Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-18 / 212. szám

i

V O G R A D

1984. cBffifbe* 18.

nite a i p oli te eh n i k a

(Kinka László felvétele)

Országos kislakásépítkezési tanácskozás és kiállítás nyílik Salgótarjánban

Két napra tervezett or- tart bevezető előadást a az Iparművészeti Tanács szagos “kislakásépítési ta- Nógrád megyei tanács vb képviselője referátumá- nácskozásra és kiállításra elnöke. ban a lakások berendezéséről sor 1964. október Magánlakásépítés a vá- sével és kultúrájával fog- 23-án és 24-én Salgótar- rosokban címmel Legény lalkozik. jánban az Acélárugyár Zoltán, az ÉM. Tipuster- A tanácskozás második művelődési otthonában. A vezß intézet munkatársa napján határozati javasla- gazdag programú tanacs- tal-t előadást. Ugyanezen tok születnek. Valamennyi kozást október 23-án del- a napon hangzik el Labo- előadást vita követ, s ezt előtt 9 órákkor dr. Peré- da Zsigmond egyetemi ad- dr. Reischl Antal, mű- nyi Imre építésügyi mi- junktus előadása a köz- egyetemi tanár a Magyar niszterhelyettes nyitja ségi magánlakás építkező- Építőművészek Szövetsémeg, majd Hankó János, sekről. Hornicsek László gének elnöke vezeti.

akar-e a feleségem lenni. Vera hangosan, határozottan kimondta az igent.

A nagymamánál tartottuk a vacsorát. Az én szüleim is oda jöttek. Azért rendeztük igy, hogy meglegyen ennek a jószívű öregasszonynak az akarata. Este kilencig minden szép simán ment, éppen úgy, mint más lakodalmakban. Ha csak azt nem számítom, hogy Vera amiért velem nem táncolhatott, mással se ment el.

Az talán csak nekem tűnt fel, hogy hozzám mindenki kissé túl hangosan, túl vidáman szól. Nem tudom, hogy valóban így volt-e, mert az ember ilyen átkozott helyzetben képzelődik.

Kilenc tájban a megerőltetéstől szédülni kezdtem. Ha visszagondolok rá. nem is volt olyan tréfadolog órákon át mereven előrenyújtott lábal ülni. A szobában meleg volt. Mozogni nem tudtam. Igaz, eleinte ötpercenként kérdezték, hógv érzem magam, de én mind g azt i .or.fi- tam, hogy prímán. Sőt, már untam is az aggódást, így Vera kivételével lassan megfeledkeztek rólam. Vera csaknem végig szorította a kezemet és szüntelenül kérdetze az aggódó tekintetével: „hogy vagy... hogy bírod’’?

Ta'án ez tette még nehezebbé a Jjlgot. Sok erőmet emészthette föl. hogy Vera semmit se vegyen észre. — Szünet nélkül biztatóan mosolyogtam és még annyit se mozogtam, amit a helyze.e a megengedett volna, mert ha moccantam, Vera felugrott segíteni akart.

(10.)

Nagy vigyázatosan támogattak lefelé a néhány lépcsőn. A felénél az iicskós és a barátja — akit magával hozott — megúnták a kínlódásomat és egyszerűen a hónaljamnál fogva felemeltek.

Már mindent előkészítettek. Vera a tanácsháza előtt várt. Bementünk a titkár szobájába, aki elmondta a szöveget. Föltette Verának a kérdést,

Nagybátonyi szándék:

A szellemi élet körzeti központjává lenni

Nagybátony bányavárosi művelődési otthonának sokesztendős problémája: hogyan férjen meg egy fedél alatt a sportkörrel. Nem azért, mintha haragosokat zárna egymás mellé a társbérlet, csupán, mert Nagybátony fejlődésével, növekedésével nőtt az emberek kulturális igénye is. Ennek eleget tenni érthető, hogy terebélyesedni szeretne a népművelési tevékenység. A helyiségek birtokolása az, amiről a vita évek óta tart s amiben máig sem született megnyugtató döntés. A sportosok azt mondják: az otthon annakidején az ő számukra épült. Ez igaz. Azóta azonban rengeteget változott minden, a sportkörnek máshol isi akad lehetősége tanyát ütni, a művelődési otthon azonban helyiség hiánya miatt egyre nehezebben tudja követni az igényeket.

— Milyen adottságai vannak az új évad, új tervei megvalósításának?

Kicsiny Miklóshoz, az otthon fiatal, agilis vezetőjéhez intéztük a kérdést.

— A munkatervet — mondotta — annak az elgondolásnak jegyében állítottuk össze, hogy az egész épület a mi kezelésünkbe kerül. Ennek megfelelően a szakkörök számát kettőről tízre növeltük. A hangsúlyt természetesen elsősorban a tartalmi munkára akarjuk helyezni, az embereket érdeklő, esztétikai ízlésüket fejlesztő tematika összeállítására.

Mondom, kilen? k?rü! éreztem, hogy baj lesz. Fojtogatott a meleg és főképpen a tehetetlenségem. A'íg éreztem a saját testemet. A tíz körmömet belevájtam a tárni ússzak karfájába. Ereztem, hogy már se a másragondolás. se az akarat n ?,n segít. Lefordultam a székről.

Amikor magamhoz tértem, már csak a szüleim és az öcsém állt az ágy mellett. Aggódva szidtak, miért nem szóltam előbb. Azután ők is elmentek.

Nem lehet és nem is fontos minderről beszélni, de annyit mondhatok, hogy az én Verámnál gyengé- debb, megértőbb asszonyt nem hordott a föld a hátán. Számomra az a bizonyság jelentette a legtöbbet, hogy ez az asszony nagyon szeret engem.

Hiszen csak a szerelem adhatott neki erőt és csalhatatlan értelmet, hogyan kell viselkednie egy magamfajta agyongyötört emberrel.

Két éjszakát aludtam otthon. A harmadik napon olyan fájdalmak törtek rám, hogy a mentőket kellett hívni. Visszavittek a klinikára. Velem jött Vera is és végigsírta az utat. Kutyául éreztem magam.

Az orvosok úgy néztek rám, mint akinek befellegzett. Ez kedden volt. Péntekre összeszedtem magamat. A sebek gyógyulni kezdtek. A lábamat súly- lyal húzták, nehogy az inak összezsugorodjanak.

— Mihez szabják ezeket a feladatokat?

— A művelődési otthon felmérést végzett a lakosság körében. Az eredmény azt jelezte, hogy korábbi munkánknak nem volt megfelelően széleskörű kisugárzása.' Különösen sok észrevételt, kifogást kaptunk a táncrendezvényekkel, moziműsorral kapcsolatosan. Itt kell tehát nagyobb színességet, változatosságot és több tartalmát nyújtanunk. Az a feladatunk továbbá, hogy munkánk a területre is kihasson. Ezt az eddiginél erőteljesebb szervezéssel biztosíthatjuk. Létrehoztunk egy havonta összeülő társadalmi vezetőséget, amelynek az a feladata, hogy előkészítse az egyes programokat utána pedig értékelje azok hatását.

— A művelődési otthon korábbi működésében, sajnos nem volt olyan kezdeményez;« ami hagyományt jelente számunkra. Mindent az alapoknál kell elkezdenünk. Első teendőnk most, hogy megteremtsük az otthon külső és belső esztétikumát. Az épület elé szobrot kértünk, s ifjú Szabó István egyik szép alkotását kapjuk meg. A belső kiképzést is úgy szeretnénk megoldani, hogy a látogatók jól érezzék magukat, segítse vendégeinket lakáskultúrájuk formálásában. A Műcsarnok anyagából rendszeres tárlatokat rendezünk s más természetű kiállításokra is gondolunk.

— A művészi igény szolKét hónap telt el, csendesen, nyugodtan. Vera nem kímélte magát. Hetenként háromszor-négyszer jött hozzám, ami nem is volt csekélység, hiszen én a városban fekszem. Tőlünk idáig száz kilométer . . . Hiába mondtam, hogy elég, ha egy héten egyszer jön. Keveset aludt, lefogyott, de panaszt sohasem hallottam tőle.

*

Annyira megerősödtem, hogy június végén megkérdezte a tanár úr, mit szólnék, ha nekivágnánk a csontátültetésnek? Nerri akarom részletezni, mivel jár ez az operáció, mert akinek nincs rá szüksége, még a hírére is dugja be a fülét. Szóval egy ilyen műtét nem tréfadolog, és én mégis megörültem. Ha lenne olyan műszer, amely képes az érzéseket mérni — könnyen kiderülne, hogy jobban örültem az újabb operációnak, mint a Verával való esküvőmnek. Már régen biztatott a tanár úr, hogy ha megerősödöm, megcsinálja a csontátültetést és ha az jól sikerül, akkor talán . . . talán képes leszek majd járni. Ezért nincs is abban semmi különös, hogy én, akit tizenhárom hónapig vágtak, szúrtak, varrtak, most számoltam a napokat: mennyi van hátra az operációig.

(folytatjuk)

gálatara továbbira is rertd-j szeresen vendégünk lesz a) Déryné Színház, hangversenyek lesznek az otthonban. Tovább fejlesztjük a) már eddig is eredménye-' sen dolgozó képzőművé-' saeti szakkör, az irodalmi szakkör életét, szoros, jó1 kapcsolatot tartunk a zeneiskolával. Az irodalmi! színpad megismerteti tagjait és klubdélutánok ke-1 rétében a nagyközönséget! az irodalom remekei mellett a különböző társmű- vészetékkel. Általában' szakköreink kettős irányú, termelési és művészeti feladatokat vállalnak.

— Hogyan látja * művelődési otthont oktató, ismeretteré jesztő hivatását?

— Nagy fontosságot tulajdonítunk a felnőttokta-i tás segítésének, a bejárói dolgozókkel való rendszeres foglalkozásnak. Az iskolai oktatást a tanukná-i nyi anyagnak megfelelő! filmek vetítésével szolgáljuk, propagáljuk az isko-, latelevizió adásait, Az otthonon belül rendszeres politikai, szalon a i oktatásnak,! bányász akadémiának, szülők akadémiájának adunk: helyet. Széleskörű népmű-' velési terveink közé soroljuk, hogy a gimnázium-: mai, zeneiskolával közösen1 november 29-én megemlékezünk Bartók munkáságáról, három író-olvasó' találkozót tartunk. Különö-, sen nagy gondot fordítunk művelődési otthonunkban: a gyermekfoglalikoztatás-. nak. Á változatos szakiköri' élet nagy vonzerő számukra, s szertnénk visszahozni jelenlegi helyéről a városi gyermekkönyvtárt is.

— Milyen rendezvén nyék lesznek a mü velődési otthonban?

— Kiállítási anyagaink| egymást követik, a lakberendezéstől, a játék, üveg-i ipari kiállításokon át aj munkásmozgalmi kiállításon át a munkásmozgalmi kiállításig. Fotoszakkörünkl már most lázasan készüli a jövő évi felszabadulásit tárlatra, annál is inkább, mert a 20. évforduló egybe esik a bányaváros születésének 15. esztendejével. Az 1965-ös ünnepnek tehát kettős jelentősége lesz számunkra. A rendezvények közül említeni kell, hogy áprilisban magyar filmnapokat tartunk, szeretnénk tánczenei fesztivált szervezni, még decemberben könyvkiálításunk nyűik, szakszervezeti könyvtárosi ankét vendéglátói leszünk, megrendezzük a járás rajzszakos pedagógusainak*an- kétját, a gyermekeknek pedig egyhetes rajztábort nyitunk a nyáron. Vannak már bizonyos hagyományai művelődési otthonunkban a szellemi vetélkedőknek. Ezeket-a KISZ- szel feltétlenül tóvább kívánjuk fejleszteni. Negyedévenként alkalmat adunk ifjúságunknak, hogy nyilvánosság előtt mérhesse össze politikai, gazdasági, földrajzi, tudományos és művészeti ismereteit.

— Az a törekvésünk — összegezte az igazgató —, hogy művelődési otthonunk ne csak Nagybátony, de most már az egész körzet szellemi központja Jegyen.