Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)
1964-12-02 / 249. szám
4 NÓGRAD 19«. december 2. saeréa ötvenezer zenebarát... Tervek a vidék zenekultúrájának fejlesztésére „Mit jelent vidéki közönség előtt játszani?” — tették fel a kérdést egyik ismert művészünknek, akinek neve az utóbbi időben gyakran szerepel a vidéki hangverseny-plakátokon. „Ugyanazt, mint a fővárosiak előtt” — válaszolta, majd hozzátette: „legfeljebb sokkal jobban kell játszani”. Arra célzott, hogy a vidéki koncert-közönség, melynek száma rohamosan megnőtt, rendkívül igényes. Kevesen tudják, hogy az Országos Filharmónia az idei évadban 800 hangversenyt rendez vidéken. S a közönségszervezők évente 120 ezer ifjúsági és 100 ezer egyéb hangverseny-jegyet adnak el; a törzsgárda immár 30 ezer fiatal és 25 ezer felnőtt koncert látogatóból áll! „A kísérleti“ koncertek sikere Az idézett számok is bizonyítják: több a fiatal, mint a meglett korú zenebarát. Ez persze nem csoda. Nem is oly rég legfeljebb mutatóban rendeztek, többnyire csak a zenei múltú városokban hangversenyt. Manapság az ifjúsági koncertek szervezői 90 százalékos látogatottsággal számolnak, mert a holnap hangverseny látogatóinak igényei rohamosan nőnek. Az elhanya- goltabb zenei alapképzéssel rendelkező idősebbek nehezebben nyerhetők meg a komoly zenének: innen a viszonylagos elmaradás a fiatal zenebarátok számához képest. S egyúttal ez is bizonyítja: már 10—14 éves korban meg kell alapozni a zenei műveltséget, hogy a későbbi koncert-igények kifejlődhessenek, s a holnap felnőttéi ne fogadják idegenkedve a korszerű muzsikát. A jövő szempontjából tehát különös jelentőségük van a Filharmónia vidéki ifjúsági rendezvényeinek: az idei évadban 45 városban 75 bérleti sorozatot szerveztek. Ez körülijeiül 450 hangversenyt jelent. Zenei népművelés — a riT-tel karöltve Immár az egyik legnagyobb gond: kevés a vidéki zenekarok és zeneművészek száma. Nem any- nyira a számszerűséggel van a baj. mint inkább a színvonallal és a műsor változatosságával. Az előbbi gondon a próbaszámok növelése, s a — miskolci példára — függetlenítendő 4—5 nagyobb vidéki szimfonikus zenekar jelenti a megoldást, az utóbbin a növekvő művészcsere segít. Mindkét megoldandó feladat szerves része a Filharmónia nemrég elkészült távlati terveinek. amelyek szerint 1969- től kezdve évente ezer vidéki hangversenyt rendeznek. A jövőben nagyobb támogatást kap a zenei ismeretterjesztés: az ifjúság mellett a felnőtt rétegeket is a lehetőségek szerint — meg kell nyerni a komoly zene számára. Másrészt az iskolai zeneoktatás után sem lehet a fiatalok muzikális képzését bejezettnek tekinteni: a többi között ez a TIT helyi szerveivel együtt indítandó sorozatok célja. Felszabadulási hangversenyek Érdemes megemlíteni, hogy az idei évad 800 vidéki hangversenye közül százat — Békés megyében tartanak. S már készülnek a felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából tartandó zened események nagyszabású tervei: országos hírű művészek vidéki vendégjátéka, a szülőföldjükre visszalátogató ismert zeneszerzők szereplése remélhetőleg emlékezetes élménnyel gazdagítja a zenebarátokat. Jó ügyet támogat a Filharmónia, amikor újabb zenei centrumok — Pécs, Debrecen, Szeged, Győr, Miskolc — kialakításánál bábáskodik. Ennek eredményeként nemcsak az említett városok, hanem az egész környék zenekultúrája fellendül. V. M. 29. Színjátszók sikere a vasas fesztiválon A vasas színjátszók észak-magyarországi fesztiválján szombaton este az ózdi művelődési ház színjátszói mutatkoztak be a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Háza színpadán. A Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett tehetséges együttes Kálmán Imre: Montmartri ibolya című háromfelvonásos nagyoperettjében jeleskedett és aratott megérdemelten szép sikert Vasárnap este az Egyesült Izzó gyöngyösi szinuszéi adták a területi vasas színjátszó fesztivál műsorát, akik Dosztojevszkij: Két férfi az ágy alatt című háromfelvonásos bohózatában szintén méltán váltottak ki elismerést és nagy tetszést. A fesztivál további programjaként december 5-én szombaton este a Munka Vöröszászló Érdemrenddel kitüntetett Vasas Központi Művészegyüttes zenekara Strauss-műsort ad Kozlova Olga, Pásztori Melinda, Simon Ferenc és Rézbányái László szólisták közreműködésével, vasárnap, december 6-án pedig a Magyar Optikai Művek Szocialista Kultúráért jelvénynyel kitüntetett színjátszói az Afrodite szigete című drámát muattják be. A Slowanski cukrászdában fogták el, a Palawska utcában. Bicskáztak, és így az egész társaságot bevitték. Ez a fiatalember azonnal meg akarta mutatni, hogy ő olyan fickó, aki előtt a pacákok a nadrágjukba eresztenek. A kanálból rögtön kést csinált a fűtőtesten, és aki nem hallgatott rá, azt megfenyegette, hogy leszúrja. Én csak ülök nyugodtan, és nem szólok bele semmibe. Persze, ő nem tudta, hogy én „leütésért” ülök. Szabad még egy cigarettát? Az őrnagy elővett egy csomag cigarettát és gyufát adott. Kabátujj rágyújtott, és egy pillanat múlva folytatta: — így telt el néhány nap. Egyszer ebédre herin- get kaptunk. Sós volt, mint az ördög, mert egyenesen a hordóból osztogatták. Az a fickó egy kicsit összeturkálta, aztán így szólt hozzám: „Mosd ki a csajkámat, mert nincs kedvem összevizezni a kezemet.” azzal elém tolja a tálat. Akkor én elvettem a heringet és a sápadt pofájába vágtam. A kölyök nekem ugrott, akkor előbb egy bal egyenest adtam a gyomrába, úgy hogy összegörnyedt, _ aztán egy jobb ■horoggal kiegyenesítettem, úgy, hogy 3 priccsen átrepült és a negyediken ébredt fel. Aztán olyan nyálas lett, mint a giliszta, olyan udvariasan, hogy hányinger fogta el az embert. Én valóban jó bokszoló voltam — hiszen valaha a „Varsó mestere” címért is küzdöttem. — Valahogy néhány nap múlva — folytatta Kabátujj — kiengedték a fickót. Nem láttam többet. A börtön után, a főhadnagy úr, a régi barátság alapján a Kasprzak- nál szerzett nekem munkát. Egyszer, ahogy kijövök a gyárból, hát látom, hogy az a sápadt fickó ott áll a gyárkapu előtt. Rögtön hozzám lépett. „Tiszteletem. Kabátujj.” A vendéglőbe invitál, egy fél liter vodkát rendel és kedveskedik, mint egy majom a létrán. Világos, hogy ha van egy hülye, aki fizet, akkor miért ne igyon az ember, na nem igaz? A második fél liternél azt mondja a fickó, hogy van egy elintézendő ügye. Egy embernek valami táskája van, tele iratokkal, amiért az egyik üzlet igazgatója jól fizetne. — „Adok öt ezret azért a táskért — mondja. — Az ügy egyszerű, mert a pasas az Ujazdów negyedben lakik, és mindennap a néptelen Agrykola utForint és kultúra Kevés a jó közBoségszervező Magas költség, alacsony színvonal fl szakmunkás képzés JYEB-vizsgálatot tartottak művelődési otthonainkban A Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta művelődési otthonaink tartalmi munkáját és pénzgazdálkodását. A nagyarányú vizsgálatban hetvennél több népi ellenőr és szakértő vett részt. A NEB helyesnek találta azt a módszert, amellyel a megyei tanács- vb művelődési osztálya a kultúrotthonok népművelési tervének elkészítését segíti. Alapvető a művelődési irányelvek gondos ismertetése, a tervezés rendszerezése. A népművelési tanácsadó által kibocsátott formanyomtatványok támogatják a kulturális vezetőket a jó módszerek megismerésében, s felhívják a figyelmet a újszerű kezdeményezésekre is. Művelődési otthonaink vezetői helyesen értelmezték községük politikai, gazdasági helyzetét, de a feladatok megállapításánál nem reagáltak kellően az élet követelményeire. Nem bizonyult mindenütt sikeresnek az ismeretterjesztő programok összeállítása az egyes rétegeknek nyújtott művelődési formák kiválasztása. Párt- és állami vezetőszervek évente egy-két álcán megy hazafelé. Bátran le lehet puffantam.” — Ha ezret adott volna, akkor beleegyezem — folytatta Kabátuzj —, de mivel rögtön ötezerrel hozakodott elő, azt mondtam, hogy „nem”. Nagyon kevés! Adj tíz darab ezrest! Még csak meg se rebben a szempillája és azt mondta: „rendbeli van, adok tízezret.” Azt hittehi bolondnak tart. Mondom neki: Előleg nélkül a kisúj- jamat nem mozdítom meg. A pasas erre kivesz négy darab ötszázast és szó nélkül átadja. Eltettem a kétezret és azt mondtam, hogy „hullára” nem megyek. Amaz csak elmosolyodott és azt mondta, elegendő öt percre elaltatni, hogy a táskát elvegyük, és meglépjünk. — Szép kis öt perc — jegyezte meg az őrnagy — Kalinkowski tíz óráig feküdt eszméletlen. —Milyen szégyen egy régi „szakember számára! Először fordult velem elő ilyesmi! Hiába, a sitten az ember kijön egy kicsit a gyakorlatból. Talán a kezem csúszott le, vagy túl sok homokot szórtam a zsákocskába? Csak éppen meg akartam suhintani, hát ez lett belőle: a páciens a végén alig lélegzett. — Na, mondja csak tovább. — Tehát megbeszéltünk egy találkozót a sápadttal, ha eljön az idő, akkor találkozunk a gyár előtt, és megmutatja nekem azt a pasast, akit el kell altatni, és azt is, hogy hol lakik. Néhány nap múlva az kálómmal rapirendjükre tűzik a népművelési helyzet megvitatását. Ez helyes; a tanácskozásokon azonban gyakran csak egyes rendezvények konkrét problémáiról vitáznak, azok megoldására hoznak határozatot. Helytelen, hogy számos községben ugyanazokból a személyekből áll a községi művelődési bizottság, mint a művelődési otthon társadalmi vezetősége. Mivel a társadalmi szervek gyakorta delegálnak e feladat ellátására alkalmatlan — bár jószándékú — embert, sokszor balszerencsés a rendezvények időpontjának megválasztása. A bizonytalankodás olykor tragikomikus helyzetet teremt: egyik községünkben például a művelődési otthon függetlenített igazgatója nem tudta, hogy 6 a művelődési bizottság titkára... A művelődési otthonok ismeretterjesztő tevékenysége jobbadán a már hagyományossá vált előadás- sorozatok formájában nyilvánul meg. E sorozatokat szívesen nevezik akadémiának, — de azok Somoskőújfalu, Nagybá- tony és Diósjenő kivételével a vizsgált művelődési én sápadt fickóm ott áll a kapu előtt. Azt mondja, hogy menjünk a Piekna utcában lévő Sejmowa kávéházba, az országház mellé, Korábban még egy féllitert fizetett, és mentünk a Sejmowa kávéházba. Csak úgy mellesleg: elég rendes lokál az. Nos hát, ülünk, kávét iszunk, A sápadt még két féldeei zöldet fizetett, és vártunk. így vártunk egy órát, talán többet is. Végül bejött egy fiatalember kabátban, táskával, „Ez ő” mondta a sápadt. Jó nézze meg! „Tehát ülök és nézem a pasast. A fiatalember kávét iszik és minduntalan az órájára pislant. így ült egy félóráig. Aztán telefonhoz rohant és telefonált valahová. De rögtön visszatért, tovább ült és nézte az óráját. Eltelt egy óra, fizetett a kávéért és kiment. Mi utána mentünk. Az Ujazdowon ment át, a finn házakhoz. Bement a szélső házba, a sportcsarnok mellett. Az én sápadt fiatalemberem azt mondja: a pasas mindig az Agrykolán megy a Sucha utcai autóbusz megállóhoz, holnap feltétlenül el kell intézni. Azt mondta, hogy a Litewski utca sarkán vár rám. Ha odaadom neki a táskát, rögtön kapok tőle még ötezret. „Az a másik kétezer — mondja — az nem számít, azt csak a barátság fenntartásáért adtam, meg azért a jobb horogért a börtönben.” (folytatjuk) otthonokban nem feleltek meg az akadémiai követelményeknek. Másutt hiányzott a tematikai egység, változó volt a hallgatóság. Magyarándorban ellenben — akadémiai igény nélkül is — szellemesen, ötletesen szervezték meg a rendezvények sorozatát A felnőttoktatás sikere érdekében az általános iskolák magasabb osztályaira a balassagyarmati, a pásztói és salgótarjáni járásban, továbbá Szé- csényben és Salgótarjánban majdriem húsz előkészítő tanfolyamét rendeztek. Ott, ahol ez megtörtént, eredményes volt az öregdiákok tanulása és szórványos a lemorzsolódás. A szakmunkásképzést és a felnőttoktatást nem sikerült mindenütt kellően összehangolni. Keszegen — például — tizenheten azért nem kezdhették meg az általános iskolái tanulást, mivel a faluban a járási tanács-vb mezőgazdasági osztálya szakmunkásképző tanfolyamot akart szervezni... Nagybátony, Szécsény, Karancsság, Diósjenő példája bizonyítja, hogy jé szervezéssel és az anyagi feltételek megteremtésé- ■ vel lehet eleven klubbéle- tet kialakítani. A dolgozók esztétikai1 nevelése megyénk kulturális életének legelhanyagoltabb területe. A művelődési otthonoknak legfeljebb negyede alkalmas arra, hogy bennük kiállítást nyissanak. Elég kevés a rendszeresen működő öntevékeny színjátszó csoport. Sajnos, még sokaknál tapasztalha- tó.hogy a darabválasztásnál a forint többet nyom a serpenyőben mint a kulturális követelmény... A közönség csak nagyritkán élvezhet színvonalas! könnyűműfajú előadást Az Országos RendezS Iroda elég magas fivért kínálja előadásait, amelyek nívója erősen kifogásolható. A közönségszervezők) munkamódszereiről — csekély kivételt nem számítva — hiányzik a legfontosabb: az élőszóval történő meghívás. Ezt sem a plakát, sem a hangoshíradó nem pótolhatja. A népi ellenőrzés feltárta hibák ismeretében sem állítható, hogy művelődési otthonaink nem végeznek hasznos munkát. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy szükséges e tevékenység tartalmi színvonalának emelése. A művelődésügyi szakigazgatási szervek úgy segíthetik ezt legeredményesebben, ha faluról falura menve jelölik meg azokat a közvetlen és távolabbi feladatokat, amelyeket a rendelkezésre álló szellemi és anyagi eszközökkel meg lehet oldaná.
