Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-18 / 212. szám

t

VASÁRNAPI MELLÉKLETE

Gyuri bácsi megosztaná a kincsét

Jlóionjai ás cqij különös tumj án

Naszály • György. Jobban azonban így ismerik: Füves Gyuri bácsi. Sokatmondó név Nógrádban, minden második, harmadik ember hallott már róla, arról, hogy gyógyfüvei- tő! állítólag excémások, rákos betegek, reumások, ideggyengék gyógyultak meg. A neve egyesek előtt szinte misztikum.

Csodákról már hallottunk, de csak addig voltak azok, amíg nem fordította feléjük szemüvegét a tudomány. Az anyagot, a mozgást fogja vallatóra a kutató. A mikroszkóp, s . a megismerés any- íjyi eszköze húzta már ki a talajt babonák, előítéletek alól. így omlottak össze csodadoktori egzisztenciák, ítéltettek el a hiszékenység vámszedői.

Balassagyarmaton a hatvanötödik évet taposó Naszály György nem szerzett on'ősi diplomát. Valamikor borbély volt. Asszisztált a köpöléseknél. az érvágásoknál. Egyszer — s ennek 48 éve már — orvosi receptre gyógyfüvet vásárolt a patikában egy gyomorbeteg részére. Az előírás szerinti főzetet ő készítette .el — a beteg meggyógyult. Csodálatba ejtette a gyógyító fű hatása és elkezdődött az immár csaknem ötven éves missziója. A füveknek és a betegeknek szentelte életét. Csak négy elemit végzett, de ma már olvassa a latin írásos receotúrá- kat. a kórházi zárójelentéseket. Nem tudományos gyógyító, s így törvényeink szerint: kuruzslónak számít és nem volna, szabad praktizálnia. Közjói és emberbaráti tevékenysége miatt azonban hallgatólagosan elismert Létezését, működését tudomásul veszik.

Találkozik vele a krónikás

Sötetkendős asszony mellett, idősebb férfi halad. Bizonytalanul ~ lépked, mintha többet ivott volna a kelleténél- Tőlük kérdezem'

— Nem tudják, hol lakik a Füves Gyuri bácsi? — - Csodálkozva összenéznek. a férfi keze idegesen rándui

— Tőle jövünk.

— Gyógyulást keresett?

— Igen — válaszol a szlovákiai Balogban lakó M J.

— Mi a baj-?

— Idegbénulás Bajnos azonban rajtam nem tud segíteni. . Csak a magam orvosa lehetek. Azt mondta, tartsam be a kezelő orvos tanácsért, ne dohányozzam és nem szabad innom.

— Meg art is mondta

— veszi át a szót a beteget kísérő rokon asszony:

— Amiben én nem tudok segteni, azt nem vállalom.

Megmagyarázzák az utat. Az autóból messziről latom a tanya felé haladva, hogy középtermetű kalapos férfi áll a kapu előtt.

— A Füves Gyuri bácsit keresem.

— Akkor mar meg is érkezett ...

Takaros, tiszta házba vezet, de mielőtt beérnénk, mond valamit.

— Kár, hogy nem később jött.

— Miért?

• — Ugyanis pénteken szoktam begyújtani a kazánt. ■ s akkor égetem a sántákat...

Jót derülünk. Engesztelőén nevet, már hogy komolyra ne vegyem a futóműveimet ért tréfálkozást. Három lábtörlőt is megreszelünk a cipőnkkel, amíg a verandán a patikatiszta konyhán át bejutunk a szobába. Az asztalon a „Magyarország”. „Ludas Matyi” meg több másféle újság. Csinos, új bútorok, a padlózatot szőnyegek borítják, a fal újonnan festve.

Hellyel kínál, távolabbra ültet magától, s kíváncsian nézeget. Várja, hogy mondjam a panaszt. Aztán azon sem lepődik meg. amikor bejelentem. hogy nem gyógyírt keresek, újságíró vagyok. Kedélyét megőrzi, mégis azt látom, hogv ráncolt homloka mögött egy kis gondfelhő suhan át. Jártak már előttem itt ilyen minőségben. A petróleum lámpáról, s a falon függő keresztből az emberek következtettek. Sötétségre. Véleményt

mondtak,. — kinyilatkoztattak. nem jutottak túl a külsőségeken.

Naszály György klientúrájának mindez nem ártott. Hozzá ma is sokan járnak. Eseteket sorol. Állítólag számos hozzáfordulót kigvógvított már az említett betegségekből. Hálát. köszönetét mondó leveleket idéz. Emléktárgyakat. kézimunkákat, csioké- ket, niopeket mutat. A betegektől kapta.

Azt mondja, hogy 100 forintot még senkitől sem fogadott1 el. Van miből élnie gyógyító jövedelmén kívül is. A kétholdas gyümölcsösben méhkapiárok állnak sorban.

Diplomás kliens ss vendég

.. Állítólag itt gyógyult meg. az egyik körzeti orvos közeli' hozzátartozója. Kór- isroárve bénulásom betegség volt. A füvek főzétét kapta, . csakúgy mint mások. A ,,Herbaria” gyégyfüvei mellett sok külföldi gyógyfűvel is rendelkezik. Négy bőröndöt és egy .szekrényt töltenek meg. Naszály György semmit sem gyűjt, vagy termel. Minden füvet vásárol. A természeti népek évezredek óta ismert gyakorlatát alkalmazza.

Járt Itt égj- orvos többször is. Szakmai gőg es sovinizmus nélkül jött, csendesen érdeklődve. Az or- szágban^ már több ilyen gyógyítót tartanak számon, néhányat ismert közülük, s a kutató kíváncsisága hozta el ide is. Ami a társasági szívélyességet ■ illeti, abban nem volt hiány. A látogató orvos azonban többre volt" kíváncsi, ö. maga is alkalmazza a gyógyfüveket, Boris Petro- visch Tokin leningrádt akadémikus „Phytonzide” címmel könyvet írt a növényeknek. az . állati és a növényi véglényekre való antiprotológiai, antibakte- rológiai hatásáról. A füvekkel, gyógynövényekkel való gyógyításnak szakirodalma ván. Á tudományra' azonban még 'nagyon sok vár ezen ’ a területen, a gyógynövények használata ugyanis még nem terjedi el széles körben. Nincsen elegendő objektív ismeretünk és csak kevésnek ismerjük a pozitív hatását, alkalmazásának módjait.

Naszály György autodidakta. Képességeit önállóan fejlesztette. A nála iárf orvosvendég arra volt kíváncsi, mit, mivel? Pontosabban pedig arra. hogy bizonyos betegségeket milyen, a természetben található növények főzetével gyógyít. Erre nem kapott választ, hiába látogatott el hozzá négyszer is. A szó- banforgó orvos arra-is kérte Naszály Györgyöt. írja le azt, amit tud és amit alkalmaz — mondván, legyen az közkincs. Naszály erre nem képes — legalábbis ezt állítja. így aztán nem véletlenül merült fel az orvosban és több más orvosban is, hogy Naszály György merkantilista, vaevis elsősorban üzletet. jövedelmi forrást lát az általa végzett gyógyításban. Ez bizonyos anyagi függetlenséget, egzisztenciát teremtett számára. Talán ezért zárkózik el az elől. hogy feltárja az ismereteit?

Nem lehet ezt egyértelműen állítani, mindenesetre elgondolkoztató, mivel tevékenységét, gyakorlati munkásságának ismereteit homály fedi. Kuf árnak, vagy a helyzetével visszaélőnek nem lehet mondani, mert nem egy beteget ingyen is kezelt. Meg arra sem tett lépéseket, hogy hozzáértő szakemberek kapcsolatát keresse. Ezt azonban kimondottan elvárni tőle talán nem is lehet. Naszály tudja, hogy a törvények ellenére cselekszik. Emiatt bíróság elé is került. Tevékenységét nem találták károsnak és a bíróság felmentette. A íel- lebbviteli tárgyalás során 500 forintra büntették, de az ítélet végrehajtását felfüggesztettéit. Számos méltánytalanságban vób része, s ez őt megállította abban, hogy a közelet problémái felé forduljon.

fi tudományon a sor

Éz a cikk nem vállalhat olyan küldetést, hogy Naszály’ ' György tevékenységét megítélje. Ez a sablont elvető hozzáértőkre: gyógyszerészre, vegyészre, botanikusra, orvosra vár, és nem utolsó sorban egészségügyi hatóságokra. Nagyon különös az. hogy idáig az egészségügyi hatóságok csak hallgatólagosan vettek tudomást Naszály Györgyről és tevékenységéről.. Furcsa ez az érdektelenség akár pozitiven, akar negatívan nézzük is. Nyilvánvaló, hogy adminisztratív eszközökkel,

szankciókkal megoldani jelenleg semmit sem lehet. Egy társadalom javára fordítható esetleges köz- kincset dobnánk el magunktól. Mielőtt Naszály György valóságos tevékenységéről a hozzáértők meggyőződnének, azelőtt a büntetés, vagv korlátozás még inkább misztikumot vonna köré. Amit ma Naszály György alkalmaz, az előbb-utóbb ismert lesz. hiszen a társadalom erre rászorítja a kutatókat. Az idő azonban egyáltalán nem mellékes.

Egyetlen megoldás a realizálás. vagyis az. hogy Naszály . érdemes, használható ismereteit hozzáértők segítségével tegyük közzé.

Vállalja ezt? Többször felmerül bennem a kérdés, hiszen ez már erkölcsi kérdés, erkölcsi kérdés a társadalom iránt. Vé- gülis nekiszegeztem. Érdekes a válasz.

— Kérem. énhozzám nem ereszkednek le. Különben nyitva áll az ajtóm — de én magam az íráshoz nem értek.

— Segítséggel hajlandó feltárni az ismereteit? Feszültség van a levegőben. Válaszút előtt áll.

— Igen.

A krónikás többet nem várhat. A további szerep azoké, akik a tudomány szemüvegén keresztül képesek elbírálni Naszály' György' gyógyító tevékenységét.

Fel kell ét káresni jóindulattal.

Gajyá* Ernő

35SPSLI SE ASÄ BtEJfc

őszi szerelmi da!

A va/0iS2eli dómbokon

már sírva jár c mé' s meg-meglegj'inti homlokom

a sok hulló lev#. .

A nyári esték melegét

borongás váltja fel. befutja kedvesem szemét

és lágyán ramlehel A hamubafult ég alatt

_., honnan, hová megyünk? Hajunkra füst és köd szakad,

s mint- két'fa, 'Reszketünk. Minden oly szelíd, tétova,

mint gyengelabú 5« suhog a halál, ostora.

' fejünk fölött' köröz, — de nézd, a hegyen, kedvesem, ’

szüretre gyűlt a nép? szikrázó bor dől édesen, >

kínálva tűz-ízét.

Az életet dicséri mind

és telt pohárt emel: emeljük arcunkat mi is

vígan magasra fel' Emeljük fel a bágyadó

bús őszi Nap felé. s kiáltsuk, forro. lazadó

vérünk az életé!.,.

Ha szél suhog, ha köd szakad;

. bennünk örök * vágy: Összehajtunk az eg alatt,

mint két virágos ág.«,

NÁD ÁSS JÓZSEF

Tészak, mit tenniük kell

Szeretem az épülét-állványókat, .

Nem méltatlankódom, ha elállják a járdát. Csendben, bólogatva, ki kerülöm őket,

Halas szemmel pillantok vissza reájuk.

Némán állnak, tűrik a pallókon a lábak dóbogását.

Egyre feljebb segítik a falakat emelőket, Vaskapcsok szorítják őket.

Így van ez rendjén,

Tudják ők jól.

Az erdőkre, ahöl születtek, - csak ritkán emlékeznek vissza,

A lomboktól, szülötteiktől, már régen elbúcsúztak,

Az emberi város segítői lettek.

Ritkán látnak már tarka pillangót libegni.

Ü tcarol^utcáfá" t'Shdoj'olnak.

Ha már áll a fal, ha már ragyog a homloknak, Indulnak, költöznek, új mpukara sereglenek. Csapatba összeallva,

Teszik, mit tenniük kell.

Egyszer, éjszaka, felkelek majd ágyamból. Lebuktatok a sötét utcára És megsímogatom a szilárdan állót.

Amint őrhelyén némán elmereng.

<S*Sk» !iMi mjsaf