Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-10 / 205. szám
NÖGRAD ^/líeqjeleités elMt Irodalomtörténet, természettudományi lexikon — Jelentős tudományos munkák az Akadémiai Kiadó negyedik negyedévi tervében Ab Akadémiai Kiadó az év utolsó negyedében több jelentős tudományos munka első köteteit teszi le az olvasók asztalára. Ilyen A magyar irodalom története című, hat kötetre tervezett nagyszabású tudományos mű, amelyet Sőtér István főszerkesztő vezetésével ismert irodalomtörténészek munkaközössége készít. Régi hiányt pótol az ugyancsak hat kötetes természettudományi lexikon, amelynek főszerkesztője Erdei-“ Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. A Tudományos Akadémia főtitkára. A tudomány és emberiség című népszerű tudományos évkönyv tavalyi első kötetét idén újabb követi, amelyben 30 neves tudós számol be a tudomány legfontosabb új vívmányairól, többek között a norvég t Heyerdahl, az olasz Pontecorvo, az amerikai Seaborg, a francia Couffignalt és a szovjet Paton. A tanulmányok az atomkutatástól és a mesterséges elemektől kezdve a kibernetikán át korunk legizgalmasabb tudományos problémáival és a tudománynak az élet, a termelés . átalakulására gyakorolt hatásával foglalkoznak. Jókai Mór összes műveinek kiadása a névtelen várral folytatódik mind kritikai, mind nészerű változatban. A Mikszáth sorozatban az elbeszélések III. kötete lát napvilágot. A Vörösmarty sorozatban a költő levelezésének minden eddiginél teljesebb gyűjteménye jelenik meg. A két kötetet Brisits Fri- > gyes rendezte sajtó alá. A Bibliotheca Hungarica Antigua Fakszimile — sorozat új tagja a magyar reformáció nagy írójának, Bornemissza Péternek énekeskönyve. A néprajztudományt Dö- ] mötör Tekla: Naptári ünnepek- népi színjátszás és Sólymos Ede Dunai halászat cím« munkái képviselik. Művészeti események Madách A Madách-centenárium ünnepségei ugyan véget értek, különböző művészeti események azonban még a továbbiakban is nagy drámaköltőnk emléke előtt tisztelegnek. A balassagyarmati Mikszáth Művelődési Ház Irodalmi Színpada, amely október 3-án este Csesztvén mutatta be új műsorát, a hónap további részében a balassagyarmati járás községeit látogatja. Salgótarjánban október 13-án, kedden este lesz az első, Madáchra emlékező művészeti műsor. A József Attila Művelődési Otthon nagytermében a MÁV Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa színművészek, Kocsis Albert hegedűművész közreműködésével. A Budapesti Irodalmi Színpad is Madách-emlék- estet rendez október 18-án a salgótarjáni József Attila Művelődési Otthonban. A költő műveiből készült összeállítást Kamarás Gyula rendezésében Bessenyei Ferenc, Tordy Géza, Bara Margit, Péva Ibolya, Jan- csó Adrianna, Bodor Tibor, Prókai István, Szathmári István, Harkányi Ödön, Szokolay Ottó és Bárdi György tolmácsolja az esten. A hónap folyamán a Budapesti Irodalmi Színpad közreműködésével emlékestet rendez a csécsei művelődési otthon is. Gazdag a történettudományi termés is. Elsőként Sik Endre Fekete Afrika története című nagyszabású művét említhetjük. Az eredetileg francia nyelven közzétett munka első két kötete magyarul is napvilágot lát az év végéig. A diplomáciai iratok Magyar- ország külpolitikájából 1936-1945- című sorozatot második kötetében a Müncheni Egyezmény létrejöttére és Magyarország 1936-1938 közötti külpolitikájára vonatkozó anyag kerül nyilvánosságra. Az orvostudományt Balogh Károly, Huszár György, Sugár László, a fog- és szájbetegségek megelőzéséről írt széleskörű összefoglalója képviseli. Pygmalion a megyében Nagyszerű vígjáték bemutatójára vállalkozott az Állami Déryné Színház, amikor műsorára tűzte G. B. Shaw: Pygmalion című művét. A Déryné Színház már az elmúlt évadban több előadást tartott a darabbal a megyében, s a mű mindenütt nagy tetszést aratott. A darab főszerepeiben Váradi Valit, Zeke Lászlót és Nyerges Ferencet láthatjuk. 3. tr indjart be is vittem a felvételi irodára r s a következő héten már : gyütt dolgoztunk. Amin' mondtam, az én csillésen lett. Ment is a munka nem volt semmi hiba, meri szeretett dolgozni és bírta is a munkát. Jól megértet tűk egymást. Később azért mégis észrevettem, hogy bántja valami. Ha éppen olyankor szóltam neki, hogy ezt vagy azt tegye, mikor valaki a közelünkben volt, akkor megsértődött, félnapokig nem válaszolt, hiába beszéltem hozzá. Lassan megszok- tam, hogy ha kívülünk más is volt a közelben, filckor semmilyen utasítást nem adtam neki a munkára, pedig mégiscsak én voltam a vájár, őszintén megmondva, kezdtem már kicsit unni a dolgot. Minek viselkedik úgy ez a Feri, mint egy sértett anyacsászárnő — mintha én tehetnék arról, hogy kitették a katonaságtól, és nekem csillézik. Abban a percben, ahogy feljöttünk ai.bányából, egy- csapásra megváltozott minden. Eszébe sem jutott fél- tékenykedni, vagy sértődni. A föld felett ő parancsolt. Jóképű gyerek volt és főképpen nagyon értett a nők nyelvén. Bálokba, mulatságokba mindig vitt és bárhová mentünk, neki mindenhol voltak ismerősei. Irigyeltem, mert mindig simán feltalálta magát: olyan könnyen ismerkedett a lányokkal, hogy nekem leesett az állam. Próbáltam ellesni, hogyan csinál- nozni. Olyan egyszerűen és nyugodtan szólította meg a lányokat, mintha tüzet kért volna. Mire én egy bálban szétnéztem, neki mar volt partnere és akármilyen lányokkal szóba sem állt... Egyszer én is megpróbáltam ilyen vagányul ismerkedni, de olyan zavarba jöttem, hogy a hangom rekedt lett. A kislány gyanakodva nézett rám — pedig előtte szemeztünk — és faképnél hagyott. Ügy látszik, van abban valami, hogy a nők a belemenős fiúkat szeretik... ötvenhárom őszén egy szombat délután azzal állított be hozzám Feri, hogy menjek vele a szomszéd faluba, ő ott udvarol egy lánynak. Visszafelé jövet bemegyünk majd a városba és ott majd csak akad valami nekem is . .. Mivel más dolgom nem volt,i elmentem vele. A lány, akihez mentünk, igazán csinos volt. Marikának hívták. A szülők úgy fogadták Ferit, mintha Karel Polácek: Járási székhely (Szemelvény «* író regényéből) A PIACTÉR KÖRÜL úgy terpeszkedtek a pocakos házak, mint a tepsiben a bukták; nem hajtotta őket magasba a becsvágy, nagyon elégedettek voltak terpeszkedő tunyaságukkal. Csak a járási főnök székhelye volt kétemeletes, amelynek a tetején ott fénylett csillogó palából kirakva: „Építve A. D. 1902.” Valamennyi épület fölé magasodott a városház tornya, ahová a város címerét festették. Az árnyékos házakat, a járási főnökséget és a városházát már betakarta az alkony kékes leple. A buján virágzó galagonya, s a még meleg búzakenyér orrcsiklandozó illata elvegyült a felöntözött poros utca különös szagával. Kellemes nyári este volt. Az utcán csigalassúsággal haladtak a szénásszekerek; a vízvezetékcsapoknál gyülekeztek a cselédlányok; a gyereksereg örömujjongásába belevegyült a közöttük ugrándozó, kunkorodó farkú kutyák ugatása. A boltos Stedry, üzlethelyisége előtt állva pöfékelt a legfelsőbb hadúr vadászruhás képével díszített porcelán pipából. Komor tekintete a túlsó oldalt figyelte, a Zoufaly kereskedő üzletét. Mindenki bezárt már, nem így Stedry meg a konkurense. A két üzlet között ugyanis titkos, de annál elkeseredettebb küzdelem dühöngött. Stedry a világ semmi kincséért sem akart előbb zárni mint Zoufaly; a konkurrens cég tulajdonosa elhatározta, hogy hasonlóan válaszol. Zoufaly azonban feladta a küzdelmet, nem bírta idegekkel. Stedry követte példáját, és utasította a cselédlányt, tegye ki a székeket a ház elé. Megjött Rabboch úr. már biztos vőjelöltjük lenne. Sőt később — mivel ketten jöttünk — el is mentek hazulról. Én egyre kutyábbul éreztem magamat. Míg a lány szülei odahaza voltak, az öreggel beszélgettem, de amikor hármasban maradtunk, világossá vált, hogy felesleges vagyok. Emlékszem, olyan dühös voltam Ferire, hogy neki tudtam volna menni. Mi a csodának hozott magával? Egyszer csak a lány kisomfordált a szobából, Feri meg szó nélkül utána. Csókolózni mehettek a kertbe vagy valahová. Ezzel azután betelt a mérték. Ök engem levegőnek, taknyos kölyöknek vagy minek néznek, akinek az orra előtt nyugodtan lehet szerelmeskedni. Felálltam és menni készültem. Abban a pillanatban kopogást hallok. Egy lány lépett a szobába, lassan, ügyetlenül húzta be maga után az ajtót. Nagy zavarban kérdezte; hol van Marika, a barátnője, aki valamilyen horgolási mintát Ígért neki. Fogalmam sem volt, mit mondhatok, ezért válasz helyett nagyokat nyögtem. Rosszindulatúan hunyor- gatott a szemével, arcáról lerítt a kispolgári megelégedettség és a biztos jövő. Szája sarkában az elmaradhatatlan szivar, zsebredugott keze állandóan az aprópénzt csörgette. Felesége, a helyi „Cercle francais” elnöknője kísérte ide. Leültek a Stedry házaspár mellett levő székekre, és maguk elé bámulva, hosszú lére eresztett történetekkel traktál- ták egymást. Rabbochné őnagysága kifejtette Sted- ryné nagyságának, hogy a családot legkiadósabban főtt marhahússal lehet jól tartani, no meg hogy a klórmész tönkre teszi a fehérneműt. A férfiak a közügyeket vitatták: megbeszélték, hogy Franciországban állítólag fellázadtak a bortermelők és sztrájkolnak; a Balkán félszigeten nagy zavargások vannak Skutari miatt; Blériot átrepülte a La Manche csatornát, és ami a legfontosabb: Wachtl, a szállító azzal fenyegetőzik, hogy kilép a tűzoltó egyesületből, mert nem őt választották meg parancsnoknak. Kigyulladt a téren a két ívlámpa. A tér egyik részén a közigazgatási tisztviselők, a bíró és ügyvédek sétáltak; felvillant közöttük a postatiszt nyári egyenruhás fehér nadrágos alakja. A szemben lévő oldalt az iparosok, kereskedősegédek és diákok zajos korzója foglalta el. A középső, kikövezett részen kacsáztak a város kereskedői. A tér sarkán ácsorgóit .Kamii kereskedöse- géd, a boltos Stedry fia. Fahéj színű raglánja pa- nyókára vetve, fején micisapka. Borostyán szipkájából nagyokat szippantva, ezüst végű nádpálcájával a levegőt csapkodva nagy odaadással szemlélte a A kislány leült a, dívány sarkára. Tizennégy-tizenöt év körülinek néztem. Arra már nem emlékszem, milyennek láttam, csak az ól bennem — és sokat gondolok is rá —, hogy olyan ütést éreztem a szivemen, mint addig életemben soha. Ilyesmire mondják: „itt a szerelem”. A csuda tudja, hogy van ez? Nem sejtettem, de honnan is sejthettem volna, akkor, hogy mire leszek képes érte, és mit visel el ő énértem. Nem hiszek abtían, hogy életreszóló szerelem úgy születik, mint ahogy mondják: „meglátni és megszeretni ...” A nagy dolgoknak nagy ára van. Ezt állítom, de mégis, annyi év után magam sem értem egészen, mi volt az a hirtelen támadt érzés. Számomra misztériás dolgok nincsennek, de abban mégis kell lenni valaminek, hogy és addig is 1 sok lánnyal találkoztam már, szebbekkel is, és mégsem éreztem soha olyasmit, mint akkor. Na mindegy, erről sokat beszéltek már, de ma sem könnyebb eligazodni rajta. (folytatjuk) „körző” északi oldalút. Rabboch úr ezt azonnal észre is vette, nem mulasztotta el megkérdezni a boltostól: vajon meddig óhajt Kamii a városban tartózkodni? A boltos bizonytalanul válaszolt; Rabboch hunyorított egyet. Amikor pedig a városház órája elütötte a tizet, méltóságteljesen felemelkedtek s elbúcsúztak egymástól. Stedryné nagysága egy darabon elkísérte Rabbochné őnagyságát. Stedry a boltos felkapta az ott ólálkodó kandúrt és becsukta a boltba, mivel ott keH nyugtalanítania az egereket. Rabboch úr pedig nekivágott a városnak, bebekukkantott a nyitott kocsmaablakokon, hogy megállapítsa, ki éjszakázik, ki az elégedetlen és ki költekezik túlságosan. A BOLTOS STEDRY éj felesége az asztal köré te-1 lepedett. A nagysága ha-t risnyát kötött, időnkénti elmerengve simított belel frizurájába. A boltos szájában ott fityegett a pipaj pöfékelve olvasta az „Cw hét a luftbalonban” című regényt. Behallatszott a „Zöld pázsithoz” címzett fogadó kintornája. A kandúr kínjában vinnyogott a boltban. Nem értette, miért zárták be, nagyon-na- gyon vágyódott éjjeli csavargásra. A boltos felnézett á I könyvből, letette a cvik- kert, magában morogtál „Nem jó macska. Jellem-i telen. Beszélhetsz te nekem, amit akarsz, nem akar ez egeret fogni.” Az asszony véleményé megegyezett a férj és családfő véleményével. „De ha eljön az ebéd ideje, azt pontosan tudja- „Bizony, bizony” — folytatta — ravasz, nagyoa* furfangos egy állat!” „Kiteszem a házambóti jelentette ki határozottan a boltos. „Nem tűröm itfl tovább! Nálam mindenkinek teljesítenie kell a kötelességét.” Letette a pipát és r»a4 gyot kortyolt a vizespohár-} bői. Majd kicsoszogott a konyhába, meggyőződni, nem csavargott-e el a szolgáló. A cseléd azonban ott) aludt a piros csíkos huza-i tú ágyban, vörös hajfona-j ta az ágy deszkáján ló-] gott. Miután megállapította, hogy az ajtók csukvai vannak és megvédik őt a| gonosz emberek támadásai] elől, ásítások közepette lefeküdt. Az asszony leraktaj alsószoknyáit és eloltotta al lámpát. Nagyokat sóhajtott a bol-i tos, egy viszkető kiütés} nyugtalanította. „Vakard mán meg a há-j tam” — szólalt meg jaj-* gatva. „Mégis csak levágom azt) a szürke kakast” — gondolta magában az asszony, miközben az ura hátát vakar gáttá. * Karel Polácek az auschwitzi haláltáborban pusztult el, húsz esztendővel ezelőtt — 1944 őszén.
