Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)

1964-11-15 / 235. szám

1964. sovember 15. vasárnap «ÓG5AB 3 Prémiumvita A teljes igazság* A harmadik Ä tűzött célprémiumot csak három építésvezetőség kap­ta meg. Az építésvezetők közül néhányan még ma is háborognak. Vajon kinek van igaza: az igazgatónak, vagy a méltatlankodó epítésveze- téseek? Lássuk a tényeket. Ami igaz, az igaz. Építő­ipari berkekben köztudott, hogy egy megyei párthatá­rozat és a vállalat mű- szinterve is előírta: az egész év termelését véve, a mun­kák több mint felét egy­összegű munkautalványok alapján kell végeztetni és a bért kifizetni. Azt o-dig már a Nógrád is megírta néhányszor, nogy ezeket a határozatokat a vállalat ar­ra illetékes dolgozói nem hajtják végre. . Miért? Arra kar a szól vesztegetni, hogy az egy- oszegű munkautalványo­zásnak milyen előnyei van­nak. Tíz esztendő óta könyvtárra való irodalma van az érvelésnek. Külön­ben is minden építőipari vezető és munkás a saját tapasztalatából tudja, hogy nagyon hasznos. A válla­latnál inkább abban osz­lottak meg a vélemények, hogy tulajdonképpen kinek is kell foglalkoznia az egy­összegű munkautalványo­zás szorgalmazásával, elő­segítésével, mind teljesebb bevezetésével. A vita persze hasznos, de közben az egyösszegű munkautalványozás mun­kautalványozás munkaügyi problémává, feladattá deg­radálódott. És mert ez az állapot megegyezett a vál­lalat több műszaki vezető­jének nézeteivel, nem cso­da, hogy bár a havi- és a negyedéves mérlegekből ki­világlott az építésvezető­ségek többsége nem fordít gondot a határozat végre­hajtására — ezért senkit sem vontak felelősségre. Ráadásul az egyösszegű munkautalványozás elter­jesztése jóformán csak a teljesítményelszámol ók prémium feltétele vélt. Ezért,, más — tisztelet a kivételnek — nem is na­gyon foglalkozott vele döntött az igaz­gató úgy, hogy a harmadik negyed­évi célprémium odaítélésé­nél az egyösszegű munka- utalványozásra előírt köve­telmény nem tejesítése az építésvezetőséget kizárja a prémiumból. És ennek a döntésnek következménye az, hogy a tucatnyi építés- vezetőség közül mindössze háromnak fizethették ki. a prémiumot: Zsóri Lajos kórházi, Patay litván szak­ipari és Tolnai Nándor se­gédipari építésvezetőségé­nek. Más előzmények, körül­mények között ezzel a tör­ténet le is zárult volna. Nem lett volna belőle kü­lönös háborúság az építő­ipari vállalatnál sem, ha az a következetesség, amely- lyel ezt az igazgatói dön­tést érvényre juttatták — nem lett volna szokatlan. Máskor kerültek „kiska­puk” — es néhányan eb­ben bíztak most is. De most még az sem bizonyult elegendőnek, hogy a cél­prémiumból kizárt építés- vezetőségek közül jónéhány egyébként jelentősen túl­teljesítette harmadik ne­gyedéves termelési tervét. Helyes ez a szigorúság, ez a következetesség? Fel­tétlenül. Volt-e eredménye annak, hogy az egyössze­gű munkautalványozás prémiumfeltétel lett? Két adat mindennél meggyő­zőbben bizonyítja ezt: ki­lenc hónap leforgása alatt a vegzelt munka 20,7 szá­zalékát fizették ki - egyösz- szegű munkautalvány alap­ján. De a harmadik ne­gyedévben már 47 százalé­kát! S tekintve, hogy a ne­gyedik negyedév prémium- feltételei között is megta­láljuk az egyösszegű mun­kautalványozást, várható ennek az arányszámnak a tovább emelkedése. S ha jövőre még az éves ter­melési prémiumfeltételek közé is bekerül — nincs kizárva, hogy a Nográd megyei Építőipari Vállalat tevékenységében bekövet­kezik a fordulat az egy­összegű munkautalványo­zás széleskörű alkalmazása szempontjából. Ebből szin­te felmérhetetlen gazda­sági előnyök származhat­nak. És nem kellene hozzá semmi más. csak a már említett következtetéseket megőrizni. Következetesség... Ennél a fogalomnál azon­ban jó lesz megállni egy percre. A vállalat vezetői­nek következetessége cél­ravezető. de egyelőre kissé egyoldalú.' A harmadik ne­gyedévi premizálásnak vi­tathatatlan árnyoldala, hogy csupán hárman ütöt­ték meg a mértéket. És en­nek okait — nem a követ­kezetesség feladása, nem a kompromisszumok kedvé­ért, sőt inkább a követke­zetesség kiteljesedése ked­véért — érdemes röviden áttekinteni. A „kiesett' építésvezetők közt vannak, akik becsüle­tesen megváltják: elhanya­golták az egyösszegű mun­kautalványozást, tehát ön­magukat ütötték el a prémi­umtól. Vannak, akik még nem rendelkeznek ilyen önkritikával, s elmaradá­sukért kizárlag a főépítés­vezetőséget, vagy a köz­ponti irányító osztályokat, gyakran a főmérnököt, igazgatót okolják. Ha ebben a bírálatban nem lenne egy szemernyi igazság, nyugodtan napi­rendre térhetnénk felette. De sajnos, az építésveze­tők gyakran nem alapta­lanul marasztalják el a vállalat központi osztályait. osztály szerint — havonta a munkabrigádok harminc százaléka vándorol egyik építkezésről a másikra. Sokszor félbehagyva az egyösszegű utalványra kiosztott munkát. S gyak­ran úgy, hogy az építésve­zető „feje fölött”, megkér­dezése, hozzájárulása nél­kül rendelték el. A vállalat anyag- és szerelvényellá­tásnak sűrű zökkenői, amelyek gyakran felborít­ják egyes épít ésvezet őse­gek előre eltervezett, s rendszerint munkautalvá­nyozott tevékenységét — másik akadálya az egy­összegű munkautalványo­zás széleskörű bevezetésé nek. Látnivaló tehát, hogy a prémiumvita túlmutat egyes építésvezetőségek mulasztásain. Az igazgató következetességének ki kell terjednie arra is, hogy ezentúl minden gazdasági- és műszaki vezetőt, aki­nek bármi módja lehet elősegíteni az egyösszegű munkautalványozás elter­jedését, megtegye ezt, - s a saját pénztárcáján is megérhesse: megtette-e. Ha P7 ‘gy történik, lief CL aztj amit ma megkövetelnek a munka­helyi vezetőktől, megkö­vetelik mindenkitől, akit illet; ha a kövtekezetes- ség érvényesül művezető­től a főmérnökig, s ami­kor a prémiumot odaíté­lik. akkor is — nem lesz több orémiumvita az egy­összegű munkautalváryo- zás miatt az építőipari vállalatnál. De ekkor lesz az igazgató ma is kétség­bevonhatatlan igazsága — teljes igazság. Csizmadia Géza FRISSEN berakott hej fogja körül ápolt arcát. — Lányom keze munká­ja. Fodrász — kezdi a beszélgetést a Nagybáto- nyi Szolgáltató Válla,lat te­kercselő üzemében György Józsefilé. Nagy barna sze­méből csillog az érdeklő­dés. közvetlensége csak időközönként szakad meg egy pillanatra. amikor minduntalan megkérdi: — Miért, szükséges ez magának . . .? Úgy teszek, mintha nem hallanám kérdését. Azt mondom: hallottam, hogy a normások még nem tud­tak olyan normát meaálla- pítani, amelyi'cet túl ne szárnyalna .. — Igazat mondtak ... Az új normát is 12 száza­lékkal túlteljesítettem. Az egyösszegű munkautalványozás elter­jesztéséért például a vál­lalat igazgatja felelős az Építésügyi Minisztérium előtt. Ugyancsak őt teszik felelőssé azért, hogy az egyösszegű munkautalvá­nyozás feltételeit megte­remtsék a vállalatnál. Nos, az egyik olyen döntő felté­tel az, hogy a munkabrigá­dok — ha csak átcsopor­tosításukra rendkívüli kö­rülmények nem kénysze­rítenek — folyamatosan dolgozhassanak. Ezzel szemben — a munkaügyi — Mióta? — Két hónapja. — Szép teljesítmény, — De elmegyek. Nem találom meg számításo­mat. Mint már említettem< többet teljesítek az elő­írtnál, fizetésem viszont négyszáz forinttal keve­sebb, mint előzőleg. Per­sze szeretek itt dolgozni. Nem vagyok híve a ván­dorlásnak■ Bedolgoztam magam. A férfikollegák is tisztelettudóbbak, mint az előző munkahelyemen, az acélgyárban. De. ha itt nem segítenek, nincs értel­me idejárni. Napi két órát Becsüljük meg jobban a parasztasszonyok munkáját Irta: Erdei Lászlóné, az falu életéinek fejlődésével együtt azzal szoros összefüggés­ben nagy változások mentek vígbe az elmúlt ‘ években a paraszt- asszonyok életében, gondolkodásában, valamint a nők társadalmi helyzetével kapcsolatos szemléletben is. A parasztasszonyok munkája, a ter­melésben elfoglalt helyük — már számarányuk miatt is — igen nagy jelentőségű. Ezt növelte az a körül- móny, hogy az elmúlt években a fér­fi munkaerő egyrésze elvándorolt fa­luról, s így a termelőszövetkezetek munkaerőszükségletét nagyobb mér­tékben a nők biztosítják. A termelő­szövetkezeti tagság 38,5 százaléka nő — 420 ezer fő — s mintegy 200 ezer azoknak • a száma, akik a tsz közös munkájában mint családtagok rend­szeresen részt vesznek. A nők termelési munkájának szá­mokban kifejezhető eredményéről hadd idézzek a Földművelési Minisztérium egyik jelentéséből: „1963-ban a ter­melőszövetkezetekben a nők által elő­állított termelési érték 4 milliárd 640 millió 440 ezer forint volt. Az egy fő­re eső átlag termelési érték 18 500 fo­rintot tett ki.” Szám szerint legtöbben a növény­termelésben dolgoznak; a munka 60- 70 százalékát ők látják el. Egyre több olyan termelőszövetkezet van, ahol az asszonyok ,'élő lelkiismeret ként” szor- * goskodnak a növényápolásban, a beta­karítási munkákban. A tsz-elnökök maguk is elismerik: a kapásnövények ápolását, betakarítását a nők nélkül nem tudták volna biztosítani. Az ál­lattenyésztésben is jelentős helyet töltenek be a nők. különösen a ba­romfitenyésztésben. Szakmai hozzáér­tésük gyakorlatuk, az állatokkal való bánnitudásuk — erre különösen alkal­massá teszi őket, A termel ős zö vetkezetek ben végzett munka mellett nagy feladatot ró az asszonyokra a háztáji gazdaság. A háztájinak, mint a termelőszövetkeze­tekhez szervesen kapcsolódó gazdasá­goknak igen jelentős a szerepük a fa­lusi családok önellátására k biztosítá­sában, s ezen túl segítik a népgazda­ság árualapiának növelését S a mun­ka túlnyomó többségét máig is a ház­táji gazdaságokban is az asszonyok végzik. Országos Nőtanács elnöke éldák sokasága bizonyítja: a termelőszövetkezetekben vég­zett munkán kívül a gyerme­kek nevelését, a mosást, a főzést, a takarítást, a vásárlást, az állatok ellá­tását, a 'háztáji föld művelését is majdnem egyedül az asszonyok vég­zik. Számtalan módja van annak, hogy a falusi nők helyzetén ebben a vonatkozásban is könnyítsünk. Egyes termelőszövetkezetekben a munkabe­osztásnál — amennyire ' lehet <— te­kintetbe veszik az asszonyok anyai és háziasszonyi feladatait, lehetőséget biztosítanak ezek elvégzésére. Lassan, de . fejlődik a családon belüli munka- megosztás is. Nagyra értékeljük azt a munkát, amelyet a földművesszövetkezetek a különböző falusi szolgaltatasegységek létrehozásával végezlek. A községek nagyobb részében folyik kölcsönzés, A háztartási gépek és eszközök kölcsön­zése, a kereskedelmi hálózat és az áruválaszték bővítése, a falusi étter­mek létrehozása, a háztartási cikkek javításának megszervezése, — jelen­tős segítség a falusi nő háztartási munkájához. Az igények azonban itt is gyorsabb ütemet sürgetnek; úgy gondoljuk, hogy a továb inaikban — az anyagi eszközök ésszerűbb felhasz­nálásával — elsősorban a városoktól távoleső falvakban kellene különbö­ző szolgáltató egységeket létesíteni, A nő tanácsok és a termelőszóvetke-' zeti nőbizottságok az eddiginél több kezdeményezéssel, szervező munkával segítsék a szakmunkásképző iskolák­ba beiratkozott nők tanulását, a dol­gozók esti iskoláján való részvételü­ket. Az iskolák mellett működő szülői munkaközösségek hassanak oda, hogy minél több fiatal a mezőgazdasagi szakmát válassza. A helyi erők bevo­násával kezdeményezhetnék különbö­ző gi’ermekintézanények létesítésé*. narasztasszonyok többségű kbeni szívesen vállalják a tanulással, művelődéssel iáró nehézsége­ket ■ Tudjuk, ez sok fáradsággal, gond­dal jár. De mindez bőségesen mégté- rül az idejében elvégzett munka ered­ményében, a2 asszonyok nagyobb munkakedvében, családjuk és maguk derűsebb, szebb életében. Marad-e György né? ut.zom, Reggel ide, este vissza Salgótarjánba. Nem kívánok mást, csak azt, hogy" munkám után fizes­senek meg. De' most már árulja el nekem, honnan jött? Megmondom. — öngyilkos leszek... — Nevető arca azonban mást bizonyít. — Mennyit pletykáltam m gátiak. Igaz? . .. Pedig higgye el, igaz't mondtam — nyomja meg a szót. MUNKAKÖNYVÉBEN a dicséretek és jutalmazások váltogatják egymást. Ha sürgős, kényes munka van. az üzemvezető is György - néhez fordul. Szvoboda Imre villamos- mérnök, az üzem vezetője is így vélekedik. Amikor közlöm vele Györgyné szándékát, megütközve néz rám. Nem csodálom. Ügy érte a bejelentés, mint a derült égből a villany­csapás. Véleményét azon­ban nem változtatja meg. Sőt. az előzőnél még job­ban dicséri az ügyes asz- szonyt■ — Nem járulok hozzá, nagy szükség van ra, tilta­kozom majd az ellem hogy elmenjen... Feltárcsázza a berosz- tályt. — Mondják meg, meny­nyit keresett Györgyné. Októberben 24 műszakra 1943 forintot. Györgyné ne­kem 1500—1600 forintot mondott. Ügy látszik téve­dett. Az irodában van. aki azt mondja, lehet segíteni az asszonynak, mások kétked­ve ingatják fejüket, isméi mások hallgatnak, rende­zik gondolataikat. — Hívjuk be László Je­nőt. a munkaügyi osztály vezetőjét, mondja el igaza van-e az asszonynak, mit lehet tenni — ajánlja az egyik mérnök. Pár pillanattal később vasteg iratköteggel a ke­zében belép a munkaügyi osztály vezetője. Régebbi ismerős. Elismétlem neki is a Györgyné által elmon­dottakat■ Homlokát ráncol­ja. — Igaza van. Régebben a munkát kategorizáltuk, indokolatlanul magasan. Most pedig személyi bért állapítottunk meg, teljesít­ményhez kötve. Öt, mint kipálő dolgozót a hatvan forintos — legmagasabb — kategóriába soroltuk A többiek csak 48—52 forin­tot kapnak. Ezzel rrea- szüntettük azt a bérfeszült­séget, amely a villanysze­relő szakemberek és a te­kercselést végző betanított munkások bérezése közölt volt. — Hogy érti ért? — Három évvel ezelőtt a tekercselést, villanysze­relő szakmunkások végez­ték. Akkor ezért a mun­káért szakmunkásbért kel­lett fizetni. Időközben a villanyszerelők — Györav- né kivételével — valóban szakmunkára tértek át. a, tekercselést vedig betaní­tott munkások vették at Végeredményben még, ha szakmunkás is Györgyné. ebben a munkakörben je­lenleg több bért nem ad­hatunk .. ■ EZZEL azonbem méff vem zárultak le a kapuk. Györgyné előtt számos lehetőség áll: fordulhat az igazgatóhoz. az egyeztető bizottsághoz, de úgy látom, az üzem vezetője is kész segíteni. A végére hagytam a cvm^ ben felvetett kérdésre adandó választ. Most meg­teszem: ha helyében len­nék. maradnék, mert a ve­zetők részéről., ügyében megértést és jóaftaratot Ss tapasztaltam. lenese SEfeöly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents