Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-10 / 205. szám
1964. október 10. szombat N'ÖGRÁD 5 Korszerűsítik a mátranováki szénosztályozót Mátranavákon fokozatosan korszerűsítik a szénosztályozót. Az összes vasszerkezeti és gépi munkákra a Nagybátonyi Szolgáltató híres Makalicza brigádja kapott megbízást. A mintegy másfél rpilliós munkát egyrészt az üzemben végzik, másrészt vasárnaponként üzemmentés időben, vagy üzemközben szerelik a helyszínen. Makalicza József a nemrég Munkaérdemrenddel kitüntetett szocialista brigádvezető gyártásközben ellenőrzi a mérteket az osztályozó új gumiszalagján. Emelték a jutalom összegét Rendelet a* új növény* és állatfajták nemesitől nek j utal ni a zásáról A Magyar. Közlöny legutóbbi számában megjelent a földművelésügyi miniszter réndelete a nemesített növény- és állatfajták előállításáért vagy meghonosításáért és a korszerű nagyüzemi termelés tenyésztéstechnikai eljárások kidolgozásáért járó jutalmakról és jutalékokról. Az új növényfajták ki- nemesítői eddig is kaptak jutalmat, ennek összegét azonban alkalmanként, s nagyrészt az illető növény vetésterületének mértéke szerint állapították meg. Az új rendelet a vetésterület nagyságától függetlenül, az új növényfajták előállításának népgazdasági fontossága szerint állapít meg három kategóriát. Valamivel emelték a jutalmak összegét is, ami a növényfélétől, illetve az új fajta értékétől függően 8000-től 50.000 forintig terjed. Mezőgazdaságunk számára igen értékes a jó külföldi növényfajták meghonosítása is. Ezért a munkáért a kutatók eddig semmiféle jutalmat sem kaptak; az új rendelet szerint ezentúl ugyanolyan összegű jutalomban részesülnek, mint az új fajták nemesitől. A nemesített és meghonosított új növényfajtákért a nemesítők évente jutalékot is kapnak, aminek öszegét az illető fajta ve- tőmag-felújífási területe határozza meg. A holdanként járó összeget a növényfélék jelentős részénél most kismértékben emelték, a viszonylag kis területen termelt, de nagy népgazdasági jelentőségű kertészeti növényekért pedig az eddiginél kétszer nagyobb jutalék jár. Az új állatfajták, illetve az új termelés- és tenyésztéstechnikai eljárások hi- hivatalosan állami minősítése csak a közelmúltban kezdődött meg, így eddig ezek jutalmazására sem volt lehetőség. A földművelésügyi miniszter rendeleté most elsőízben állat rerőfényes délután. A * nap arany pászmái a sárguló szőlők sorát simogatják. Nagy teherautók szállítják a krumplit és a sűrű por ugyancsak aranyban csillog q. falu fölött. Az új százas-istállónál velem együtt négyen szívják a port. A termetes tsz-elnök mielőtt megszólalna, vályogot köp. —Én ezzel sohasem fogok egyetérteni. — mondja azután halálos komolysággal — Ezzel egyszerűen nem lehet egyetérteni. A dolog, amely láthatóan kihozta a sodrából, már lényegében másfél hónapja „elintéztetett.” Még akkor, midőn a helybeli és a szomszédos tsz tagság közgyűlésen mondotta ki a két szövetkezet egyesülését. A fúzió azonban nincs a társaságban levő vezetők Ínyére, ami elsősorban abból táplálkozik, hogy az új elnököt és a főagronómust minden bizonnyal a jobb gadasági pítja meg, hogy az új állatfajták kinemesítői, illetve meghonosítói és az új termelés- és tenyésztéstechnikai eljárások kidolgozói milyen összegű jutalomban részesülhetnek. A legnagyobb összeg mindkét esetben Í00.0O0 forint. Az új állatfajták fenntartásáért a nemesítők a fajta szaporulatának megfelelő összegű jutalékot is kapnak. alapokon nyugvó szomszéd tsz adja. Az itteni elnök már tudja, hogy belőle legfeljebb brigádvezető lehet és az agronómus foga sem fülik a beosztottságra. A főkönyvelő ugyan még reménykedik abban, hogy az egyesült nagy szövetkezetben is megőrzi rangját, de azért egy követ fúj a busongó elnökkel és agro- nómussal. Érthetetlen és szomorú szentháromság a három ember. Szinte jól jön, hogy közben az egyik kocsis azt panaszolja, hogy baj van a fogatosok körében. — A Kotrocó Anti bé- kétlenkedik — mondja a panasztevő kocsis és borszagot lehel. — Várjanak az istáló- nál! — utasít határozottan az elnök és megvárja, amíg a fogatos jó távolra ér, azután az agronómus- hoz fordul — Én kimegyek a szüretelőkhöz, te Tíz körömmel... Az ország vándorai távfűtés építői között A Kispest—Salgótarján. Ha teheti, hetenként megteszi ezt az utat. De nem mindig van módjára rá. Csak, ha a munka engedi. Ilyen a szerelő élete. Amióta felszabadult —, annak pedig innen-onnan harminc esztendeje — szüntelenül ..csavarog”. Egertől Mosonmagyaróvárig sokfelé megfordult és sokféle építkezésben vett részt. Timföldgyár, papírgyár, kacsanevelő, kórház, étterem, lakóházak. Most pedig a salgótarjáni távfűtés. Buries Fe- I renc vezetőszerelőt és em- , bereit pár hete vezényelték I ide, az Öblösüveggyárgyár - | ból. Ha az időjárás... Buries Ferenc vezetőszerelőt, aki most Fehér István vezetőszerelővel együtt — saját kifejezésével — koalícióban irányítjja a távfűtés csőszerelési munkáit, egy kis jóindulattal akár Nógrád megyeinek is nevezhetnék. Hiszen 1953 óta Nagybátonytól Balassagyarmatig sok építkezésünk viseli az ő és munkatársai kezenyomát. — És — kérdem óvatosan — és ezzel a munkával készen lesznek-e időben? Az építésvezető szerint október végére. — Anyagunk van. az emberünk is elég — most öt- venhatan dolgozunk a távfűtésen. Ha minden jól megy, s az időjárás sem avatkozik a dologba, készen leszünk akkorra. Én már csak azért is szeretnék végezni, mert a következő feladatom a megyei művelődési ház fűtésszerelése lesz. Ahogy a rajzokból látom, szép munka lesz. Kazettás sugárzó fűtés. Ilyen még nincs az országban. Városról-yárosra Az időjárásra nemcsak a vezetőszerelő hivatkozott, hanem a szigetelők is. Prik- vil István körzeti művezetővel és Tóth Lajos brigádvezetővel ballagunk a munkahely felé. Elmegyünk a csőszerelők szállása mellett. Az egyik ajtaján Hotel Gellért, a másikon Hotel Karancs. Lám, ami hiányzik a valóságból, hozzáadja az építőhumor. Kint a vonalon, pontosan kétszázhetven méterre az Erőműtől megállunk; a művezetőt körülfogják az állványozók. A brigádvezetővel kicsit odébbhúzódunk, beszélgetünk. — Most mór minden nap ajándék — mondja. Ha fújni kezd a hideg szél, esik az eső, nem marad meg az ember a vezetéken. Tapasztalatból tudja. A felszabadulás előtti esztendőkről nem is beszélve, tíz év Dunaújvárosban, kettő Almásfüzitőn, ugyanennyi a hatvani cukorgyárban. Mielőtt idejöttek tizennyolc hónapot húztak le a Tiszai Vegyikombinát távfűtésének építésén. Eközben háromszor szerezte meg a kiváló dolgozó kitüntetést. A brigád pedig, akár a vas. Egyébként a falubéli brigádtagoknak köszöni Tóth Lajos a családi házát is azok segítettek neki az építésben. Igaz, így is eltartott öt esztendeig, mire elkészült. Mert az ő élete hasonlít a hajósokéhoz. Nem minden hét végén tud meg- törni^a hazai „kikötőbe”, a Hatvan melleti Herédre. — Most azért, már szeretnék nyugdíjba menni Tarjánból. Felkapom a fejem. Nyugdíjba? Hiszen az imént mondta, hogy ; csak negyvenegy éves. Tóth nevet: — Hát persze! Nézze, ezen a vezetéken nekünk még háromszor végig kell menni. Aztán itt van még a kórház, az üveggyári rekonstrukció, a lakások, meg a többi. Vao tt Xtr- jánban munka húsz é*M való, nem? Ez már más. És ahogy elnézem a xzorgosfaodÖ embereket nem is bánnál», ha minél több ilyen Tarjánból nyugdíjba száradd kozó munkás jönne bodzánk. Az Erőműben ae Ápriüa 4. Gépgyár szerelőit teresem. Tízen&ettea az Április l-ből Ott, ahol a redukáló be-* rendezés és az ellen nyomát sü turbina lesz meg is találom őket. Két csőszerelő és néhány segédmunkás, összesen tizenketten vannak. Az Április 4. Gépgyár első és reméljük nyarat csináló fecskéi. Mosolygós, jól megter-j mett bácsi, Füri Gyula a| munkavezetőjük. Ügy ma-| gyarázza, olyan lelkesen á rajzokat, hogy itt lesz a fő-J vezeték, aztán itt egy mát sik. itt a redukáló szelep^ ez még „Lángéknál” vanj ez a másik már megérkezett, hogy nincs szívem bevallani neki. hogy az egészből nem sokat értek. A határidő? Hogy mikor leszünk készen? Mi a redukáló berendezés, meg at ellennyomású turbina csőszerelését végezzük, egyelőre a „tartozást” csináljuk (vagyis a csövek, szerelvények tartó szerkezeteit, s teszik a helyükre) ai csöveket, meg a többit ai vállalatnál gyártják és ahogy érkeznek, mi felaggatjuk őket, mint a karácsonyfadíszeket. Három hét múlva jöjjön ide. ak- kor már többet lehet látni. Nem mondhatni művészetnek ezt a munkát, de azért meg kell tudni csinálni. Viszontlátásra! Cs. <V----------------------------------) meg intézd el ezt az ügyet! Szidd össze Kotrocót! Az agronómusnak láthatóan nem fűlik a foga a hálátlan feladatra. — Nem érek rá — tiltakozik a megbízatás ellen — Már várnak kinn a vetésnél. Az az első: a búzavetés. ' Az elnök megindul a kopasz hegyoldal felé. ahol mezei pockok ezrei futka- roznak. Teli van lyuggat- va a tisztás, mintha pils- kával lőtték volna össze. — Elintézi akkor a főkönyvelő — fordul vissza az elnök — Ügy vedd, hogy az a Kotrocó egy nagy reakciós. A könyvelő tétovázik s ez éppen elég ahhoz, hogy az elnök a hegynek, az agronómus meg a völgynek eltávozzon. A könyvelő csak morog az orra alá. —Éppen én legyek a rossz fiú. Nem megy el az istállókhoz, hanem csak egy gyerekkel üzen, hogy Kotrocó Antal jöjjön be az irodára. Alig tíz perc múlva ott ül a derék, fekete ember a főkönyvelő asztala előtt, inge feltürve, bársony nadrágjáról porolja a lucernapelyvát. — Mi van már megint, Kotrocó? — kérdezi hidegen a könyvelő. — Lezártam a takarmá- nyos ólat. Ez nem tetszik a társaimnak. Eddig szabadon jártak, keltek... — Mért kellett azt lezárni. —Maga kérdezi éppen? — csodálkozik a fogatos — A zt mondják, hogy én feleljek a lovak takarmányáért. Hogyan felelhetnék, ha szabadon bejárna akárki. — Panaszra jöttek. A'fogatosnak szeme sem rebben. — Ittak és le akartak verni a lakatot. Én meg nem engedtem. A főkönyvelő izzad. Érzi, hogy nagyon kellemetlen helyzetbe került. De túl heves és fiatal ahhoz, hogy meghátráljon. Most már a régi pletykákhoz tiyúl. Azt is mondják, hogy egyszer elfogadott száz forint borravalót. — Én? — Igen. Most már elszáll a fogatos nyugalma is. —A mindenségit! — csop Öklével a saját térdére — fiiért nem szembesítenek ilyen esetben?!. — Meg azt is mondják, hogy hangulatot szít a munka ellen. A főkönyvelő újabb vád-j ján recsegő hangon nevet a fogatos. — Kinek van másnak annyi munkaegysége, mint nekem? Mondjon még egy olyan fogatost. Itt már a főkönyvelő elveszítette a csatát. — Valóban — mondja és tollát forgatja újjal közt. — Miért szítanám éppenj én a tüzet? — kérdezi' megbékélten Kotrocó. — Azért mert megint) elnök akar lenni! — bukkan ki váratlanul a fö-j könyvelő száján — Itü mindenki elnök akar lenni) — Jól mondja — helyesel Kotrocó és felkel székéről — Én voltam itt ad első elnök. Májamtól mondtam le, mert nem győztem. Meghaladta a képességemet. De kocsisnak) és takarmányosnak meg jó vagyok. Abban pedig! ne háborgasson senki, a- mig jól dolgozom. A zzal kezet nyújt és megy a dolgára magabiztosan. S én aki szemtanúja voltam a kis történetnek, nagyon nagy szeretettel és megértéssel néztem az ablakon át a gyors léptekkel eltűnő Kotrocó Antal után. Lakos György
