Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-04 / 174. szám
4 nógrAd 1964. szeptember 4. péntek. Ifjúsági filmszemináriumok kezdődnek 20 év magyar filmtermelése a programban HARCOS HUMOR A mai politikai kabaréról SZÁMTALAN jó filmalkotás gyenge ifjúsági közönségsikere mutatja, hogy nem lehet mellékes kérdésként kezelni az ifjúság iskolai és iskolán kívüli filmnevelését, A fiatalok filmízlése hiányosságainak pótlására a múlt évben történtek az el- első kezdeményezések. A KISZ-szervezetek, a megyei tanács moziüzemi vállalata és a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság szervezésében ifjúsági filmszemináriumok indultak. Tizenkét szeminárium működött, melyeken 12 874 fiatal ismerkedett a filmtörténettel, fejlesztette filmiz- lését. Hiányosságként emMegjelent egy könyv megyénkről az ország idegenforgalmi hivatalainak és könyvésboltjainak kirakataiban. Nógrád megye tanácsának Idegenforgalmi Hivatala adta ki a Nógrádi útikalaúzt. A könyv hézagpótló! Az Ipoly környékére, a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra vadregényes útjaira, várromokhoz, irodalmunk emlékeihez (Balassi Bálint, Madách Imre, Mikszáth Kálmán megyéje Nógrád) vezeti el az érdek- I lődőt. Foglalkozik a megye I földrajzával, felszínével, a j barlangokkal, vízrajza, ég- i hajlati viszonyaival, talajával, növényzetével, állatvilágával. Megismerkedhetünk általa a megye mezőgazdaságának és iparának eredményeivel, s a könyv elvezet a település- formák, népi épitkezések, a népviselet és népművészet, a népszokások, a hiedelmek, a nyelvjárás jellegzetességeinek érdekes világába is. Végigkíséri a megye történetét az ókortól a középkoron, a török ütjük, hogy e szemináriumokban gyakran elmaradt a film elemzése, ami egyáltalán nem kedvez a filmértő közönség nevelésének. Számtalan pénzügyi és szervezési akadály is gördült a szemináriumok szervezése elé, s elmaradt a szemináriumvezetők szakmai továbbképzése is. A MEGYEI KlSZ-bizott- ság, a Moziüzemi Vállalat, és a TIT a tanácsok fokozottabb segítségével idén e tapasztalatok figyelembevételével, illetve ezekből okulva kezdett hozzá az ifjúsági filmszemináriumok szervezéséhez. Október első felében előreláthatóan időkön, Rákóczi, Kossuth korán, a kapitalizmus időszakán át napjainkig. Megismertet az idegenforgalmi érdekességekkel, látnivalókkal. Mellékletet is nyújt, a Cserhát túrista- térképét. A könyvet Szombathy Viktor írta. Ügy véljük, esetenként a pontosabb adatközlés, a tényékhez való hívebb ragaszkodás még akkor is emelte volAz ENSZ közelmúltban kiadott néprajzi évkönyvének adatai szerint a föld lakosságának lélekszáma 1962 közepén elérte a 3,1 milliárdot. A Föld lakóinak száma évente 2,1 százalékkal növekedik. Az adatok tanúsága szerint a Kínai Népköztársaság a födkerekség legnépesebb országa. Lakóinak száma 670 millió. Utána következik India 449, a Szovjetunió 221, az Ame23 szeminárium kezdi meg működését, közülük nyolc a salgótarjáni, hat pedig a szécsényi járásban. Megoldódik a szemináriumvezetők szakmai előkészítése is, akik október elejétől rendszeres időközökben ugyancsak továbbképzésen vesznek részt. A filmszemináriumokon idén az ott ismertetett filmek kiválasztásában a rendező szervek figyelembe vették a hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára történő készülődést. Októbertől áprilisig a fiatalok az eltelt húsz év magyar (esetenként népi demokratikus) filmterméssel ismerkednek meg. na a kiadvány értékét, ha az olvasmányosság rovására megy. (Ütikalaúzról lévén szó, az olvasmányosság nem elsődleges követelmény! A reprezentatív kiadvány tükre a megye múltjának, s jelenének. Méltán örülünk megjelenésének. Haszonnal forgatják a Nógrádba látogató idegerikai Egyesült Államok 187 Indonézia 98, Pakisztán 97 Japán 95, Brazília 75, Nyu- gat-Németország 55 és Nagy-Britannia 53 millió lakossal. E tíz országban él az emberiség kétharmada. Területüket tekintve a legnagyobb államok: a Szovjetunió, Kanada, a Kínai Népköztársaság, az Egyesült Államok, Brazília, Ausztrália, India, Argentina, Szudán és Algéria. A budapesti Vidám Színpadon bemutatott — Róna Tibor által írt — „Több nyelven beszélünk” című kabaréműsort kritika és közönség úgy fogadta, mint ami véget vetett a többé-kevésbé sikeres próbálkozások korszakának és végképp megrajzolta a Színpad arculatát. Ez a műsor úgy politizált —egyaránt élve a szúrósabb szatíria és szelídebb humor eszközeivel — hogy jobbra is és „bal”-ra is ütött: leleplezve a gondolkodásunkban még megmaradt dogmatikus — bürokratikus csökevényeket, de a kapitalista „erkölcs”- nek hódoló cinizmust is. Róna Tibor műsora azért oly sikeres és hatékony, mert nem keni el a gondokat és aggodalmakat, s éppen, mert az emberekben való hit hatja át, bátran és harcosan néz szembe a különböző előjelű, s a társadalom szocialista emberséget még akadályozó vonásokkal, jelenségekkel. Hagyományok Örömmel regisztálhatjuk, hogy ugyanakkor a rádióban és részben már a televízióban is helyet kapott az a kabaré, amelynek a harcos, szocialista humanizmus a jellemzője. A politikai kabaré (amelynek demokratikus hagyományai vannak Magyarországon is és amelyre éppen úgy tömeg-igény van, mint több más műfajra) mindig is élt és a jövőben is élni fog az egyes részlet-jelenségeket torzzá „kinagyító” karikatúra eszközeivel. Ámde az a személyi kultusz idején elburjánzott szemlélet, amely szerint minden hibát, minden bajt azok okoztak, akik nem munkás vagy paraszt- származásúak, nem kedvezhetett a művészi karikatúrának. Ez a szemlélet inkább az osztályharc tudományos igazságának — káros — karikatúrája volt, maga is téma és lehetőség a közhasznú kifigurázásra. Nem Patyolat és Közért... Erre a gyakran rosszul és egyoldalúan politizáló kabaréra hatott aztán visz- sza az a korszak, amikor a kabaré óvakodott politizálni. Pedig a mai magyar kabarénak nem a politizálástól, csak éppen a rossz politizálástól kellett megszabadulnia. Es kifejezett eredmény, hogy ma már nemcsak a Vidám Színpadon és különösen a rádióban, hanem a budapesti Irodalmi Színpadon és az ország sok öntevékeny irodalmi színpadán is a gúny, az irónia, a kine- vettetés fegyvereivel küzdenek az önzés, az önteltség, a korlátoltság, a szob- izmus ellen. Nem „szitok-átok hadjárat” és nemcsak „Patyolat és Közérthumor” jellemzi e kabarék műsorainak tartalmát. Szó esik a karrieristákról is, akik versenyt futnak az íróasztalért, de nem futnak versenyt az idővel, a feladatok és munkamódszerek fejlődésével. Szó esik a különböző rendű és rangú ingyenélőkről, azokról, akik mindent eredménynek látnak, ami Nyugaton van, s azokról is, akik becsukják a szemüket a Nyugat tényleges eredményei előtt is. A homályt a mélységgel azonosító költők, a kirakati módon dolgozó funkcio- nárusok, a mindenben saját hasznukat kereső (és meg is találó) „bulisták” hálás figurái a mai magyar kabaré panoptikumának. Ami a paraszti életben még fellelhető fogyatékosságokat, s e fogyatékosságokat hordozó típusok szatirikus leleplezését illeti, ott még nem áll feladata; magaslatán a politikai kabaré, az újért harcoló humanista humor. Érdekes1 módon még a vidéki iro- dalmi színpadok sem ve- szik mindig észre a mai falu legújabb problémáit. és a kiskirálykodó tsz- funkcionáriusok mellett (akikre akad a valóságban ma is példa) nem igen szerepeltetik az egyéb tu-l lajdonságok és jellegzetességek megtestesítőit. A rádióban — néhány jel szerint — megerősödött a törekvés, hogy kabaréelőadások is helyesebben tükrözzék a mai paraszti életet, s a legújabb változásokban fellelhető fonákságokat. A társadalmi légkör' Abból, ahogyan a fonák-) Ságokat bírálják, követkéz-j tetni lehet a társadalomi légkörére. Ha — ahogyan i már említettük — az írók! csak lassan jöttek is rá aj politikai kabaré új lehető-; ségeire, a mai társadalmi! és politikai atmoszféra l igényli, hogy nyíltan szól-! junk a hibákról, gondok-; ról. Nyíltan és ha kell, éle-) sen is. Azért szólhatunk és i szólunk is olyan élesen ró-' luk, mert a korszak a hi-: báktól való szabadulásra I törekszik, arra a n<”n álló-1 víz-szerű, hanem éppen, j hogy magasabbrendű szel- j lemi sugárzásokat, eszmei I küzdelmeket tartalmazó í harmóniára, amelyet, — hogy József Attila szavá-i val éljünk — „gyönyörűt képességünk: a rend” ala-: kíthat ki. A szatíra céltn-í datos torzításaira, a hu-1 mór nem mindig fájdalom-) mentes csipkelődéseire, a j rendhagyó típusokkal és! eseményekkel foglalkozó kabaréra éppen a gyönyörű rend megerősítése és gazdagítása érdekében van más műfajoknál semmivel sem kisebb szükség. A. G. Magyar kutató utazott Amerikába Dr. Géder László adjunktus, a Debreceni Orvostu- mányi Egyetem Mikrobiológiai Intézete víruskutató laboratóriumának vezetője ösztöndíjjal egy évre az Egyesült Államokba utazott. A fiatal debreceni kutatót Sabin professzor, a gyermekbénulás elleni oltóanyag világhírű feltalálója hívta az Ohio állambeli Cincinnatiba. „Városépítés’* címmel új szaksajtó jelenik meg Az építészeti szaksajtó szeptemberben új folyóirattal gazdagodik. Hamarosan megjelenik a „Városépítés" című 32 oldalas folyóirat amely a várostervezéssé összefüggő regionális fe;' lesztési, területrendezés egészségügyi, szociográfi; közgazdasági, valamint m kutatási és tervezési te mákban elért új erednie nyékről tájékoztatja olvasóit Mikes György: E V Szatirikus kisregény 17. Hosszas. töprengés után eszébe jutott valami. Leszedett a kabátjáról egy gombot, amely tulajdonképpen nem is volt gomb, hanem egy miniatűr fényképezőgép és Géza bácsinak ajándékozta. — Jaj, de édes! — lelkendezett a rokonság. — Ilyet még nem is láttunk! Nusi néninek átnyújtotta a gyufadoboz nagyságú' magnetofonját. — Köszönöm. édes fiam ... Ez csodálatos!.. Ilyet nem látni Pesten! Elajándékozta az öngyújtóját is, amelyben szintén volt egy fényképezőgép, az iránytűjét, a nyakkendőjét, amely tulajdonképpen katonai térkép volt, a fésűjét, amely- lyeä fűrészelni lehetett, a gyűrűjét, amely világított a sötétbe». Mindenki odavolt a gyönyörűségtől. „Mit adhatnék még” Ódaadta a töltőtollát, amely látcső is volt, odaadta a _ látcsövét, amellyel írni lerietett, a vegytintát, amely bizonyos id* után láthatatlanná vált... „Mit adhatnék még?” Egy tizenöt év körüli fiú állandóan ott settenkedett mellette. „Ennek is kellene adni valamit... De már mindent odaadtam ... Hopp. még nem mindent!” Félrehívta a fiút és a kezébe csúsztatta Hédiké három fényképét. — A mamádnak ne mutasd meg őket! — súgta a fülébe. A fiú ránézett a képekre és elvörösödött. Amikor már nem volt mit szétoeztogabma, levette az álbajuszát és azt is odaadta valakinek. Frenetikus sikert aratott. Másnap reggel Alois Siegfried Maria Alexander Poppenheim fütyörészve lépett ki a szálloda kapuján. Hirtelen egy kéz nehezedett a vállára. — Géza bécsi, te vagy az? Nevetve hátranézett. Két komor tekintetű férfi állt a háta mögött. Nem voltak rokonok. A kánikula végétért. A Meteorológiai Intézet már régóta esőt, viharos szelet jósolt, és most végre igaza lett. Esett az eső és viharos szél hajlitgatta a fákat, dobálta a tetőcserepeket, sőt a Vörösmarty téren még egy telefonfülkével is eljátszadozott. Mr. Varga egy öreg Renault kocsiban üldögélt, szemközt azzal a házzal, amelyben Zimányi lakott, és hol az órájára, hol a ház kapujára nézett. Az ügynök ideges volt. Cigarettáról cigarettára gyújtott, Időnként megtörülte az ablakot, hogy jobban lásson. „Félsz? — kérdezte önmagától. — Nem, nem félek. Az akció sikerülni fog. Nyolc órakor kijön a vegyész, körülnéz, keresi a kocsiját, de az nem jön, erről gondoskodtam. Ekkor odamegyek hozzá és tüzet kérek. Aztán előszedem a klorofor- mos kendőt... A többi már gyerekjáték... Az a marha Kiss lebukott, pedig neki sokkal könnyebb feladata volt... Szétosztogatta a felszerelését... A gom bfény képezőgép, amelyet az egyik rokon azonnal eladott, felkeltette a rendőrség figyelmét... A marha! Megérdemli a sorsát! Fel akart vágni a rokonok előtt.. .” Az órájára nézett. Pontosan nyolc óra. A kapuban megjelent a vegyész és körülnézett. A kocsija nem volt sehol. Bosszankodva csóválta a fejét, majd behúzódott a kapuba. Kiss azonnal kiszállt a kocsijából és átszaladt az utcán — a szél az arcába verte az esőt — be a kapu alá, ahol Zimányi várakozott türelmetlenül, fel-alá sétálva. — Szabad egy kis tüzel? — kérdezte a kém, ujjai között cigarettával. — Sajnos, nem dohány„Püff neki! — gondolta Mr. Kiss. — Most mit csináljak? Nem dohányzik!” A következő pillanatban előrántotta a kloroformos kendőt és Zimányi arcához tapasztotta. A vegyész védekezett egy darabig, aztán elcsendesedett, és a kém karjai közé esett. Midőn magához tért, egy teljesen üres szobában találta magát, ahol egyetlen bútordarab sem volt A mennyezeten gipsz-rózsák. Az ablakon rács. Az egyik csupasz falon teve alakú penészfolt. „Vajon hol lehetek? És hogyan kerültem ide? Tudom már ... Engem elraboltak ... De ki? És miért?” Nemsokára nyílt az ajtó és pisztollyal a kezében belépett Mr. Varga. — Magához tért? Remek! Akkor most elbeszélgetünk egy kicsit... — Ki maga és mit akar? — pattant fel Zimányi. — Csak semmi idegeskedés! Hogy én ki vagyok, az nem fontos. De azt megmondhatom, hogy mit akarok. A Lefu 156-os gáz képletét. — Minek az magának? folytatjuk) Megjelent a „Nógrádi útikalauz" 3,1 milliárd ember él a földön
