Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-22 / 241. szám
böbgb seaaa» NÓCRÁD av.v Üj atak ÜNNEPI MELLÉKLETE Mm idők újságait te- pozrsi — aki próbálta, tudta — nagyon különös lelki izgalom. Nevekkel szembetalálkozni; emberekkel, akik voltak, szinte az elképzelt feltámadás misztériumával ér fel. Minél régibb a múlt, annál hevesebb bennünk a holtak újratámadása, Azoké, akiknek megadatott. Ki tudná már, a múló évtizedek milyen vihara sodorta hozzám a sárga, törékennyé száradt újság- lapot, amely kereken 65 esztendővel ezelőtt, 1893 szeptember 28-án futott ki a nyomdaprésből. Óvatosan nyitom szét. régi ismerősöm már, csak egy évforduló késztet, hogy kiemeltem a mindenféléket őrző polc nyugalmából. Debreczen, — olvasom megint a fejléc öreg metszésű betűit- S tovább azt; kinek szánták lapszerkesztő elődeink, a 65 éve volt újdondászok? A debreceni és vidéki Függetlenségi Párt közlönye. . Ki emlékszák ma már a derék szerkesztő: Bartha Mőr úr nevére? S ki emlékszik mindarra, amiről fürge közlönyében számot ed?!... hogy: Rendezke- dés a Balkánon .,. hogy; Ferdinánd bolgár fejedelem „ma” a király vendége . : . hogy: a koburei herceg gyakran fordul meg Bécsben .. Nem ezek szenem; dez*5- se mostani célom, A kől+ő születéséhez hívom dvalóim at. Azéhoz. akit Érdmindszent adománvozott nekünk most 87 esztendeje, 1877. november 22-én. Aki azonban 22 éves ifjúságával a cívisek fővárosában, Debrecenben kezdte e! költővé növekedését. Közismert Ady Endre debreceni jogászkodása, amely természetszerűen torkollott bele a kor köny- nyed, bohém zsurnaliszta életébe. Debreceni újságok hasábjain született r array után a költő, szomorkás dalocskákban, éles* rigmusokban. színi-ítéletekben, bosszús glosszák- ban . . Költői arca még a szecesszió divatáéhoz sminkelt. alig érződik ki belőle a későbbi, a Holnap Adv- jának. forradalmas portréja. De már születik a költő A szürke bábból lassú készülődéssel bontakozik a nagyszerű pillangó. A báb romjai ott. maradtak az.elrepülő pillangó tán a debreceni lapok oldalain szétszórva, s mi máig. szedegetjük azokat. Ady életműve immár teljesként áll előttünk. Verseit, prózai írásait kötetekbe gyűjtötte, rendezte a fürkész utókor. A teljeshez mégis mindig fel-fel- bukkan az idők mélyéből valami „legutolsónak” vélt. Sokszor alig-jellemzö. mégis hitelesen, kétségkívül Ady. Ilyent őriz öreg újságom, a Debreczen 1899. szeptember 28-i. 90. száma is. a XXXI. évfolyam első oldalán. S mert az írásnak nincs nyoma a gyűjteményes kötetekben, a felfedező boldog íagalmaval adom A költő születése . ap közre. Születésnapi ajándéknak a költő helyett, a 87. évfordulón. L A CSŐK Nem vott elátkozott királyfi, de nem csókolt még női ajkat soha. Himlőhelyes, elvadult arcán még nem pihent meg asszonyt Kopott ruhájára büszkébb volt, mint a herceg a bíborára; száraz kenyerét többre becsülte minden lakománál. Élhetetlen futóbolond. volt. mint minden poéta. Talán a szerelmet is csak álmokból ismerte. Levelet kapott egyszer. Illatos, finom levelet, teleírva sűrű, sűrű sorokkal, Szerelmes volt a levél. Egy leánysziv vallomása, mx&mz, 4 baígimsk, akár 'az um% Költemények, * V- á -ihsbrsfcsiSn bzoüöu térnek írta : Jkäf Bsdm L & mék, *ö|t stek^u kmié; <k Minj ösókólt még rn »Lä, m* mm i&wm m«g smmpac uem egyszer m* «**«* «a *, imemim, * ■ tjiMmm & g.» * ó a y. »tfm rägf szegi ««?PH ■ 8ÍÖ8í lenkező irányba. Megáit egy fal mellett, egy pillantást vet a sarokra s aztán zokogó szívvel, még sápadtabban kullog tovább .... 1TI. ' őszi rózsa. Lizette kezében őszi rózsa volt, mert ősz volt már akkor, szép, szomorú ősz... — Miért sírsz Lizette? Erős leszel azt Ígérted!.,. .. .Lásd olyan ragyogó a napsugár, olyan sugaras az élet... De Lizette mrt, sirt tovább ... Ügy éreztem, hogy jobb lenne most mindkettőnknek meghalni. Most míg ő is szeret engem, most, mig én is szeretem őt. — Mert elhervad a rózsa, hullani fog a dér nemsokára. Lizette nem fog sírni nem, fog őszirózsát tépni. Tavasz lesz és ibolyacsokor a Lizette kebelén... . . .Lizette pedig sirt tovább ... Kezében őszi rózsa volt, mert ősz volt akkor, szép szomorú ősz ,.. (Kőrze&dta; B, T.) Óh új utak, szabad határéit; S ha tetszik, vad viz, domb. Hol lábam towalép! Új út szabadsága, enyém «. Töltsd, hozd új s új csudád elésaéwg Ballagni, nézni szép. Óh új s új zsákmánya a ffisemreto Tájak, amint víg-szállva tűnnek. Tettel teljes napok! Kéz, láb még friss Mindennel mindent és Ér zeng, a szív lobog. Óh. tettek és szavak, s a térnék Végtelenjei! Meddig érnek Léptek, utak s a vad Kepzelések, eszmék ragadnak*; Tájaknak, még nem volt szavaknál Hívó a tér, szabad. Mint friss, ép árboccal a Mind«» Partján, indulni újra, menten. Elem és vágy emel — Míg lehető és lehetetlen Fog még, percig, száz ismeretié» Képzelt ízeivel! FALC TAMÁSc TUkjnihj Éled a gyár, lágy füstje aslr Gomolyogva száll az égre. Fürge a kéz, alkotni kész-— Ez a munka békessége ... A nedv kering, a búza ring. Kék mennybolt terül föléje, A magszem él, lesz majd kenyér., Ez a földnek békessége. Az est leszáll, csillag sugar Nézd, hogy lenn lámpa ég-e? A kapuban álom suhan ,.. Ez az ember békessége. ** *m W a*.«*« WÍ1«,. fi&yx&d*“ :vara. $«rtr@: Á SZÁVÁK (Európa Könyvkiadó. 1964) szempár fáradt tekintete, pedig nem egyszer tette széppé azt az arcot az ismeretlen, a rejtelmes a s z- s z o ny utáni vágy szent gerjedelme .. ... Lángoló aggyal, véres szemekkel állt meg egyszer egy utca sarkán. Hűvös volt, éjjel volt, bágyadtan pislogott a gázláng. Egyszer csak érintést érez a vállán s meleg lehelletet az arcán. Egy némber karja fonódott a nyaka körül Mintha villanyütés érte volna, fordult hátra. Le akarta fejteni az ölelő karokat, de azok lebonthatatlanul vonták a lány arcához, ajakéhoz. A lány ajka. reszketve kereste a himlőhelyes• elvadult arcú fiú ajkát, akit. egyszerre elkapott a lebilincselt indulat. . . Fojtó erővel kulcsolta magához a leány nyakát, hogy az kiáltani sem tudott s csókolta vadul, őrjöngve. gyilkosán .. ... A gázláng kialudt a sarkon, a szűk utcán egy sötét alak rohant, karjai közt egy könnyű ruhájú, elalélt ném ber . ■. II. AZ IDEÁL Poéta volt. kinevetett, lenézett és mégis olyan büszke poéta. Irta, egymásután irta az ő szépséges, csodás varázsa dalait, hogy kenyér is van a világon, csak akkor jutott eszébe, mikor már az éhség kínjától nyugodni nem. tudott. melynek nyugalmát elrabolták — azok a szép, azok a bűbájos daloKA kopott, koldus poéta sohasem kapott még szerelmes levelet. Elolvasta százszor meg százszor. Egy-egy fájdalmas szóra könny lódult a szemébe, azután büszkén boldogan rejtette el az edes vallomást. bizonyosan a szíve felé... El fog menni, találkozni fog vele, ö akarja: az ismeretlen, szerelmes leány.., .,. Egész éjjel nem tud aludni. Reggel olyan bágyadt. Nem akarja, nem meri hinni: de mégis. .. . . Ott vár, ahova az ismeretlen kérte. Várja a piros szekfüs ismeretlent, aki megszerette az ő dalait s aki ismerni akarja ót is. Megáll a kirakat előtt. Fél, izgatott, érzi, hogy a szíve hevesebben dobog. Itt kell lennie mindjárt... Beletekint a kirakat üvegébe, s egyszerre csak megdöbbentő, sohasem tapasztalt szorongás tölti el. Az üvegből egy sovány, lompos alak néz vele farkasszemet. Sápadt, gyúródott arc, beesett szemek, fakó cipő. lelógó kopott ruha, régimódi gallér ... ... Ijedten néz be ez utcába, melyből gyors, ütemes léptekkel siet ki egy babaarcú, kipirult, kékruhás leány, keblén egy tüzes. piros szekfű . . . A kopott, fakó poétának cláll a szívverése: iába gyökeret ver. aztan megindul, szalad, szalad, elSartre-t, mint az egyik legismertebb nyugap írót emlegetik. Elbeszéléséi és drámai, amelyek hazájában, Franciaorszagban nagy sikert arattak, rendszerint nálunk is élénk visszhangot támasztanak. Említett könyvében. A szavakban Sartre a gyermekkorát festi, s múltjának megidézésében mintegy tízéves koráig jut el. 'Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények közt, egy inkább ösztönös, spontan, mint tudatos életszakaszt ábrázolva, nem adhat teljes, kielégítő feleletet az olvaso kérdéseire, s nemritkán kételyeire. Néhány dolgot azonban így is világossá tesz, néhány ösz- , szefüggésnek az eredetét és természetét megsejteti. Művének egyik fejezetében általános igazságba utal: az egyén eletenek az alakulása többnyire attól függ. hogy milyen ellenállást kell legyőznie. A saját eletet, pontosabban a gyerekkorát úgy jellemzi, mint amelyben nem volt igazi, tettre mozgósító, a cselekvés és a gondolat együttlátására szoktató akadály, ellenállás. Élénken s nagy jellemző erővel ecseteli, hogy neki, mint majd minden polgári származású „író- és művészjelöltnek” a regi értelmiségiek „papi rendjéből", tulajdonképpen minden „ingyen” adatott, semmiért sem kellett vágyakoznia, ami az életben alapvető. Csak egyet nem adott, adhatott meg neki a környezete. Azt, ami a művész számára — ha egyszer tehetséges — a legfontosabb. Nem tudta rávezetni az irasnak, az alkotásnak tulajdonképpeni értelmére, nem tudott néki olyan eszményeket sugallni, amelyek egészséges irányba terelték volna a benne ébredező műveszt, s amelyek megkímélték volna a tévelygés és a vergődés hosszú, túlságosan is hosszú útjaitól. Sőt e tekintetben a legkinzóbb dilemmák elé állította. Az a kultúra, a polgári elit kultúrája, amelyben nevelkedett, valami olyasmit sugallt régebbi alkotásainak egész szellemével, hogy írónak lenni annyi, mint igaznak, jónak, bátornak lenni. De hogyan és miben legyen bátor az író. nem a tegnapi, tegnapelőtti, hanem az, amelyik most gyürkőzne neki. amelyik most indulna? Erre a kérdésre már nem tudtak választ adni azok a könyvek. amelyek Sartre kezébe jutottak s azok a nevelők. akik fejlődését befolyásolták. S amit meg mégiscsak mondtak, mondhattak erről, épp az ellenkezője volt annak, amit a bátor, hősies példáktól fölzaklatott gyermeki képzelet várt. Azt magyarázták és sugallták, hogy a világban már minden meg vari oldva, s ami még nem tökéletes, az is lassan, mintegy magától halad a megoldás felé. Sartre — az egykori Sartre — fájdalmasan éli át ezt az ellentmondást. Könyvének legtöbb fejezete arról szól, hogy miként vergődik a tenni, jobbítani vágyó, bontakozó tehetség ebben az egyszerre alkotásra szólító s egyszerre leverő légkörben. s miként állít fel magának különféle tételeket, afféle gyermeteg s mesterkélt „konoaetóokaé" egyébkent is kényszerű, magányában, A társadalmi hasznosság egészséges embert vágya ujul meg szüntelen ezekben a spontán er-őfe- : szítesekben, kísérletekben, mégha ..primitíven”, mégha gyerekesen is. S a célját nem találó, önkéntelenül is önzővé, idívi- duaiistává váló, az írást, a művészetet a társak közül való kiemelkedés eszközének tekintő „kis sznob ' keserű gőgje, kapkodása, legalább / ugyanilyen mértékben. A Sart- re-i kettősség, amelyről az elején szóltunk. így veti előre az árnyékát már itt, a ..drama" eisö felvonásában. Felvetődhet a kérdés, hogy mindez nem túlságosan mesterkélt-e’ Másszóval: lehet-e egy gyerek életét, foglalatossagai1 ennyire maga* szerowv’ tok szerint elemezni? Némi létjogosultsága csakugyan van ennek a kérdésnek Sartre azonban nem akárhogyan egyezte • ti s emeli egy magasabb egységbe a gyermekkor1 hitei es ábrázolásának és* ■i gondolati elmélyülésnek, ítéletalkotásnak a szempontjait. Többnyire megtalálja a megjelenítő é* ■az elemző emlékezésnek azt a formáját, hangulatát, amelyben a gyermekkor rajza is frissebb és éle-; sebb lesz. Sartre könyve érdekes olvasmány azok saámára, akik szeretik az élet tanulságait summázó müveket. az érett es komoly intellektus önmagát és korát pásztázó, a múlt zugait újra megkereső és átvilágító reflektorfényeit. Bajomi Lázár Endre fordítása megőrizte Sartre filozófiai iskolázottságé s egyszersmind közvetlen, érzékletes • Hitel vének sajátosságait. Hár* MMa
