Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-02 / 172. szám
2 NÖGEÄD 1964. saeeberaber 2, sasrda LMIcVíeínain, Kambodzsa SAIGON A dél-vietnami buddhista vezetők kedden reggel közleményben jelentették be, hogy kéthónapi időtartamra beszüntetik a tüntetéseket, hogy így a kormánynak időt adjanak a követelt demokratikus intézkedések végrehajtására. A közemény megállapítja, ha. a kormány elszalasztja ezt a lehetőséget, és október 27-ig nem biztosítja a népnek a szabadságjogokat, általános sztrájkot indítanak. Khanh tábornok hétfőn Dalaiban fogadta MaxvelL Taylor amerikai nagykövetet, hogy a dél-vietnami válságról eszmecserét folytasson vele. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője cáfolta azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint Khanh szemrehányást tett volna Washingtonnak, amiért titokban' Van Minh, volt köztársasági elnököt, politikai riválisát támogatja vele szemben. A külügyi szóvivő hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok továbbra is Nguy Khanht tekinti Dél-Vietnam miniszterelnökének. POHNOM PENH Seihanuk kambodzsai államfő a népi szocialista egyesülés 17. kongreszusá- nak megnyitásakor elhangzott beszédében rendkívül komolynak mondotta a délvietnami helyzetet. Figyelmeztette az angolszász hatalmakat, ha továbbra is halogatják a nemzetközi értekezet összehívását a délkelet-ázsiai helyzet megvitatására, könnyen megtörténhet, hogy egyszer s mindenkorra kisöprik őket a világ e térségéből. A kambodzsai államfő az ország gazdasági helyzetére vonatkozó beszámolóban emlékeztetett rá, hogy amikor 1963. végén amerikai segítség nélkül hozzáláttak a gazdasági reformok végrehajtásához, voltak olyan jóslatok, hogy az amerikai támogatás nélkül hat hónapig sem biztosítható az ország függetlensége. Nyolc hónap eltelt — mondotta az államelnök — és Kambodzsa megáll a lábán, és ügyei jó haladnak, A tartós béke rendjét kell megteremteni Walter Ulbricht beszéde a második világ-háború > kitörésének 25. évfordulója alkalmából * * 31 Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke kedden a népi kamara ülésén beszédet mondott a második világháború kitörésének 25., és az első világháború kezdetének 50. évfordulója alkalmából Beszédébén felhívással fordult a hitler-ellenes koalícióban résztvett államok népeihez, paramentjéhez és kormányához, törekedjenek arra, hogy végre sor kerüljön a német békeszerződés megkötésére, s ezzel biztosítva legyen a béke Európa szívében. A német békeszerződést meg kell kötni, hogy szilárd gátat emeljenek egy harmadik világháború kirobbantásának útjába, — mondotta Ulbricht, aki ennek érdekében a következő javaslatokat tette: a két német állam önkéntes nyilatkozattal kötelezze magát arra, hogy lemond mindenfajta nukleáris fegyverről; forduljon a postdami szerződés aláíró négy hatalomhoz azzal a felhívással, tekintsék a két ország földjét atomfegyvermentes területnek és vonják ki a német területen állomásozó nukleáris fegyvereket; a két Németország jelentős mértékben csökkentse katonai költség- vetését és a felszabaduló eszközöket fordítsa szociális célokra; a vitás kérdések rendezésénél mondjanak le az erőszak alkalmazásáról; a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai kössenek egymással megnemtámadási szerződést. A továbbiakban az államtanács . elnöke szembeállította az NDK áltál kidolgozott , békedótrinát a nemzeközi jogba ütköző Hallstein-dotrinával. 1 „A Hallstein-dotrina eszköz a nyugatnémet neokolonisták kezében a zsarolásra és arra, hogy beavatkozzanak más államok ügyeibe. A német békedotrina ezzel szemben elsősorban az el nem kötelezett országokat ország haladó erői demok-’ ratikus változásokat vívnak» ki országukban, olyan > mértékben lehetővé válik’ az NDK számára, hogy védelmi intézkedéseit csők-J kentse és megszüntesse. Ubricht említést tett ar-> segíti, hogy szembehelyez- ról is, hogy a második vikedjenek a szövetségi köztársaság külpolitikai gyámkodásával és következetesen végrehajthassák semleges politikájukat” — hangsúlyozta, majd hozzátette: az NDK erejéhez mérten kész arra, hogy Ázsia és Afrika fiatal szuverén államaival őszintén együttműködjék s gazdasági, kulturális és egyéb területen minden politikai feltétel nélkül támogassa őket. Németország háború utáni fejlődésének csak egy útja van, a német békeszerződés megkötése, a háború maradványainak felszámolása, a két német állam konföderációjának, a megteremtése, amely előkészíti az utat Németország újraegyesítéséhez. Ezzel összefüggében Ulbricht megismételte azokat a javaslatokat, amelyeket Erhard nyugatnémet kancellárhoz intézett levelében kifejtett. Ezután hangsúlyozta, a potsdami szerződések következetes végrehajtása feljogosítja az NDK-t, hogy igényt tartson a nemzetközi intézményekben való részvételre, ami magában foglalja az ENSZ- tagságot is. Az NDK államhatárának megvédésére emelt berlini falról szólva kijelentette, hogy az nyugat-németországi ultrák politikájának a következménye. Amilyen mértékben Nyugat-Németlágháború kitörésének évfordulója alkalmából be-J szédet mondott Erhard» nyugatnémet kancellár. A1 beszédben sok szó esett a, békéről — mondotta Ulb-3 rieht —, de nem tartalmazott egyetlen konstruK-i tív javaslatot sem. — Bonn csak fecseg az önrendelkezési jogról, a tetteivel ellenkező fecsegéssel csak revans politikáját akarja leplezni. e-í A demagóg kijelentések helyett arra van szükség, hogy végre felszámolják a: második világháború veszélyes maradványait. Itt az ideje, hogy véget vés-; senek a háború utáni idő-; szaknak és helyére a tar-; tós béke rendjét' állítsák.:. A világ valamennyi népé- J hez intézzük felhivásun- *- kát, hogy támogassák a: német nép békeszerető i erőinek küzdelmét a szi-; Iáid békés rendért. Ha • nincs tartós béke Európa; szívében, nincs tartós béke a világon — fejezte bei beszédét Walter Ulbricht.: Üdvözlet Vietnam népének Tizenkilenc évvel ezelőtt, 1949 szeptember 3-án jött létre a Vietnami Demokratikus Köztársaság, mintegy betetőzésül annak a hősi és áldozatokban bővelkedő hosszú forradalmi harcnak, melyet a vietnami nép nép vívott. Ezzel új fejezet nyílt a távoli ország történetében a közel egy évszázados megszállás után. Az adott nemzetközi helyzetben a vietnami nép elhatározta, hogy szilárdan megtartja népi demokratikus jellegét, és hatalmát, megerősíti elért sikereit, és a szolidaritás szellemében tovább folytatja harcát, hogy kibontakozzon függetlensége, és szakaszonként felépítse magának a fejlődéshez vezető utat Nem sokkal később azonban, a francia gyarmatosítók azzal a szándékkal tértek vissza, hogy megkíséreljék visszaállítani a gyarmati elnyomást. És ekkor a vietnami nép újból arra kényszerült, hogy fegyvert ragadjon. Az ellenállási harcnak kilenc kemény esztendeje következett 1954-ben, a világraszóló Dien Bien Phu-i győzelem, valamint a Genfi Egyezmények aláírása után, a beke visszatért Indokínába, bár Vietnam ideiglenesen két övezetne lett szakítva. A teljesen felszabadított északi résiben határozottan a nemzeti újjáépítés útjára léptek. Tizenkilenc esztendő alatt az egész ország, akárcsak társadalma, és a benne élő emberek, igen jelentős átalakuláson ment át. Ipari centrumok nőnek az egykori romok helyén. A régebben kizárólag fogyasztó jellegű városok ma termelési bázisokkal is rendelkeznek. A mezőgazdasági termelés évről-évre növekszik. A felvidék egyre jobban áttér a korszérű életmódra és felkészült a túlnépesedéssel küzdő deltavidék lakosai egy részének l>efogadására. A gazdasági élet. amely azelőtt teljesen ki volt szolgáltat-! va az „anyaországnak”, függetlenné vált és erőteljesen és biztonságban fejlődik. Ma már a társadalmat végérvényesen azok a dolgozó néptömegek irányítják, amelyek eltökélték magukban, hogy főleg saját erejükre támaszkodva építik fel a hazájukban a szocializmust. Ezen idő alatt Dél-Vietnam továbbra is az ame-, rikai imperializmus és ügynökeinek igája alatt szén-1 ved. Lakossága hősi harcot vív a legmodernebbül felfegyverzett barbár ellenséggel. Észak-Vietnam népének egyik szeme szüntelenül déli testvérei felé néz, és ugyanakkor éberségét megkétszerezi az a tudat, hogy az imperialisták tovább folytatják provokációs cselekedeteiket. Észak-Vietnam népe egy pillanatig sem feledkezik meg hazájának sorsáról, hőn! óhajtja az ország újraegyesítését, és ezért teljes mértékben támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányát. Ciprus mellett tüntettek Athénben Athénben hétfőn este több mint ötezer főnyi tömeg tüntetett, követelte Ciprus önrendelkezési jogának elismerését és tiltakozott Törökországnak a Poláris rakéták a Csendes=óceánon A íapan kormány, figyelmen kívül hagyva a japán nép békevágyát, teljesítette Washington régi óhaját. októberben már amerikai atomtengeralatt- iárók jelennek meg japán kikötőkben. Az erre vonatkozó bejelentéssel egyidőben a Csendes-óceánon megjelentek a Polaris-rakéták, s éppen az idén ősszel — mint a Pravda tokiói tudósítója írja — kell megalakulnia az úgynevezett 15. tengeralattjáró hajóraj- nak. amely az Atlanti-óceánon tevékenykedő 14. és 16. hajórajhoz hasonlóan, hét atomtengeralattjáróból áll majd, mindegyiken 16 Polaris rakétával. A japán kormány befejezett tények elé állította az ország közvéleményét, de a japán dolgozók már készülnek arra, lyes tiltakozó elhárítsák az újabb szélyt. hogy eré- akciókkal hazájukról ezt fenyegető vesziget ellen intézett barbár támadásai miatt. IZMIR: Az izmiri nemzetközi vásár — miután a szombati incidenseket követően két napig zárva volt — hétfőn este ismét megnyitotta kapuit a közönség számára. A vásár amerikai, szovjet, csehszlovák bolgár és EAK- pavilonja zárva maradt, amíg a helyreállítási munkálatokat befejezik. Izmirben hétfőn megkezdték a szombaton letartóztatott tüntetők perének tárgyalását. Az angolok és az amerikaiak új támaszpontokat keresnek A KÉK FÁTYOL NÉPE Mint a Pravda londoni tudósítója írja, az angol sajtóban megjelent hírek szerint amerikai és angol katonai vezetők az Indiaióceánon olyan kisebb szigeteket szemlélnek meg, amelyeken újabb katonai támaszpontokat építhetnének. A Daily Telegraph szerint ezeket a kutatásokat titokban végzik, mivel Anglia és az Egyesült Államok is óvakodik attól, hogy „megsértse az afrikaiázsiai népek érzékenységét” és „az ENSZ-ben anti- kolonialista vihart kavarjon fel”. Az angol sajtó úgy tudja, hogy ezeken a támaszpontokon olyan egységeket helyeznek el, amelyek feladata e térségben a nemzeti felszabadító mozgalom elleni harc. AZ ELMÚLT hetekben különös csatározások zajlottak le a Mali Köztársaság területén, a hatalmas Niger folyótól északra: a korszerű kézifegyverekkel felszerelt, laza csatárláncban előnyomuló mali gyalogosok megütköztek a teveháton harcoló tuaregek- kel, a Fátyol Népével. Modem, szélesvásznú, történelmi filmre kínálkoztak a csata jelenetek: az elfátyolozott arcú tuaregek már mesziről kilőtték főleg félelemkeltés célját szolgáló, hosszúcsövű elöltöltős puskáikat, azután teveháton, lándzsáikat előreszegezve rohamoztak. A mali katonák közelébe érve leugráltak tevéikről és négyszögletes, ökörbőr pajzsaik védelmében, nehéz, kétéltű pálosaikat forgatva próbáltak kárt tenni az ellenségben. A félelmetes tuareg harcászat, amely félezer évvel ezelőtt mindenkor gyors győzelmet ígért a Niger völgyében, 1964-ben gyerekjátéknak bizonyult. A Mali Köztársaság hadserege féléves harcban megtörte az ország területén élő ifora- tuaregek ellenállását, s elérte kettős célját: a nomád állattenyésztést folytató tuaregek ezentúl adót fizetnek az államnak, és felszabadítják néger rabszolgáikat. Ugyanakkor, amikor a Mali Köztársaság területén harcok folytak a kormánycsapatok és a tuaregek között, északon, Algériában, dicséretes szerepet játszottak a tuaregek a pártütő Chaabani ezredes szaharai lázadásának elfojtásában. Az algériai nemzetgyűlés ülésein pedig rendszeresen résztvesz egy pompás, in* digószínű fátyolt viselő férfiú, akit különrepülőgép szállít a Szahara szívéből az algériai fővárosba: Ake- mennug be ag Hamu ő, az algériai nemzetgyűlés nlel- nöke, a rer-kela tuaregek amonokalja, azaz szultánja. A Fátyol Népének más tehát a helyzete Algériáiban, mint Maliban, de az eltérő helyzet és a közös problémák megértéséhez vissza kell kanyarodnunk kissé a múltba, hogy jobban megismerjük e különös nép életét. AMIKOR az arab hódítók a 7. században, a próféta zöld zászlaja alatt végigsöpörték Észak-Afrikát, a líbiai törzsek egy része nem adta be derekát a hódítóknak. Ekkor már ismerték és tenyésztették a tevéket, s e nagyszerű munkabírású, igénytelen állatok segítségével, a csak általuk ismert sivatagi utakon, elmenekültek délre. Letelepedtek a Szahara szinte megközelíthetetlen hegyi oázisaiban. Ök lettek a Szahara urai, a hatalmas sivatag diszpécserei, az összekötő kapocs az immár arab észak és a néger dél között. A tuaregek viseletének legnevesebb és legszembeötlőbb darabja a tangel- muszt, a finoman szőtt, indigóval mélykékre festett fátyol, amelyet csak a férfiak hordanak, míg a nők fátyol nélkül járnak. Ehhez még hozzáfűzhetjük, az asszonyok teljesein egyenjogúak a férfiakkal, j sőt, a származást — az ősi | matriarchátus maradványaként — anyai ágon tartják nyilván. A nők; azonban nemcsak erről nevezetesek: míg az írástudó tuareg férfiak arab írásjelekkel rögzítik a sajátos tuareg nyelvet, a nők továbbra is a tifinagot, a föníciaiból származó tuareg! ábécét használják. Ök aj tuareg törzsek krónikásai,« a balladák és szerelmes! versek megőrzői. A tuaregek azonban nemcsak a fátylat és á ti- fínag írást őrizték még, hanem sajátos, feudális társadalmi berendezkedésüket is. Két csoportra oszlanak: nemesekre és hűbéresekre. A nemesek, akik' kisebbséget alkotnak, méltóságukon alulinak tekintik: a fizikai munkát, amit a hűbéresekre bíznak. A hűbéresek terelik a nyájakat, ők tenyésztik a tevéket, de a tényleges munkát' ők is másra bízzák: a né-1 ger jobbágyokra, azaz rabszolgákra. NIGERBEN meg nemi nyúltak hozzá a tuareg- kérdéshez, a Mali Köztársaság azonban elérkezettnek látta az időt, hogy felszámolja a visszásságokat, szabadságot szolgáltasson a rabszolgáknak. A kormány ultimátumot küldött! az ifora-tuaregek ameno-I kaljanak, hogy szolgáltassa be a törzsszövetség lő—i fegyvereit, fizessen adót,! szabadítsa fel a jobbágy©-! kát. A tuareg szultán el-1 utasította az Ultimátumot, ezért kezdődtek meg januárban a cikkünk elején említett harcok, amelyek augusztus elején értek vé-. get. M. Gy.
