Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-18 / 212. szám
NŐGRÁD 1964. október Ifi. vasárnap MOZAIK Erőnk tudata növeli erőnket. Az emerekben megvan a jószándék, hogy szolgálatot tegyenek valakinek, mindaddig, amíg nincs lehetőségük arra, hogy valóban megtegyék. ♦ Ritkán esik meg, hogy sokat kapjunk azoktól az emberektől, akikre szükségünk van. * Legbiztosabb támogatónk a tehetségünk. Némelykor könnyebb új pártot alakítani, mint egy meglévőnek fokozatosan az élére kerülni. Erőszak nélkül korma-' nyozni, az ügyességek netovábbja. • Nem nagyon ügyes azj aki szédíti az embereket. * A gonosz emberek min-> dig meglepődnek, amikor* a jókban ügyességet tapasztalnak. A lappangó lángész csak feltevés. Minden, ami lehet, annak lennie kell, 3 ami nem lesz, az nem Is volt. * Minden dolog mélyén a szomorúság rejlik, mint ahogy minden folyó végén az óceán. (Radios István raim) RÓNAY GYÖRGY: Bizony mondom Nézd ott azt a szegény kis hajlított-fűrész-hátú öregasszonyt, ahogy kezében agyonföltözött szatyrával tipeg a piac felé: ki gondolná, hogy kilencszázkilencben a kerület majálisán ö volt a szépségkirálynő — s azt a dohogó bácsikát ott, látod, ahogy botjával a járdát döfködi, alsó ajka folyton remeg, s a vedlett szőrmekabát alatt színehagyott mellénye csupa pecsét, mert leeszi már magát: hi hinné, hogy tárcájában , egy fényképet őriz. egy atlétát bajusszal és trikóban, öt perccel azután, hogy második díjat nyert tizenkettő tavaszán a százméteres síkfutásban — és azt a fát is, látod azt a fát. csupasz ágain pár gyűrött levéllel, ahogy gallyairól, mint a vének szeméből, szivárognak a könnyek? Bizony mondom neked, szerfölött szomorú látvány, ahogy az élet lombjai leperegnek. A PÁRÁDÉBÓL, amely vették, senkinek sem tűnt annakidején Rákóczi ham- fel késó hazajövetelük, vainak hazahozatalát ki- REIMLER felcsavarta a sérte, ma már alig emlék- lámpát. A váratlan vilá- szem egyébre, mint egy gosságban ott álltak a te- Vézna, szőke fiú, fejletlen színdarabra, amelyet soha- rém közepén. Ijedten tor- testalkata felől legfeljebb sem láttam. — Folytassa! Szegény Tóthra rossz ránézni. Sehogyan sem illett a két másik fickóhoz. A mi iskolánk is kirándult Kassára az ünnepi eseményhez. Estefelé, mikor már csak úgy dülöngéltünk a sok meneteléstől, ácsorgástól, éljenzéstől és bámészkodástól: elvezettek a szállásunkra. pantak meg, szemük hu- ötödikesnek vélte volna az nyorgott a hirtelen fény- ember. Lányos fehér arcáben. Körülnéztek: nyolcvan szempár ragyogott feból most karikás, beesett szemek esdekeltek felénk. léjük. Ügy álltak ott, raj- Mint társszerző, teljesen takapottan, mint három hasznavehetetlennek bitőrbeesett állat. — Jöjjenek közelebb — körül. zonyult. Rémülten nézett-Zúgnak a harangok... s Kornlós Aladár: Zúgnak harangok szólt Reimler. Hideg, Emlékszem, "valTmelyik »ajdnem közömbös volt a - motyogta csendesen, iskola tornatermébe dugták gimnáziumunkat. Kisdiák voltam, szemem és fülem kábulásig telt az aranyos sujtásos díszruhákkal, boldog voltam, hogy elterülhetek végre a tornaterem barna forgácsain. Este nyolckor, mikor Reimler tanár, a kirándulás vezetője felolvasta a névsort, kiderült, hogy három diák hiányzik. Ismert fiúk voltak mind, három hetedikes: Szerémy, Schrantz és Tóth. Nem ismertem őket személyesen, mint ahogy egyetlen felsőosztályos diákkal sem beszéltem még soha, s a hangja. Felültünk fék- megakadt. Nem lehetett gyakrabban emlegetett he- tünkből, s izgalommal fi- belőle többet kivenni, tedikesek neve csaknem gy éltük, mi lesz. — Folytassa, Szerémy! oly varázzsal csengett a Odaléptek az asztalhoz. Szerémy ezalatt egész fülemben, mint a nagy — Hol voltak mostaná- lendületbe jött. költők rejtelmes neve. Mi- lg? — kérdezte a tanár. — Zúgnak a harangok kor kiderült, hogy Sze- Szerémy találta fel ma- — szónokolta, — most rémy is a hiányzók között gát először: hozzák haza a nagy szaván, kétértelmű vihogások — Színházban. badsághős hamvait, aki hallatszottak mindenfe- — Mit játszottak? — másfél századdal ezelőtt lől. Névről és látásból tört elő a következő kér- hunyta le szemét, messze mindenki ismerte. Nem dés. idegenben, miután sokáig volt növendék, aki oly — A „Rákóczi harang- hallgatta a tenger mormo- népszerű lett volna, s any- jait”-t. lását... Látszott, hosszú nyira izgatta volna képze- — Mondja el a meséjét, előadásra szánta rá magát létünkét, mint ő. Jeles ta- Kérdés és felelet eddig és egyenesen rossznéven nuló volt, aki améilett szünet nélkül, összecsapó veszi, hogy Reimler újból nem tanult soha, díjakat kardok módjára pattogott, félbeszakítja, nyert a tornaversenyeken, Szerémy eltűnődött egy Megint Schrantz volt részt vett minden diák- pillanatig. soron. csínyben, s mindenki biz- —Zúgnak a harangok... — II. Rákóczi Ferenc... tosra vette, hogy kép vise- — kezdett bele aztán, a harangok... — tétovázott, lő lesz belőle. Amint meg- Nem az a fiú volt, aki — A nemzet, tanár úr ké- hallottuk Szerémy nevét, visszariad egy nem látott rém, a nemzet... lelke mé- senkinek nem volt kétsége színdarab tartalmának el- lyéig... afelől, hova tűnhetett a mondásától. — Jó, jó, de a haranhárom diák... ,v- De Reimler már gok? — mondta Reimler, Schrantzra mutatott: s oly ártatlan szemekkel Reimler lejjebb csavar- — Folytassa! nézett a diák arcába, 3 3 i j ,sen^1 <5t mindig együtt lehe- mintha igazán csak a hasem aludt el. Mind tanuk ,“x. ” t . xen raneok sorsa érdekelné __ a kartunk lenni a három tett. latn‘ Szeremyvel, ma- rangok^sorsa érdekelné. mákviráe megérkezésé- ga ls talpraesett, okos gye- maKvirag megencezese , , amellett neki Schrantz? nél. Féltíz lehetett, mikor reR VOJ.t’ amellett neki . . egyszerre csak óvatos, penze “ lebetett. Csak csendes lépteket hallót- egy Pillanatig habozott, s tunk á fplyosó felől. Hal- azonnal folytatta: kan nyílt ki a terem ajta- — Zúgnak a harangok... ja, s a három diák lábujj- most hozzák haza Rákóczi hegyen sompolygott a hamvait, fekvőhelyek felé. Biztosra Tóth következett. Mi lesz a harangokkal, Bojtár Károly: HALÁSZOK — A harang... a harang az irodalomban ... Mindnyájan ismerjük Schiller gyönyörű költeményét, amelynek Die Glocke a címe. Ebben a költeményben a nagy német költő meghatóan ecseteli... — Elég — lehelte a levegőbe Reimler s Tóthra mutatott, aki most sem tudott többet kinyögni, mint: — i-ansr or, kérem... SZEGÉNY úgy odavoft- látni lehetett rajta, hogy csak még egy szó, s azonnal sírva fakad. Reimler most lassan hangnemet cserélt Vészi- jósló közömbösségből j nyílt gúnyolódásba csapott át: — De kedves Szerémy, i maguk úgy felcsigázták aj kíváncsiságomat, sőt mondhatnám valatneny-j nyiünkét, ügye? — s ránknézett mintha helyeslé-' sünket várná. — Már igazán szeretnék tudni, mit! hallottak abban a...abban; a színházban. — Igen, igenis, tanár! úr... A harangok zúgása™! Rákóczi hamvainak érke-i zésekor megkondultak a| nagy szabadsághős harangjai™ mélyéig megrendült tőle a föld is... Nagy gesztusokkal ba-j szélt, szeme kigyulladt, sj a levegőbe meredt, mint-i ha valami hatalmas láto-l másra szegezné tekintetét. Nem, nem lehetett őt legyűrni. Ha még sokáig szorongatják, végül kitalál egy színdarabot Köztünk sokan voltak, akik kezdték elhinni, hogy Sze- rémyék valóban látták a színdarabot. — Igen, ez egy lap mai vezércikke szólt közbe Reimler. Maga melyik újságot olvasta ma reggel, Schrantz? —Én,... én, tanár úrén hátul álltam., a karza-! ton.„ oda nem hallatszott jól... az izéLehajtotta a fejét fefoú- ta a küzdelmet. S rmná-j ha csak erre a jelre vár-; tak volna mind a hárman.; Szerémy konokul nézett] maga elé, de látszott wa#-t ta, hogy nem folytatja ai harcot. Tóth melle zihájni1 kezdett. Előkapta a zsebkendőjét. Reimler felállt A helyzet megérett, most! jött az ő aratása. Arcáról teljesen eltűnt a közöm-1 bösség jele. — Most persze, pityeregij — kiáltott Tóthra. —, Hogy került maga egyáltalán közéjük? SZIPOGVA flört M a kis Tóth torkából a sírás,] megnyugvó M szabadulással, s mégis úgy, hogy mindnyájan megrendelten bámultunk rá, kétség- beesett sírás, amely minin ha nem is a várható büntetésnek szóina, hanemi valami ismeretlen bűnt,! valami jóvátehetetlen' veszteséget aratna: — Tanár úr,™ tanár kerem... zugnak a hamun gok... (Joubert)
