Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-05 / 175. szám
4 NÖGR.4D 1S64 <r 8. szombat c4z uiűh é ín eh 6 napján A megye székhelyéhez méltó szellemi életet A környezethatás fontos szerepe — Hozzászólás A SZERDAI első csengetés már az igazi volt. Nagyorosziban az udvaron gyülekeztek reggel nyolckor az iskolások. A nyolcadikosokat, akiknek ebben az iskolában ez már az utolsó esztendejük, Katona Pálné, az iskola igazgatónője vezeti. Az első percek a szép, világos tanteremben még az élményeké. Ki merre lárt, mit csinált a nyáron? Vort aki a Balatonnál nyaralt. Cseri Éva a gyulai me- -gyei úttörő tábor élményeiről beszél. Egymás szavába vágnak azok, akik szintén táborban vakációztak. ' Cserődi Laci más élményről beszél: — Én dolgoztam a nyáron. A tsz-ben. — Hatvan munkaegységet megkeresett — mondja helyette az egyik fiú. — Hogy mit csináltam? — ismétli a kérdést Laci. — Kocsiskodtam. Ugyanúgy, mint az apám. — És a nyolcadik után? Mit csináltok majd? Mert erre már most kell ám gondolni — így az igazgatónő. Megfontolás van a szavak mögött: — Géplakatos leszek. Talán itt a tsz-ben, talán másutt, de géplakotos. — Én varrónő! — Én meg kereskedelmi tanuló! — Szenvedélyes képletgyűjtő vagyok. ..Hiszen ez egy kém! Egy valódi kém!” — Itt a papír és a ceruza . .: Egy órát adok magának! Egy óra múlva visszajövök! ,,De sok ilyen filmet láttam már a televízióban, moziban — gondolta Zi - mányi. — Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer én is.. . De most mit tegyek? . .. Semmit... A végén úgy is megmentenek ... Légy teljesen nyugodt! Az utolsó percben úgy is befut a rendőrség és megmentenek... A kémfilmek mindig így végződnek ...” Egy óra múlva a kém visszajött. A pisztoly most te ott volt a kezében. — Én tovább tanulok, gimnáziumban. — Oda legalább hatan megyünk — szólnak egyszerre többen. — Aztán az igazgatónő az órarendet ismerteti. Érdeklődéssel szemlélik az új tankönyveket. Az érintetlen, tiszta, síma lapú könyvek már munkára szólítanak. Csengetnek is, vége az első órának. Az udvaron az élményekről tereferélnek. Az igazgatónő mondja: ISMERTETNI szeretnénk a gyerekekkel néhány új tervünket. Például azt, hogy a tv és a rádió órákat kollektiven meghallgatjuk. Az ének-zene tanítás aláfestésére valami olyat képzelünk el, ami még Nagyorosziban soha nem volt: kirándulást a fővárosi operába. A Hári Jánost és a Diótörőt szeretnénk megismertetni a gyerekekkel. Év végén bankett helyett _ egy szép országjáró búcsú-kirándulást tervezünk. Minél több gyermekkel akarjuk a mezőgazdaságot is megszerettetni. Hogy sok olyan gyerekünk legyen, mint Cserődi Laci, aki büszkén sorolta nyara legszebb élményének ezt a valóban férfias munkát. Ismét csengetnek. Kezdődik az év második órája. Ujlaky Mária — .Na megcsinálta? — Eszembe sincs! — válaszolta fölényesen a kutató. — Úúgy? — Úgy. t— Álljon a falhoz! — Kérem, ahogy parancsolja . .. — Ebben a pisztolyban hat golyó van ... — Szabad megnéznem ? Még sohasem láttam revolvert . . . „Jó idegzetű pasas — gondolta Mr. Varga. — Azt hittem, hogy egy begyulladt, nyamvadt tudóssal lesz dolgom.” — Álljon a falhoz! — így jó lesz? A kém lenyomta a ravaszt. Dörrenés. Füst. Zi- mányi érezte, hogy a jobb füle mellett süvít el a eoA „Nógrad" 1964. aug. 16-i számában Boros Sándor és Balogh Gyula „A megye székhelyéhez méltó szellemi életet” címmel írtak gondolatébresztő cikket. E témával kapcsolatban többek között felvetik, hogy „A megyeszékhely példamutatásának úgyis meg kell nyilvánulnia, hogy a társadalmi életére jellemzővé válik a szabadidő szocialista szellemű hasznosítása, a közösségi élet vonásai, a dolgozók egészségesen, kultúráltan töltik el a munkahelyen kívüli időt .1 . .” S ugyanitt még: „. . . a város külső arculata (a tisztaság, rendezettség, kirakatok és üzletek elrendezése, a parkosítás, a sokat hiányolt szobrok, stb) szintén fontos részei a megyei szellemi központ példamutatásának. Magaslik az új város Járom a várost, nézem a mindennapi változásokat. Emlékeimben — de fényképezőgéppel is — igyekszem megörökíteni a régen megszokott, ma még álló, de holnap talán már lebontandó régi épületeket. Félig bontott földszintes házak mögött felmagaslik már az új város egy-egy épülete. Láttukon a szem- lélődőt büszkeség, reménység, bizakodás tölti el, s ez az érzés erősebb, mint a nosztalgia, melyet az emlékezetes régi házak eltűnése vált ki belőle. Közismert tény a környezethatás nagy formálóereje. Meggyőződésem, hogy a kialakítandó új város monumentálisabb méretei, közterei, szociális, kulturális létesítményei, az új művelődő és szórakozóhelyek, mint környezethatás nagy befolyást fognak gyakorolni az itt élő emberekre. Ugyanekkor a lyó. Lehúnyta a szemét. „Meg fognak menteni! Türelem! — biztatta magát. — Az utolsó pillanatban itt lesz a rendőrség. Ne idegeskedj!” — Még öt golyó van a pisztolyban. Nem gondolta meg magát? — Nem. — Oké. Bumm! Most a bal füle mellett süvített el a golyó — Leírja nekem a képletet? — Nem. — Jól meggondolta? — Jól meggondoltam. Bumm! A golyó a feje fölött fúródott be a falba. Érezte, hogy vakolat hullik a fejére. „Ennek a fickónak drótkötélből vannak az idegei — mondta magában a kém. — Vagy egyáltalán nincsenek is idegei.” Eldördült a negyedik lövés, majd az ötödik. Bumm, bumm! Az egyik golyó Zimányi bal cipőjének orra előtt ment be a padlóba, a másik a jobb cipő előtt. — Már csak egy golyó van a pisztolyomban, de ez a szívébe megy, ha nem hajlandó leírni a képletet! megújhodott város szemre is tetszetős lakó- és középületeivel, lüktető életével, színes forgatagával mindinkább elveszti az egykori kis proletárváros vidékies, szegényes jellegét. A kívánt új szellemi arculat . kialakulása nem most kezdődik, és természetesen nem megy máról- holnapra. Visszaemlékszem e lap hasábjain tíz évvel ezelőtt megjelent írásaimra. Lehet, hogy „érzelgősebb” voltam az átlagembernél, de szinte elsirattam minden — vandál kéz által — derél^batört fiatal fát. A megmaradt, vagy azóta ültettek fák időközben megnőttek, megerősödtek az emberek tudatának erősödésével együtt. Emlékszem az első, kőágyakba, szobrok köré kiültetett virágokra is. Milyen nehéz volt megtartani, felnevelni azokat! Mennyit tépdestek ki tévestől! Azóta sokat javult a helyzet ezen a téren. Javult, de még mindig nem elég jó. Egyes „virágszeretők” most már nem az utcákról, terekről biztosítják szükségletüket, hanem — mint a minap egyik barátom panaszkodott — a — temetőből . . . Az az érzésem, hogy a helyes mérékű lokálpatriotizmus még nem erős oldalunk. Egy fővárosba szakadt hazánkfia például a „Karancs” szállót Salgótarjánban anakronizmusnak tartja. Azt mondja, időben előreszaladtunk jó pár évet. Megítélésem szerint a szállónak, mint objektumnak máris kedvező hatása van. Kiállítások, szobrok Lokálpatriotizmusunk hiányosságát jellemzi többek — Nem írom le! „Ez az én formám — siránkozott Mr. Varga. — Pont egy ilyen pofával kellett találkoznom . .. Ilyen pechem is csak nekem lehet... — Harminc másodpercet adok... „Mi lesz, ha nem mentenek meg az utolsó pillanatban? — gondolta ijedten a vegyész. — Á, az nem létezik... Az teljesen szabálytalan lenne.” — Huszonöt másodperc! — az ügynök idegesen rágta a szája szélét. — Húsz . .. tizenöt... tíz. .. „Még tíz másodperc. Igazán jöhetne már a rendőrség Miért várnak mindig az utolsó pillanatig?” — Nyolc ... hét... hat... Zimányi a feleségére gondolt. „Szeretlek, Emmi- ke, és bocsáss meg nekem!” — öt másodperc ... három ... kettő ... „Még két másodperc, aztán mindennek vége...” A kém nagyot nyelt. A keze remegett, torka kiszáradt. — Egy másodperei között az itt élők nagy többségének nem kielégítő helyismerete (melyik utca, múzeum, középület, lakótelep, liget hol van). Nem ismerjük kellően a város történetét, a Tanácsköztársaságban tanúsított magatartását, következésképpen az ilyenirányú — vendégek által fölvetett — kérdésekre nem is adhatunk kielégítő választ. Megye- székhely lévén joggal elvárhatnánk, hogy a város jellegéből adódó munkás- mozgalmi, munkás és modern szobrok mellett megyénk volt nagyjai (Madách, Mikszáth) is szobrot kapjanak. Több kiállítás a megye és város múltjáról, jelenéről, fejlődéséről egyrészt hozzájárulna e mulasztások pótlásához, másrészt szerves része lenne a kialakuló új szellemi arculatnak. A megye székhelyéhez méltó szellemi élet kialakítása megkívánja az általános műveltség fogalmán belül a politikai műveltség emelését is. Annak idején annyi „ki mit tud” volt! Fenti téma ezeken a rendezvényeken azonban nem kapott kellő súlyt és helyet. Ezt pótolandó, nem gondolok én itt túlmagas mérce felállítására. A létesült és létesítendő klubokban — főként a fiatalság körében — lehetne ehhez hasonló módszert választani. Arra alkalmas vitavezetők szórakoztatva taníthatnák meg a résztvevővet közhasználatú politikai fogalmakra. (Erkölcs, forradalom. ellenforradalom. áru és piac, haza és hazafiság. termelési mód, vallásszabadság és lelkiismereti szabadság, béke és békés egymás mellett élés stb). Ilyenirányú alapismeretek megszerzésére, vagy bővítésére kötelez a megújhodott város, a mindennaFelemelte a pisztolyt és célzott.:. Abban a pillanatban kitárult az ajtó és megjelent a rendőrség. Mr. Varga kiejtette kezéből a revolvert, és felemelte a karját. A rendőrséget Emmike riasztotta, aki az ablakból látta, hogyan cipelik el a férjét. — Szeretlek, drágám! — mondta Zimányi. — Nagyon szeretlek! — Remélem, nem a Lefu 156 beszél belőled? A vegyész nevetve szorította magához az asz- szonyt. A tudósok talán még ma is vitatkoznak, talán még most sem döntötték el, hogy szükség van-e a Lefu-gázra, vagy nincs szükség. Kérem, kedves olvasóim, döntsék el Önök! pi élet szükségszerűsége és a növekvő idegenforgalom egyaránt. A magatartás A helyes közösségi élet kialakításához szükségesnek látszik a jelenleg még fennálló hibák feltárása, illetve megszüntetése. Ebben a vonatkozásban egyes magatartásbeli kirívó hibákra mutatnék rá. Kultúrált emberekhez nem méltó a vasúti és utcai aluljárók megvilágítását szolgáló villanykörték eltulajonítása. Nem hiszem, hogy bármely gyengébb keresetű embernek ne telne időnként egy-egy villanykörtére. Egyes, ilyen magatartást tanúsító emberek hiedelme ellenére, az utcán, fiatal lányok, asszonyok után való sziszegés, füttyögés, leszólítás nem öregbíti sem az egyén, sem a város jóhírnevét. Az úgynevezett „szotyola" (napraforgómag) rágása, a héjával utcán, szórakozóhelyeken, járműveken való szemetelés egyre nagyobb méreteket ölt Csak rosszalással szólha-i tok az úgynevezett „ven-1 dégüldöző” vendégekről/ Azokról van szó, akik ittasan odaülnek — esetleg külföldit is vendégül látó' — szolid szórakozó társaság asztalához, vagy számlarendezés nélkül távoznak de ott-tartózkodásuk alatt lehetőleg minél hangosabban „énekelnek”. Ami a város külső arculatát illeti: eltekintve az építkezéssel járó nehézségektől, van még itt is tennivaló. Bármennyire romantikus is az olasz neorealis-1 ta filmekben látható, ut-s cán szárított fehérnemű, a modern városi bérházak ablakaiban, erkélyein kifüggesztett eme intim ruhadarabok távol állnak' minden esztétikus látványtól. Szellemi igény Több város ünnepi he-1 teket rendez. Salgótarjáni' specialitás lehetne az a bi-i zonyos berendezendő bányamúzeum, ahol a látoga-1 tók egy arra kialakított régi bányában tanulmányozhatnák a nógrádi bányászat fejlődését napjainkig Mások is fölvetették már, magam is helyeslem: arra alkalmas helyen meg kellene hagyni egy-egy régebbi házat — szegényes berendezésével együtt, emlékeztetőnek és összehasonlítási alapul. A város méltó szellemi i arculatának kialakulásai nem rövid idő kérdése, de1 számtalan apró jel mutat már annak folyamatos megvalósulására. Erre csak egy kis rövid megfigyelés: nap mint nap látom, amikor a; munkát abbahagyó építő-1 munkások negyedórákat állnak a könyvesbolt kirakata előtt és számolgatnak, melyik könyvet fogják megvenni fizetéskor. A szellemi szükséglet kielégítésének igénye a nehéz fizikai munkát végzők között is terjed. Azon kell munkálkodnunk tehát, hogy ezen szellemi és más, kulturális szükségletek á .minél hamarabb kielégít «essenek. Szomjas Boci %-Mondtam mar, hog*) nem én vaepfok az anyaid • Mikes György: — MlMeMfMv Szatirikus kisregény 18. (Végei Zoltán
