Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-07 / 202. szám
9 NÖGRÄD 1964. október T. Társadalmi tanulószoba Karancsberényhen <Segítsé(j a dolgozó szülőknek Fontos, évek óta húzódó nevelési problémát oldottak meg a szülők széles- Körű támogatásával Ka- rancsberényben. A család- látogatások alkalmával, a szülőkkel történő beszélgetések sorárt mind gyakrabban vetődött fel, a tanulószoba igénye. Ez abból adódott, hogy sok olyan tanuló van az iskolában, akiknek az édesapja, az édesanyja is termelő munkát végez. Az ilyen tanulóknál a szülők elfoglaltsága miatt sok esetben tanulmányi elmaradás, vagy magatartásbeli kifogás merül fel. Sok gondot okozott az iskola nevelőmunkájában ez a probléma. Bár igyekeztek helyes napirendet kialakítani a tanítás befejezése után, sajnos több tanuló — szülői felügyelet hiányában — nem tartotta be, és visszaesett a tanulmányi eredménye. A leguioob megtartott szülői értekezleten konkrét formába öntötték az elgondolásukat, a tanulószoba létesítésére vonatkozóan. Valamennyi szülő helyeselte a tanulószoba szervezésére vonatkozó javaslatokat. Minden szülő belátta és egyetértéssel fogadta azt is, hogy a tanulószobában tanulónként 30 forintos hozájárulást kell fi- :etni, fenntartási költség- tént. Az iskolai munkában továbbfejlődést jelent a társadalmi úton szervezett tanulószoba, mely az iskola szerves részévé válik, ni tudásra, a probléma így rendszeres ellenőrzés meglátására, a lényegismemellett törekednek arra, hogy a formális leckefelmondás helyett gondolkodretre tanítsanak. A tanulószoba tárgyi feltételei biztosítottak. Céhpecsétek őrzik a magyar vas- és fémművesség emlékét A Kohászati Történelmi Bizottság a vas- és fémipar emlékei között felkutatja az egykori céhpecséteket is, amelyek gazdasági-, technikai- és művészettörténeti szempontból bepillantást engednek az egykori fémművesség életébe. Eddig 120 vas- és fémipari céhpecsét került elő, a legrégebbiek a XVI., a legújabbak a XIX. századból. A leggazdagabb anyag a kovács céhek hagyatékából maradt ránk, pecsétnyomóik fő motívuma a legtöbb esetben a jobbjában patkót, baljában kalapácsot tartó ágaskodó oroszlán. A pecséteken megtalálható azonban a harapófogó, a patametsző rajza is, jelezve, hogy annak idején igen sokrétű volt a kovácsmesterség. Hasonlóképpen szerteágazó volt a lakatosok szakmája is. A már meglévő 120 céhpecsétet most továbbiakkal is kiegészítik, az anyagot rendszerezik és elhelyezik Diósgyőrött, a Központi Kohászati Múzeumban Egyéves a prágai „irodalmi borozó" Csupán egy év telt el azóta, hogy megalapították a prágai „irodalmi borozót” a VIOLÁ-í s máris oszthatatlan tartozékává vált a prágai kul- turéletnek. Itt vitatkozik irodalmi kérdésekről kötetlen formában az irodalmi érdeklődésű fiatalság. Itt születnek meg első kísérletei a költészet sajátos tolmácsolási módjának. Szívesen látogatnak el ide a külföldi vendégek is Az eddig megtartott előadások száma meghaladja a 350. et. A „Kié a jazz” című műsor száz előadást ért meg. A Ginsberg amerikai költő művének szentelt műsor már öt> venszer került a közönség elé. Vladimir Holon mai cseh költő „Egy éj Hamlettel” című műsora, ugyanúgy mint L. Ferlinghetti „San Franciscoból startolok”. Frantisek Hrubin „Szárnykürtnek írott románca”, amagy a szovjet Voz- nyeszenszkij „Ellenvilága” — szerzői és rendezői felfedezésnek tekinthető. „A holló" költője Edgar Allan Poe emlékezete Azok a Maryland állam egyenruháját viselő „poli- licisták”, akik — éppen 115 esztendővel ezelőtt — a Baltimore-i kikötő csapszéke előtt felvettek a földről egy csontsovány, csapzott- hajú, a részegségtől ájult férfit, hogy a város Washingtonról elnevezett kórházába vigyék, nem tudták: „Amerika Byron”-ját, a korszak egyik legnagyobb költőjét emelik a hordágyra. Edgar Allan Poe — így hívták az embert — még aznap meghalt anélkül, hogy magához tért volna. Leghíresebb versében, — a Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád és Pásztor Árpád által is tolmácsolt — „A holló”-ban, a madár az el- törülhetetlen Emlékezet jelképe, amely leszáll az ajtó melletti szoborra, hogy ne hagyja el a szobát és a lesújtó emlékektől összetört költőt. „Nevermore” — „Sohasem” — ez a költemény komor refrénje. Edgar Allan Poe munkássága a világirodalom egyik maradandó értéke. Nagy érdeme, hogy látomásait, kétségbeeséseit, a kor értelmiségének kavargó életérzését világosan, nagy művészi bravúrral megfogalmazott, érdekes irodalmi művekké tudja rögzíteni. * A. G. ŐSZI VEROFENYBEN Sff*-im. (Kinka László felvétele) Sztárok pirulákban és ampullákban B 12 nyugtató, vagy divatcikk? Egy kicsit keserű lesz ez a hírpirula, amelybe az SZTK gyógyszerfogyasztásunk statisztikai adatait csomagolta, de le kell nyelni, talán még egy kicsit meg is gyógyulunk tőle. Hogy mi az összetétele? Nézzük és csodálkozzunk. Azt mondják a számok, hogy egy évben 87.1 millió vényt írnak fel az SZTK orvosok, s a társadalom- biztosítás a vényekre írt Carlheinz v. Brück Weint ári levelek IV. Emlékezések Ettersbergen Csendben húzódik az smberek hosszú sora fel az ottersbergre, hogy a holdakra emlékezzék. Megiüe- ődve a torony kupolája ilatti sírkőre helyezik ko- zorúikat és virágaikat. A -írkőre, amely alatt Európa valamenny i koncentráci- is táborának területéről liozott földet helyeztek el . . , Nézem az arcodat . . . Az antifasiszta harcosok emléke előtt hó- iolók szemében könny csillan. S e szemek újra és új- •a a harang-torony homlokzatára vésett mondatra szegezödnek: „A fasizmus kiirtása gyökerestől — ez a mi jelszavunk, a béke és szabadság új világának felépítése a célunk.” Itt fenn az Ettersbergen, ahol Johann Wolfgang v. Goethe, a weimari költőfejedelem gyakran ült egy hatalmas tölgyfa alatt, a fasiszták 1937-ben koncentrációs tábort építettek. Építettek, hogy öljenek bennünket: 1937 július 15- től 1945 április 11-ig a felszabadulás napjáig tizennyolc nemzet 250 ezer polgárát hajszolták ebbe a pokolba. A több mint 36 ezer halott — közöttük Ernst Thälmann, a német munkásvezér, — a véres mérlegnek csak egyik terhét adják. Az Ettersberg magaslatáról Thüringia felé száll a tekintet. Ezt a képet látták a tábor rabszolgái is, akik a hírhedt kőbányában sínylődtek, ahol verték, kínozták őket. Akkor naponta újabb csoportok érkeztek a táborba. Az embertömeggel 1944 tavaszán magyarországi foglyokat is hoztak. A koncentrációs tábor melletti fegyvergy árban állították őket munkába. 1944 május 24-én Auschwitzből 1000, június 2-án Budapestről 1000, június 18-án ismét Auschwitzből 1000, július 16-án pedig újabb 2500 ártatlan embert küldtek ide, a halál árnyékába. Valóban eljött a nap. „Háromezer baj társammal együtt szervedtem, de amikor a tábort elhagytuk, erősen hittük, hogy még- egyszer visszatérimk szenvedéseink színhelyére, de akkor még egészen más világot fogunk találni.” — mondta nekem Lénárt László építész, aki 1945 április 11-én a felfegyverzett magyar csoport felszabadító ütközetét vezette, Igaza lett 1958 szeptember 15-én, a buchen- waldi emlékeztető és figyelmeztető emlékmű íel- avatási ünnepségén a magyar delegáció tagjaként találkoztunk ismét. A négy évig épült bu- chenwaldi emlékmű leleplezési ünnepségén valamennyi nemzet megjelent képviselőit mélyen meghatották a magyar küldött szavai: ,Azon a helyen, ahol a fasiszta rendszer embertelen cselekedeteit elkövette, azon a helyen, ahol ma az emlékezés méltó emlékműve emelkedik, azokra gondolunk, akik életüket hazájuk, népük, és az egész emberiség szabadságáért áldozták.. Az ellenállási mozgalom harcosai, a hitleri fasizmus áldozatai, titeket köszöntünk és veletek együtt hazátok békeszerető embereit, bensőséges barátsággal és szeretettel köszöntjük — a magyar nép nevében.” Az emlékműre Otto Grotewohl az NDK miniszterelnöke tette le az első koszorút. Széles, vörös zuzalékkő- vel borított út — a fasizmus sötétségében kifolyt vér megrázó szimbóluma — vezet a három körsír egyikéhez. Hét relifplasz- tika szimbolizálja a szenvedést, a kínt, az áldozatokat, de egyben a növekvő, erősödő antifasiszta el? lenállást is. Az útmenti emlékoszlopokon azon országok nevei állanak, amelyeknek polgárait Buchen- waldba hozták szenvedni és meghalni. Az oszlopokon hátul pedig Johannes R. Bacher verssorai olvashatók. Utunk a 22 méter széles „Nemzetek útjába” torkollik, amely a három óriási sírtölcsért összeköti. A sírtölcsérekben a foglyok tízezreinek földi maradványai nyugszanak. A harmadik, és egyben legnagyobb körsírtól fekete lépcsők — a gyász jelképei — vezetnek egy térre, amelyen a gyászünnepségeket tartják a fasiszta pokolból kiszabadult emberek. A ' tér szélén monumentális plasztika áll, amely mögött 50 méter magas torony emelkedik. A harang szava a jövő győzelmét hirdeti és a fasizmus által meggyilkolt hősök dicsőségét zengi. A tábor egy részét meghagyták korábbi állapotában. A szörnyű emberirtó berendezések tartós figyelmeztetéssel szólnak az emberi értelemhez. Ez a figyelmeztetés ma még szükségesebb, mint bármikor azelőtt. Mert míg a Német Demokratikus Köztársaságban teljesítették a buchenwaldi esküt, Nyugatnémetországban máig is hatnak a régi, pusztító erők. Az IG Farben vezetői, akik óriási profitot szereztek a rabok robot-munkájából, ma is — éppenúgy, mint azelőtt — az igazgatói székekben ülnek. Prinz Josias zu Waldeck buchenwaldi SS generális ma is Hessen legnagyobb föld- birtokosa, és ismételten nagy találkozókat rendez az egykori SS tagok számára. Würtenbergben háborítatlanul él Müller SS orvos, aki pedig Buchen- waldban a megkínzottak lenyúzott bőréből lámpa- ernyőt és könyvborítót készített. Rotweil am Neckarban „derék” bankhiva- talnok álarcában él Wagner, volt SS legény, aki a „Kommando 99”-hez tartozott és tarkó lövéssel gyilkolta halomra áldozatait. „A gyilkosok többé nem alattunk, hanem fölöttünk vannak" — állapítja meg joggal egy nyugatnémetországi szállóige. Erről a tényről nem feledkezhetünk meg. Weimarban az „56 ezer ember tere” a Thälmann emlékművel Buchenwaldra figyelmeztet. Arra a borzalomra emlékeztet szüntelenül, amely Weimar klasszikus színhelyének közvetlen közelében történt. így. testesíti meg ez a város napjainkban a német történelem nagy humanista tradícióinak ápolását és összeköti őket a fasizmus elleni kérlelhetetlen harccal. Fordította: Milassin Béla gyógyszerekért egy év alatt 1,284 700 000 forintot fizet. — Ebben az összegben azonban hiába keresnénk a kórházakban és gyógyintézetekben „fogyasztott” gyógyszerek arát amit ugyancsak az SZTK fizet. Átlag — egy főre Megszoktuk már, hogyl egy „főre” vetítsük az átlagot. Egy vényért — átlagban — 14 forint 68 fillért fizet az annyiszor kárhoztatott és szidott SZTK. Hogy mennyiszer megyünkl orvoshoz? Arról nem szól a krónika, azt azonban közli a statisztika, hogy egy biztosítottnak egy évben — ugyancsak átlagban — 16.9 receptet tölt ki az orvos. Antibiotikumok Furcsa, de így van, a gyógyszerek közt szép számban akadnak sztárok. Az orvos első, a legelőkelőbb helyen említi az antibiotikumokat. Rögtön hozzáfűzi azonban, hogy az antibiotikumos gyógyszerek fogyasztásának növekedése iaz orvostudomány fejlődé- Isének logikus következménye. Ez nemcsak divat. A penicillin a sztreptomicin, a tetrán, a chlorocid for- radalmosította a gyógyászatot. Csokoládésat... Kicsit már más a helyzet a vitaminoknál. Szinte „sikk” közölni a társaságban, hogy az orvos B 12- est írt fel. A modern gyógyászatnak valóban nagy vívmánya a hormonkészítmény. Csakhogy fehér holló az a reumás beteg, aki ne ezt kérné az orvostól. Igazi divatcikk a nyugtató. Egyet azonban meg kell jegyezni. Az SZTK-tól hiába kérik ezeket a nyugtátokat csokoládé-preparátumában — mert a társadalombiztosítás egyelőre csokoládés bevonatú gyógyszert még nem tud juttatni a betegnek — ha az nem szorul rá.
