Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-04 / 200. szám
4 nögrad 1964. október 4. vasárnap. CSUKÁS ISTVÁN: c4ftót m/itúk fiád Ajtót nyitok rád hirtelen, felriadsz a szerelemből; hová álmodod magad, az ajtórésben mi tündököl? Milyen egérút nyílik, szívdobogva milyen kerítő gondolat rzöktetne, hogy könnyes-furcsán, mint a gemláb, megtörik nyakad? Hová is futnánk, hová is futnál? Az első kanyar visszahoz, csak a szemed lett még szelídebb, csak az irhám csatakos, zíved előtt alulmaradok, mert alulmarad a világ szívem előtt, Mmosod csapzott szárnyamat, s mint az ejtőernyőt hegöngyölöd, nyár füstjét szimatolva zuhantunk, emlékszel még talán. 'rost hallgatod: ablak közé zárt törtarany dongó muzsikál; leoltod a lámpát, fogad közé szorítod az inged, úgy vétkezel. Itajtékzó életembe nyugtalanul belefelejtkezel. A Budapesti Zenei Hetekre Magyarországra látoga- íott Pablo Casals. A világhírű csellóművész feleségével Bozsán Endre felvétele Hol tart az oktatási reform? Mostanában többször hallani, hogy ebben, vagy abban a vonatkozásban „visszaléptünk” az iskola- reformban. Lássuk, mi a helyzet e téren valójában? Megvalósul a tízéves tankötelezettség Az általános iskolákban előirányzott legfontosabb változtatásokat így foglalhatnék össze: a 10 éves tankötelezettség meghonosítása, korszerű tantervek és tankönyvek kidolgozása, a gyakorlati oktatás megszervezése és a nevelőmunka hatékonyabbá tétele. A 6- 14 éves fiataloknak csaknem 99 százaléka jár iskolába s ezeknek háromnegyed része a középiskolákban, vagy a szakmunkásközép iskolában tovább is tanul. A többiek, sajnos buktak, vagy betegség, lemaradás, stb. miatt nem végzik el időre a 8 osztályt, „túlkorosakká” válnak. A tovább nem tanulók számának csökkentése rendkívül fontos feladat, de persze 2-3 év alatt gyökeres változást nem lehet ebben elérni. Egyébként azok számára, akik elvégezték ugyan az általános iskolát, de nem tanulnak tovább, továbbképző iskolákat szerveztek. Tehát a 10 éves tankötelezettség máris megvalósult hazánkban. Visszaléptünk-e az 5 1.-ben A középiskolákban — az általános iskolához hasonlóan — a tanterv korsverű- sítését, a nevelés színvonalának emelését, valamint a gyakorlati oktatás bevezetését .továbbá új iskolatípusként: a szakközépiskola megszervezését, s a középfokú oktatás általánossá tételét tűzték célul. Nos, a gimnáziumi tantervek országos vitája befejeződött, egységes „törzsanyagú” gimnázium mellett döntöttek, de a speciális érdeklődések kielégítésére különféle (matematikai, biológiai, idegen nyelvű, stb.) tagozatok létrehozását határozták el. Mindez egyezik a reform elveivel. Már több-helyütt működnek tagozatos gimnáziumi osztályok, az új, korszerű tankönyvek első részét pedig jövőre kézbekapják a diákok. Némi változtatás csupán az 5-f-l-es rendszerű oktatásban vált szükségessé. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a gyakorlati oktatás feltételeire sokkal jobban kell ügyelni. Ezért ahol az egész napos gyakorlati oktatást nem lehet a követelményeknek megfelelően szervezni, ott most a munkaoktatás más formáit (a heti két órást, vagy a havonta, félévente összevontat, stb.) vezetik be. Eredményesen folyik a szakközépiskolák szervezése. Tavaly 17.400 diák 35 féle szakmát tanult ebben az iskolatípusban. A szak- középiskolák fejlesztési ütemét gazdasági lehetőségeink szabják meg, hiszen a tanműhelyek felszerelése sok pénzbe, nem egyszer milliókba kerül. « „Zöld utat(i a szakmunkás- tanulóknak ! A jövőben a szakmunkásképző iskolákat „be nem fejezett középiskolákká” fejlesztik, s a középiskolások közé számítják az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szakmunkás- képzőbe járókat is. Ennek érdekében korszerűsítik ezeknek az iskoláknak a tananyagát. így lehetővé válik majd, hogy a szakmunkásképzőt végzettek j érettségizni is tudjanak, , két évi továbbtanulással mégpedig a munka mellett. Ennek a rendelkezésnek óriási jelentősége van a középiskolai oktatás általánossá tételében. A felsőoktatási reform során újtipusú felsőfokú technikumokat szerveztek. Már 46 ilyen technikum és szakiskola működik, nappali, és levelező tagozataikon 12 és fél ezer hallgató tanult tavaly. Úgy gondoljuk, e rövid számvetésből is világos, hogy az oktatási reform végrehajtásában nem „visszalépésről”, hanem gyorsütemű előrehaladásról beszélhetünk. Sütő László Carlheinz v. Brück Weimari levelek II. Goethe és Schiller tevékenységének színhelyén Enyhén emelkedő, hársfákkal övezett úton a wei- mari temetőbe vezet az u- im belépek kapuján, megató családi síremlékek égtelen sora tárul elém. A hárs-út végén széles, leredek lépcső emelkedik és egy teraszhoz vezet. Középén magas síremlék áll, az egykori weimari fejedelmek családi sírboltja, mely egyben Goethének és Schillernek is örökös dhonává lett. A fejedelmi sírbolt egykori kápolnájából szűk kőlépcső vezet a hansúlyozottan díszeién oszlopokon és pilléreken nyugvó boltozatokhoz. A kétoldalt elhelyez- edő oszlopcsarnokokban a fejedelmi személyek dices koporsói foglalnak hevet, középen a fő helyen ■ "vszerü tölgyfakoporsók- an a két nagy humanista -ohann Wolfgang v. Goethe és Friedrich v. Schiller. 4 kertészházban és Goethe lakóházában Carl Ludwig v. Knebel egyik utazása alkalmával Carl August hercegnek bemutatta az ifjú költőt, akiről akkor már a korabeli művelt világ széltében beszélt, amióta „Az ifjú Werther keservei című regény megjelent. 1775 november 7-én Goethe, a hercegi meghívásnak eleget téve, szülővárosából a Maj- na-menti Frankfurtból a Ilm-folyó melletti kis rezidenciára . érkezett. Es a rövid időre tervezett látogatásból állandó ott tartózkodás lett. Az ifjú költő pályája gyorsan felfelé ívelt. Hat évig élt az llm rétjének egyik kertészházában. Ebben a kisméretű kertészházban szerette meg Goethe a természetet. A udvaroncokkal vívott szüntelen küzdelem közben Goethe kétszeresen is értékesnek találta a félreeső kertészházikót. Itt ébredt fel szerelme Charlotte v. Stein iránt, aki hét évvel idősebb volt nála, sőt hét gyermeke is volt. Évente a világ minden tájáról a látogatók ezrei keresik fel azt az 1709-ben épített házat, amelyben Goethe később — 1782-től 1789-ig és 1792-től haláláig lakott. Megfordultak itt a legjelentősebb írók, tudósok, természetkutatók és filozófusok, képzőművészek, muzsikusok és színészek. Ez volt Németország kulturális életének központja azokban az években, amikor Goethe mint költő, természetkulató és színigazgató a világ humanista szellemű formálásáért és az általános haladásért tevékenykedett. A lépcsőház fölötti „A- rany-termet” nagy ünnepségek idején étteremként használták. Díszei Goethe itáliai tartózkodására emlékezeteinek. Mögötte a kisebédlőt látom. Üveg- szekrény csészékkel, poharakkal és egyéb asztali kellékekkel. amit Goethe használt. Mögöttük egy serleg, amelyet a költő 50 éves jubileuma alkalmával Carl August hercegtől kapott. Tőle balra egy szekrényben az egykori háziúr művész-mappái láthatók. A kerti szobában a költő legmeghittebb barátaival szokott beszélgetni. E szobának Schiller is gyakori vendége votl. Az épület hátsó részében a Krisztina-szobában Goethe felesége, Christiane Vulpius lakott. Előszobájának vitrinjében a költő, édesanyja és Christiane levele, valamint Christiane 1815-ös előjegyzési naptára fekszik. A nagy szobában egy szürkészöld kabát barna gallérral, a magas cilinder és egy rendjelekkel ékesített felső kabát. Az egyik vitrin azoknak a költeményeknek első fogalmazványait tartalmazza, amelyek a Christianevai történt első találkozását örökítik meg. A falon a családi szőnyeg függ. Goethe szüleit és magát a költőt őrizte meg az utókor számára. •• Ötezer könyv Néhány lépcső a lakás nyugati felébe vezet. Itt az előszobában Goethe válogatott sokszínű kőzetgyűjteménye csillog. Ez a gyűjtemény mintegy 18 ezer darabból áll. Mellette az acélráccsal biztosított ötezer kötetes könyvtár. A dolgozószobában hatalmas asztal, azon természettudományos eszközök és Goethe Schillerrel váltott levelei. Az utolsó szobában fenyő- faagy, egy támlás szék és két asztalka. Itt, a támlás széken ülve 1832. március 22-én 11 óra 30 perckor halt meg Goethe 83 éves korában. Mellette huszonnégy teremben rendezték be a Goethe- múzeumot, ahol időrendi sorrendben láthatók a költő művei. i Schiller házban A Goethe ház egyik tágas termében azokat az emléktárgyakat állították ki, amelyek a két nagy költő barátságáról beszélnek. Schiller 1788-ban, Goethe unszolására, a weimari herceg hivatalában vállalt munkát, 1789-ben pedig a jénai egyetemen a történelem magántanáraként működött. 1802-ben „polgári” lakásba költözött, ahol megfizetett munkával megalkotta utolsó nagy nemzeti drámáját, a „Mes- sinai menyasszonyt” és a „Teli Vilmost”. Schiller következő nagy művéhez, a „Dimetrius”-hoz is hozzáfogott de be már nem fejezhette, mert meghalt. Itt a Schiller házban is őrzik még a termek a nagy költő hagyatékát. A középső emeleten, ahol a család lakott, 1955-ben múzeumot rendeztek be. A manzárd szobában, ahol Schiller zavartalanul dolgozott, bútorait és azokat az apró használati eszközöket látjuk, amelyeket Schiller munka közben igénybe vett. Aztán a kis fogadó- szobába és a társalgóba lépünk, ahol a költő meghitt baráti körében nemcsak komoly eszmecserét folytatott, hanem vidáman szórakozott is. Goethe és Schiller... Két nagy német költő, akiknek nemzeti drámáit a weimari színházban is bemutatták. Haláluk után hervadásnak indult a művészet virága, de emberöltő múltán új nagyság érkezett. Liszt Ferenc tevékenysége során a weimari színház újabb virágkorát élte. Következő weimari levelünk: Liszt Ferenc Weimarban (Fordította: Milassin Béla) Szocialista szatíra a színpadon Majakovszkijbemutató Budapesten Néhány esztendővel azután, hogy a Vígszínház bemutatta Vlagyimir Majakovszkij színpadi szatíráját, a „PÓloská”-t, a budapesti Katona József Színházban előadták a nagy szovjet költő harmincöt esztendeje írt komédiáját, a „Gőzfürdő”-t is. A darab a bürokráciát, a korlátoltságot és az el- vetlen hatalmaskodást pel- lengérezi ki. Markánsan, bátran leplez le néhány sajátos élősködő típust, amelyek idegenek a forradalomtól, a szocializmustól, amelyek „csupán fagyöngyök a tömegek homlokán”. Érdemes és szükséges elgondolkodni, miféle tulajdonságokat hordoznak a „Gőzfördő” negatív „hősei”? Vegyük rögtön Diadalo- vot, a Generális Ügyrendszabályozási Kirendeltség, azaz GÜGYESZAKI vezetőjét. Régi érdemeire hivatkozik, mindent „jobban” tud — s ezért mindenbe beleszól — valójában azonban álszent és műveletlen, akit nem az ügyek érdekelnek, amelyek intézése hivatalának kötelessége lenne, hanem maga a nagybetűs Hivatal, az íróasztal. Mi szülte őt? Dia- dalovot — és a Diadalovo- kat — a forradalom néhány nem szükségszerű gyengesége, például a demokratizmus — ideiglenesen — háttérbe szorulása segítette világra. Nálunk is találkozhattunk ilyen Diadalovokkal, akiknek nagy a hangjuk, de annál, kisebb a kurázsijuk. És hová tegyük Iván Iimnovicsot, aki mindenütt ott van, aki minden hatalmasnak látszónak helyesel, aki folyton telefonál valahová és közhelyeket mond. Nem olyan ravasz, mint Diadalon. A frázisokkal takart üresség, a szol- galelkűség egyik termőtalaja a Diadalovok személye körül kialakult kultusznak. S ha Iván Ivánovics úgy kering Diadalon „dicső” személye körül, mint a tigrisek körül szokott a „dzsungelmacská"-nak nevezett állat, hát akkor Momentán, a „forradalomelőtti és utáni sajtó munkatársa” valami kisebb (és nem valami rokonszenves) állathoz hasonlít, hiszen ő a „dzsungelmacska” árnyékában sündörög. A szatíra, a karikatúra törvényei - szerint erősen torzak a „Gőzfürdő”-ben lemeztelenített alakok. Az életben — mondhatná valaki — bonyolultabbak az ilyen emberek. De Majakovszkij nem konkrét személyeket, hanem káros és embertelen tulajdonságokat akart leleplezni. Élesen fogalmazott, vitriolba mártott tollal, mert aggasztotta őt néhány jelenség, aggódott a forradalmi vívmányokért és azt akarta, hogy biztos, tiszta legyen á kommunista jövendő. Majakovszkij „Gőzfür- dő”-je olyan hagyománya a szocialista szatírának., amelytől tanulni lehet. ,
