Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-10 / 230. szám
NÖGRAD 5 ’994. november 10. kedd. ’t tűzdelem az erózió ellen Nőtincs Nőtincs krónikájába nevezetes dátum kerül: 1964- oen megindult az erózió elem nagyarányú küzdelem. Nevezetes és nagyon-na- gyon érdekes esemény ez, hiszen az ezerlelkes község magyar-, német- és szlovákajkú lakosságának szorgalmas összefogását, a nép országának áldozat- készségét, a természet viszontagságaival viaskodó ember erejét örökíti meg. 0 Vadregényes táj. Zeg-zu- gos hegyek nehezednek a szűk völgyre és a szilajsá- gáról nevezetes Lókos-pa- takra merőlegesen horhosok, vízmosások ásítoznak feketén Háromszorosan megköveteli a földművelő verejtékét az itt termett kenyér. S ma, a gépek korszakában. a traktorosnak és gépkezelőnek is kockázatos erőfeszítésre van szüksége ahhoz, hogy minden baj nélkül termővé porhanyósodjon az esőnek, hónak, szélnek kitett talaj. Nehéz itt a szakember dolga is. A különleges helyzetben különleges módon kell irányítania. A Néphadsereg Tsz irodáján három mezőgazdasági szakembert is találok. Varga Dániel, az idén került át Váchartyánból a községbe, azóta a tsz mezőgazdásza, Paksi Péter a tsz állattenyésztője, az idén végzett a körmendi mező- gazdasági technikumban és Tőkés Gyula agrármérnök, a Lókos Vízrendező és Vízhasznosító Társulat alkalmazottja. Térkép fölé hajolnak és alakítják a nő- tincsi táj új arcát. Fiatalok. Hárman együttvéve sincsenek hetvenötévesek. Előbb beszélgettem egy idősebb tsz-taggal, nagyon csodálkozott a termőtalaj védelmében megindult nagyszabású munkán. Megdöbbentőnek minősítette a bátorságot, amellyel az ember utakat, kisebb völgyeket, árkokat, vízmosásokat, mezsgyéket, kopár parlagokat, dombhátakat és mélyedéseket tüntet el. A szövetkezetben össze- hajló fiatalok természetes lelkesedéssel szemlélték a térképről eléjük táruló jövőt. A mezőgazdász az asztalra helyezi a tervdokumentációt. Keménykötésű, nagyalakú vastag könyv ez, állítólag tizenhárom országos és megyei szerv szakembereinek összefogásából és szakértelmével készült. A könyv azonban csukva marad, Amiről most beszélgetünk, ahhoz Varga Dánielnek nincsen szüksége ismeretlen számadatokra. — Altalajlazítással és meszezéssel kezdtük — mondja. — Felerészben, háromszáz holdon már kiszórtuk a meszet, 347 holdon befejeztük a mély lazítást ... (Minthogy az altalajlazítás megyénkben merőben újszerű dolog, azonkívül sokan valamiféle mélyszántást, mélyforgatást értenek alatta, magyarázatul el kell mondani, hogy az alfalajlazítás tulajdonképpen nem más, mint a lejtős talaj méterenkénti fel- szeletelése- ötvenöt-hatvan centi mélyen, a lejtőre merőlegesen egy éles kés és a nyolc centiméter széles „ék” csíkokat hasít.) — Bevált-e az altalajlazítás? Hárman mondják egyszerre. — Nagyon. — Nemcsak felfogja, hanem tárolja is a csapadékot — mondja Varga Dániel. Tőkési Gyula hozzáteszi: — Bánkon is láttam. Ott is bevált. Kisecseten, ahol nem alkalmaztak altalajlazítást, a nagy esőzés lemosta a talajt. — És a meszezés? — Erről is van már tapasztalatunk — mondja a tsz-mezőgazdász. — A meszezés önmagában nem minden. A meszezett talaj megkívánja a szerves- trágyát. Egy kísérletünk azt mutatja, hogy egyedül a pillangósnak segít a meszezés önmagában. A here 10—12 centivel nagyobbra nőtt, mint a meszezetlen táblán— S lehet-e mélylazított talajba kenyérgabonát vetni? — Ez egyelőre még vitatott kérdés. A szakiroda- lom első évre mélyen gyökerező kapásokat ajánl. Kísérletképpen egy kisebb táblán mélylazított talajba vetettünk árpát és közvetlenül mellette kontroli-területet hagytunk, lazítat- lan talajban. A fiatal Paksi Péter a Falon függő színes térképhez lép, amelynek sarkában ott olvasható a tervező Dobos Ferenc neve. Hárman felváltva mutogatják most már. mi minden valósult meg eddig és mi minden vár megvalósításra. — Ez az új út és csatorna már elkészült! — Ez a két zöld nyü a gyepes vízlevezetőt mutatja! A Talajjavító Vállalat dózere a vízmosást legyalulta, fűmaggal bevetették és egy természetes vízlevezető keletkezett. — Két övárok épül a major körül. A sertéstelep mögött az egyik övárok már elkészült. Itt már kevesebb lesz a sár ... — Itt a régi utaltat, vízmosásokat a négy lánctalpas traktor tolólappal eltüntette- A legnagyobb esőben is dolgoztak Bakk Józsi bácsiék, a talajjavítótól ... Megjelent Bodnár Ottó: Hogyan éljen a gyomorbeteg? A nagy tapasztalattal rendelkező szerző olvasmányos, közérthető formában mondja el hogyan keletkeznek a gyomorbetegségek, elsősorban a gyomorhurut és a fekély. De nemcsak a baj okát és fejlődését vázolja, hanem megnyugtató módon ír gyógyításukról is. Külön érdeme a könyvnek, hogy részletesen foglalkozik a gyomorbeteg életmódjával, diétájával, mindennapi tevékenységével. Meggyőzően bizonyítja be, hogy a gyomorbetegségek nagy része megelőzhető, illetve a már bekövetkezett betegség könnyen fékentartha- tó, ha a beteg megfogadja kezelőorvosa tanácsát és a neki megfelelő életmódot folytatja. 3. Négy esztendő alatt le- jeződik be a nagy munka, a két főkivitelezőnek, a Talajjavító Vállalatnak és a Lókos—társulatnak addig még sokszáz köbméter földet kell megmozgatni, sok kőtámnak és rőzsegát- nak kell elkészülnie. — Az átmenet nem történhet meg nehézségek, gond nélkül — mondja a mezőgazdász. — A geodéták munkája, a táblásítás hozott-e' nagyobb változást? — kérdezem. Fiatalos, sima arcán a gond barázdái jelennek meg. — A tábla nagyságát most a lejtőviszonyok határozzák meg. Eddig 36 táblán gazdálkodtunk, az átrendezés óta 88 táblánk van. Ez önmagában is nehezíti a munkát. — Majd csak segítenek a gépek — mondom— Ez nem olyan egyszerű. A kisebb táblákon csak függesztett gépekkel tudunk boldogulni, de a szükséges gépekkel a gépállomás viszonylag rosszul van ellátva. Mi pedig nagyobbára a gépállomás gépeire vagyunk utalva. Nagy gond számunkra az is, hogy az UE—28-as traktor nem bírja el a váltva- forgatós ekét. I n zen a napon Oláh [j János kiballagott az udvarra. Fényes őszi nap volt. A ház sarkán alacsony bokrok zöldje ötlött a szemébe. Az ég kék volt, bárányfelhőkkel tarkított. A bárányfelhők olyanok voltak, mint az óceán hullámai, fehérek, tarajosak. Az ég meg olyan, mint egy fordított óceán. Oláh János az óceánra gondolt. Délelőtt tíz óra volt. Mielőtt kijött az udvarra, nézte egy darabig a szobában az üveges szekrény előtt a három legkedvesebb növényét, a filadendconí, az ördögbordát és a vízi- pálmát. Majd megöntözte őket. Ezt minden reggel megteszi. — Mióta? — 1934 óta. Azóta vagyok a bányánál kertész. A mesterségei tizenhat éves koromban kezdtem. 1938-ig a zagyvarónái tizenkét holdas kertészetet, gondoztam, amely Róth Flórián és Bérezi Sándor főtanácsosoké volt. — A terv, úgy tudjuk, azt is előírja, hogy melyik táblába mit szabad vetni... — Valóban. Az átmenet azonban mégsem olyan egyszerű. Négy év alatt térünk át a füves vetésforgóra. Viszont máris szembekerültünk a járás által jóváhagyott tervekkel. Nincs meg az összhang az eredeti tervek és a körülmények által megszabott lehetőségek között. Ez mindenesetre felülvizsgálatra szorul... — Mennyit áldoz államunk azért, hogy ismét jótermővé tegye az erózió pusztításának kitett talajt? — Több mint ötmillió forintot kaptunk erre a nagy munkára. Igaz, hogy nagy is a szövetkezet. Legalábbis Nógrád megyei viszonylatban nagy. Csaknem 2400 holdon gazdálkodunk ... — Mennyit használnak fel az idén? — Több mint kétmillió forint sezrepel a tervünkben. Bár jóllehet egynéme- lyik munkamenet áthúzódik tavaszra. Szó van arról, hogy az erdőgazdaság a fásítást nem fejezi be teljesen, azonkívül azt is vitatjuk, hogy helyes-e cserjéssávval védeni az új nagyobb táblákat... Nőtincsen tehát megindult a küzdelem a természet káros erőivel szemben és már az első lépések azt mutatják, hogy ebből a küzdelemből a tudomány és technika vívmányait igénybe-vevő ember kerül ki győztesen. Megváltozik a táj arca és már az első négy évben húsz százalékkal nagyobb termést hoznak a nő ti öcsi földek. S a Nőtincsen megkezdett nagy munka jövőre már újabb községekre terjed ki a rétsági járásban. Útját állják a csapadék és a szél talajpusztító kegyetlenségének. Lakos György A Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregységében Básti György szocialista brigádvezető KOMAROV brigádja műszakonként 41 darab helyett 42 gáztűzhelyet szerel össze. (Koppány György felvétele) Azoknak a fáknak ezrei — A három növény miért a legkedvesebb? — Azt nem tudom megmondani.. Tetszenek, azért. Oláh János, az idős nagybátonyi kertész egy életen át szerette meg a növényeket. 1954 óla él itt. Az új telepek, a bányaváros fáinak százai, ezrei az ő keze munkáját dicsérik. vagy éppen a szép érdekében végzett Rotációs tevékenységéről beszélnek — a fák egy részét ugyanis az ő szavára ültették társadalmi munkában az új lakók. Még miről beszélnek? Hogy az élet legegyszerűbbnek tűnő dolgait is csak teljes szív- vel-léleükel szabad csinálni. — Mit tud az életéről? — Mindent. Bevonuláskor Salgótarjánba kerültem, 1949-ben a bányai kórházban lettem gondnok. A szakmától akkor sem váltam meg teljesen. Most a szolgáltató vállalat kertésze vagyok. Az orvosi rendelő környékét, s a város parkosítását is én végzem társadalmi munkában. Az udvaron meleg v<Jt és Oláh János az óceánra gondolt. Az óceánt az élete juttatta eszébe. Mert az élet számára olyan, mint az óceán, csodálatos és fenséges. Olyan, amilyenné tesszük. A fenséges nemcsak a bonyolult, az egyszerű is az lehet! A kertész rengeteg rnagvat, gumót gyűjtött egy életen át, most ezeket szórja, ülteti városszerte. Mond egy történetet a három gyereke közül a legkisebbről, Zoliról. — Betyár gyerek, mint az apja volt. Vettem egy bakancsot, múltkor akarom felhúzni, a nyelve hiányzik. Viszem a suszterhoz, csinál bele új nye lvet. Másnap eltűnik az is Kérdem, ki vitte el? Jón Zoli, azt mondja, apa én voltam. S mutatja a két csúzlit. Nem elég neked egy, kérdem. Nem, mondja, a másik a barátomé. A kertész különben a hazafias népfront Helyi szervezetének is titkára. Somolygott kicsit magában az udvaron a gyereken. Az égen fodrozódtak a fehér bárányfelhők, mint a hullámok. . Oláh J ínos fütyürészett. Bement a házba. Bent ezt fütyülte: hallottam. A malomnak nincsen köve, mégis Észtet jár, mégis lisztet jár, tiltják tőlem a rózsámat... O ** nfeledten fütyült. Holnap kivisz: a gumókat, elássa őket a föld alá a fagyos tél elől. A dal ott marad a szivében. Bent a szobában az üveg mögött ' ragyogott a filadendron, az ördögborda és a vízipaVna. Abbahagyta a fütyülést, de nem lett.csend. Az éleiről tovább szerte a városban azoknak a fáknak ezred beszéltek. •Stáb Elemér
