Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-04 / 200. szám

1884. a&tóbse 4 •oasámapKÓGS.4 5

12ÖÖ köbméter papíripari fát exportálnak Nyugat-Németországnak

A Cserháti Erdőgazdaság „új éve**

Szerdán „Szilvesztert” jegyeztek, s gyütörtökön új év kezdődött a 34 000 hektáros Cserháti Állami Erdőgazdaságban. Az erdészek és erdei munkások számára ugyanis október elsejével kezdődik az új gazdasági év, ekkor látnak hozzá „hivatalosan” az őszi-téli fakitermeléshez.

Ez alkolommal azonban még a „hivatalos” jelző sem takarja az erdőgazdasági új esztendő tényét, mivel a most már tavalyinak mondható

éves tervet augusztus közepén teljesítette az erdőgazdaság,

s két hét óta az új év fa- kitermelési tervén dolgoznak megyeszerte.

Az erdészet számára szeptember 30-ával zárult a múlt évi munka kitűnő eredményeiről csak ennyit: a fakitermelésre jellemző nehéz fizikai munkának csaknem 60 százalékát gépek végezték, s

a. most veget ért erdő- gazdasági évben termeltek először papíripari fát

is a cserháti erdőkben. Éves tervükben 600 köbméter gyertyán-, bükk- . és égerfa első osztályú exportáruként való kitermelése szerepelt, ezzel szemben 1100 köbmétert szállítottak i nyugat-németországi papírgyárak részére. Ismét iggyel

szaporodott tehát az

exportra termelő és a népgazdaság devizaforgalmában aktívan

résztvevő üzemek száma megyénkben.

Az erdőgazdaság dolgozói és vezető szakemberei azonban már az új erdő- gazdasági év feladataival foglalkoznak. Az október elsejével indult új gazdasági évet megelőzően az üzemegységek vezetői és az erdei munkásbrigádok vezetői számba vették a vágásra kerülő faállományt, s most már erdőszerte tevékenykednek a motoros brigádok. Tizenkilenc jól gépesített motoros brigád dolgozik az inászói, a ber- celi, a bujáki és a Balassagyarmat környéki erdőkben.

Az őszi-téli idényben összesen nyolcvanegyezer köbméter fát közte 34 000 köbméter bányabeli tám- fát és különböző méretű bélésfát, több mint 4000 köbméter szerszámfát, 42 000 köbméternyi tűzifát és most már a terv szerint is 1200 köbméter export papíripari fát termelnek ki. Ennek a nagymenynyisógü fának a kivágásában és feldolgozásában 21 nagyteljesítményű nyugatnémet és 18 az erdei munkások körében kedvelt könnyen mozgatható és fürge szovjet gyártmányú druzsba-fűrész segíti a brigádokat.

Hamarosan munkába állítják az erdőgazdaság főmérnökének konstrukciója alapján készülő kérgező gépet is. Ez az eddig ismert külföldi gépeknél is tökéletesebb munkát végez, a Jászberényi Aprítógyár profil gazdasága mellett a Salgótarjáni Bányagépgyárban készítik. A kitermelésre kerülő szerszám- és export papíripari fa minősége tehát

a bányagépgyári dolgozókon is múlik.

Az erded munkásbrigádok egyébként az első 500 köbméter fa vágásánál, illetve feldolgozásánál, osztályozásánál és szállításra való előkészítésénél tartanak a szeptember közepétől szerzett kéthetes előny alapján.

N. F.

Hozzákezdtek az előkészítő vágatok hajtásához

Lezárták a gázveszélyes bányarészt Tiribesen

A tiribesi aknaban az V-ös ereszkét az úgynevezett 11-es osztó alatt, a gázbetöréstől mintegy 450 méterre lezárták. Ugyancsak lezárták a párhuzamos légvágatot is, ami azt jelenti, hogy ezt a bányarészt teljesen kiiktatták, a hat atmoszféra nyomásra méretezett gátakkal. A zárógátak péntek reggelre elkészültek, s azóta végeztek a cementállással is.

A gátiakkal sajnos fel kellett adni egyelőre azt a mintegy 70 ezer tonna szénvagyont, ami még az V-ös ereszkei részen van. Természetes a végleges döntést részletes műszaki számítás előzte meg, mely szerint a vágatok kitakarítása, egyszóval az újranyitó« költségei erősen

túllépték volna a kinyerhető anyagi értéket.

Az elgátolt bányarészben csaknem három millió forint értékű anyag maradt benn, a vágatok értékén kívül. Számítások szerint ebből hozzávetőlegesen mintegy egymilliós értéket tudták volna visszanyerni, mint anyagot. A kitakarítás, újrainyitás költségei viszont mintegy két és félmillió forintot igényelnének, időben pedig nyolc hónapot venne igénybe, amennyiben újabb gázbetörés nem következnék be.

A kieső bányamező termelésének pótlására a nyugati 2-es ereszkei részen már hozzá is fogtak az előkészítő vágatok hajtásához.

Fiatalok

a takarékossági mozgalomban

A takarékossági mozgalomról a Salgótarjáni Acélárugyárban ebben az évben a fiatalok is jól kivették részüket. Eddig mintegy három millió forintot takarítottak meg a vállalat, illetve a népgazdaság

számára, Ez az összeg a termelési tervek túlteljesítéséből vas-. papír- és egyéb más hulladékgyűjtésből, a gyáron belül illetve az üzem környékén végzett társadalmi munkák értékéből tevődik össze.

Gyimesl László gepésztech nikus az ipari műszergyárból került a Balassagyarmati Porcelángyárba, ahol jelenleg mint szerszámsserkesztő dolgozik

(Foto: Koppány György)

s»ózes könyve ezt Noé- ról írja, akivel akkor történt, miután elmúlt a vízözön, de most nem róla van szó,

— Jáfetnek fiaira mondom, az olajfákat és a ciprusokat pedig úgy megszoktam, hogy már észre sem vettem őket.

— Igen — mondom,

Simogatja a szakállát.

Az ujjat hosszúak és át- tetszóek, mint a művészeké. A szakálla viszont nem igazi, egyszerű, kicsit silány, fehér szőrzet, ami olyankor női, ha valaki pár napig nem borotválkozik. Fonnyadt, pergamenszerű bőrt fed. Azt hiszem, nem lepődnék meg akkor sem, ha egy ázsiai sivatag kellős közepén találkoznék vele, amint prófétai tekintettel éppen a messzeségbe néz, s egykedvűen vakar- gatja ugyancsak prófétai állat.

Dehát találkozásunk nem a sivatagban esett meg, hanem egy ötvösműhelyben. Néz rám égő tekintettel. Várom, hogy megkérdezze jóságos hangon: mi végre jöttél hozzám, fiam? Helyette ezt kérdezi:

— Újságíró?

Bólintok.

— Aztán mire kiváncsi?

Mondom, az életére.

— Hát azt már sokan megírták, de azt még senki sem, hogy emelhetnék a fizettséget. Ezt írja meg.

— Hááát... — bizonytalankodom.

Mit mondjak?-Jaék cl hűiből, s iiujjzísót </ (/Ifi:

A. kemence pokoltiize világot. Fut a verejték a homlokunkon, mint az olvadt elem, a vas, amely ettől a hőtől színesedik piros rózsává. A városka vezetői szerint ez a szikár külsejű férfiú valóságos ötvösművész.

— Megbocsát, nincs sok időm — hadarta az előbb sietve a város tanácsának egyik előadója. — Menjen el hozzá, beszéljen vele.

Beszélnék.

rporgatja a kezében a

" vas pirosló rózsáját, mint aki egész életét erre áldozta. Mondják, eddig szerényen, nyugtalanul, mindig az újat kutatók szenvedélyével dolgozott. Hétéves korától. Romániában. apjának pirinyó műhelyében kezdte. Nyolcán voltak testvérek, gyorsan nőttek, mint a felszított láng. Kellett a kenyér, azért kóstolta ő is gyermekként a munkát. A gyerekkorból nem meséskönyvekre, valódi csodára emlékezik, a forró vasra.

Megszerette. Nemcsak leányt lehet szeretni szenvedéllyel, fénylő-szeműt. Tizennyolc esztendős korában már mester. Felfigyelnek rá, csábítják inás városok több pénzért. Megy. Nem pénzért, tapasztalatért. Harminc városban dolgozik szívós, megfeszített munkával. A balkáni

országutak pora, a csörgő, forró vas horpasztja a mellét, rágja tüdejét. Megrokkan. A vas, mérhetetlen tapasztalatai, a városok, amelyek pénzért ad- ták-vették, nem segítenek. Akkor jön ebbe a helységbe, ahol filléreket kupor- gat, száraz kenyeret te$z a család asztalára. A rokkant ötvösmerterről, a világjáróról szót ejtenek az ismerősök. Egyszer az utcán pocsék eső függönyében valaki megkérdezi tőle:

— Dolgozna még?

Ez több, mint két évtizede történt.

Akkor valami összeszorította a torkát, hang nem bukott ki abból. Bólintott. A város tanácsa segítette, műhelyt, szerszámot, anyagot adott neki.

Most forgatja kezében a vas rózsáját, les rám. Ellenségesen? Dehogy. Inkább fölénnyel. Büszke, várúri a tekintet. Bár szemének rubint fénye rég megkopott, a láz fénye ült helyébe. Nehezen hiszem el, hogy iszik, üzletel gyönyörű mintáival, visszaél a tanács és az emberek bizalmával. Pedig igaz! Nemrég a hatóság is felfigyelt üzelmeire.

/csurog a verejtek a homlokáról. Sápadtan áll a tűz fényében, az ejjel talán megint nem

aludt, ivott. Nem igen gondol már a Fekete-tenger nehéz hullámaira, a hajóra, amelyen egjjkor utazott, s amelyre lerakodott a só. Nem gondol Badoa illatos rózsáira, amelyekről a vas rózsáit mintázza, a beszarábiai búzamezők szédületére, Göröghon napverte egére. A vasakra sem úgy gondol már, mint régen.

Éles a hangja.

— Nem maga az első, aki kíváncsi fdm, tudja-e ?

Mint a császár! Tudom. Pár éve újságíró vetődött a varosba, mondták neki, írjon a rokkant emberről, aki annyit tapasztalt, any- nyit próbált. A hírlapíró írt. Jól esett a tisztelet, a megbecsülés. így kezdődött. Később divatba jött a városka, s az öreg mester. Az újságok többször megírták, hogy fehér a szakálla, szuggesztív a tekintete, s azt is elhiheti neki bárki, hogy a délszaki fákat is meg lehet szokni.

r~\c a beszelgetes so- ran egyszercsak va- lar mámor kezdte élesíteni fokozatosan mind bán- tóbbá a hangját. Ezt nem hallották a riporterek, akik siettek, s különben a rossz tüdőből, is jöhet ez a sípolás, gondolták. A riportok megjelentek, a mester hangja olyan lett, mint a

kés. Hírek is szárnyra kaptak: az ötvös iszik. A város tanácsa észrevéve a fölényes, sértő hangot, már gondolkodott: mit tehetne? S akkor váratlanul a televízió is lejött a városba, hogy riportot készítsen az öregről, akiről senki emberfiától nem érdeklődött. A riportot adták. Soha rosszabbkor. Ö már akkor lopott. Gyárból anyagot. S eladta, italra kellett a pénz. Ha megeredt a hangja. részeg cimborák hallgatták dicsekvését, később eloldalogtak, unták. Nem vették észre, nem veszi észre ma sem.

Tfigyelem dttets2Ő uj^ jait. Nézem ügyes mozdulatait, prófétai szőrzettel borított arcát, s látom, fölényes mosoly bujkál ajka szögletében. A „dicsőség”, a magnéziumlámpa fénye elvakította? Azt hiszem, igen. A „dicsőség” olyan, mint a bor, A dicséretből jólesik a kevés, de részegíthet a sok. Ilyenkor az arányok veszélybe kerülnek. Az arányok elvétése az embernél tragédiát szülhet Nála még nem szült, lehet. De már ivek a borból, s meg- részegedék. Csak úgy segíthetünk neki, ha kijózanítjuk. Ezt az altala már oly megszokott, s kicsit el is felejtett ciprusokra és olajfákra mondom.

Tóth Elemér

El aludt alt

Ma már aehés srse ss igazságnak megfejeld választ adni. A vizslást községi tanács-vb elnöke azt mondja, hogy a Tanácsi Építőipari Vállalat Az éti- tök viszont szerződéssel bizonyítják, hogy a tanács, hiszen az iskola tatarozására csak augusztus 31-én kötötték meg a kivitelezési szerződést. És ezt az utóbbit kell elfogadni a valóságnak. Azt viszont semmiképpen nem, hogy ma, a tanítási év kezdeti hajrájában a vizslási iskolások rendkívül mostoha körülmények között tanulnak, összesen 156 gyermek tanulási lehetőségéről, fejlődéséről van szó! Ez azonban ma még nincs biztosítva.

Történt, hogy a vizslási iskola igen komoly tatarozásra szorult. Tudta ezt a községi tanács már tavaly, de az év elejen feltétlen, amikor az iskola tatarozására 130 ezer forintot biztosítottak. Tehát lett volna idő a szerződés megkötésére, még akkor is, ha nem tudták, vagy nem akarták tudomásul venni, hogy a kivitelezéshez terv. munkaerő és anyagkapacitás is szükséges, éppen a kivitelező vállalatnak. Most ez bosszulja meg magát — a gyermekek, a pedagógusok kárára.

Augusztusban felvonultak az építők. Bontották » falakat, az ablakokat, a- padozatot. Ott derült ki, hogy a tervezett összeg is kevés — ma gyengéd számítás szerint is több mint 250 ezer forintba kerül. Dupla költség, több munka, hosszabb ki viteli idő. Erre azonban gondolni kellett volna már az iskolaév kezdete előtt. Azon is vitatkozni lehetne, hogy meg tett-e mindent a, kivitelező vállalat. Bár a korábban kötött szerződések értelmében a nyáron "hat iskola tatarozását végezte el — határidőre. Most viszont ezek ellenére is alig két festő dolgozik a vizsláéi iskolán, pedig még lenne mit tenni. A festés, padozat építés és villanyszerelő munka még hátra van.

Három csoport az óvodában tanul, hárman egy padban — s közben az óvodai munka is folyik. A többiek a nyirkos, hideg mozihelyiségben és a nappal is sötét televíziós teremben tanulnak.

A községi tanács most már tehetetlen. Keresik a felelősi A vállalat pedig azt ígéri, bogy a november 30-ra vállalt munkát október lő-re elkészíti! Tehát jóval határidő előtt

Ki aludt el teliét? A váí-» lalat semmi esetre sem, SÍ a felesleges viták, bűnbak keresés helyett most Isp kább az a fontost közösen* egymást segítve mihamarabb biztosítsák a tanaid gyermekek kényelmes helyezését