Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-19 / 238. szám
* NÖGRÄD KÖSZÖNTJÜK Nógrád első nívódíjas színművészeit Bokros Birman Dezső 75 éves tfj Mail ft ássál ünnepli 75. születésnapját haladó szobrászművészetünk egyik legtehetségesebb alakja, Bokros Birman Dezső. Nehéz feladat röviden összefoglalni ezt a munkában és küzdelmekben eltelt háromnegyed évszázadot. Egy sokgyermekes újpesti szegénycsaládba született 1889-ben. Oldalakat lehetne teleími a* nehéz gyermekévekről és a még nehezebb ifjúkorról, arról a kanyargós útról, amely a tanoncságon és a félbemaradt iskolákon át az igazi művészetig vetette. Párizsba a Lourve műkincsei feledtették el az éhséget, s közben művésszé ért. A francia fővárosból hazatérve, 1914-ben már egyenesen Ruskicára, a márványbányába megy, ahol egy fölöslegesnek ítélt, kegyelemből kapott tömbbe belefaragja első igazi szobrát. Nem sokáig örülhet azonban tehetségének, őt is katonának viszik, s ott, a világháborúban kezdi először megismerni a társadalmi pokol lényegét. A Tanácsköztársaság őt H mint annyi más tehetséget, fölemeli. Az ellenforradalom mélyebbre taszítja. Már 1919-ben sem bírja az itthoni légkört, Berlinbe megy, majd sokszor próbálja újra meg újra megvetni a lábát a Horthy — Magyarországon — eredménytelenül. Rövid hazai évek után — Európa legreakciósabb állama nem tűri a baloldali művészetet — mindig külföldre kényszerül, Párizsban, később — amíg lehet — Berlinben keres alkotói légkört, s végül a liberálisabb polgári Csehszlovákia ad otthont néhány évre haladó emberségének és művészetének. Az 1924-ben alkotott, a forradalmár költészetet kiválóan tükröző Ady portréja már mutatja irányát. Ekkor még a Berlinben megcsodált régi egyiptomi szobrászat súlyosságára, erőteljes hangjára rímel művészeti szava, de ahogy élesedik mondanivalója, úgy válik idegesebb-kifejező stílusává — eacpmewvebbé — művészi formába Is. S a mondanivaló a két világháború között egyre bátrabb. Az Ady saobor után megtervezd Achim Andrásnak, a lagendés pa- rasztforradalmámak emlékművét, hatalmas erővel és együttérzéssel mintázza meg a Kubikost, szatírával, élesen a Kapitalistáit; s csodálatos emléket altit az 1937-es pécsi bányászsztrájk harcosainak a Nap- banéző bányásszal. Később már a szocialista művész- csoport kiállításának egyW főszereplője. A felszabadulással megújul művészete és élet*. Megbecsülés és szereteti övezi, Kossuth-díj jutalmazza Bokros Birman Des csőt, aki mórt, a nyolcadik évtized derekán is alkot, kiállít és fr. Az élet-: műnek még nincs vége, ■ az a nagyszerű ebben ms évfordulóban, hogy egri művészettörténeti érték# pálya felidézését azzal fejezhetjük be- gratulálunk és hosszú életet ki várnáik az alkotónak. R. OjL Milyen Hímeken dolgoznak a Pannóniában? A Pannónia Filmstúdióban három filmet készítenek elő a december 17-től megrendezendő olasz filmhét bemutatóira. Bánki Stella szövege nyomán Csákány Márta rendező vezetésével szinkronizálják az „Elcsábítva, elhagyatva” című alkotást. A világszerte nagy sikerrel bemutatott filmet a nálunk is játszott "Válás olasz módra” rendezője, Pietro Germi forgatta. Az olasz filmhéten mutatják be „A maffia parancsára” című alkotást is. Alberto Lattuada rendező filmjének főszerepét a nálunk is jól ismert Alberto Sordi játssza. A filmhéten feliratozva mutatják be az >,Elvtársak” című olasz filmet, melynek főszerepében Marcello Mastroiannit láthatja viszont a magyar közönség Hazai György rendező az „Egy ember ára” cimá angol film szinkronizálását vezeti. Érdekes feladatot vállalt Walt Disney a „1011 kiskutya” című amerikai rajzfilmjének szinkronstábja. A szinkron szereplőknek — Rátonyi Róbert, Képest József, Zách János, Horváth László és Nádasstf Mirtyll — ugyanis „kutya- nyelven” kell tolmácsol- nia. Kedves szerepet kapott a szinkronmunkában Várady Hédi is. veszve semmi. Kabátujj egy-két nap múlva a kezünkben lesz. Ha bebizonyítjuk bűnösségét, akkor úgy megszorongatom, hogy mindenről „köp”, amiről tud. Kabátujj után sor kerül Macieszkára és a „fehér gengszterek” egész űzérhadára is. Biztos egyi- kőjüknél van az az átkozott csekk, amely olyan zűrzavart csinált körötted. Mi van Lisewskivel? Aláírta a meghatalmazást? — Képzeld, nemcsak aláírta. de még a különféle megjegyzésekkel sem fukarkodott. hogyan lehet a legjobban megkapni ezt a pénzt. — Ahogy feltételeztem, még semmit sem tud a lopásról. Macioszek nélküle követhette el. Milyen híred van Kalikowskiról? —kérdezte az őrnagy. — Kalikowski már sokkal jobban van. Holnap elhagyja a kórházat és négy nap múlva jön dolgozni. — Már holnap? — az őrnagy kinyitotta noteszét és valamit feljegyzett. — Ez érdekes. De sem az ügyésznek, sem Wilskának nem magyarázta meg, hogy mi érdekes lehet abban, hogy a joggyakomok a kórházból hazatér, aztán meg dolgozni jön. Rajski főhadnagy megtartotta szavát. Másnap értesítette az őrnagyot, hogy nagyon sok híre van Kabátujjról- Krzyzewski azonnal Walicówra sietett. — Azt hiszem őrnagy úr, hogy a helyes nyomon vannak. Kabátujj „Kas- przak”-nál dolgozik, de kedden csaknem három órát késett. Kilenc óra előtt ért be mnkahelyére. Es ami még érdekesebb, mostanában megint kocs- mázik. Pénze van, s fizet boldog-boldogtalannak. — Ki kellene hallgatni, persze ügyesen, hogy ne tudja, voltaképpen miről van szó, ellenkező esetben nemcsak őt, másokat is elriasztanánk, — Házkutatást tartsunk nála? — kérdezte a főhadnagy. — Nem, döntötte el az őrnagy. Nála nem találnánk semmit. Hogy az ügy nem az ő ötlete volt, arra a legjobb bizonyíték: még Kalinkowski óráját sem csatolta le. Nem is szólva a pénztárcájáról, amiben néhány száz zloty volt— Számomra tulajdorv- képpen ez a legfurcsább az ügyben. Merőben eltér1 Kabátujj szokásától — jegyezte meg Rajsüri. — Ami pedig Kabátujj lebuktató- sát illeti, ne féljen őrnagy úr, művészien hajtjuk végre. Csak menjen el vela-| melyik kocsmába és egy kicsit igya le magát. Aa egyik emberünk némi zűrzavart csinál, beveri a M-| rakatüveget, vagy valami: hasonlót követ el. A másik ez alatt kiugrik a kocsmából és elkiáltja magái:1 „rendőr, rendőr, segítség."* A kocsi természetesen a közelben lesz, és a kocsmából mindenkit behozunk- a verekedés miatt.; Reggel aztán sorban kién-; gedjük őket. Kabátujjat utoljára visszük fel. Senki: sem gyanakodhatok, hiszen; a mi kerületünkben nincs' olyan este, hogy valamelyik kocsmában ne robbanjon ki kisebb vagy nagyobb verekedés. Sajnos; így van. Az ügyeletesnek meghagyom, hogy amint1 Kabátujj a kezünkbe kerül, azonnal értesítse az őrnagy urat- Ezért, arra1 kérem, adja meg az otthoni telefonszámát, mert az értesítésre feltételezhetően késő este, vagy éjszaka kerülhet sor. Reggel aztán eljön az őrnagy úr és ketten „megdolgozzuk” az emberünket. (folytatjuk) A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága egyik legutó bbi ülésén nagy elismeréssel foglalkozott az Állami Déryné Színház mun kájával s határozati javaslatot hozo tt művészeti díj alapítására, amit a jövőben évről évre a legkiemelkedőbb sz ínészi alakítást nyújtó művészeknek ítélnek oda. A megye első nívódíjait november 10-én ünnepélyes társulati ülés keretében nyújtotta át a megy ei tanács Gyulányi Éva színművésznőnek és Fábián József színművészei ek. Qvulányi Évát — 1938-ban végeztem a Színművészeti Akadémiát. A centenáris évadban a Nemzeti Színház ösztöndíjasa lettem, a politikai áramlatok azonban még kezdetén kettétörték pályámat. 1945-ig visszavonultam a színpadtól, de nem adtam fel pályámba vetett hitemet. A háború alatt hivatalban dolgoztam, közben tanulmányaimat folytattam és éppen mostani igazgatóm, művészeti vezetőm: Ascher Oszkár magánnövendéke lehettem. — 1945-től több pesti színháznál működtem. így az akkori Művész, Madách, Medgyasszay és Magyar Színháznál. 1951-ben Szolnokra, majd Miskolcra kerültem. 1958 óta vagyok az Állami Déryné Színház tagja s bár sok szép szerepet játszottam más színházaknál is, a legszebbeket és legkedvesebbeket mégis itt, ebben a megyében. Fábián József: __ Gyermekkorom óta v onzódtam a színészi pá- lyához és 14—15 éves koromban már gyermekszerepekben léptem fel társulatoknál- Ugyanakkor — mint gimnazista diák — hangszereket és éneket tanultam magánúton. Már ebben az időben végleges volt a pályaválasztásom, de a színházak államosítása után nem szerződtettek, így kénytelen voltam más állásban elhelyezkedni. Dolgoztam Miskolcon építőipari vállalatnál, előbb mint gépész, később tervKur ügyész dolgozoseobájában, — az őrnagy egyenesen Walicówról ment oda, — síri hangulat uralkodott. A főnök idegeskedett, hogy az ügy, véleménye szerint, nem halad elég gyorsan előre. Az ügyészségen ott voltak azok az emberek is — mint általában mindenütt —, akik irigykedtek, hogy az aránylag fiatal, harmincöt éves jogász ilyen karriert futott be. Most ezek a „jóakarók" igyekeztek Kur körül megfelelő hangulatot teremteni: lám másként nem is történhetnek a dolgok- ha a felelős állásokat tapasztalatlan fiatalokkal töltik be. Jerzy Kur fájdalmasan érezte át ezt a mérgezett hangulatot- Még Wilska sem tudta megvigasztalni, pedig ő igazán együtt érzett az ügyésszel. — Ne aggódj, Jerzy — az őrnagy optimistábbnak tetette magát, mint amilyen valójában volt. — Amíg nem vették fel a Donaubankból, addig nincs osztály vezetőjeként, ez a munka azonban nem elégített ki és mindent elkövettem, hogy színész lehessek. A Miskolci Nemzeti Színház szerződtetett, később az Egri Gárdonyi Géza Színháznál játszottam. — Az Állami Déryné Színházhoz szerződve a Csárdáskirálynőben Edvint, a János vitézben Kukorica Jancsit formáltam, — a két szerepet összesen mintegy ötszázszor. Bár szívügyem az éneklés és a zene, mégis örülök, hogy az Igazi című zenés vígjátékban újból komoly színészi feladatot kaptam. Továbbra is szeretnék izgalmas, érdekes szerepeket, játszani, műfajra tekintet nélkül.
