Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-11 / 206. szám

4 NÖGRÁD cö^Jüjcp 9l Megtanulják becsülni a munkát Politechnikai órán A kettősirányú falusi felnőttoktatás feladatai a Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban AZ ÁLTALÁNOS — Deák, kérjetek gereb- lyéket! Völgyi, azt a baltát ae hagyjátok ott. — A vezető tanár szól, aki irányítja a munkát. A tanulóknak egy kivágott akácfa okoz gondot az ú- jonnan felépített műhely szomszédságában. Sürgő csoportok, kék munkakö­penyben, overálban. Koval - csik András tanár kalau­zol. Megmutatja a műhe­lyeket. Beszélgetünk. Százharminc tanuló fog­lalkozik autószereléssel. Az előképzést a lakatosmű­helyben nyerik. Kisebb csoport szorgoskodik a nemrégiben kapott két rossz autó egyikén. A ka­rosszériáját bontják le, majd üzemképessé teszik. Ezután jöhet a összerakás, szét­szedés. így gyakorolják majd a szerelés fortélyait. Szutor Gyuri bácsi, az öreg szakmunkás irányítja őket. Enyhe dorgálást hal­lok: — Hol akarsz vágni azon a satun? Többet ér az, mint te! Cinkosan össZenézünk. Három tanuló drótot tekej. Nem valami sikerrel, met röpül feléjük egy mondat: — Úgy tekerjétek, hogy az Épületszerelő Vállalat visszavegye. Mindenütt féltés, törődés, a szakmára való nevelés csendül ki a nevelők hang­jából. Az udvaron helyez­kedik el az új műhely, melynek szinte minden munkálatát a tanulók vé­gezték. Az ajtót, ablakot és az apróbb munkákat is ők csinálták. Legutóbb hintát készítettek egy ját­szótérre. Most lábrácsokat kap a gimnázium. Egy újabb asztalosműhely alap­ját már lerakták. Hat-hét ezer tégla kellene még, de ez problémát jelent. A TÜZÉP csak készpénzért ad el téglát, nekik viszont csekkel kell elszámolniok. Terveznek, dolgoznak. A legfontosabb létesítmény, amely még hiányzik egy tízszer 15 méteres szerelő- műhely tervei is elkészül­tek már. Még zavar egy pillanat- . ra a hegesztőpisztoly fé­nye az udvaron, amint az épületbe lépünk. Kíváncsi­sággal érdeklődöm a lá­nyok felől, vajon mit csi­nálnak. Szabás-varrás el­méleti órán vesz részt egy harmadik osztályos húsz fős csoport. Dr. Kiss Gyu- láné oktatja őket. Két órás elméleti órán anyagismere­tet, szövéssel, festéssel kap­csolatos ismereteket tanul­nak, majd a négyórás gya­korlat alatt zsebezés, gom­bozás, öltés és ki tudja hány rejtéjes munkafolya­mat következik. Kicsiben készítik el a mintát, azu­tán nagyban. Egy óvodá­nak szállítanak most pár­nahuzatokat. Megtudom, hogy a harmadik-negyedik osztályban már elsajátít­ják a varrás fortélyát. A padokból egy twist szok­nya kerül elő, melyet az egyik kislány varrt. Szép, Ízléses darab. Sokat vitatkoztak a po­litechnika fontosságáról. Hogy bevált-e, arról min­denki meggyőződhet, ha végiglátogatja az órákat, ha megfigyeli az arcokat, a csillogó szemeket, vagy év végén a vizsgadarabok készítésénél elvégzik a ta­nulókat, amint sokszor órákig saját zsebkendőjük­kel csinosítják, fényesítik az általuk készített munka­darabot. Nem az a lényeg, szakmunkások lesznek-e a gimnázium elvégzése után (sokan választják ezt a pá­lyát is). De a politechnikai órákon a szakmai ismere­tek mellett a legmagasabb rendű emberi tevékenysé­get, a munkát tanulják meg tisztelni. Sz. L. iskolai fokú felnőttoktatás, valamint a szakmai képzés egybehangolása régebbi problémánk és mindmáig megoldatlan feladatunk. Különös gonddal jelentke­zik ez az utóbbi években a mezőgazdasági munkával foglalkozók körében. A korszerű nagyüzemi gaz­dálkodás ma már egyre in­A GRUNDON (Kinka László felvétele) kább megköveteli az álta­lános ismeretek mellett a mezőgazdasági szakismere­teket is, a mezőgazdasági szakmunkásképzés szélesí­tését. Erre tett kezdeményező lépést az elmúlt tanulmá­nyi évben a Nógrád megyei Tanács művelődésügyi, va­lamint mezőgazdasági osz­tálya, amikor országos pél­dák alapján a megye há­rom járásában; a rétsági, balassagyarmati és pásztói járásban úgynevezett közős szervezésű felnőtt általános iskolai osztályokat hozott létre. Az új iskolatípusban a hallgatók a hetedik és nyol­cadik osztályos általános iskolai anyag mellett me­zőgazdasági elméleti és gyakorlati szakismereteket szereztek s ezek segítségé­vel a továbbiakban képesí­tett mezőgazdasági szak­munkásokká válhatnak. Az első kísérleti év ta­pasztalatai bebizonyították, hogy az illetékes megyei szervek a közös szervezésű osztályok megteremtésével jó úton indultak el. Az ál­talános és szakmai ismere­teket együttesen nyújtó ta­nulmányi lehetőség iránt lényegesen megnövekedett az érdeklődés parasztsá­gunk körében. Ez szüksé­gessé teszi a falusi komplex iskolatípus továbbszervezé- sét. A FELADATTAL kapcsolatosan a napokban tanácskozást tartottak Sal­gótarjánban a járások ta­nulmányi felügyelői, a me­zőgazdasági osztályok ok­tatási felelősei valamint az új oktatási típus veze­tői. Szabó János, a megyei tanács mezőgazdasági osz­tályának oktatási felelőse a járási küldötteket a fejlesztés további követel- ményeiről tájékoztatta. Eszerint már ez év őszén járásomként 5—5 új szak­munkásképző tamfolyamot kell létrehozni, lehetőség szerint úgy, hogy azok a közös szervezésű osztályok adottságait használják ki. Az eddigi héttel szemben ugyanis október közepén 14 közös szervezésű osz­tály kezdi meg munkájúit a megyében, ezek előké­szítő tanfolyamai már be­fejezéshez közelednek. Balcza Lajos a megyei tanács művelődésügyi osz­tályának felnőttoktatási felelőse a szervezéssel kap­csolatos problémákról, a járási művelődésügyi és mezőgazdasági osztályok tevékenységének fogyaté­kosságairól, a tárgyi és személyi feltételek terén mutatkozó gondokról, az eddigi tanulmányi ered­mények tapasztalatairól beszélt. Arra hívta fel a figyel-) met, hogy a nagyobb ered-i ményesség érdekéiben fon­tos feladata a nevelőknek! a tananyag alapos feldol­gozása. Erre vonatkozóan a két minisztérium közös utasítást adott ki. Az ed­dig elért eredményekből örvendetes tapasztalatként) állapíthatjuk meg, hogy a! közös szervezésű osztá­lyokban az órák látogatott­sága, az érdeklődés kielé­_______SZÓ ESETT | a tanácskozáson a peda­gógusok és szakoktatók, Ä- letve a járási művelődé»- ügyi és mezőgazdasági osz­tályok jobb együttműkö­désének fontos követelmé­nyéről, mert az új oktatá­si évben lényegesen meg­növekedett feladatoknak csak így lehet eleget ter­ültünk egymással szem­ben. Atkoztam magamat a gyámoltalanságomért, de mintha vasmarokkal szorí­tották volna az állkapcso­mat — egy árva szót sem voltam képes kinyögni. Végül, szégyenszemre, ő állt föl és mint egy felnőtt nagylány úgy szólalt meg: — Ne haragudjon, be­jöttem és még a nevemet sem mondtam meg. Koltai Vera vagyok. Kezet nyújtott. Én is fel­álltam és bemutatkoztam. Ha akkor nem nyílt meg alattam a föld, akkor már soha nem is fog ... Ezután par szót beszéltünk. Vera megkérdezte, hová való vagyok, én pedig megtud­tam róla, hogy a VIII. ál­talános iskolába jár. B'eriék nemsokára visz- szajöttek és mi elbúcsúz­tunk a lányoktól. A hara­gom elpárolgott, nem vi­tatkoztunk, de azt hiszem, nem is sokat beszéltünk hazáig. Attól kezdve vége lett a nyugalmamnak, szüntelen íz a lány járt az eszem­ben. Minduntalan magam elé akartam idézni az ar­cát, az alakját, de bem si­került. Ez a hiábavaló eről­ködés még jobban űzött, hogy ismét lássam. Néha már arra gondoltam; az egész csak rossz mánia. Az arcát nem is tudtam ma­gam elé képzelni, de arra emlékeztem, hogy nem kü­lönösen szép. Mégis, a hangja, a nézése, a moz­dulatai úgy maradtak meg bennem, mint egy ,ió álom, amelyből nagy szomorúság fölébredni. Mindennap elhatároztam és minden órában újból megfogadtam, hogy elme­gyek hozzá. Mégse tudtam rászánni magam. Mit szói­na? Hol találnám? Nem lehet szépíteni, egyszerűen gyáva voltam. Feri az egészből semmit sem vett észre. Pénteken már nem bírtam tovább és megkérdeztem, megy-e ismét a menyasszonyához. Láttam, nem érti a dolgot, de rögtön mondta, hogy menjek én is. Az ütőn odafelé úgy izgultam mint még soha. A szobában ott állt Vera. A falnak dőlve, kezét hátul összekulcsol­va ringatta magát a sar­kán. Most néztem csak meg alaposabban. Maga­sabb volt, mint gondoltam. Copfba font szőkésbarna haja a mellén kacskarin­gózott, ahogy himbálta magát. Pipaszár lábaira mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy csinos. Az arca? Nem volt azon semmi különösen szép. Hosszúkás tiszta arc. De ahogy nézett... Egyszer úgy láttam, hogy valami­ért szomorú — már éppen meg ajkartam kérdezni, nincs-e valami baja. A másik pillanatban meg az volt az érzésem, hogy jó­kedvében mindjárt elne­veti magát.. Pontosan úgy­sem lehet azt elmondani, mindenesetre és még olyan kedves, szép arcot sohasem láttam. Olyan túlságosan nyu­godtan himbálgatta magát tovább, mikor beléptünk, amiből biztosan tudtam, hogy várt. Van, akinek tetszik az ilyen játék, de én mindig olyan lányra vágytam, aki ha megte­szem neki — és természe­tesen viszont is — akkor — Nem — válaszoltam ton vagy vasárnap talál­meglepetten. koztunk, de többé már — Talán miattam? — nem Marikáéknál, hanem kérdezte éppen olyan nyu- egyenesen Verához men- godtan, mint az előbb. tem. Szülei nem éltek. A — Igen, maga miatt jöt- nagyanyja nevelte, tem, _ _, , __ , (folytatjuk) Urban Ernő: A krónikás tolta vaj Sajátos hangú, eleven stílusú riportjainak, úti­jegyzeteinek, tárcáinak gyűjteménye Urban Ernő e könyve. Akár a távoli Mongólia jurtáiba látogat el. megszemlélni egy eg­zotikumából mai valóság­gá vált világot, akár a magyar termelőszövetke­zetek füstös irodáiba kuk­kant be, mindenütt lázas kíváncsisággal figyeli a paraszti sors változásait, az új idők új embereinek jellemvonásait, jó és rossz megnyilvánulásait, a táj és életforma argg^nagy újdonságok. bújócskázás nélkül meg­mondja. Számomra az ilyen őszinteség izgalma­sabb, mint a hosszú tak­tikázás. Lehet, hogy ez azért van így, mert az ember olyan gyakran hall hazugságot, hogy a leg­jobban az őszinteségnek tud örülni. Mintha kihallgatta vol­na a gondolataimat, nem törődve a többiekkel, nyu­godtan a szemembe nézve megkérdezte: — Maga csak úgy jött... Emlékszem, úgy hallot­tam visszahangozni a saját hangomat, mintha utcai mikrofonból szólna. Akkor azután leültünk egymás mellé a sezlonra és beszélgetni kezdtünk. Lehet, hogy értelmetlen­ségnek tűnik, de én akkor minél hamarabb szerettem volna eljönni onnan. Egye­dül akartam maradni. Ha­marosan elbúcsúztam és Ferit meg sem várva, egye­dül indultam haza. Azontúl minden szomba­ni. ÚJ KÖNYVEK Armand Lamar. Régi szép HwrefeBMfc A Watrin őrnagy nak önvallomása szerük izgalmas kaland volt szá­mára ez a könyv, mekf nem kisebb feladatot vál­lalt, mmt megörökíteni ax utókor számára a század- forduló Párizsának szerel­mi életét, — főként er­kölcsbotrányain keresz­tül. Az író cinkot mosoly- lyal leplezi le a kulisszák mögötti sötét titkok vilá­gát, az „úri társaság” esz­telen haláltáncát, a *régi szép” idők illúzióttan va­lóságát.

Next

/
Thumbnails
Contents