Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-28 / 246. szám
4 NÖGRAD 1964. november 28. mmhui Fiatalok egy fiatal festőről Diákvélemények egy tárlatlátogatás után Ismét gazdagabb lett a tarlati átogatók népes tábora;; megismert egy iljú festőművészt. A kiállítás időtartama alatt sokszázan tekintették meg a tárlatig; fiatalok és idősebbek. A Bojtár (Sztrapecz) Károly kiállítás közönségének 70 százaléka diákfiatal volt, akik szakképzett tanárok segítségével megindultak a művészet megismerése felé- A salgótarjáni Madách Gimnázium II. E. osztályosai papírra vetették a tárlatlátogatás során felvetődő gondolataikat, benyomásaikat. Idézzünk írásaikból: Zeke Ágnes: „A salgótarjáni közönség — sajnos — ritkán lát önálló kiállítást. A megye képzőművészei ugyan gyakran rendeznek tárlatokat, a közönség ennek ellenére sem ismeri őket. Egy-egy művésznek öt-hat képe szerepel a tárlatokon, ez pedig nem elég, hogy munkásságát megismerjük, véleményt alkossunk róla ... Bojtor Károly több képen foglalkozik a munkások életével. Megfestette ő is a szénosztályozót, a vörös salakhegyeket, az üvegfúvót, a bányászt. A művész újszerűén ábrázolja az anyaságot. A szocialista realista irányelvek mellett vannak önálló elvei is” Gordos Gábor így ír a festő „Halászok” c. gobelin tanulmányáról. „A zöld, fehér, valamint a kékszín különböző variációit a festő igen érdekesen és ügyesen használta. Az alakokat úgy szerkesztette meg, hogy nem emelt mindent az érdeklődés középpontjába, hanem a foltok ügyes elhelyezése adja meg a kép szerkezeti egységét.” Fejes Erzsébet így vélekedik: »,A Vilma’ c. nőportrén érdekességet figyelhetünk meg. Ez pedig a háttér. Különös színt választott háttérnek a művész: a vöröset. Általában a festők többsége visszariad ettől, mert a vörös tudvalévőén előrehozza a hátteret. Ügy érzem ennél a portrénál a szemen és a szájon van a hangsúly. Nem az arc hű másolására törekedett a művész, hanem elsősorban a lélekáb- rázolásra.* Fejes Erzsinek a „Tél” c. kép nézése közben támadtak érdekes gondolatai, figyelmesen nézve, az előtérben álló fák mintha ki akarnának fejezni valamit- Emberekhez hasonlítanak. Az egyiknek lelóg a két ága és ezzel szinte azt mondja, hogy lassan elmúlik, eltávozik. A mellette levő viszont nem adja fel a reményt, mert megérzi: szerepe lehet a világ változásában, őszintén hatnak Bóna Éva sorai: „Néhány évvel ezelőtt még azt néztem egy- egy képen, hogy az arca milyen, vagy hogy lehet ilyen seszínű eget festeni. Már nemcsak azt látom, ami a képen van, hanem gondolkodom: mit akar a festő elmondani.” Bőröndi Károly a „Téli táj"’ c. képről ír: „A kép valami végtelen szomorúságot, valami borzasztót sejtet. A fák ágai úgy nyúlnak a magasba, mintha segítségért kiáltanának, mintha könyörögnének.” Végezetül idéznénk Készéi Róbert írását: „A látszólagos egyhangúság mögött témagazdagság rejlik, s a kiviteli egyhangúság talán mondanivalóul szolgál. Véleményem szerint a művész irányelvként elfogadott módszere életfilozófiát, életszemléletet tükröz,, amely az élet csalóka látszatán, s a mögötte rejlő nyers valóságon, de az igazi valóságon alapul.” A művésznél mindig elsődleges a gondolat, s a képekben mindig bizonyos lelkiállapotot ábrázol, amelyet a színek kompozíciója is hangsúlyoz, tükröz, s ez egy bizonyos általános mondanivalót összegez.” Sorolhatnánk tovább a diákok neveit, idézeteiket, kritikáikból. Az értékelés még sántít egyik-másiknál, de nem igényük a „rágás nélkül mindent lenyelni” módszer. Gondolkodnak, elemeznek, vitatkoznak. Van véleményük, érdekli őket a művészet. Győrffi Sarolta IV. gimn. tan. 26. — Kísérje le az őrizetest az elkülönített cellába. Vigyázzon, hogy senkivel ne érintkezzék. Még valami! Ugye Kabátujj, maga le akar szokni a dohányzásról, mert árt az egészségnek? — Értem főhadnagy úr, akkor hát nem fogok dohányozni, mondta mega- dóan Kabátujj, aztán kiment a .szobából. — Na látta, milyen hatökör — robbant ki a főhadnagy. — Ne idegeskedjék főhadnagy úr. Emberünk majd ül néhány órát, kissé elgondolkodik, aztán lassacskán megszelídül. Most pedig elosztjuk egymás között a szerepet. Három-négy óra múlva ismét felkísérik ide, ezúttal én beszélek vele négy- szemközt. — Nagyszerű! — egyezett bele a főhadnagy. Tehát azt javasolja, hogy négy óra múlva újra Iderendeljem Kabátujjat? — Ügy, ahogy mondja. Nekem most el kell ugra- nom az ügyészségre, a Swieczwski utcába, de azonnal visszajövök. Kabátujj addigra hadd elmélkedjen. Az ügyészségen az őrnagyot, mint rendszerint, a szokásos kérdéssel dü- vözölték: — Mi újság a mi figyünkben? — Lassan kibontakozik. Már vannak bizonyos támpontjaink. Azt hiszem, hogy végre kezünkben a megfelelő szál. — Milyen szál? — derült fel Jerzy Kur ügyész. — Nem is egy, sokféle szálacska. Csavargatjuk, fonjuk őket, hogy hurok legyen belőlük. Ismerünk már néihány adatot, vannak bizonyos feltevésednk, és őrizetünkben van az az ember, aki leütötte Zygmunt Kalinkowsldt. — ö vitte ei a csekket? — kérdezte Halina Wils- ka. — Lehetséges, hogy 6, ez a legfontosabb. — Veled elég nehéz szót érteni. Mi itt mindnyájan már a fejünk tetején állunk — Kur ü- gyész láthatólag dühös volt-, és akkor te azt mondod, hogy neked a 80.000 dolllár értékű csekk nem a lekfontosabb. — Természetesen, hogy nem a legfontosabb. Legfontosabbak a tettesek, ha őket lefüleljük, akkor a csekk is a kezünkben lesz. Kabátujjat már letartóztattuk. Könnyen be tudjuk bizonyítani, hogy részt vett a merényletben. Tehát elsősorban szóra kell bírni Kabátujjat, még azzal a feltétellel is, ha szemet hunyunk a felett, hogy egyszer egy kicsit fejbekólintotta a tiszteletre méltó Kalon- kowski joggy akornok urat. — Miért beszélsz olyan fintorgatva Zygmuntról? Panaszkodott, hogy őt is gyanúsítod. — Mindnyájatok közül leginkább Kalínkowskit gyanúsítom. — Tehát én is gyanús vagyok? — csodálkozott az ügyész. — Nagyon köszönöm, Stach. — Nincs mit — felelt az őrnagy —, számomra mindenki gyanús, akinek valamikor, valamilyen lehetősége volt az akták közelébe férkőzni, és tudott a csekkről. Például itt van Halinka kisasz- szomy. Mondja, nehéz volt kicsalni Zygmunt urat a bírósági épületből, és amikor megbizonyosodott róla, hogy nála van a „fehér genkszterek” aktája, másnap támadást szervezni ellene? — Miért szerveztem volna ellene támadást? — Halinka őszintén derűit az őrnagy szavain. — Kiveszem az aktát a páncélszekrényben fekvő dossziéból, hiszen nekem ahhoz kulcsom is van, és passz. — Igen ám, de ha a csekk az ügyész dolgozó- szobájából tűnik el, akkor nagyon könnyű lett volna megállapítani, hogy kinek volt utoljára a kezében és ki vitte el. A gyanúsított személyek száma csak három lenne: Jerzy, ön, kedves Halinka kisasszosy, és Kalinkows- ki. így viszont a gyanúsított személyek száma sokkal több. Ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a tettes az az ember, aki ebben a pillanaban minden gyanú fölött áll. — Nagyon bölcsen kiagyaltad ezt. Úgy, ahogy egy lengyel kriminalista- csillaghoz illik. — Az ügyész igyekezett mindent tréfára fordítani. — De mondd, mit jelent az, hogy közülünk leginkább ÚJ KÜLSŐBEN Az eladó az újvonalú szemüvegkereteket mutatja a meg rendelőnek ne k. Zygmurrtot gyanúsítod? — Nagyon egyszerű ez. Rajtakaptam, amikor azon mesterkedett, hogy félrevezessen. Amíg nem tudom meg, hogy mi volt ennek az oka, Zygmunt a gyanúsítottak listáján az első helyen szerepel. — Megmondhatja nekünk, miről van szó? — Halinka nem lett volna nő, ha nem kíváncsiskodik. — Tu lőj doniképpen nem lenne szabad, de megmondom. Kalinkowski art vallotta, hogy este hét óra előtt hagyta él a bíróság épületét és egyenesen hazament- Viszont a nagynénje révén úgy tudjuk, hogy Kalinowski kilenc óra tájban ért haza, Uljaz- dovra. Vajon mit csinált két óra alatt? Az út legfeljebb 45 percet vehetett igénybe. — őrnagy úr, maga sohasem volt fiatal? — nevetett Halinka. — Biztosan randevút beszélt meg egy kislánnyal. — Akkor miért hallgat róla? — Egyszerű. Meg akarja kímélni a rendőrségi kihallgatástól. De az is lehet, hogy az illető asz- szony, akivel titokban találkozott. Fél a mendemondától, nehogy el jusson a Plockba a menyasszonyához. — Várjunk csak — kapta el a szót az őrnagy. — ön azt mondta, hogy van itt valakije a bíróságon? — Nincs senkije, de tetszik neki Zosia Samasz- kówna. Zosia azonban nem a bíróságon, hanem a fővárosi ügyészségen dolgozik. folytatjuk) Korszerű neon-reklámmal, felirattal látták el a balassagyarmati OFOTÉRT b öltöt. Kinka László felvételei! Elkészült a Magyar Irodalom Történetének első kötete Az Akadémiai Kiadó gondozásában elhagyta a sajtót a Magyar Irodalom Története című hatkötetre tervezett nagyszabású, tudományos Összefoglaló munka első kötete. így december végére várható a második kötet megjelenése és a jövő év tavaszára felszabadulásunk 20. évsordulójára mind a hat kötet a könyvesboltokba kerülhet. A Magyar Irodalom' Története az első nagyszabású, teljességre törekvői tudományos színvonal^ magyar irodalomtörténet szintézis.
