Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-07 / 202. szám
1964. október 7. szerda nögrad 5 A WÉK tartósító üzemében Most van a munka dandárja a salgótarjáni MÉK tartósító üzemében. Lukács Imre üzemvezető elmondta, hogy az őszi sze- azonban a mai napig 56C mázsa uborkát, 220 mázsa paprikát, 320 mázsa káposztát, 34 mázsa vegyes és hat mázsa cseresznye- paprikát tartósítottak. A mindjobban növekvő kereslet kielégítése céljából szükségessé válik az üzem tároló kapacitásának bővítése. A jövő évi tervekben szerepel az új betonkádas építése, ami az idei évhez viszonyítva 9—10 vagonnal növelhetné a tárolási lehetőséget. A savanyúságból nem lesz hiány, bár néhány árut — a gyengébb termés miatt — nem sikerült a tervezett mennyiségben beszerezni. Így például az uborkából 11 vagon helyett mindössze hat vagonnal tartósítottak. Ezzel szemben paprikából a tervezettel szemben már most 40 mázsányi többlet mutatkozik. Hamarosan megkezdik az üzemben a háziasszonyok által kedvelt műanyagzacskós paprika csomagolását. Az ízléses ta- sakban higiénikusan, légmentesen zárva 20—30 deka paprika kerül . .. Most van a szezonja a zöldparadicsom elrakásának. Ez nem akármilyen mesterség, bizony több éves tapasztalat kell hozzá. Arany Mátyásné konzervmes- tertől sokan tanultak már. Most Verebélyi Tiborné új dolgozót oktatja az érdekes munka fogásaira Makrész Györgyné technikus július óta dolgozik a vállalatnál Áz ízletes savanyúságot — a napi megrendelés szerint — szállításhoz készítik elő. Ez a munka gyakran férfiaknak való erőfeszítést követel (Szöveg és foto Kinka László) Döa (key is a mözdoiuj, több (fői idd a l miy többit bírna — Ha ember lenne, már nyugdíjazták volna, de gép. Hiába született 1896-ban, azaz hatvannyolc évvel ezelőtt. Ilyenek ezek zömében, sok „orvosság” kell nekik, mert hol itt, hol ott fáj valami — így jellemezték őket a kisterenyei javító műhelyben, a villamos mozdonyokat, amelyek már nagyon sok szenet elhordták a talbókkal, és ahogy kiderül, most már alig-alig bírják a terhelést. Mizserfa és Kisterenye 25 villamos mozdonya tartozik a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat kisterenyei javító műhelyéhez. Sok a gond velük mindkét oldalon. A bányánál: nekünk kell a mozdony, másképp nem tudunk szállítani. Van amikor öt-hat áll javítás miatt — vélekednek. A javító műhelynél viszont ezt válaszolják: Már rég selejtezésre szorult volna jó részük. Ahány darab, majdnem annyi típus. Ha egy alkatrészt pótolni kell, akkor először le kell gyártani egyedi munkával, mert nincs tartalék. Ha az egyiket hallgatja az ember, annak kell igazat adni, ha a másikat akkor annak. Ha a mizserfai bányáknál a szállító pályát rendszeresen karbantartanák, akkor nem lennének olyan nagy igénybevételnek kitéve az öreg villamos mozdonyok. Egyébként is lejtős, nehéz a pálya, éppen ezért igen fontos, hogy az előírásnak megfelelően meg legyenek a fékes tal- bók. Nem jó az, ha áramféket kell használni, mert rendszerint elszakad valami. Ezeket a tanácsokat, amelyet a javító műhelyben mondtak el meg kellene szívlelni azoknak, a- kik a mozdonyokat kezelik, de sajnos elég sok a felületesség. Jegyzőkönyveket mutat Tóth Sándor, a javítóműhely művezetője. A hibák azért fordultak elő, mert a rendszeres kezelést elhanyagolták. Ez pedig abból adódik, hogy a mozdonyvezetők nem az előírásnak megfelelően veszik át egymástól a gépeket. Legutóbb egyszerre het- nyolc mozdony volt javítás alatt. Érdekessége a dolognak, hogy főjavításon mindig csak egy van, a többi az időszakos gyógyításra vár. Ezek zöme Mizserfáról kerül be, viszont kevesebb a kisterenyei. A javítások sok 'gondot okoznak. A bánya jogosan követeli a vonóerőt. A javító műhelyben meg nemegyszer csupán egyetlen alkatrész miatt heteinek a gépek. A vállalat túlórák felhasználásával is javít, sőt újabban emelte a létszámot és két műszakban szervezte a munkát, de azért másutt is van mit tenni. A mozdonypark hirtelen növelése nem várható, viszont az időjárás viszontagságai egyre inkább jelentkeznek. Még nagyobb lesz az igénybevétel a közeljövőben. Fontos, hogy erre időben felkészüljenek a szállítópályák jó karbantartásával. Nemcsak az öreg mozdonyok megkimé- léséről van szó, hanem arról, hogy velük biztosítani lehessen a szállítások zavartalanságát. Ebben az üzemeltető vállalatnak éppen úgy van tennivalója, mint a javítóknak. Papír és valóság Van aki arra esküszik, hogy csak a fehéren-fe- ketén lefektetett egyezség, feladatmeghatározás biztosítja az egyenletes fejlődést és azon nem igen lehet változtatni. Mások elismerik ugyanis a papír létjogosultságát a vezetés munkájának megkönnyítésében, de hangsúlyozzák: számtalan esetben akadályozza a munkát, más utat, és megoldást is kell keresni. És az utóbbiaknak van igazuk. őket igazolja az élet. De mit takar az egyik és mit a másik véleménye? * Az előbbi a rend folyamatossága mellett a vezetési módszernek egy kényelmesebb formáját jelzi. Énnek megnyilvánulási formái különbözőek, melynek ismétlődő refrénje így hangzik: megrendeltük, megsürgettük, megírtuk, felterjesztettük, megmondtuk, megtettük ami ránk tartozik stb. Míg az utóbbiakat a buzgó tettvágy, az alkotás heve, a nehézségek legyőzésének, az akadályok elhárításának vagya fűti. Mert gond aztán van az életben. Ami az előbbi vélemény képviselőit illeti, még csak elmarasztalni sem lehet őket, mert fehéren-feke- tén bebizonyítják, hogy ami reájuk tartozott, azt elvégezték. Ha viszont nem megy máról-holnapra, az már nem az ő mulasztásuk, nem rájuk tartozik. Az ilyen vezetőkről járja az a szólás-mondás: elvégzik ugyan a feladatukat, de kezdeményezésre, új, ötletesebb megoldásokra már nem futja erejükből, vagy nem vállalkoznak erre. A másik vezetőtipus akkor van elemében, amikor nehéz dolgokban kell tenni, cselekedni. Jól emlékszem arra a városi pártbizottsági ülésre, ahol a város üzemeinek munkaerőgazdálkodását tárgyalták. A felszólaló gazdasági vezetők közül kettő volt az, aki azt is elmondotta, hogy mit akar tenni a helyzet megváltoztatásáért. Az egyik határozottan kijelentette: többet kell törődni a munkásokkal. A másik viszont azt állította: a műszaki szervezetlenség is lehet melegágya a fegyelmezetlenségnek. A többiek, ki úgy, ki amúgy, de központi intézkedést is sürgetve a meglévő gondok megoldását a városi pártbizottság vezetőinek vállaira rakták, de arról nem szótak, hogy saját munkaterkletükön mit akarnak tenni. Hasonló esetek ismétlődnek a regionális vízművek operatív bizottságának ülésén is. Elhangzott az a bejelentés: a villamos távvezetéki oszlopokat nem gyártja le ha- határidőre a ktsz. Hogy az alvállalkozó, vagy a gene- rálkivitetlező mit tesz az akadály elhárításáért, arról nem esett szó. A tekintetek a bizottság vezetőjére, a megyei pártbizottság munkatársára vetődnek: ő egy darabig állja, aztán közli, majd ő elintézi. Valóban megtette. Ha nem is ilyen, de hasonló helyzetek adódtak a távfűtés építésénél és ma megyei beruházásoknál is Mindez azt mutatja, hog felelős poszton dolgoz egyik-másik gazdasági ve zetőnk szinte belekényszc ríti a pártmunkásokat ab ba a munkában, amely nek feladatait kizárólag a gazdaságvezetőknek kellene megoldani. Vagyis, ha ők is csak a papírformákat néznék és a benne lévő elutasító, vagy nehézségeket ecsetelő kifogásokat látnák, a kiutat nem, akkor bizony sok elképzelés csorbát szenvedne, aminek végső soron a közösség vallaná kárát Gondoljunk csak a lakás- építkezésekre a nagy erőfeszítéseket követelő távfűtésre ,a város egyik régi vajúdó problémáját megoldó egrionális vízműre, a7 iparfejlesztés egyik fontos bázisára, a hideghengermű építésére. Az építés közben ahány megbeszélés, annyi megoldásra váró probléma merül fel, és akad köztük olyan is, ami bonyolultságánál, sokrétűségénél fogva valóban meghaladja a gazdasági vezetés erejét. Ezért életbevágóan fontos- a vezetők pártmunkások segítsége. Ebből azonban nem lehet rendszert csinálni, mégha egyes esetekben a kis, aprónak látszó dolgok, magasabb színtű elin-( lézése vezet el a nagyobb' problémák megoldásához. Mondjuk ezt azért is, mert számtalanszor bebizonyosodott: egy kis utánjárással, előrelátással, a lehetőségek számbavételével, az első pillanatra megvalósíthatatlannak látszó feladatokat is időben és jól meg lehel oldani. Ennek előfeltétele a rátermettségen kívül, a következetes, céltudatos munka. Ezzel kapcsolatban egyik gyárunk igazgatója a következőket mesélte el: Ha azt nézném, mit, miért nem lehet mondani, nem jutnék egyről-kettőre. Vallom: bármilyen nagy feladat végrehajtása előtt, ha a gondolattal ülök le, hogy meg lehet oldani, számomra ez fél sikert jelent. Ez zel egyidejűleg még csokorba gyűjti közvetlen munkatársainak véleményét is és kihámozza belőlük, ami jó, ami közelebb viszi a célhoz. Sajnos még kevesen fogják így fel munkájuk célját, értelmét. Az acélárugyárban 38 mérnök dolgozik, akik közül csak 10 szerelmese hivatásának. Úgy néz ki, mintha az életet akarnánk a munkát valóban irányító, szabályozó papírhoz igazítani, holott eppen az élet módosítja, kiegészíti, bővíti, vagy esetleg elveti még a legjobbnak hitt elképzeléseket is. Egyébként ez természetes velejárója társadalmunk állandó előrehaladó mozgásának. Ezt figyelmen kívül hagyni, azt jelenti, hogy életünket jobbá formáló terveinket csak nagy üggyel-bajjal és a kívántnál későbben tudjuk megvalósítani. Erre pedig gondolni sem szabad. Ven esz Káraly B. J.
