Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-05 / 175. szám
t*64 eaeptember 5. szombat NÖGRAD T < SZÚPATAK-r'yOV mesélik, hogy nemrégiben / / a kisterenyei piacon egy pesti ember alkudozott az egyik tejfölt árusító asszonnyal és közben megkérdezte: „Mondja néni, járt-e már maga Budapesten?” Az asz- szony köntörfalazás nélkül megmondta, hogy „nem”. Erre a pesti ember csodálkozva csóválta meg a fejét: „Hát a következőképpen vágott vissza: van még, aki nem járt Pesten!” Az asszony, akit sértett a vevő hangsúlya, „Olyan nagyvalami az? Maga sem járt még Szúpatakon.” Meg kell mondanunk, hogy nemcsak Pesten, de a megyei, sőt a járási szervek, intézmények előadói között is jócskán akadnak, akik még nem fordultak meg Szúpatakon, sőt, igencsak törniük kell a fejüket, hogy hová is tegyék képzeletükben ezt a ritkán emlegetett „községet”. Tulajdonképpen csak telep, közigazgatásilag Kisterenyéhez tartozik, önálló jelleget csak fekvése és külön termelőszövetkezete kölcsönöz neki. Több mint három kilométerre fekszik az „anyaközségtől”, enyhe lejtésű hegyek védelmében húzódva. Lakosainak száma kettővel haladja meg a ISO személyt, ami azt jelenti, hogy a Salgótarján központjában épülő hatalmas bérházban, az úgynevezett főtéri tizen- hármasban éppen négy ilyen falucska lakóit lehetne kényelmesen elhelyezni. A felszabadulást megelőző években lakói túlnyomórészt a mezőgazdaságban dolgoztak, vagy a saját földjükön, vagy pedig a ferencesek és az Almási- uraság birtokán. Késő ősztől tavaszig pedig többen eljártak fát dönteni az erdőkbe. Nemzetiségi megoszlás szerint vegyes községnek tekinthető: félig magyar, félig szlovák családok lakják. Eredetileg szlovák település volt, mely a szlovákajkú lakosság hiedelme szerint Sámsonházával, Márkházával és Lucfalvával egy időben keletkezett. A községben most is a mezőgazdaság a főfoglalkozás, ötven család keresi boldogulását a szúpataki Béke Tsz-ben. A fiatalok jelentős többsége azonban már vagy tovább tanul, vagy pedig a távoli üzemekben és bányákban helyezkedett el. Szövetkezeti gazdálkodása tehát magán viseli a megye ipari jellegét. Ahogy a főkönyvelő látja A Béke Tsz fejlődéséről BEDOLGOZÓK ÖTEVES a szúpataki Béke Tsz: 1959-ben alakult és az alapító tagok sorában ott volt Sipka József a szövetkezet jelenlegi főkönyvelője is, aki Kistere- nyéről nősült be Szúpatakra. Alakulása óta él a tsz-ben, beosztásánál fogva jól ismeri a szövetkezet anyagi helyzetét illetéke- kesebb embert nehezen is találhatnánk arra, hogy jellemezze a tsz ötéves fejlődését. — A mi tsz-ünknek pontosan ötven tagja van. 788 holdon gazdálkodunk, amelyből több mint ötszáz hold a szántó. Jövedelmünket fele-fele részben a növénytermesztés és az állat- tenyésztés adja. A szántóföldeken nagyobbára búzát, árpát, rozsot, kukoricát, krumlit és hagymát termesztünk, állattenyésztésünk főleg a juhászaira támaszkodik, jelentős a marhahizlalásunk és kevés sertést is tartunk. — A JOBB eredmények elérését a munkaerő-probléma akadályozza: kevés a A szúpataki iskolát megszüntették. Az egyik termet most a tsz használja raktárnak, a másikban a fiatalok klubját rendezték be. A körzetesítés nyomán Kisterenyére járnak iskolába a szúpataki gyereken. A hagymaföldön asszonyok beszélgetnek s vitatják, hogy jó-e ez, vagy sem. — Jó volna — mondja a hangadó — Csak az alsósokat hagyták volna a községben. Mert képzeljék el: télvíz idején is autóbusszal viszik azokat az aprócska gyerekeket. Még jó, ha van autóbusz. De amikor nincs autóbusz, gyalog caplatnak szegénykék a nagy hóban. Bikk- völgy-pusztáról meg gyalogolhatnak előbb Szúpatakra a kisiskolások, mert csak innen van bupz. Nehéz soruk van... Egy másik asszony magyarázza. —Most csak hetenként kétszer van autóbuszjárat, a piaci napokra. Nem vihet az emberlánya tejfölt, dolgozó tag és azoknak nagy része is idős, vagy öreg ember. Jelenleg négy fiatal lány dolgozik a tsz- ben, ez a teljes utánpótlás. Pedig ezek is rendszerint csak akkor vállalnak munkát a tsz-ben, ha az erdő- gazdaságban már nem tudják foglalkoztatni őket. Azért nem állunk rosszul, mert hitel alig terheli szövetkezetünket, a vagyonunk állandóan nő és az állóeszközök nagyobb százalékát a „fel nem osztható szövetkezeti alap” teszi ki. A tagok jövedelmének alakulásában némi hullámzás volt tapasztalható. 1959-ben 34,10, 1960-ban 20,95, 1961-ben 21,78, 1962- ben 27,14, 1963-ban 29,35 forintot ért egy munkaegység, az idén pedig ugyanannyit tervezünk, mint az alakulás évében a tényleges munkaegység-érték volt. Tavaly az egy tagra jutó átlagjövedelem 10.500 forint fölé emelkedett, az idei gazdasági évre már 11.356 forintot terveztünk. Néhány forintot rontanitúrót bármikor Tereidre. Jó, hogy megkezdődik a tanítás, mert akkor minden-nap lesz autóbusz. Mégiscsak jó az a körzetesítés. .. A szúpataki Béke Tsz állattenyésztésének „főirányát” az a kilencszáz juh szabja meg, amelyből kétszáz pecsenyebárányt exportra szeretnének elküldeni. Három képzett juhásza van a szövetkezetnek, de a tsz-tagok valamennyien tiszteletben tartják az igénytelen jószágokat, amelyek gyapjúból, bárányból, juhtejből szép jövedelmet adnak. Nem szólván a juhtrágyáról, amelyből erőt merít a kizsigerelt talaj a meredek hegyoldalakon. — Erős trágya — mondja Viczián György, tsz- elnök a maim-udvaron, a juhhodály bejáratánál, miközben hozzáértő szemmel vizsgálgatja három idősebb íérii munkáját. fog a jövedelmen a vártnál gyengébb gabonatermés, igaz ugyan, hogy a kapások még sokat pótolhatnak. — Szövetkezetünknek nincs agronómus.a, ami ugyancsak gátja a nagyobb arányú fejlődésnek. Kicsi is a szövetkezet s minthogy a tagosításnál nekünk a gyengébb, hegyi talaj jutott még sajátságos gazdálkodási nehézségeink is vannak. A TAGSÁG MAR régen barátkozik azzai a gondolattal, hogy jó lenne egyesülni egy gazdaságilag is erősebb nagy tsz-szel. Mindenesetre mindent elkövetünk, hogy a jelenlegi viszonyok között is állandóan javítsuk a hozamokat és növeljük a tagság jövedelmét. Szúpataki számítás Megkérdeztem a fogatost. — Mennyi volt tavaly a jövedelme? i — Nem egészen tizenegyezer forint. Pedig ketten dolgoztunk. — Hány munkaegysége volt? — A feleségemmel együtt hétszáz. — Mennyit ért egy munkaegység? — Pár fillér híján harminc forintot. Ejnye-ejnye, a szorzással egy kis baj van!... Negyvenöt éves emlékek A munkában megószüit Szőke Márton kínlódva villázza a letaposott aljat, hogy utat csináljon a traktornak. Azt szeretnék, hogy a pótkocsival betolasson a hodályba a traktor, hadd villázhassák azonnal a platóra a trágyát. — Ennél rpég a sertéseké sem erősebb — mondja Szőke Márton. — Emlékszel — bólint rá az elnök. Szőke Márton kezében nem áll meg a villa. — Az Almási-uradalom- ban — mondja. — Ott-ott. Ezerkilenc- seázhúszban— BEDOLGOZÓ néven az olyan egyéneket szokás nevezni, akik ugyan nem tsz- tagok, de idénymunkáknál besegítenek a tsz-nek, a tsz-tagoknak. Ilyen bedolgozóknak számít a hetvennyolc esztendős Varga István Hartyáni és a hetvenhétéves Kublinyi Antal, mindketten a szentkúti Egy interpelláció A község lakói általában reálisan ítélik meg helyzetüket, s elismerik azt a nagy fejlődést, amelyet a felszabadulás óta tett meg a település. Jobb az orvosellátás, bevezették a villanyt a községbe, s amíg tavaly még csak a párt- szervezetnek volt televíziója, addig már további kilenc tv-antenna mered az égnek. Egy régi lakóépületből és kovácsműhelyből művelődési otthont alakítottak, az áruellátásra sem lehet komolyabb panasz és sorolhatnánk még rendre azokat a tényeket, amelyeket a nyereség oldalára könyvelnek el a szupata- kiak. Vannak azonban sérelmeik, panaszaik is, amelyekre orvoslást várnak. Több olyan vélemény hangzott el, hogy a kisterenyei tanács, ahová közigazgatásilag tartozik a település és a Kisterenye és Vidéke Földművesszövetkezet, amelynek a korszerű áruellátás a feladata eléggé mostohán kezeli a községet. Mint mondják, több tanácsülés állást foglalt állást már amellett, hogy Szúpataknak szüksége van egy bekötő-útra a tsz-ma- jorhoz, nagyon fontos a hullaház megépítése s azonkívül megoldandó az ivóvízellátás is, mert tűrhetetlen, hogy egészségtelen, „nem ivóvíz” táblával ellátott kutakból oltják szomjukat a település lakói. Évek óta húzódó ügyek ezek, nem is rendkívül költségesek, mégis állandóan halasztódnak. Ugyanakkor úgy értesültek, hogy Kisterenyén csupán parkosításra félmillió forintot fordítanak. A földművesszövetkezettől pedig azt várják hiába, hogy a szép vegyes- és italbolt mellé pincét és raktárhelyiséget is építsenek. Ügy vélik a szupatakiak, hogy bár kicsi az az ösz- szeg, amelyet a községfejlesztési alapra befizetnek, de önálló közigazgatás esetén azt is gyümölcsözőbben tudnák felhasználni. — Amikor feliben vittük a hodályból a trágyát. — Emlékszel hát. Olyan magas volt már az akol, hogy a gerendát érték a birkák. — Már hogyne emlékeznék. Négyrét jártunk be és utat vágtunk a szekérnek. — Olyan érett volt, mint a legzsírosabb fekete föld. —Ez se rossz — véli Szőke Márton. — Kell ez a földnek — mondja az elnök — Meg kell adni a talajnak is, ami az övé. — Majd nem öt és fél mázsa lesz a búzaátlag. — Akkor is csak a trágyázott föld fizetett. Akkor. Pontosan 1920- ban. Negyvenöt évvel ezelőtt. szociális otthon lakói. Reggel óta a sarjút kaszálják s csak most hagyták abba, mert az országúton elrobogó autóbusz delet jelez. Letelepszenek a friss szénára, a Szentkút-patak mentén, az öreg fűzfa árnyékába. Kublinyi szemüveget rgk az orrára és kézbe veszi a Népszabadságot. Varga maga elé mered és ádámcsutkáját jártatja. — Késik az ebéd — mondja. Kublinyi megnyugtatja. — Tegnap is a busz után hozta a lány. — Van-e elég étel? — kérdezem. —Hogy van-e? Csak győzzük megenni. Az Otthon megbecsüli a kaszásokat. Tegnap is annyi pörköltet küldtek, hogy még maradt is belőle. EZT VARGA István meséli, akiről már hallottam, hogy ifjabb korában a sági kuglipályán mindig ő választotta a legnehezebb golyót és még azzal is csaknem keresztülszakította a dobot. — Ma nyúlleves lesz — toldja hozzá Kublinyi — Üj technológiát, a korszerű frontfej tési módszert honosították meg a szorospataki Szeptember 6 aknán. Vincze Józseffel, az akna vezetőjével beszélgettünk a tapasztalatokról. — Szorospatakon már évekkel ezelőtt is kísérleteztek frontfejtéssel. Abban az időben azonban még csak fa biztosítással és olyan nyomásviszonyok közepette, hogy lehetetlen volt a fronti bányaművelés — magyarázta az aknavezető. — Ez év júniusára készítettünk elő, de most már acélbiztosítással egy 120 folyóméter homlokú két- szárnyas frontfejtést. A front balszárnyára páncél- kaparót ,a jobbszárnyra B. típusú kaparót szereltünk és június 10-én megkezdtük a termelést. Azóta nagyon szépen halad a front előre, a számításunk igazolódott — mondja. Az új fejtési mód meghonosítása bizonyára nemcsak tárgyi feltételeket követelt, hanem személyieket is. Hogyan sikerült biztosítani megfelelő tapasztalattal rendelkező bányászokat a frontra? — tettük fel a kérdést. — Kányásról helyeztek át üzemünkhöz bányászokat. Ott a frontművelésnek hagyományai vannak már. Ezeket a tapasztalt embereket helyeztük a frontra. Ők képezték a „törzsgárdát”, mintegy 60 százalékban. Természetesen olyan dolgozók kerültek Kocza Simon frontbrigádjába, akik nem idegenkedtek az újtól. Szakonként 18-an dolgoztak ott és egyre eredményesebben, mindig nagyobb teljesítményt érnek el. Júliusban például már 247 csille szénnel. Huszonkét nyulat vágtak. Mert van nekünk ott sertéstenyészetünk, nyúlásza- szatunk, lovunk is... Megint az idősebb veszi át a szót. — Az otthon gazdaságának kell a széna is. Ügy vállaltuk el a kaszálást, felesbe. A tsz-ben kevés a munkás, nekünk pedig kell a jó széna. — S a fizetség? — kérdezem önkéntelenül. — A múlt hónapban jutalmat kaptam. A társam is... — És bírják még? Varga István elmosolyodik, mintha csak ifjonti erővel a súlyos kugligolyót tartaná kezében. — Huszonegy bányát jártam én végig életemben. A mezőgazdasági munkát meg Mezőhegyesen tanultam meg. Mert ott is dolgoztam hat hónapot, amikor kitettek a bányából. MÉG SZERETNÉM megkérdezni tőlük, hogy minek köszönhetik ezt a friss öregkort. De hát a válasz önként kínálkozik: a munkának. Mert ma is munka fiatalítja őket a kasza nyeléhez... adtak többet, m.int ameny- nyi az előirányzat volt. — Milyen gondjaik voltak a fronton? — Sajnos ma is van. A páncélkaparós szárny gyorsabban halad. Könnyebb a rárobbantás mint a B. kaparós szárnyon. Az a törekvésünk, hogy ezt a szárnyat is páncélkaparó- val szereljük fel. Kaptunk is rá ígéretet. A beépített tárnok sem egy típusúak, igaz ez a front még kísérleti jellegű, de a legfontosabbat — a frontfejtés létjogosúltságát — már bebizonyította. — Milyen előnye vannak? — Elsősorban az, hogy folyamatossá vált a termelés. Amíg az egy szárnyon rakodnak és felváltva mindig jön a szén. Innen kerü^ ki az akna termelésének 30 százaléka. A másik előnye, ha például ezt a 20 vagonos napi termelést kamrafejtésből biztosítanánk, ahhoz legkevesebb 13-14 gépegységre lenne1 szükség, úgy pedig 4 gépegység elegendő. Ezenkívül az anyagellátás is köny- nyebb lett és a szellőztetés is jobb. — Mennyi ideig üzemel a front és lesz-e másik utána? — Ez 110 méter kifutású, tehát nem tart olyan soká. Készítünk elő viszont egy másik 60 méter szélességű és 200 méter kifutású új frontot, hogy ne legyen kiesés. November 15-én kezdheti a termelést ez a front is — fejezi be Vincze József aknavezetá B. X Körzetesítés Beszélgetés az akna vezetőjével Frontfejtés a Szeptember 6 aknán
