Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-29 / 221. szám

1064 október 29. csütörtök NÖC8ÄD Kereskedelmi körséta r Ersekvadkerten Korszerűbb üzleteket — Jobb szolgáltatást _, A megye egyik legna­gyobb lélekszámú, leghosz- szabb községe Érsekvad- kert. A község vezetői az utóbbi évtizedben komoly erőfeszítéseket tettek, hogy e gyorsan fejlődő nagy község lakóinak kereske­delmi ellátást megoldják. Szeretik az ÖNKIT ? Vadkertnek például több élelmiszer és szakboltja is van. A faluközpontban találhatok a legfontosabb üzletek. Egymástól mint­egy nyolcszáz méternyire van a két korszerű önki­szolgálóbolt. Népszerűek az ízlésesen berendezett szép üzletek. Egy asszony tömött sza­tyorral lép Id az élelmi­szerbolt ajtaján. Kenyér, előrecsomagolt liszt, cukor, zsír, fűszerféle bújik meg a zöldes szatyorban. A Felvégen, a majorosi részen kicsi és kevésbé korszerű üzlet. Szűkös a raktár. Még nem kerül új a helyére, erre is szükség van, sőt, a szövetkezeti áruellátás mellett a vegyes szatócs kiskereskedőre is. — Az a tervünk — mondja Chikány József ta­nácstitkár —, hogy ide, a majori részre is korszerű vendéglátó egységgel kom­binált boltot építünk. Ép­pen a napokban tárgyalt velünk telek ügyben a szövetkezet vezetősége. A kép teljességéhez hozzá­tartozik még — ismerteti tovább a tanácstitkár —, a Dimitrov-pusztai vegyes­bolt jobb ellátása is. Az itt lakó 150 ember a leg­szükségesebbeket helyben kívánja megvásárolni, bár jó a buszközlekedés a köz­ségbe. Szűkös a presszó Ma már presszóba is be lehet térni. Esténként és vasárnap zsúfolásig megte­lik az apró helyiség. Nagy lemezjátszó is van, de tán­colni nem lehet, s ezért panaszkodik a fiatalság. — Kicsi ennek a nagy falunak ilyen parányi szó­rakozóhely, kevés és nem mindig a legfrissebb a sü­temény sem — adja tud­tunkra a fiatal Nagy Er­zsébet. Még hozzáteszi: — A húsboltban — a jó hű­tési eljárás következtében — általában mindig kap­ható hús- és töltelékáru. A zöldségesbolt azonban nem mindig tudja kielégí­teni a lakosság igényeit. Egyszer kevésnek bizo­nyul a megrendelt zöldség- és gyümölcsféle, máskor tömegesen romlik meg — Mindig itt veszek meg mindent. Ritkán utazom Gyarmatra, szépen felsze­relt, az igényeket kielégítő ez a bolt. — Ugyanezt mondja el a vas- és mű­szaki boltra is. A munkaerő áramlásáról Kétirányú mozgás a falu és a város között Sok fővárosi üzemben vésbé számíthatnak a vál- munkaerőhiányra panasz- lalatok. kodnak. Ennek kétségkívül Az iparosítás és a mező- az az egyik oka, hogy meg- gazdaság korszerűsítésének lassult a munkaerő áram- következményeképpen a lás vidékről Budapestre. Az áramlás szakadatla­nul tart a falu és a város között — mégpedig mind­két irányban — és min­dig a kétirányú mozgás egyenlege mutatja meg az adott időszak munkaerő áramlásának fő irányát. 1960-ban még 52 ezerrel többen költöztek el végleg faluból a városba irányuló áramlás természetesen to­vábbra is folytatódik majd, de ennek érezhető lassu­lásával már most számol­janak a vállalatok. Meg­felelő előrelátás híján lét­számgondjaik csak növe­kednének. A munkaerő áramlás jelenségei is arra figyelmeztessék őket, hogy a községekből, mint ahá- létszámnövelés helyett a „L^Hnr fainra munkatermelékenység fej­lesztésére alapozzák a jö­vő évi termelési tervüket. nyan ugyanakkor falura mentek, de 1963-ban már csak 44 ezer volt ez a többlet. Az ideiglenes jel­legű lakóhelyváltoztatások különbözeié még nagyobb arányban visszaesett: 3 év alatt 39 ezerről 7 ezerre csökkent. A falusi szövetkezetek erősödésével párhuzamosan az idén tovább lassult az elvándorlási folyamat. Az idei adatok arról tanúskod­nak, hogy az állandó jel­legű lakóhelyváltoztatás egyenlege a vidék javárg kedvezőbb a múlt évinél. Az átmeneti jellegű la­kóhelyváltoztatás egyenle­ge már egészen más ké­pet mutat. Csak négy me­gye egyenlege jelzett idén hiányt. Borsod, Heves, Sza- polcs és Zala megyéké. Ti­zenöt megyében többen költöztek vissza, mint amennyien átmenetileg el- nagyták a falut. A legked­vezőbb volt a helyzet Bács, Pest, Somogy és Veszprém megyékben — természete­sen a megyék és nem a munkáskezeket kereső vál­lalatok szemszögéből te­kintve. A vállalatok szá­mára ugyanis mindez azt jelenti, hogy a lét­számnövelés ma már jó­val nagyobb gond — azok­nál a vállalatoknál is, ahol a létszámnövelés indokolt — mint amilyen az előző években volt. A falu mun­kaerő feleslegére egyre ke­Ádám László Fodrászhoz Gyarmatra Ami az egyéb szolgálta­tásokat illeti, általában jól ellátott a község. A balas­sagyarmati cipész és szabó ktsz részlege ellátja a la­kosságot. A fodrászati igé­nyeket egyenlőre csak kis­iparos oldja meg. Ezzel kapcsolatban Dombai Er­zsébet véleményét idézzük. — Szeretnénk fiatalos, divatos frizurákat mi is. A leányok és asszonyok akkor nem kényszerülné­nek Balassagyarmatra, vagy Vácra. Ez az egyetlen kisiparos nem győzi a munkát. A korszerűsítési törek­véseknek még sok gátja van. Ebben a tekintetben többet várnak Vadkerten. U. M. Kutak vámszedői —sLw­Húsz százaléka kárba- vész annak a víznek, ame­lyet a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tótjai szolgáltatnak. Ha­talmas mennyiségű víz fő­vel adott, a másikkal el­vette. A három akvárium felszerelését nem jelentet­te be a vízműnek. Ráadá­sul a halak vizének oxi­gén pótlásáról nem oxigén lyik el haszontalanul, cső- palackból gondoskodtak, törés következtében. Az hanem azt a vízzel együtt üzemzavar gyors elhárító- juttatják a tartályba. Az sáért a vízmű dolgozói ke- amúgy is vízszegény város- ményen dolgoznak. De nem nak a három akváriumra újkeletű az a tapasztala- való hal eltartása így kis- tuk, hogy a csőtörések mi- sé sokba kerül: naponta att keletkezett hálózati víz- mintegy 90 köbméter víz veszteségen kívül is tete- folyik el szükségtelenül és mes mennyiségű víz fogy lényegében haszontalanul, anélkül, hogy az ára a vállalat kasszájába beke­rülne. A csőtörés következ­tében elfolyt vízmennyiség viszonylag pontosan meg­állapítható utólag is. De sokkal nehezebb kimutat­ni, mennyi az a víz, Ame­lyet a kutak vámszedői oroznak el a törvényes fo­gyasztók elől. Dömper itatás Szeptemberben hatvan­szoros büntető vízdíjjal sújtották a mizserfai bá­nyaüzemet. A > vízmű igaz­gatójának határozatát egy ellenőri jelentésen olvas­tuk. Az ellenőr előadja, hogy a vízmű jánosaknai ivóvíz tárolójából a külszí­ni bánya engedély nélkül és méretlenül fogyasztotta az ivóvizet üzemi célokra, rost, a megyét. És sajnos Kiderül, hogy immáron ritkán múlik el hónap anél- második éve naponta 50 kül, hogy szabálytalansá- dömpert itatnak; ezt a vi- got le ne lepleznének. Még zet fogyasztja három mű- sem csökken az orv-fo- hely, de még az irodák, sőt gyasztók száma. Még má- az üzemi fürdők is. A bá- jusban történt, hogy a Nóg- nya „feketén” közkifolyó rád megyei Építőipari Vál- ess-okát szereltetett fel. S lalat dolgozói az új kórhá- mert az „ebül szerzett” A nagylelkűség Ellenőrök iárják a vá­zi víztároló építéséhez en­gedély nélkül „megcsapol­ták” a vízvezetéket. Talán arra gondoltak, ezzel is csökken a vállalat önkölt­sége? Mindenesetre, ez a takarékoskodás annyira megtetszett nekik, hogy a csent vizet nagylelkűen to­vább adták a közelben lé­vagyonnak nem sok a be­csülete, persze, hogy az eavik csap állandóan fo­lyik. Egyes vállalati dolgozók lelkiismeretlensége, válla­lati vezetők nagyvonalú, sőt cinkos együttműködése a vízszerzés efféle gazda­vő kislakásépítőnek is. Aki ságosnak vélt módszereivel természetesen nem utasí­totta vissza ezt a nasvlel- kűséget. Drága halak Nem járt el sokkal kü­lönben a Nógrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat sem. Hiszen he­lyes, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében három salgótarjáni húsüzletében akváriumot létesített. Ha­nem, amit az egyik kezé­óhatatlanul hasonló mani­pulációkra ösztönöz magán- személyeket is. Még a nyá­ri szomjas hónapokban is, — amikor pedig volfák városrészek, amelyeknek tavasztól egyáltalán, vagy csak alig jutott víz meg­figyelhettük autótulajdo­nosokat, akik a közkútfa szerelt gumicsőből áradó bőséges sugárral fürdették járművüket. Ezért a vízért persze fizettek. De nem ők, hanem a városi ta­nács. Soha &yen gavaftér városi tanácsot! Csoda-* hát, hogy a láttára egye­sek vérszemet kaptak? A salgótarjáni Művésztelepen családi házakat építő ma­gánszemélyek a városi fő­vezetéken érkező víz útját zárták le, hogy dombon épülő lakásaikhoz több vi­zet nyerjenek. S tették ezt mindaddig, amíg a telep lakóinak bejelentése nyo­mán a vízmű ellenőre rá nem jött, miért nincs víz nappal a Művésztelepen. A példák közül néhány abból az ügyiratból került elő, amely a városi tanács szabálysértési előadójának fiókjában várja a • tárgya­lást, az Ítéletet. De vajon tekinthetjük-e ezeket az ügyeket egyszerű szabály- sértésnek? Kftckázat nélkül A népgazdaságnak körül­belül négy- és fél forintjá­ba kerül egy köbméter víz kitermelése Nógrád me­gyében. A fogyasztó egy forintért kapja. Vannak, akik ezt is sokallják. In­gyért szeretnék, és törvény- sértő módon szeretnének hozzájutná Időnként rajta­vesztenek, de eddig a do­log nem járt túlságosan nagy kockázattal. Igaz, va­lahol egy beteg embernek nem tudtak pohárnyi friss vizet adni, hogy néhol fő­zéshez, mosáshoz kilomé­ter távolságról, vödrönként hordják a vizet, másutt cseppenként összegyűjtött kancsónyi vízben mosdik1 egy egész család ... De mit is törődnek ezzel, hi­szen ők maguknak szerez­tek vizet, s míg mások nélkülözték, ők gátlás nél­kül pazarolták is. A víz — az élet, mond­ják. S nem tűrhetjük, hogy a tudtunkkal, szemünk lát­tára a kutak vámszedői százak, ezrek életét ront­sák lelkiismeretlenségből, haszonlesésből. Csizmadia Géza „Rákóczi-bánya ifjú­sági üzem” — hirdeti a felirat a bánya portáján. Valóban az. Itt képezik, itt tanítják meg a gya­korlati munkára a jövő vájárait. Az elméleti kérdésekkel Nagyba­tonyban az intézetben is­merkednek, itt pedig a szakoktatók felügyelete alatt valamennyi munka- folyamatot . elvégzik, hogy a három év után az életben hedytállhassa­nak. A hosszú szállítóvagat- ban példásan, mintasze­rűen állnak az ácsolatúk. Kuti Károly üzemvezető’ főmérnök elégedetten szemléli a biztonsági lámpával. — Szépen dolgoznak a gyerekek, de megvan a kellő szigorúság is. Ha itt nem szoknák meg a rendet, a bányai fegyel­met az életben látnák kárát — mondja. Üj területre tartunk a tágas vágaton. A végén dolgoznak. — Üzemvezető elvtárs jelentem, a csapatlétszám öt fő, egy( beteg, foglalko­zás, a munkahely bizto­sítása — jelent az egyik másodéves vájártanuló. Jlátoijatás a tanbányában Ahol a jövő vájárait nevelik fel, ezen a részen. Itt dolgoznak a másodéve­sek. Az ő feladatuk az idén tematika szerint, a feltárási, elővájási mun­kák elsajátítása, gyakor­lása — világosít üzemvezető. A másik helyen a szel­lőző vágatot hajtják. Tisztára kiszenelték a munkahelyet, de nem­csak a támfa és a süveg­gerenda áll már egészen a szénfal tövében, ha­nem a feszkézés is pél­dás. Csak ezután kezdik a fúrást. Ha minden munkahelyen úgy lenne a nógrádi bányákban nem lenne annyi omlá- sos baleset — állapítom meg. Itt nemcsak a techno­lógiai utasítást magya­rázzák el a fiataloknak, hanem azt is, hegy mit, — Üj szénmezőt tárunk írt technológiától. Az igazán termelő munkahelyek következ­nek a bánya másik részén. — Üzentünk a lakatos­nak, mert eltörött a ka- parón egy csapszög — fel az újságolják a kamrafej­tésnél. Feltűnő, hogy mi­lyen jól gépesített mun­kahelyek vannak itt. A kaparószalagok behálóz- nap után el kellett zák a munkahelyeket nőm. Sajnos hiba Van itt Kóta kisfelrako, rázócsúzda. Minden gépet meg kell ismerniük a ta­nulóknak. A kamrafejtésben már harmadévesek dolgoz­nak. Olyanok, akik jövő­re kikerülnek az életbe a nógrádi üzemekhez. — Ösztöndíjat ka­punk — válaszolják, ami- lek és elbeszélgetünk kor a fizetésről érdeklő- így búcsúzik tőle Kuti dünk. eivtárs. — Nemsokára már tél- Már az omlasztást is teljtsítménybérben dől- megnéztük, visszafelé miért kell úgy tenni, gozhatnak. Ennek feltété- indulunk, amikor meg­ahogy tetszik. Milyen baj, le természetesen a tanul- jegyzi. baleset származhat abból, mányi előmenetel. Igaz a — Fiatalok. Tele van- ha csak a legkisebb mér- jelenlegi ösztöndíj mérté- nak élettel és ilyenkor tékben is eltérnek az elő- ke is attól függ. A telje- előfordulnak hisz a felnőtt kereset 60 százalékát kapják — ma­gyarázza az üzemvezető. — Jó lenne már —mo­solyognak a tanulók. Egy új növendéket is „felfedez” az üzemvezető. Te honnan is kerültél ide fiam? — kérdezi. — Perecesről. Bányász- jön- csú­szott be — válaszolja. Tudok róla. És milyen volt ott az eredményed? — Négyes felett, gya­korlatban meg ötös. — Remélem megembe­reled magad nálunk és akkor nem lesz egymás­sal különösebb gondunk. Majd többször megkeres­sítmény azért más lesz, nagyobb hibák. kisebb­Rajtunk múlik elsősorban —< akik) tanítjuk, neveljük őket — milyen bányászok, milyen emberek lesznek. Felesleges türelmetlen­ségre nincs ok. Tavaly id jól vizsgáztak tanulóink, az idén még jobb ered­ményt szeretnénk — mondja majd kérdésük­re kérdéssel kezdd a vá­laszt. — Hányán tanulnak eb-t ben a bányában? Jelenleg 48 elsőéves, 74 másodéves és 34 harmadéves tanu­lónk van. Egyébként dol­goznak nagybátonyi vá­jártanulók más üzemek­ben is, bár a legegészsé­gesebb képzés az lenne, hogy valamennyi itt le­gyen a tanbányában ahol mégiscsak a legfontosabb feladat a tanítás és má­sodrendű a bánya terme­lése. A bánya előtt fiatalok gyülekeznek. Vége a mű­szaknak. Készülődnek ha­za a nagybátonyi intézet­be, a jövő vájárai. A tan­bányában tanultakra so­ká emlékeznek majd, akárcsak apáik, akik ré­gebben innen indultak el, mintegy három ezren. Bodo János

Next

/
Thumbnails
Contents