Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-29 / 221. szám
4 NÖGR A D 1964. október 29. csütörtök Egy klasszikus a XX. századból Nagy Lajos emlékére Az öntevékeny művészeti mozgalom jelene és jövője Tíz éve már, hogy meghalt, de mintha csak tegnap láttok volna a Kávéházban, ahol oly otthonosan tudott unatkozni, mint más a családi karosszékben, kanárimadarak és horgolt terítőcskék között. Unatkozása azonban feszültséget rejtegetett, mint ahogy stílusának — gyakran emlegetett — józan pontossága mögött is ott feszült a részvét lírája és az igazság-keresés szenvedélye. Első írásait — a század legelején — saját szavaival szólva, „tussba mártotta”. Keserű, földhöz ragadt emberek, a szárnyalás minden lehetőségétől megfosztó sorsok szerepeltek azokban, és „az a csendes haldoklás, amely nem is érzi már a fájdalmat, a levegő ritkulását”. A fiatal Nagy Lajos a hozzánk főleg Bródy Sándor által közvetített Zola-i naturalizmus tanítványa volt. De már ezekben az írásokban feltűnt egy jellegzetes Nagy Lajos-i vonás: a finom irónia. A történelem drámai fordulatai ébresztették fel Nagy Lajosban azt az írót, aki — a testi és lelki nyomor, a beletörődés és képmutatás jelenségei mellett — észre tudta venni és ábrázolni a boldogságra törekvő emberséget. a munka szépségét, a lázadni merészelő öntudatot. Az 1917-ben írt „Tanyai történet”, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságra emlékező „1919 május” című nagyobb elbeszélés, az alföldi falu külső, s belső körülményeit jellemző tények és a szociográfiai felmérést magas irodalommá emelő „Kiskúnhalom” már nagy író művei. A felszabadulás után ugyancsak érdekes, értékes írásokkal gazdagította Nagy Lajos a maga egyéni hangvételű életművét. Elsősorban ,.Pincenapló”-ja és önéletrajza emelkedik ki közülük. Azt hirdette, hogy nem lehet egyszerűen füstté párologtatni évtizedek, évszázadok beidegzéseit. De mert felismerte a nagy történelmi és tarsa-, dalmi törvényeket, hitt a fejlődésben, az előrehaladásban és „a kor parancsoló feladatáénak tartotta a szocializmus, a kommunizmus építését. „Nem az író parancsol azonban a kornak, hanem a kor az írónak” — foglalta össze, tömör szellemességgel,, a maga véleményét. A „Magyar Klasszikusok” című sorozat utolsó kötetei éppen Nagy Lajos válogatott írásait 'tartalmazzák. Nagy Lajost műveinek értéke avatta / a század magyar irodalma egyik — nemrégiben még köztünk járt. szellemében pedig mindig köztünk járó — klasszikusává. I A LEGNAGYOBB változás — amint az 1964/65 évi művelődési tervekből is kitűnik — az öntevékeny művészeti mozgalom terén tapasztalható a népművelési munkában. A műkedvelő mozgalom társadalmi, művészeti funkciói az elmúlt években jelentősen módosultak. Csökkent a nyilvános művészetek produkcióit helyettesítő szerepük, mivel a lakosság jelentős része — a mozi, a rádió, a magnetofon és elsősorban a televízió révén — hozzájárulhat a művészi alkotásokhoz. Mihelyt a hivatásos színház megjelenik, bármilyen formában is, a műkedvelő csoportok körében azonnal felmerül a kérdés: van-e célja és értelme a további munkának, hiszen ennek nyilvánvalóan nem lehetnek olyan eredményei, amilyeneket a hivatásos színház előadásaival el tud érni. De felmerül a kérdés más művészeti ágak vonalán is. A válasz legtöbb helyen visszakozban nyilvánul meg. Ezzel magyarázható, hogy megyei és városi viszonylatban egyaránt, jelenleg sokkal kevesebb műkedvelő színjátszó csoport készül az évadra, mint néhány évvel ezelőtt hasonló időszakban. Ahol pedig vállalják a „konkurrenciát” a televízióval, ott arra vannak kényszerítve, hogy emeljék művészi produkcióiknak színvonalát. AZ ŰGYNEVEZETT gépi kultúra passzív műélvezetre kényszeríti az embert. De csupán az ismeretbefogadás nem elegendő a legtöbb ember számára, ezért született meg az ellenhatás, amely már napjainkban is érezteti hatását. Divatba jöttek a „ki mit tud” vetélkedők a különböző szellemi versenyek és társasjátékok, amelyek azt bizonyítják, hogy az emberek játszani, cselekedni akarnak. A ^hagyományos” ágazatok mellé tehát felsorakoznak az újabb, korszerű formák. Ezek közé sorolható az irodalmi színpad is, amely két helyen fog működni az 1964/65-ös művelődési évadban, Salgótarján város területén. A kulturális seregszemlék, a különböző találkozók is, a feltörő aktivitás vágynak a kifejezői. A másik jelentős probléma az öntevékeny művészeti mozgalom terén, hogy mindaddig hiába cselekszünk a műkedvelés nevelő jellegének erősítéséért, amíg nincs megfelelő számú és felkészültségű művészeti szakemberünk. A „produkciós szemlélet” végleges felszámolására ugyanis ilyen emberekre lenne szükség. A JELENLEGI változásokat, a próblémákat és az igényeket figyelembevéve azt mondhatjuk, hogy az öntevékeny művészeti mozgalomnak továbbra is fontos szerepe van a tömegek ízlésnevelésében, a művészeti, alkotási vágy felkeltésében, a tehetségek kibontakoztatásában. A játékos szórakoztatva művelődő, nevelő társas foglalkozásoknak kell alkalmat biztosítani. A műkedvelő csoportok tevékenységét szorosabban kell kapcsolni a népművelés egyéb eszközeihez, pl. az oktatási alkalmakhoz. Nagyobb szerepet kell adni az elmélyült, önművelést biztosító szakköröknek és az olyan műértésre nevelő alkalmaknak, mint a művész-közönség találkozók, valamint létre kell hozni foto- és filmköröket, társas táncklubokat, filmklubokat, színházbarátok körét. Különös figyelemmel kell tehát fejleszteni azokat a népművelési módszereket, formákat, ahol a résztvevők társadalmi aktivitása, művészi, technikai és bizonyos értelemben vett tudományos alkotóképessége is leginkább kibontakozhat. Csongrády Béla (A. G.) Ságújfaluban esténként is népes a tanterem. A felnőttek — legtöbben az iskolába járó gyermekek szülei tanulnak, hogy segíteni tudjanak gyermekeiknek, gyarapítsák ismereteiket. Képünkön: nyelvtan órát hallgat a VIII. osztály Nyolc óra előtt az Aleja Szucha melletti trolibusz megállónál, az Aleja Ujaz- dowski sarkán álldogáló emberekhez odarohant egy fiatal férfi. —Amott, ni! — mutatta — az Agrykolán, egy ember fekszik, eszméletlen. Azt hiszem, epilepsziás rohamot kapott. Előttünk ment, és néhány lépés után hirtelen összesett. A kollégám ott maradt mellette. Rohanok és értesítem a mentőket. Hol van itt a legközelebbi telefonfülke? Valaki azt javasolta, hogy a legjobb a közeli Közoktatásügyi Minisztérium épületéből telefonálni; néhány ember viszont azonnal a baleset színhelyére sietett. A férfi, aki riasztotta a trolibusz megállónál álldogáló embereket a minisztérium szürke épülete felé szaladt. A közeli „finn” házak kolóniáján áthaladó ösvény közepén feküdt az esőkaba- tos fiatalember. Kigombolták a gallérját, ám ettől nem nyerte vissza eszméletét. Amikor felemelték a fejét, hogy alája tegyék valakinek a táskáját, felnyögött, és sápadt, falfehér arcán fájdalmas fintor futott át. — Elszaladok egy kis vízért. A közelben van egy sörösbutik — mondta az a férfi, akit a fiatalember mellett találtak. — Valaki álljon a járdára, az úttest mellé, hogy a mentőautót megállíthassa, mert az utcáról a bokrok miatt semmit sem látni. Senki sem ellenkezett. Egy- idősebb ember jelentkezett, hogy kiáll a járda szélére, és megvárja a mentőket; a másik férfi meg elfutott a Nowowiejska utcába, vízért. A mentőautó néhány perc múlva megérkezett. Az orvos a beteg fölé hajolt, felületesen megvizsgálta, azután úgy határozott, beszállítják a Hoza utcai mentőkórházba. Valaki megjegyezte, hogy az a két úr, akik tanúi voltak a szerencsétlenségnek és felhívták rá másoknak a figyelmét, eltűntek. Sem az, aki telefonálni ment, sem az, aki vízért szaladt, már nem tért vissza az eset színhelyére. Időközben hárman, a mentőorvos, egy ápoló és a sofőr hordágyra fektette a beteget és elhelyezték a mentőautóban. A kocsi azonnal elindult, átvágott az úttesten és eltűnt a Noszykovra utcában. — Meg is halhatott volna — jegyezte meg egy idősebb ember a csődületből —, ha arra a vízre kellett volna várnia, amiért az a feketekabátos elszaladt. A Hoza utcai mentőkórházban gondosan ápolták a beteget. Az orvosok a koponya hátsó részén erős ütést és agyrázkódást állapítottak meg. A röntgen- lelet azonban koponyacsonttörést nem mutatott ki. A férfinál egy pénztárcát találtak, kétszázötven zlotyval, meg valami aprópénzzel, ezenkívül egy „Atlantic” gyártmányú karórát, a villamosbérletét, a személyazonossági . igazolványát, valamint a joggya- kernoki tanúsítványát. Mindkét okirat a 24 éves, varsói lakosú Zygmunt Ka- linkowski nevére szólt, lakcíme: Varsó, a „finn házak” kolóniája, az Ujaz- dów. Joggyakornoki tanúsítványában megtalálták a bíróság elnökének igazoló írását, amely szerint: nevezett a gyakorlati idejét a vajdasági ügyészségen tölti ki. Ezeket az iratokat egyelőre a megőrzőnek adták át. — Mária nővér — fordult az ügyeletes orvos az egyik ápolónőhöz — telefonáljon az ügyészségre és közölje az illetékesekkel a balesetet. Azt is mondja meg, ki találta meg a beteget és ki értesítette a mentőket. El lehet készülve arra, hogy felelnie kell ezekre a kérdésekre. Sajnos, Mária nővér nem tudta teljesíteni főnökének utasítását. Csak annyit tudott meg: a Közoktatásügyi Minisztériumból valaki telefonon jelentette, hogy az Agrykola utcában egy epilepsziás beteg fekszik. Az ügyeletes orvos, ki a betegért ment, közölte, hogy a baleset közvetlen tanúi eltűntek. Kalinkowskit közben a kötözőteremből a negyedik emeletre vitték, a mentők szolgálatában álló kis kórházba. Az ügyeletes orvos, az általa kitöltött beteglapot Kalinkowski ágyára akasztotta, majd mégegy- szer felületesen megvizsgálta a beteg pulzusát és utasította az ápolónőt: maradjon a beteg mellett, amíg az vissza nem nyeri eszméletét. (folytatjuk) Színházi esték A megifjodotí Lili bárónő A nagy, zenei illuzionisták: Lehár, Szirmai Albert, Kálmán Imre generációjában méltó helyet foglal el Huszita Jenő. Dallambő, megejtő muzsikája az operettszínpad legünnepeltebb komponistái közé emelte. Ki ne emlékeznék — és ne szívesen emlékeznék olyan műveire, mint a mindmáig játszott, dús dallamvilágú, brilliáns hangszerelésű Güí Baba, vagy a legkésőbbiek egyikére, amely Mária főhadnagy címmel a negyvenes esztendőkben indult hódító útra és hódít ma is még színpadainkon. Ha librettójának értéké-' ben nem is versenghet1 ezekkel; a muzsikát tekintve méltán vált kora kiemel-' kedő nagy sikerévé a Lili bárónő is. A Szellők szárnyán s a hasonló, szívet érintő melódiák jogán kérhet színpadot ma is a nagy illuzionista, mert a muzsika változatlanul üde, friss, csak a szövegkönyvből kellett lefújni a félszázadosi port, határozottabbá húznil a figurák kontúrját, legalább annyira, hogy valamelyest érdekessé váljanak számunkra. A frissítő igyekezet eredménnyel járt s az operett ma egy letűnt világ sikerült, mulattató paródiája. Persze, a Lili bárónőt így is szükségtelen lenne többre értékelni, mint ami, de leglább bizalommal fogadhatjuk, mert nem akarja hamis illúziókba vinni nézőjét. Az Állami Déryné Szín-i ház Szécsi Ferenc rendezésében nagyon helyesen1 a társadalmi karikatúrák hangsúlyozásában érte el útját a közönséghez. Pontosabban a karikírozás mértéktartásában, ami al siker hitelesítő jegyét ered-i ményezte az előadásnak/ Az együttes érezhetőenj elemében van, hiányérzet-' ről nem is a játék, inkább) a dallamok tolmácsolása terén téhetünk említést.! Az ismert, szép számok! különösen a László gróf! alakját mintázó Hargittaij Károlynál válnak foszlá- nyossá. Nincs vivőerejei hangjának, s még a kisszámú zenekaron is ritkán nő túl. A címszerepet Cseh Viktória formálta játékban, hangban egyaránt megnyerőén, őszinte, hiteles líraisággal. Kamily Judit Clariss színésznője kissé bágyadtnak, vagy inkább túlzottan mértéktartónak hat a harsány környezetben, amelynek legpompásabb képviselői a1 Malomszegi báróban sikerrel bemutatkozó Simon Géza, az ügvefogyott Frédi szinoadra állítóin: Horváth Ottó Honfy Géza agyafúrt tiszttartója, valamint a két vénlány: Agatha és Christine baronesszek komikai megtestesítőie, Honfy Irén és Csornai Irén. Jói szolgálták a mulattatást, szórakoztatást: Varga Ilona, Illés Sári, Bittó Éva, Boross István és Sági Géza is. A kis zenekart Urbán Vidor biztonságosan fogta ~~’"be, stílusérzékkel szólaltatta meg a Huszka-muzsi- kát. A tetszetős díszletet Cselényi József, a korhű kosztümöket Rimanóczy Yvonne tervezte. (barna)
