Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)

1964-11-19 / 238. szám

lSSiacK».«er.her ÍSL eeßtärt® KŐ6840 1 Az emberségről As «sberseg fogalmába nagyon sok minden bele­tartozik. Általában azt il­letjük ezzel a szóval, aki megérti, segíti a másikat bajában, méltányosan in­tézi eä a hozzáfordulót pa­naszát De mindemellett mégsem csak ezt jelenti az emberség. Még a nagy nyári mun­kák idején történt, hogy az egyik termelőszövetke­zetben dicsekedve mesél­ték a vezetők, hogy né­kik milyen jél halad az aratás-cséplés. Pe mikor a traktoristákkal beszéltem, ők mást is mondtak, Éjt- nsppalla téve dolgoznak, de nincs hol aludniok. Mit lehet erre mondani? Vagy mit lehet mondani arra az agronómusra. aki ezt mondta: „Nem azért jöt­tek ide. hogy paplanos ágyban aludjanak, hanem dolgozni. Aki elfárad, ki­pihenheti magát az istál­lóban is, a szalmán,” Az utóbbi eset szerep­lőjéről még a legelnézőbb ember sem mondana jót, legkevésbé azt, hogy em­berséges, Vajon gondol­tak-e ezek az emberek ama, hogy értetlen visel­kedésükkel mit váltottak ki embertársaikból? Találkoztam már olyan emberekkel is. akik el­mondták. hogy ebben vagy abban az üzemben nem dolgoznak szívesen, ha csak tehetik eljönnek on­nan. mert rosszul bánnak velük. Vajon nem oka-e ez is — ha csak részben is, bár úgy vélem jórész­ben — a munkósvándor- lásnak? Mai világunkban már megszűnt, a gazdasági kényszer. Nem állnak munkáért sorban az. üze­mek kapui előtt a dolgo­zók, Mindenkinek biztosí­tott a megélhetése, s egv- re nívósabb anyagi igé­nyeket elégíthet ki Vala­mi azonban mégsincsen mindenütt rendben Hiány­zik valami a jólétből Az, ami megakadálvozza. hogv eltárgyiasuljanak az alko­tó munka szépségei, s csak anyagiakkal mérjük min­dennapjainkat. Mintha elfeledtünk vol­na valamit. Azt. hogy a m 11---------­e sete, A három nyugatné­met szakember egy meghí­vás értelmében csupán ta­nulmányútra utazott az Egyesült Államokba, meg­érkezésük után viszont közölték levélben, hogy nincs szándékukban hazá­jukba visszatérni. Természetesen nem a Special Projects az egyet­len „felvásárló” az agyve- lő-piacon. A Wall Street Journal például arról írt, hogy a General Electric egyik vezetője nemrégiben 9 nyugat-európai ország­ban járt, 175 tudóssal tár­gyalt, s 45 azonnal és több évre szóló szerződést írt alá. Megdöbbentő különben az agyvelővásár statiszti­kája. 1948 júliusa és 1961 júniusa között 44 430 kül­földi születésű tudós és mérnök vándorolt be Ame­rikába. 1962-ben csak Ang­liából 64 egyetemi tanár emigrált, 1963-ban pedig 900 fiatal tudós távozott el. Ugyanakkor az NSZK-t 1948 óta 4000 tudós mér­nök hagyta el. Ennek kö­vetkezménye az is, hogy az Amerikai Tudományos Akadémia 651 tagja közül 157 külföldi származású. gyárak, földek embere; a föld mélyét vallató bá­nyász, a modern automa­tagép kezelője, vagy a ka­pát emelgető tsz-tag nem­csak termelési eszköz, ha­nem érzelmi lény is. Olyan érzelmi lény, aid örömre és boldogságra született; és megértésre. De ameny- nyire igaz az, hogy az em­bert a munka emelte naggyá, lendítette az űr magasságaiba, az is igaz, hogy az érzelmi tényezők hiányában beleszédülhet a mindennapok egyhangú szürkeségébe. Együk ismerősöm ezt mondta legutóbb: „Nekem mint embernek éreznem kell, hogy törődnek velem. Nemcsak azon, hogy ren­desen megkapom a fize­tésem, naponta kiadják a munkát, s megmossák a fejem, ha nem sikerül va­lami. Hanem azon is, .hogy Időnként megkérdezzék hogyan élék, s néha meg­köszönjék, ha jól dolgo­zom”. Érthető, jogos kí­vánság az övé. Tudom, hogy erre sokam azzal vé­dekeznének. hogy nincsen idő egymás kérdezgetésé- re. Ez azonban nagyon so­vány érv, ügy vélem. mindenki kötelessége, hogy megvizs­gálja hányadán áll az em­berséggel, Tegye azért, hogy ne fordulhassanak elő értetlenségből, közöm­bösségből fakadó esetek. Senki se szemlélje önma­gába fordulva a másik kínlódását, baját. Megér­téssel, segítséggel támo­gassák egymást, Félreértés ne essék ez nem holmi­féle szamaritánuskodás. Társadalmunk berendez­kedése. internacionalista felfogásúnk éppen ezt az állítást húzza alá. Fur­csa lenne, ha az egymás iránti megértést, ember­séget valamelyik szom­szédban „kérnénk köl­csön”. Ezért mindenkinek tennie kell valamit. És le­gyen ereje mindenkinek megtennie, amit az em­berség követel, mert ezen nagyon sok múlik. Fádár András Érdemes azonban felfigyel­ni egy másik számra is, amit a szovjet Novoje Vremja közül: a számítá­sok szerint — írja a lap — 1961-ig 40 amerikai fizikus és vegyész kapott Nobel- díjat- Ezek közül azonban hat tudósnak még meg sem volt az állampolgársága, amikor a magas nemzet­közi díjat elnyerte, kilen­cen pedig nemcsak külföl­dön születtek, hanem ta­nulmányaikat is az Egye­sült Államokon kívül foly­tatták. Nem Utók mire használ­ják fel az agyvelővásóron beszerzett szaktudósokat. Tyeplinszkij vezérőrnagy írta például a következő­ket a Krasznaja Zvezda című lapban: „Az ameri­kai Hold-program alapja a Satumus—V rakéta lét­rehozása. Ennek a rakétá­nak kell majd eljuttatnia az Apollo űrhajót a Hold­ra. A program kidolgozá­sa a Marshall Űrhajózási Intézetben folyik, amely­nek vezetője Wemher von Braun. A Satumus rakéta­hivatal igazgatója szintén német származású. Oswald Lange 1956-ban érkezett Megyénk legfiatalabb özemében — Lehet, hogy a grof- kisasszony szobája volt, ahol most vagyunk — mondja kedélyesen Kele­men Gábor, szerszámké­szítő, megyénk legfiata­labb üzemének, az Orszá­gos Üvegipari Vállalat Salgótarjáni Síküveggyár Pásztói Mechanikai Üze­mének helyettes vehetnie. Igaz, akkor nem így nézett ki mint most ez a nagyúri gazdaságot, elkü­lönülést jelképező rezi­dencia, amely úgy áll a környező Ízléses kislaká­sé® tengerében, mint ahogy annak idején Gul­liver a törpék országában. A volt grófi családot most egy nagyobb család, a vasmunkások egyre né­pesebb kollektívája váltja fel. itt és az emberi meg­becsülést méltóan kifeje­ző nemrég épített új, mo­dern, tágas világos mun­kacsarnokban. Azt mond­ják a helybeliek: Ügy kel­lett ez az üzem, mint egy falat kenyér™ Haiei jennek Az új honfoglalók izig- vérig vasasok. Majd nem ötvenen vannak. Hazajöttek. Régebben Sal­gótarjánba. Pestre jártak dolgozná. Többségük an­nak idején még Jobbá­gyiban dolgozott, így hát az üzemi rend- és fegye­lem követelményeit ma­gukkal hozták előző mun­kahelyükről. Részegeske- dő kimaradó nincs közöt­tünk. De sokan vannak olvanok, akik alacsonyabb bérért szegődnek ide. Még­is azt mondják: megéri, mert kell naponta 60 ki­lométert utazni. A szakemberek többsé­ge idős, nagyüzemhez szokott munkás. gazdag szakmai tudással, — Másképp nem is tud­nánk megbirkózni a fel­adatokkal — magyarázza az Egyesült Államokba. Helyettese, Konrad Dad- nenberg ugyancsak az NSZK-ból emigrált. De német tudós áll a kutatá­si-tervezési osztály élén is: Ernst Stullinger. A Satur- nus és Apollo program koordinálása pedig Joachim Kuttner feladata. Végeze­tül pedig Kurt Debusse, von Braun egykori mun­katársa, a NASA Cape Kennedy rakétafel bocsátó központjának igazgató­ja .. ■” Nyugat-Európa védekezik Amíg a nyugat-európai kormányok — felfigyelve a tudósfeivásárlás veszé­lyeire — szívós attakot in­dítottak az agyvelő-export ellen, addig a hivatalos Amerika a legmesszebb- menően támogatja a tudó­sok bevándorlását, s igyek­szik megmagyarázni bizo­nyítványát a világ előtt. „Ha őszintén hiszünk a természet-tudományok nemzetközi jellegében — írta például az Endeavour című folyóirat — akkor elégedjünk meg azzal, hogy Ügy kellett, mint egy falat kenyér Kelemen Gábor... — Na­gyon pontos munkát vár­nak tőlünk az üveggyá­rak. Egy-két század elté­rés a formáknál, igen sok kárt okozhat. Ezért a je­lenleginél jóval több szakmunkásra, főleg esz­tergályosra volna szüksé­günk. Néhányan, akik eddig Pestre jártak dolgozni, je­lezték, hogy visszajönnek. Annyi, mint csepp a ten­gerben. Különösen, ha azt vesszük figyelembe, hogy jövőre három műszakos termeléssel nyolc-tíz mil­liós tervet is teljesíthet­nének. — Mas járható út nincs előttünk, mint az, hogy magunk neveljük az után­pótlást. Ezért jövőre meg­kik készítendő munkák kötik le. Emiatt a salgó­tarjáni gyárak egy kicsit háttérbe szorulnak, de azért a helybeliek kíván­ságait is teljesítik. Az Öblösüveggyárnak szánt 500 darab szállító­kosárból november végé­ig 300-at átdnak, a többit pedig év végéig szeretnék legyártani. A műszaki fej­lesztést szolgáló pattintó gép, valamint a kért öt darab üvegbehordó szalag is elkészült. Valóban okos dolog volt ezt az üzemet itt lét­rehozni. Alig tekint vissza öt hónapos múltra, máris kisebb-nagyobb jelensé­gek arra figyelmeztetnek: az üzem továbbfejlesztését kár lenne abbahagyni Venesz Károly gyárban a mezőgsizdasagS mankóik elősegítése érde­kében új eketípust ágHÜB" nak elő. amelyből év vé­géig mintegy 600 darabot küldenek majd ei a kü­lönböző helyekre, termelő­szövetkezetekbe, áite*»í gazdaságokhoz. A kovácsoló üzemben is folyik a kísérletezés a 600 tonnás sajtolon a Hungária „A” típusú bá- nyatám felsőrészeinek előállítására. A kiserietek szerint a folyamatos gyár­tás érdekében még a fel­használandó alapanyag méretén és a szerszámo­kon kell módosítást esz­közöl™ , utana megkezdik a sorozatgyártást. kezdjük a tanulóképzést — folytatja az előbbi gon­dolatai — A két szakma elsa­Az Erzsébet-híd teherpróbája játrtására nem gondoltak? — Nem,,. De majd meg­próbáljuk. Hátha sikerül... Bíztató jóvá Kelemen Gábor ezt mondja: A jövő feladatait még nem ismerjük, még nem tájékoztattak ben­nünket. Ennek ellenére az ország üveggyáraiból már összegyűjtöttük az 1965 évi kívánságokat. Számba- véve lehetőségeinket meg­állapítottuk: az igények 50 százalékát tudjuk csak teljesíteni, ha éjjel-nappal zúgnak a gépek, ha meg­kapjuk a szükséges ter­melőgépeket. A megrendelők listáján leggyakrabban az Oros­házi Üveggyár szerepel. Érthető., Űj induló üzem, jövőre újabb termelőegy­ségek kezdenek üzemelni. Sok formára, alkatrészre, berendezésre lesz szüksé­gük, akárcsak az idén. Ugyais a jelenlegi kapa­citás 10 százalékát a né­valak! valahol jó kutató­munkát végez.” A folyó­irat érvelésénél azonban igazabb Samuel Gold­smith amerikai tudós kije­lentése: „Nem élhetünk az Európából kölcsönzött tu­dományos tőkéből. A jö­vőben előadódhat olyan helyzet, hogy nem Impor­tálhatunk majd Enrico Fermihez hasonló fizikust, aki kulcsfontosságú mun­kát végzett atombobámk előállításánál, s nem sze­rezhetünk be Kármánhoz hasonló nagy aerodinami­kai teoretikust sem. Saját zseniket kell produkál­nunk.” Ez az érvelés őszintébb, s ugyanakkor az amerikai felsőoktatás közismert sze­génységi bizonyítványára üti rá a pecsétet, amelyet — mint láttuk — a világ vezető tőkés hatalma nem az oktatás színvonalának emelésével próbál kiküszö­bölni, hanem azáltal, hogy a rendelkezésre álló nasv pénzösszegekkel és nemkü­lönben nagy lehetőségek­kel elcsábítja Nyugat- Európa legjobb szakembe­reit. Megtartották az Erzsébet-híd teher próbáját Ehhez | 155, részben megrakott járművet vettek igénybe, I mintegy hétezer tonna s iü cl. A* autóbuszok, te- ! herautók és villamosok a pályatest minden talp- aiattnyi helyié elfedték. (MTI Foto: Bodnár László felvétele) Mintegy hatvan szakember geodéziai és elektromos műszerekkel ellenőrizte a híd szerkezetének vál­tozásait. Dr. Kovács Kor rél mérnök a portréi nézi a híd változását a terhe lés alatt. Ónody György (MTI Foto: Mező Sándor fetvéteiej

Next

/
Thumbnails
Contents