Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)

1964-11-10 / 230. szám

I ✓ 4 NOGRAD 1964. november M kedd Fllmhírek Irodalmi színpad Bétságon Ebben a hónapban mu­tatják be a filmszínházak Skopje 1963 című egész estét betöltő jugoszláv do­kumentum filmet, mely megrázó képekben számol be a világot megrendítő tragédiát szenvedett város­ról, s lakóinak hősi erőfe­szítéseiről . A filmet Veljko Bulajic, a Kozara rendező­je készítette. Alkotását a velencei fesztiválon a do­kumentum filmek Arany Oroszlán díjával tűntették ki. * Hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulója alkal­mából ismét bemutatják az elmúlt húsz esztendő leg­jelentősebb magyar filmal­kotásait. Többek között az Angyalok földje, Alba Re­gia. Édes Anna, Hannibál tanár úr, Éjfélkor. című filmeket. A velencei filmfesztivá­lon nem mindennapi rövid filmet mutattak be. Az 1000-as éveket idéző Igaz történet (Histoire vraie) azoknak a fényképeknek az alapján készül, amelyeket a nagy író Emilé Zola 1897- 1907 között készítette. * Macskási Gyula rende­zéseben elkészült a Ro­mantikus történet című mulatságos rajzfilm, amely a férfiak „önzetlenségét” tarázza ki. Az emberi gyengeségeket választotta témául érdekes rajzfilmsorozatához Nép József rendező. A 13 film­ből álló sorozat közös cí­me Emberek vagyunk. Kö­zös főszereplője: Gusztáv. Néhány cím a sorozat film­jeiből: Gusztáv soron kí­vül. Gusztáv késik, Gusz­táv a szalmaözvegy. Rétságon kultúrotthon hiányában a község kulturális élete a mozi he­lyiségébe szorul. A már megindult TIT előadáso­kon a tsz dolgozók szaba­don választott témák alap­ján mezőgazdasági kérdé­sekről hallhatnak előadá­sokat. Érdeklődésre tart számot a felnőtt lakosság körében, a szülők iskolája előadássorozat, ahol világ­nézeti, erkölcsi, pedagógiai kérdésekről vitatkoznak, beszélnek. Kellemes színfolttal gaz­dagodott Rétság kultúrális élete. Csókási József taní­tó vezetésével irodalmi színpadot alakítottak a fia­talok. Készülődés, próbák sora előzi meg az első be­mutatót, melynek címe Himnusz a békéről. Az est keretében költemények, je­lenetek hangzanak el. Köz­reműködik még a község j óhímek örvendő iskolás énekkara, mely évente mintegy 15 szereplést mondhat magáénak. Leg­utóbb Bujákon szerepeltek sikerrel. Az újonnan ala­kult irodalmi színpad a rétsági bemutató után a járási seregszemlén is be­mutatkozik. A következők­ben önálló műsoros est ke­retében József Attila és Radnóti Miklós munkássá­gát szeretnék megismertet­ni a község lakóival. Nem feledkeznek el Rét­ságon a tanulásról sem. Számos felnőtt végzi a dol­gozók iskolájának VI-VIII. osztályos anyagát, ugyan­akkor az írni-olvasni nem tudó cigány lakosság alap- ismereti tanfolyamokon ba­rátkozik a betűvetéssel. Á forradalmi munkásmozgalom válogatott dokumentumai (II. kötet 1929-1935) Minden megelőzőt felül­múló túltermelési válság, 30 millió munkanélküli a világon, tengerbe Öntőit kávé, kazánházban elégett búza: ez az a világkép, amelynek fényénél a Kossuth Könyvkiadónál megjelent kötet eseményei lejátszódnak. Németor­szágban hatalomra jut a barnainges horda: a Re­ichstag lángjai a nagy európai tűzvész kezdetét jelzik. Bécsben munkásvér folyik. A francia és spa­nyol munkások „megállj”-t parancsolnak a fasizmus­nak. És Magyarországon? „Nő a búza, nő az Ínség, fegy­verkezik az ellenség, csön­det kíván a fasizmus...” írja ebben az időben Jó­zsef Attila. Pereg a dob az elárverezett kisparaszti földeken. Reményt vesztett munkanélküliek a Ferenc József-híd turulmadaráról ugranak a Dunába. A ,,Si- pőcz-konyhak” előtt ezrek állnak sorban egy tányér levesért. A salgótarjáni bányá­szok négy hétig sztrájkol­nak a kommunisták veze­tésével. Budapesten, Szege­den, Debrecenben, Győrött és az ország szinte minden munkásvárosában egymást érik a munkanélküliek tüntetései. „Munkát! Ke­nyeret!” harsogja százezer proletár 1930 szeptember elején a budapesti Város­ligetben és hangjukra visz- szazeng Békéscsaba, Gyula, Szentes, Orosháza. Al pé­csi bányák mélyén több­száz munkás éhségsztrájk­kal vívja ki jogos követe­léseit. A cipészek, vasasok, építőmunkások sztrájkjai megrázzák az egész fa­siszta rendszert. Ezeket a harcokat a hő­sök pártja — a statárium­tól, haláltól meg nem ret­tenő Kommunisták Ma­gyarországi Pártja vezeti. Az eseményekben bővel­kedő évekről igyekszik ké­pet adni az olvasónak a dokumentum-gyűjte­mény. A kötet korabeli rendőrségi jelentések, saj­tószemelvények, valamint pártdokumentumok közlé­sével ábrázolja ezeket a harcokat. Közli a fasiszta igazságügyminisztórium je­lentéseit is a kommunista foglyok éhségsztrájkjairól. A rendőrség és csendőrség „szigorúan bizalmas” anya­gai a sztrájkok, munkanél­küli mozgalmak eseménye­it érzékeltetik. — Ezt már megtettük — mondta az ügyész —. Nem vártunk a nyomozás hivatalos befejezésére, a vajdasági ügyészség, tulaj­donképpen a Főügyészség javaslatára, megfelelő fi­gyelmeztetést adott ki. Sőt, részletesen leírtuk, milyen ez a dokumentum. r— Nagyszerű — örült meg a hírnek az őrnagy —. De állandóan figyelemmel kell kísérni, hogy ezt az utasítást végre is hajtsák. Tudom, hogyan kezelik az ilyesmit a határállomáso­kon. A vámosok megkap­ták a figyelmeztetést és vele együtt a nagy jutalom reményét, ha elfogják ezt az értékes csempészt. Az első néhány napon rávetik magukat minden, még a legkisebb német nyelven írt papírdarabkára is. Az­tán újabb figyelmeztetések jönnek, és más ügyekkel kezdenek foglalkozni. Meg­jegyzem, kétlem, hogy úgy körül lehet venni a ha­tárt, hogy elkapjanak egy kis darab papírt. — Amikor hozzád jöt­tem, benéztem a mentők­höz. Az igaz. a beteghez nemrs engedtek, de az orvos tájékoztatott, hogy Zygmumt lassan visszanyeri eszmé­letét. Ha nem történik va­lami komplikáció, akkor holnap már lehet vele be­szélni. Korán reggel aka­rok hozzá menni. — Csináljuk másképpen — javasolta az őrnagy — reggeltől a Ksawerówán leszek- és igyekszem, hogy ezt az ügyet, ha lehet ne­kem adják. Ha sikerül, te­lefonálok, és együtt me­gyünk a Hozára. Hivatálo- san kihallgatjuk Kalinkows- kyt, és legalább megtud­juk, hogy mihez tartsuk magunkat. Meg vannak a baleset tanúi? — Nincs, Kalinkowskit egyszerű járókelők találták meg az utcán. Telefonál­tak a mentőkhöz és gon­doskodtak a betegről addig, amíg nem jött a mentő. Mindenki sietett, az orvps meg, aki odaérkezett, gyorsan átszállította a be­tegét a mentőautóval a Hozára. Nem is gondolt arra, hogy valakit igazol­tasson. — Kár, mondta Krzy- zewski — ezt is fel kell derítenünk. A mentőknél biztosan tudni fogják, honnan telefonáltak. — Ezt már kiderítettem. Az Oktatásügyi Miniszté­rium épületéből. A portás telefonált. Amikor kikér­deztem, közölte: egy férfi kérésére telefonált, aki el­mondta, hogy az utcán egy epilepsziás beteg fekszik. Sajnos, a portás nem tud­ja, hogyan is nézett ki az a férfi. Éppen munka kez­dés előtt volt, és olyankor a hallban nagy a forga­lom. — Látom, az ügyészség a mi segítségünk nélkül is energikusan vezeti a nyo­mozást — mosolygott az őrnagy. A megállapodás értelmé­ben Krzyzewski őrnagy te­lefonált Jerzy Kur ügyész­hez. Tizenegy órára be­szélték meg a találkozót, a mentőkórház épületének földszinti várótermében. Mivel az orvosok bele­egyeztek, hogy Kalinkows­kit meglátogassák, az ápo­lónő felvezette őket a ne­gyedik emeletre, ahol a kis kórház egyik kórtermé­ben feküdt a beteg. — Kérem, legfeljebb 10—15 percig beszélgesse­nek a beteggel és ne ide­gesítsék, az egészségi álla­pota még nem a legjobb, — figyelmeztette őket az orvos. Kalinkowski a hasán fe­küdt és alig tudta fejét mozdítani. Örömmel fo­gadta az ügyész látogatá­sát és csodálkozva tekin­tett a mellette álló isme­retlen férfira. Az ügyész röviden elmondta, hogy ki az ismeretlen és milyen minőségben jött hozzá. — Tulajdonképpen a kellemetlen baleset körül­ményeit szeretnénk meg­tudni. — Kevésre emlékszem — válaszolt Kalinkowski, — egyszerűen kiléptem ott­honról, és a százas busz­hoz siettem. Mivel hozzánk a Szucha utcai megálló kö­zelebb van, mint a Piékna utcai, tehát az Agrykolán mentem. Ezen az utcán két ösvényt tapostak ki. Em­lékszem nem jutottam el egészen az elejéig. Hirte­len elvesztettem az eszmé­letemet, és itt ébredtem fel a mentőkórházban. — Reggel rosszul érezte magát? — adta fel a kö­vetkező kérdést az őrnagy. — Nem! teljesen jól éreztem magam. Emlék­szem éjszaka sokáig dol­goztam. Tudtam, hogy a vádirat lapszámozását be kell fejeznem. Még a nagynémim haragudott, is hogy olyan sokáig fent va­gyok. .. Éjfél felé lefeküd­tem, de reggel hat óra előtt felébredtem, és azon­nal munkához kezdtem. Több, mint egy órát dol­goztam, de mindent befe­jeztem. Remélem, hogy az ügyész úr ellenőrizte, és mindent jól megcsináltam. Aztán reggeliztem, és men­tem az autóbusz megálló­hoz. Nem tudom, hogyan történt ez. Soha életemben eddig nem ájultam el. — Észrevett valamit, amikor az Alejához ment? (folytatjuk) „Vinni kell a harcot—64 55 éve halt meg Gyulai Pál Hatvány Lajos írja líráé hevületű emlékezésében, a „Gyulai Pál estéjé”-ben, hogy a kritikus tulajdon­képpen halála napjáig har­cos, a közhangulattal szem­beszállni merő, saját igaz­ságai mellett bátran kiálló ember maradt. „Szelídebb lett és bölcsebb, de szé- gyellte volna, ha nem fe­dezi indulataival is felis­meréseit.” Az 1826-ban, Kolozsvárott született és 55 évvel ezelőtt — tehát 83 esztendős korában — Bu­dapesten meghalt Gyulai Pál soha nem tudta levet­ni a hivatalnok-sorba ju­tott nemesi család környe­zetéből magába szívott po­litikai konzervativizmust. Tudjuk, hogy Görgeyt Kos­suth Lajos és Deák Feren­cet, de Széli Kálmánt is Teleki László elé helyezte. Ugyanakkor azonban az irodalomban a realizmus harcos híve volt és rend­kívül élesen támadta az életet hazugul „megszépí­tő”. a valóságot leegysze­rűsítő, ahogy ő fogalmaz­ta, „a legendákat gyártó” irodalmi műveket. Gyulaii rengeteg kriti­kát írt; a magyar iroda­lom ütőerén tartotta ke­zét. Noha Kozma Andor a Gyulai-vezette „irodal­mi Deák-párt” emlőin ne­velkedett, ez azonban nem akadályozza Gyulait aSEan, hogy az 1889-ben írt kritikábn rá ne mu­tasson Kozma költemé­nyeinek „csinált”, „nagy- hangúan rhetorikus” vol­tára. Jó tanácsokkal zár­ja kritikáját: „Ne keres­se a fantázia édes beteg­ségét, de átadva magát az élet többnemű és erő­sebb benyomásainak, ke­ressen minél több tápot fantáziájának. Ne írjon robotból verset, érlelje meg gondolatait”. Gyulai Pál írt regénye­ket. novellákat, verses el­beszéléseket, lírai költe­ményeket is. A Kemény Zsi gmond hatását túlsá­gosan is tükröző „Egy ré­gi udvarház utolsó gaz­dája” című regényénél fontosabb a „Nők a tü­kör előtt” című kisregény és fönnmaradnak a rostá­ló időben az olyan ver­sek, mint az „Éji láto­gatás”, vagy a „Hadnagy uram”. Művészi alkotásai­nál — nevelőd, irodalom- szervezői munkásságánál is — fontosabb világos esztétikai elveken alapu­ló, a művekben a való­ság és az élet vonásait kereső kritikai tevékeny­sége. Nem feledhetjük: ő fedezte fel a magyar iro­dalomtörténet számára Katona József „Bánk bán”-ját; ő írta az első, modern szemléletű Vörös­marty-tanulmányt; s egész életében küzdött az ál és fél-műveltség, aZ olcsó eredetieskedés, a szélhámos kozmopoMtiz- mus ellen. Ezeket az ér­demeit felismerve búcsú­zott versben Ady Endre Gyulai Páltól. A „Harcos Gyulai Pál” című költe­ménye tisztelgés előtte: „— Sorsunkat hordta, nem csupán a kardot, S a sorsvívők el nem me­hetnek. Hol álom-pipák ős füstje kavargóit. Szívig és csontig vinni; kell a harcot” A. G, Tolsztoj és Tagore müvei az első helyen A műfordítások statisztikája Nemrégen jelent meg az UNESCO támogatása mel­lett az Index Translatio- rum (fordítások jegyzéke) c. kiadvány 15. száma. Be­lőle megtudhatjuk, hogy 1962-ben a világ 70 orszá­gából 32 787 fordítás je­lent meg, míg az előző év­ben 77 országiból 32 931 művet fordítottak le vala­mely idegen nyelvre. Leg­érdekesebbek a kimutatás­ban az irodalmi művekre vonatkozó adatok. Az első helyen áll a hindu Rabin­dranath Tagore, akinek 1961-ben ünnepelték születésének 100. évfordu­lóját: 101 művét fordítot­ták le 1961-ben és 129 mű­vét 1962-ben a világ kü­lönböző nyelveire. Vele azonos szinten áll Lev Tolsztoj, aki vezet a re­gényírók között idegenf nyelvekre történt fordító-; sok tekintetében, majd! Shakespeare következik 112 új fordítással, Dosztojev-i szkij 95, Gorkij 77, Mark; Twain 58, Balzac 53, Dic-i kens 50, Zola 49, Ander-i sen 46 új fordítással. Azj élő írók közül 1962-ben! Pearl Buck 76, Graham: Greene 62 fordítással sze­repel. Ivo Andric Nobel - díjas jugoszláv író először' jelenik meg a sokat fordí­tott írók névjegyzékében: 36 művét fordították le. Az ifjúsági írók közüli még mindig Jules Vemé tartja a rekordot. 1962-ben 106 új fordítása jelent meg a világ különböző nyelve­in. MARÖTI LAJOS: AZÉRT SZERETTEM... Azért szerettein ember lenni: téged láthattalak örülni. Kitárulsz, mint a szárnyasabbak. Fehér párnáid szárnyra kapnak. Ezerwattos lámpád kigyullad bőrödben, s a szokott világ itt izgalmadtól szemedben száz kis tűvonulattal szétsugárzik. Arcod szokásait leejted. Szád szögletében két kcreAttéik gyerekkorodból ottfelejteti kis kuncogáska kcuofcocolgafc.

Next

/
Thumbnails
Contents