Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-11 / 231. szám
2 NOGRAn 1964. november 11. szerda. A békés együttélés jegyében A Pravda vezércikke a szovjet külpolitikáról A Pravda keddi számában vezércikkben foglalkozik a szovjet külpohti- Kával. A szovjet külpolitika fő irányvonalának célja — írja a cikk — biztosítani a békés feltételeket a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez, megszilárdítani a szocialista országok egységét és összeforrottságát, oarátságukat és testvéri Kapcsolataikat, támogatni a forradalmi felszabadító mozgalmakat, minden eszközzel előmozdítani a szolidaritást és az együttműködést a íüggelten ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokkal, diadalra jutatni a békés együttélés ‘Iveit a kapitalista hullámokkal, elhárítani az emberiséget fenyegető cilágháborús veszélyt. A cikk hangsúlyozza, rogy a szocialista országok kapcsolataira a teljes rcyenjogűság, a függetlenség és a szuverénitás kölcsönös tiszteletbentartá- sa, a kölcsönös segély- nyújtás és együttműködés és az jellemző, hogy minden egyes ország érdekei összhangban állnak az egész közösség érdekeivel. A vezércikk megállapítja, hogy a szovjet külpolitika egyik sarkalatos tétele a gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel való testvéri szövetség. A szovjet külpolitika alapja a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elve. Országunk ja vítani akarja a kapcsolaAmíg nem születik meg a leszerelési egyezmény, a Szovjetunió a legmagasabb színvonalon tartja védelmi képességét. Országunk hatalmas fegyverekkel rendelkezik, amelyek biztos ga- ranciáf; szolgáltatnak arra, hogy meg tudjuk óvni a Szovjetunió és más szocialista országok biztonságát^ A Pravda vezércikke ezután azzal foglalkozik, hogy az SZKP harcol a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdításáért, a forradalmi erők ösz- szefogásáért Ennek az ösz- szefogásnak az alapja az 1957 és 1960. évi moszkvai tanácskozásokon elfogadott két nyilatkozat, amely leszögezd : határozottan harcolni keil a marxizmusleni nizmus tisztaságáért, a jobboldali és baloldali opportunizmus, a revizi- onizmus, a dogmatizmus és a szektásság ellen. A cikk végül hangsúlyozza, hogy az egység megszilárdításáért folyó harc és a véleménykülönbségek leküzdésének hatékony eszköze a testvérpártok tanácskozása.” napjainkban szemmel láthatólag megérett egy új nemzetközi tanácskozás szükségessége” — fejeződik be a Pravda vezércikke. Mikoján üdvözölte Burgibát MOSZKVA Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke táviratban üdvözölte Habib Burgiba tunéziai elnököt és sikereket kívánt újraválasztása alkalmából a tunéziai nép javát szolgáló tevékenységéhez. BONN Von Hassel hadügyminiszter kedden délután egyhetes amerikai látogatásra indult. Ennek során Washingtonban McNamara hadügyminiszterrel és Rusk külügyminiszterrel tárgyal majd. Von Hassel amerikai tárgyalásainak középpontjában az „egységes NATO-stratégia” problémája és a sokoldalú atomhaderő kérdése áll majd. RÓMA A több mint 24 órája tartó viharos esőzés, zűrzavaros helyzetet teremtett az olasz fővárosban. Róma több lakónegyede teljesen víz alatt áll. A peremvárosok új lakónegyedeit valóságos sártenger szigeteli el. A lakóházak és üzletek százait öntötte el a víz. Az utak járhatatlanok, tucatjával vesztegelnek az utakon a gazdátlanul hagyott járművek. Róma—Pisa között megszakadt a vasúti forgalom. A viharban egy léglökéses repülőgép a Ci- ampino repülőtérre zuhant. A pilóta szörnyethalt. Ellentmondó jelentések a szudáni helyzetről KAIRÓ: Szudásban, ahol az október 21-i felkelés megdöntötte a katonai rendszert és polgári kormány- koalíciót állított az ország élére, ismét feszült a helyzet. A hétfői nap zavaros eseményeiről nehéz pontos képet nyerni, annál is inkább, mert az egyetlen hírforrás, az omdurmani rádió maga is többízben egymásnak eMenünondó jelentéseket sugárzott az eseményekről. A délutáni órákban arról adott hírt, hogy „reakciós katonai államcsíny” készül, harckocsik vonulnak a rádió épülete és a középületek ellen, majd a kormányhatalmat gyakorló „nemzeti front” nevében felszóllította a lakosságot, vonuljon az utcákra, tüntessen és védelmezze meg a fenyegetett középületeket. Egyben általános sztrájkra hívta fel a dolgozókat. — Rádiófelhívás eredményeképpen — nyugati hírszolgálati irodák értesülése szerint — mintegy 60 000 ember gyűlt össze Khartoum, a főváros utcáin a rádió épülete és a kormányhivatalok közelében. Röviddel később ugyancsak az omdurmani rádióban maga a tájékoztatásügyi miniszter cáfolta meg az előző bejelentést. A miniszter Khetm Ál-Khalifa miniszterelnök nyilatkozatát ismertette, amely szerint a kormánynak nincs tudomása a tervezett államcsínyről. Felkérte a lakosságot, őrizze meg nyugalmát és ne adjon hitelt az álhíreknek. Annyi bizonyossággal megállapítható a jelentésekből, hogy a kormány a hétfői nap során — négyórás minisztertanács után — elhatározta Abdel Rahman hadseregfőparancsnok és más katonatisztek leváltását. Abdel Rahman október 27-én vette át a főparancsnokságot Hasszán Besir tábornoktól, a régi rendszer egyik támaszától, akit vasárnap a megbuktatott katonai főtanács hat másik tagiával együtt letartóztattak. Ugyancsak letartóztatták a rendőrség két magasrangú vezetőjét. Az események előzményeiről szólva az AP elmondja, hogy a feloszlatott katonai főtanács hét tagja három nappal ezelőtt beadványt intézett a kormányhoz és ebben a kormányzatnak és a hadseregnek „a kommunistáktól való megtisztítását” követelte. Mint ismeretes, az október 31-én uralomra jutott polgári kormánynak négy kommunista tagja van. Az elrendelt letartóztatások tehát lényegében egy újabb készülő katonai államcsínyt fojtottak el csírájában. Az ADN kairói jelentése szerint Khetm Ál-Khalifa miniszterelnök nyilatkozatot adott az A1 Akhbar című egyiptomi újságnak. Hangoztatta, hogy a katonai rendszernek október- ben történt megdöntése fordulópontot jelent Szudán történetében. Azóta lépések történtek a katonai kormányzat teljes felszámolására. Megjegyezte a miniszterelnök, hogy Abbud elnök együttműködik a kormánnyal az alkotmányos parlamenti rendszer helyreállításában. Végül bejelentete, hogy parlamenti választásokat fognak rendezni. A hadsereg 120 tisztje, aki támogatta az októberi felkelést a katonai uralommal szemben, azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, létesítsen „tisztogató, bizottságot” a hadsereg kebelében és biztosítsa, nehogy egy újabb államcsíny megfoszthassa a népet az októberi forradalom demokratikus vívmányaitól. Amerikai kommunista vezetők a választásról Moszkva (TASZSZ): Gus Hall és Arnold Johnson, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának vezető személyiségei telefonon interjút adtak a Szovjetszkaja Rosszijá- nak az amerikai elnökválasztás eredményeiről. Gus Hall: a választási eredménye a béke és a demokrácia nagy győzelmét hozta, s arról tanúskodik, hogy súlyos vereséget szenvedtek a reakció és a háború erői. Arnold Johnson: Gold- water vereséget szenvedett, de ez korántsem jelenti azt, hogy eltűnt mindaz a rossz, a*m nevével összefonódott. tokát minden országgal és kész a kölcsönösen előnyös együttműködésre. A Szovjetunió a' békéhez vezető utat a fegyverkezési hajsza beszüntetésében, a leszerelési egyezmény megkötésében látja — hangsúlyozza a lap. — A külpolitika legfontosabb kérdései közé sorolja az európai biztonság és a német békerendezés problémáját. Hangsúlyozza: a szovjet nép követeli, hogy hagyjanak fel a kubaellenes provokációkkal, síkraszáll azért, hogy Tajvan szigetét újra egyesítsék a Kínai Népköztársasággal, támogatja a vietnami és koreai nép harcát országuk békés újraegyesítéséért. „A Szovjetunió világos es szilárd álláspontja: nem szabad megengedni semmiféle idegen beavatkozást más népek belü- gyeibe”. A cikk megállapítja, hogy a mai viszonyok között a világháburú nem elkerülhetetlen.” a Szovjetunió ugyanakkor nem feletkezik meg arról, sem, hogy vannak még agresz- sziv erők. Ezért a szovjet nép ébersége nem lankad. OXORSZA« LÁA&OKRAA Az utóbbi napokban ismét egy olyan ország nevét dobták a világlapok első oldalaira, amelyről már esztendők óta csak nagyon keveset lehetett hallani. Latin-Amerika egyik legkülönösebb országa, Bolívia, forradalmi harcok középpontjába került. Olyan helyzet alakult ki, amelyhez hasonló Kuba kivételével még nem volt tapasztalható a latin-amerikai kontinensen. A helyzet különleges voltát földrajzi tényezők, valamint a közelmúlt története is magyarázza. A földrajzi tényezők közül a legfontosabb, hogy (a gpzdaságilag sokkal jelentéktelenebb Paraguaytól eltekintve) Bolívia Latin-Amerikának egyetlen tengerpart nélküli országa- Ez sok szempontból hátrány, vannak azonban előnyei is. Az 52-es fordulat Ami a közelmúlt történetét illeti, Bolívia helyzetében az a különleges, hogy a munkásmozgalom és a demokratikus erők összefogása itt egy ízben már elért igen jelentős eredményeket. A tömeg- mozgalom harci célja éppen az volt, hogy kiszorítsa a bitorolt hatalomból azokat, akik ezeket az eredményeket elárulták és eltorzították. A jelenlegi események politikai gyökere voltaképpen az 1952-ben lezajlott fegyveres felkelés. A .Nemzeti forradalmi mozgalomba” tömörült haladó erők akkor a felkelés során szétzúzták az országban fennálló katonai diktatúrát. A mozgalom fő erejét a brazíliai ón-, wolfram- és antimonbá- nyák munkásainak fegyveres milíciái alkották. Ez a felkelés emelte voltaképpen hatalomra Paz Estens- soro elnököt. Estenssoro politikai alkatát lekintve akkor még refomihajlan- dóságú polgári politikus volt. aki 1946-ban a katonai doktatúra miatt száműzetésbe kényszerült. Az 1952-es események jelentősen megváltoztatták Rojí- via gazdasági és politikai arcát. Ez az ország a latin-amerikai földrész egyik legfontosabb érclelőhelye. Valóságos „bányász ország”: a kapitalista világ ónérc termelésének 15 —18 százalékát, az anu- montermelés 15, a wolf- ramtermelés 10 százalékát szolgáltatja. 1952-ig a bolíviai bányatröszt tulajdonában volt. 1952 után a legnagyobb bányákat kisajátították- Ez akkor — a hidegháború csúcspontján és nyolc esztendővel Kuba előtt — rendkívül haladó és bátor politikai tettnek számított. Washington „sztrájkbalép“ Természetes, hogy ettől kezdve az amerikai imperializmus egész gazdasági és politikai gépezetének súlyával ránehezedett Bolíviára. A gazdasági módszer lényege az voll, hogy „tőkesztrájkba” és „piac sztrájkba” kezdtek az államosított bolíviai ónbányákkal szemben. Ez azt jelentette: az államosított bányák hirtelen erős tőkehiánnyal voltak kénytelenek megküzdeni, s ugyanakkor jelentősen megszűkültek felvevőpiacaik is. Az ércexport több mint 60 százalékát eddig az Egyesült Államok vette át. E gazdasági-politikai harc négy esztendeje során Estenssoro elnök mindinkább jobbra csúszott. Hivatalosan ezt a ..védhetetlen” amerikai nyomóssal indokolták. Valójában azonban annak volt döntő szerepe, hogy Estenssoro és rendszere nem akart és nem mert támaszkodni azokra a társadalmi erőkre, amelyek hatalomra segítették. Az eredmény így az 1956-os bolíviai—amerikai egyezménye lett. Ez „lázadóból” egy csapásra az amerikaiak kedvencévé tette Estenssoro elnököt. A kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy a megkezdett államosítást es földreformot nem folytatja tovább. Ugyanakkor újra megnyitották a kapukat a külföldi — elsősorban amerikai — tőke beáramlása előtt. 1961-ben ennek a folyamatnak újabb állomása volt az úgynevezett „háromszög-művelet”. Ennek során az USA, Nyu- gat-Németország és az Amerika-közi fejlesztési bank „hármasfogata” hiteleket ajánlott fel Bolíviának. A hitelek egyik feltétele volt, hogy megerősítik és az Egyesült Államok katonai akadémiáin kiképzett tisztek vezetése alá helyezik a hadsereget, amely az 1952-es forradalmi fordulat idején jelentősen meggyengült. Zuhanás jobbra Estenssoro ezt a feltételt is elfogadta, s ettől kezdve meggyorsult Bolívia „zuhanása” — vissza a katonai diktatúra és az önkényuralom felé. Ennek a zuhanásnak „megpecsételé- se” volt az 1964-es választás, amelyen Estenssero volt az egyetlen elnökjelölt. Alelnöknek Barrientos Ortuno tábornokot, a lgierők parancsnokát jelölték, mintegy bizonyítására annak, hogy az elnökil karosszék mögött a tényleges hatalom a hadsereg kezében van. A választást az összes ellenzéki pári bojkotalta, s májustól kezdve Bolíviában pattanásig feszültek a politikai szenvedélyek. Ősszel azután Estenssoro egy állítólagos; „puccs” ürügyén rendkívü-i li állapotot hirdetett az or-> szágban és deportáltatta azi ellenzék több vezetőjét. Ez volt a kirobbant és mindmáig tartó kormányellenes mozgalom közvetlen oka. A tömegek harcának vívmányait eláruló Estenssoro- rendszert most egyik oldalról a forradalmi mozgalom hulláma — a másik oldalról pedig a polgári hatalom formáit és elhajítói militarista klikk ostromolja. Ez a klikk pucesot haj-* tott végre, mert úgy vélte,> hogy Estenssoro íél-katonai módszereivel már nem lehet feltartóztatni a tömeg- mozgalmat. Az elnök száműzetésbe kényszerült, s a kör bezárult. A hatalom csúcsán újra marakodó militarista klikkel állnak. A mélyben természetesen töretlenül folytatja harcát a tömegmozgalom. S az előzmények világosan mutatják: nem egyszerűen egyetlen törvénytelen akció feletti felháborodásról van szó. — Hanem arról, hogy visszafordítsák azt a reakciós folyamatot, amely az utóbbi 12 évben az önkény és a katonai diktatúra karjaiba löki Bolíviát. — a —
