Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-29 / 221. szám
1986. dfcbflbae J9. eegtftrtgfe MÖGSáD 5 iétrebbssi jatslmeiiák e kivolóakcst Mert az emberek úgy kívánják a szeretett!... A MINISZTERTANÁCS és a SZOT 1022/1061 (XL 13.) se. határozata szerint a nyereséggel működő ipari és mezőgazdasági üzemekben a munkások és alkalmazottak 10%-át lehet „kiváló dolgozó” oklevéllel; jelvénnyel kitüntetni. Ott pedig, ahol a nyereségtervüket nem teljesítik, a dolgozóknak csupán 3%-át jutalmazhatják ilyen módon. A határozat növeli a gazdasági vezetők és a szak- szervezeti bizottságok önállóságát, lehetővé teszi, hogy erkölcsi és anyagi elismerésben részesítsék azokat a dolgozókat, akik a kitüntetés feltételeiben megszabott ideig szorgalmasan, jól dolgoztak, segítették az iparvállalat, vagy állami mezőgazdasági üzem eredményes működését. Az utóbbi időben nőtt a nyereséges állami gazdaságok, mezőgazdasági üzemek száma, s egészségesen fejlődött a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom is. Ma már háromszor annyi szocialista brigád dolgozik a mező- gazdaságban, mint 1961- ben. Mégis, mit mutatnak a MEDOSZ vizsgálatai? 1961-ben az őssz dolgozók 3%-a kapott „kiváló dolgozó” oklevelet, 1963-ban pedig 1,7%-a. Még ennél is kevesebb a jelvénnyel kitüntettek száma. Az is elgondolkoztató. hogy noha az állami gazdaságokban a dolgozók 35-—40%-a nő, a kitüntetteknek mindössze 13%-át teszik ki a lányok és az asszonyok. A KITÜNTETÉSEK számszerű csökkentésének — a tapasztalatok szerint — egyik oka. hogy egyes gazdasági vezetők nem ismerték föl az erkölcsi és anyagi ösztönzés fontosságát. (Az oklevéllel ugyanis egy heti, a jelvénnyel pedig kétheti átlagkeresetnek megfelelő jutalom is jár). Helyenként az oklevelet és jelvényt kiadják ugyan, de a velejáró pénzjutalmat már nem, vagy nem a törvényesen megszabott összegben. Az egyik állami gazdaságban például hat dolgozót tüntettek ki a „kiváló dolgozó” jelvénnyel, de a velejáró pénzjutalmat csak a felsőbb szervek közbelépésére fizették ki. Érthetetlen ez a magatartás, hiszen a jutalmazási alapot — az előírásoknak megfelelően — csak jutalmazásra szabad felhasználni. Némelyik gazdasági vezető — az egyenlősdivel rokonszenvezve — szívesebben ad két-háromgzáz forint jutalmat, mondván, hogy így több dolgozót jutalmazhat. A Békés megyei Növényvédő Állomáson például a „kiváló dolgozó” jelvénnyel csak 3—400 Ttot fizettek, holott a dolgozóknak többnyire 7—800 Ft járt volna. Mindez legtöbb esetben a szakszervezeti bizottságok egyetértésével és hozzájárulásával történik. S MERT a sok jó dolgozó közül nehéz kiválasztani a legjobbakat, azért írja elő Minisztertanács és a SZOT említett határozata, hogy a „kiváló dolgozó” kitüntetésre az üzem dolgozóinak termelési tanácskozása választja ki az arra érdemeseket. A kollektíva döntésével szemben már elhalványul a szóbeszéd, megsokszorozódik a kitüntetések és jutalmazások erkölcsi, anyagi ösztönző ereje. A szakszervezeti bizottságok feladata gondosan ügyelni arra, hogy ez az erő a mezőgazdasági üzemekben még jobban kibontakozhasson. Pzűcs Béla Jqrizinmidé juhiuz — Foglalkozása? — Segédmunkás vagyok én. — Hol lakik'! — Mátra-verebélyen lakom én, onnan járok dolgozni. — írni, olvasni tud? — Megtanultam én. Csemer Bertalan, a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat segédmunkása megtanult Imi. Ezzel mit nyert? — Nyugodtan Burci — biztatja Kelendi Ida műszaki rajzoló, aki tanította. — Mondjon csak mesét, amire emlékszik. Lehet azt is, amit legutóbb tanultunk. Emlékszik-e ? — Emlékszem én — így ő. — Egyszer a Burkus király meglátogatta Mátyás királyt. Volt a Mátyásnak egy aranyszőrű báránya, meg egy igazmondó juhásza ... Mondja a mesét folyamatosan. Hallgatjuk, közben kis felmérést készítek a szakszervezeti irodán kapott tájékoztatás alapján. Eszerint a mintegy 130 munkást foglalkoztató üzemben mindenki ír-olvas ezidötájt. Ez azért érdekes> mert tavaly még 11 analfabétát tartottak nyilván. Mit tettek? Elhatározták — Pál és Sándor mérnökök, Szabó mérnök felesége és Kelendi Ida műszaki rajzoló — hogy megtanítják ezeket az embereket is írni, olvasni. Csoportokat alakítottak, órarendet készítettek, múlt ősszel megkezdték a munkát. Azóta: tizenegy közül hárman vidéki munkahelyre kerültek alapfokú tudással (általános iskola első, második osztály), egy ideggyenge. Imi, olvasni rendesen megtanult négy. A többiek más okból megváltak az üzemtől. A négy között van Csemer Bertalan, most az általános iskola harmadik, negyedik osztályát végzi. — Hány éves? Felcsillan « szeme. — Hogyan is tanultuk? — biztatja ismét Kelendi Ida. — Leirom, mikor születtem, alája írom, mennyit írunk ma. Aláhúzom és kivonom. Így tanultuk. Harminckilenc éves vagyok én. Nem öregebb Bangó Zoltán sem, aki szintén az említett négy közé tartozik. Szép terve, hogy kijárja a nyolc általánost. Most nemcsak mesét olvas, hanem a KRESZ-t. Lassan megy, de hónapról hónapra könnyebben. MoLátogatás a jövő ápolónői között Tucatnyi kórházat hívtam fel telefonon. Volt közöttük kisebb-nagyobb, belgyógyászat és sebészet, szülészet és reumatológia. Egy "kivételével minden alkalommal az igazgató főorvossal beszéltem. Egyetlen kérdést tettem fel csupán: „Van-e elegendő ápolónő az ön által vezetett kórházban?” Valamennyi válasz egyöntetű volt: Nincs! S milyen javulás várható? Talán az ápolónőképző iskolák jelenlegi évfolyamáról nekünk is jut néhány végzett növendék — hangzott a reménykedő felelet • Üjpest egyik kacskaringe« utcájában találtak otthonra. Kívülről öreg iskola látszatát kelti a hatalmas, sárgára festett épület. Belülről azonban minden új, trenden modem. Négy és fél millió forintot költött rá az állam. Nemrég adták át az építők. Kétszáz fő a befogadóképessége. Itt belül most 180 növendék tanul. Húsz lány jöhetne még, várják Őket az üres padok. Meg a kórházak és klinikák orvosai, betegei. Itt vagyok közöttük. Lányok. Szépek, fiatalok. Tele lendülettel, ambícióval. Az intézet egyik tantermébe gyűltek össze. Tudták jóelőre, újságíró érkezik. Én kérdeztem, ők feleltek. Azt hiszem valameny- nyien őszintén. Mivel „egymás között” voltunk; „Tanároknak tilos a belépés”, — felkiáltás alapján, most sem írom ki a nevüket. A felelő keskenyarcú, áttetszőén fehér bőrű kislány, rendkívül finom jelenség. 17 éves, K. Máriának 'hívják. Nyolc általánost végzett, ö az egyetlen pesti kislány a 180 nővérjelölt között. — Vannak mesterségek, foglalkozások és hivatások — kezdte. — A miénk — hivatás! A betegeknek mi vagyunk a külvilág, magunkkal visszük a kórtermekbe az egészségesek életét, bizakodását ... Én szeretem az embereket, mert esz emberek úgy kívánják a szeretetet, mint én . . . Szépen mondta, ö ezért választotta ezt a hivatást. De B, Róza vajon miért? — Kérem, én a TTK-ra szerettem volna menni. Törökszentmdklóson érettségiztem. Ide azért jöttem, mert „ugye valamihez csak kell kezdeni” — És most, fél év után? Szívből mondom, már is megszerettem a pályát. De ez kevés. Túl romantikus így. Sokat, nagyon sokat kell tanulni, tudni ahhoz, hogy valaki nyugodt lelkiismerettel mondhassa: jó nővér vagyok! — mondta. Egy tanuló két év alatt 20 ezer forintba került az államnak. Nem mindegy tehát, hogy félúton, vagy esetleg a végén egyszerűen meggondolja magát a jelölt és csomaggal, faképnél hagyva az iskolát, a kórházat. — Éppen eleget emlékeztetnek bennünket erre a 20 ezerre mondja R. Márta. — Adnának inkább eleget enni, az ember néha majd éhen hal!.. . afci nemcsak a febérbdbitAt latja, meg a doktor urak bókját várja. Ez a hivatás igazi emberszeretetet és sok-sok segitőkészséget követel. Hiszen még az egészséges emberek is szívesen veszik, ha szeretettel és figyelmesen foglalkoznak velük, nem ridegen, köteles- ségszerűen. A betegek százszor jobban kívánják a megértést és a szeretetek És milyen szív bemar kolóan hálásak sokszor a gondoskodásért. Egy ideig konyhalányként dolgoztam már a kórházban. A betegszobákban csak ritkán jutottam. De amikor láttam* hogy egy-egy apróbb figyelmességért is olyan végtelenül hálásak tudnak! lenni, arra a meggyőződésre jutottam, hogy legszebb* legtisztább öröm minél több jót tenni, segíteni * szenvedő embertársainkon. Ezért leszek én ápolónő. — És a fizetés? — Hát az ugyan kezdet-* ban szerény. Havi 1050 forint. Csak az albérlet né volna olyan drága! Kevés még a nővérszállás. Én úgy tervezem, hogy legalább egy ideig a szabadnapokon házi ápolónői szolgálatot is vállalok. Amíg a1 szobabútor meglesz. — mondja kissé szégyenlősen. Többen közbeszólva helyeselnek. Emlegetik az udvarlókat is, akik bizony néha olyan értetlenek. Nem akarják tudomásul venni, hogy a betegeket «te sem, meg vasárnap sem lehet magukra hagyni A beszélgetés mind derűsebbé, közvetlenebbé válik. Kicsit esúfondarosan vigasztalják egymást. De megszólal a csengő kezdődik az anatómia óra. Utana gyógyszer- tan. Búcsúznom kell! torkerékpárt vásárol majd> le kell vizsgáznia a közúti közlekedés szabályaiból. Segédmunkás ö is, gépkocsivezető akar lenni. Közben Csemer Bertalan már ott tart a mesében, hogy Burkus király fekete hajú leánya csábítja a juhászt: enné meg az arany szőrű bárányt, adná néki a bundáját. Fél füllel a mesét, de Kelendi Idát is hallgatom: — Egy nap csak egy betűt tanultunk. Tehát hetenkért három betűt, any- nyiszor tartottunk foglalkozást. A módszer ismert. Az első lépés, hangoztatjuk a betűt, majd lerajzoljuk. Nehezebb a betűk összekapcsolása. A betűk helyes kiejtésére is ügyelnünk kellett, ez a későbbi munkát könnyíti meg, amikor már szöveget olvasunk. Ez mit jelent? Hogy az l betű nem lö, hanem ell, a k nem kö, hanem ká, stb. Kelendi Ida munkatársainál előnyösebb helyzetben van, nevelői képesítéssel is rendelkezik. Szeret tanítani. A műszaki gárda többi tagjai is lelkiismeretesen végezték, illetve végzik a megkezdett munkát. Pál Ferenc mérnök mondja: — A szellemi fehér foltok felszámolása végtelenül sürgős feladat napjainkban. Akt nem ir, »I- vas> a mindennapok változásaiban hogyan állja meg a helyét? Hogyan érzékeli a változást, aki az írás jelzésére nem figyelhet? Nem tölti-e el azt az embert előbb-utóbb a keserűség vagy a da;, a valamin való kívülállás érzése. S nem rossz-e ez a mi számunkra is? Igaz, mi kis üzem vegyünk, kis fehér foltjaink voltak. Már nincsenek. Meg kellett csinálnunk, meg kellett dolgoznunk érte. A Pál mérnök altat említett egymás iránti felelősségérzés e formáját mielőbb meg kellene találni Nógrád valamennyi üzemében. Mert óriási fehér foltok virítanak még a gyárak, a vállalatok, a kollektívák testén. Meddig? Rajtunk múlik elsősorban. Burci segédmunkás mondja a mesét. Olyan szépen mondja, mint hajdan való őseink a nagy réteken a nagy tüzek mellett. A juhász megette a bárányt, de nem tagadta le. A királynak igazat vallott. így lett c.z igazmondó juhászból burkus király. És Csemer Bertalanból mi lett? Ragyog a szeme a 39 éves embernek, mint az aranyszőrű bárány gyapja — örül? — örülök én. Tóth Elemér Hatalmas kacajba fullad t a szava. Az éhenhalás előtt . álló Mártika ugyanis alig S ha majd a tamolyam fér be a padba. végén utóljára halkul el a Az okosszemü C. Kathe- rina komolyra fordítja a szót. Sűrű, göndör haja van, egészen világos szőke. — Igaz, vannak akik közben meggondolják magukat. Rájönnek nem egészen így képzelték el. Ez szerintem nem olyan nagy baj. Ápolónőnek az való. csengő szava orvosok és betegek egyaránt tapasztal-' hatják, hogy a Máriák, Rózák és Katherínák ott lesznek, ahol a nap minden percében a legigazibb emberség próbáját kell kiall- niok. írta es fényképezte: Eegő* István
