közül megemlítendő még az, hogy hétfőn este a francia külügyminisztériumban megbeszélést tartott az amerikai, az angol, a francia és a nyugatnémet külügyminiszter. és péterfillér — nem csekély messziségben vannak az evangéliumi kereszténység fogalmától. Intézkedés azonban ebben a kérdésben éppoly kevéssé történt, mint ahogy a harmadik éve folyó zsinat tárgyalásokon a világ égető problémáihoz sem sikerült közelíteni s ezek közül az emberiség túlnyomó részét sújtó szegénység megoldási módjainak kutatása akad el a leggyakrabban a teológiai buktatók kátyuiban. Budapestnek is volt része egy eukarisztikus kongresszus „megtiszteltetésében”. 1938-ban történt: a pápa legátusa Pacelli bíboros volt, a későbbi XII. Pius. Ez alkalommal az eukarisztia imádása politikai elemekkel is vegyült, a bíboros államtitkár állásforglalása a tengelyhatalmak mellett már ekkor világos volt. Hogy az idén miért éppen Bombayra esett a választás, annak magyarázata elég egyszerű: a katolicizmus fokról-fokra háttérbe szorul a rohamos technikai civilizáció, a természettudományos műveltség elterjedése következtében. Érthető az egyházi Az Argentin Általános Munkás Szövetség hétfőn 48 órás sztrájkra szólította fel az ország dolgozóit. A munkabeszüntetés csütörtökön kezdődik és pénteken ér véget. A közlemény szerint a szakszervezetek így akarnak tiltakozni az ellen, hogy a kormány megsérti a szakszervezetek jogait, továbbá, hogy letartóztatták Jósé Alansót, a CGT főtitkárát. Az argentin főváros diplomáciai köreiben rámutatnak arra, hogy a szakszerkörök óhaja, hogy más, a katolicizmus által eddig úgyszólván elzárkózó földrészeken keresnek kárpótlást. A pápa indiai útja tanulságos tapasztalatokat hozott, vajon sikerülhet-e elérni ezt a célt, vagy sem. VI. : Pál ugyanis, aki nem idegenkedik a látványos utazásoktól, egy lök- hajtásos szupergépen felkereste az Eucharisztikus Kongresszust. A pápai utazás kényes vonatkozásai már az indulás előtt bonyodalmakat okoztak. Legelsőnek épp az egyik legkatolikusabb állam Portugália méltatlankodott amiért a pápa oly állam területére lép, mely nem átallotta területéhez csatolni egykori birtokát. Goát, ezt az „ősi” portugál gyarmatot. A portugál katolikus fájdalom annál nagyobb, mert Goában nyugszik Xavéri Szent Ferenc. (Ha nem is teljes egészében, mert a szent egyik lábaujját egy heves imádója 1859-ben leharapta, egyik karját pedig — még 1615-ben — Rómába szállították át közelebbi tiszteletadás céljából.) Ez azonban elenyésző csekélységnek bizonyult ahhoz a felzúduláshoz mérvezetekben igen erős a peronista befolyás és miután a kormány Peron legutóbbi visszatérési kísérlete nyomán a perronista mozgalom több vezetőjét őrizetbe vette, ez érintette a szakszervezeteket is. Ami egyébként Peront illeti, a volt argentin államfő, aki sikertelen visz- szatérési kísérlete után ismét Spanyolországban tartózkodik, mindeddig nem válaszolt a madridi kormány bejelentésére, amely szerint Spanyolországban nem folytathat politikai tevékenységet. ten, ami Indiában tört ki a kongresszus és a pápa Látogatásáinak hírére. A főváros Űj-Delhi legjelentősebb ellenzéki lapja, az Organiser már két hónappal a kongresszus előtt így írt: „Az indiai kormány ... ügyet sem vet rá, hogy 15 ezer külföldi katolikus telepszik rá az országra és ezer meg ezer tonna gabonaneműt, húst, és tejet, fogyaszt el.” A tömegindulatok Másik fő oka az volt, hogy a világi állam és a vallási türelem elveihez ragaszkodó tömegek az eucharisztikus kongresszusban és a pápa látogatásában kísérletet Láttak arra, hogy „a szegények és éhezők lelkét megvásárolják”. Az Izgalmait semmivel sem csökkentette az a híradás, hogy az ország vezetői államfőnek kijáró tisztelet- adással várják a római pápát A hindu tömegek ingerültsége tömegszervezkedéssé nőtt, a faiakon és újságcímlapokon vaskos betűkkel tiltakozó jelszavak jelentek meg: „A kereszténység veszélyt jelent a hinduizmus számára.” „Pápa úr, adj enni és távozz!”, „Pápa úr, menjen haza.” Ilyen előzmények után SZÉLJEGYZET | „Cfakde Cfaont” Ha a világszervezet központi épületére, az üvegpalotára, aknavetővel rálőnek — az mégsem olyan esemény, amelyet valamelyes csikágói szabvány gengszterség mérlegén lehetne mérni. New York rendőrsége — a világsajtó értesülése szerint — a „kezét-lábát” töri. hogy felkutassa a merénylőket. A New York-i1 nyomozó apparátus már kiszimatolta: a gaztett a kubai terroristákból és bérgyilkosokból alakult „Fekete Front" müve. Ugyancsak ez a „Fekete Front” bérelt fel egy egzaltált nőt Kuba EN SZ-küldöttének megkéselésére. Egyidejűleg ez a „Fekete Front" vállalkozott az ENSZ-épü- letre tűzött zászló letépé- sére is. Ki engedélyezi az akna- vetős felvonulásig terjedő „szabadságot” ennek a „Fekete Frontnak” ? Ki pénzeli? Ki bátorítja? És miféle célok érdekében? A Szövetségi Nyomozó Iroda — az FBI — vezetői kijelentették, hogy az „adott pillanatban ' nincs iemmi olyan jel, hogy megsértették volna a szövetségi törvényeket”. Ez eredeti vélekedés, az bizonyos. Különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy időközben egy dinamitos újabb merénylet „motívumai” is felbukkantak. Nos, a világ közvéleménye azt várja, hogy e „Fekete Front” bűzös „csokrai” — ne illatozhassanak tovább. Ehhez azonban az szükséges, hogy az illetékes nyomozó szervek ne csupán egy 17 éves diákot találjanak gyanús személynek a merényletek ügyében... érkezett VI. Pál „Ázsia kapujába”, ebbe az eliké- pesztő, nyüzsgéssel telt) négymilliós embertömegbe. Az ünnepi külsőségek sem maradtak el persze: a tiszteletadó diplomáciai fogadások éppoly kevéssé, mint az eucharisztikut kongresszus résztvevőinek, ünnepi hódolata, a keleti vallásfelekezetek főpapjainak üdvözlése s a szokott egyházi cselekmények, Ami azonban ezt a kongresszust, s vele a pápai látogatást valójában emlékezetessé teszi, az, hogy a Welt tudósítójának szavaival — „a katolikus egyhá? feje először ébredhetett könyörtelen világossággal a keresztény vallás kisugárzó erejének és az egyház nagyságáinak határaira”. A pápa a helyszíni tanulságok alapján bölcsebb- nek találta, hogy eltekintsen Bombay nyomornegyedeinek megtekintésétől és a személyes alamizsnaosztástól. Távozásakor 50 ezei dollárt adományozott India szegényeinek. A kongresszus szerény számítások (szerint 2 millió dollárba került Tarján Imre