Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-30 / 196. szám
NÖGRÄC 198L szeptember 90 Űj magyar film Jqen Mi dolgunk a világon? Xuzdem erőnk szerint a legnemesbekért Vörös- narty fogalmazása ma is lelytálló. Boldizsár Iván 5S Révész Gj örgy filmje, íz Igen már címében is '.gyetértően hirdeti ezt az gazságot, a történet cél- a pedig az. hogy meggyőzően érveljen a köz- smert igazság mellett. Egy mai magyar erteiniségiről van szó, akinek ■nunkakedvét és életkedvét egyaránt megbéklyóz- za; hogy húsz évvel ezelőtt, a háborúban egy lomba-repesz elrabolta öle szeretett feleségét. Spp akkor, amikor az gyermeküket várta. Az emlékeket az új háború- ól való félelem tartotta ;bren és tette a tehetséges mérnököt cinikussá, -■észtette arra, hogy ne a lövőnek, csak a pillanatnak éljen. Ekkor jön az új szere- em, amely a pilanatnál .óbbet követel. Ez már nem kaland: ez a szereim felnyitja a szemét. A jövőbe fut már azért ,s. mert házasság lesz s ;kkor támad az új probléma: legyen-e a házasság egyben családalapítás is? A filmben lassan, fok- ról-fokra szakad fel a háborús félelem vonta máz s az eltemetett gondola- :ok — a napvilágra kerülve — védekezésre és támadásra kényszerülnek. A film témája voltaképpen ez a vita: hősünknek 1 öntenie kell, hogy vál- (alja-e a jövőt, az élet továbbplántálását. Érvei egyre erőtlenebbek, végre is szilaj vízióba tömörülnek, de a szörnyű látomás is meghúnyászkodik végül az élet ereje előtt. A kérdés az: valóban meggyőző-e az érvelés, amely az igazság kimondásához vezet? Etekintet- ben marad némi hiányérzetünk: a történet inkább csak felmutatja napjaink borúlátásának az eredőit és motívumait, a vitában azonban megelégszik részben publi- cisztikus, részben érzelmi érvekkel. Béres Ilona — a női főszereplő — szépsége és bársonyos hangja hitelessé teszi, hogy az ébredő, új szerelemben mindinkább lehetetlenné válik az önző, tunya életforma. Szenvedélyes játéka a szűzies szépségtől a kedves kacérságon át az asz- szonyi bölcsességig és a jövendő anya elszántságáig a jellemvonások seregét vonultatja fel hitelesen. Darvas Ivánnak — a férfi főszereplőnek — leginkább a belső vívódást kellett érzékeltetnie, azt az utat ábrázolnia, amelyet a főhős megjár a cinizmustól, a félelemtől, az önzéstől, a nemtörődömségtől és a tunyaságtól az élet felelős vállalásáig. A mérnök széteső jellemzését nem sikerült tökéletesen egybefognia, de ez azzal is összefügg, hogy játékába húsz év előtti képek is vegyülnek, s az időbeli szakadékot nem tűnteti el eléggé a maszk. Z. L. Madách III. A halhatatlanság felé A VÄLÄS UTÁN Madách teljesen visszavonult életet élt Sztregován. A kastély egyik sarokszobájába húzódott, gazdaságát elhanyagolta, rossz lovainak messze földön híre volt. Öltözékére sem sokat adott s néhány évig a világgyűlölet jellemezte hangulatát. Közvetlen környezete jótékony hatásának köszönhető, hogy 1858 táján viszont már azt figyelik meg, hogy „Bizalmas, baráti körben sziporkázott ajkáról az éle, s Vidámságot, derűt keltettek tréfái, ötletei a családi körben is. Nyílt és egyenes lelkű, jószívű és áldozatkész volt ő mindenkihez.” Szellemi téren a nagy készülődés évei ezek. Érdeklődése kiterjedt a történelem, a természettudomány és a filozófia legkülönbözőbb területeire. Történelem szemléletére hatással volt Hegel, liberalizmuson alapuló világnézete erősen módosult a természettudományok XIX. századi nagy fejlődése következtében, és irodalmi olvasmányai (Byron, " Milton. Goethe) is nagy hatással vannak gondolkodására. A kortársak feljegyzéseiből tudjuk, hogy ezekben az években erősen foglalkoztatja egy gondolat: lehetséges-e az emberiség egész történetét egy drámai műbe foglalni? A készülődés és töprengés nehéz évei után a szellem erőfeszítései művekben realizálódnak. 1859-ben először megírja a Bach-korszak nagy év tavaszán vette elő és szatíráját a „Civilizátort” olvasta fel Szontágh Pálma jd bámulatos gyorsaság- nak, aki sürgeti, hogy Buga! az „Az ember tragé- tassa meg a művet a kor diáját”. A kézirat címlap- legnagyobb irodalmi teái * ■ -5- « ^ A sztregovai „Kerti lak”, ahol Madách „Az ember tragédiájá”-t írta ján fel van jegyezve: „Kezdtem 1859. február 17- én, végeztem 1860. március 26-án”. A kész művet először nem mutatta meg senkinek, csak a következő 7 X Szuts István: A vörös Dokumentumregény agyag .r 19. Kellemes meleg volt a szobában, az otthon kicsit bágyasztó, de kedves, derűs melege. Zsuzsa apja melle guggolt és nagyra nyílt szemmel figyelte, Ba- ás lehajolt hozzá, megsimogatta haját. — Mi akarsz lenni, ha megnősz? ... Geológus? ... — Én $az akarok lenni — szólt közbe Éva, mire mindketten jót nevettek. — Alig nőttél ki a földből, kislányom — cirógatta meg arcocskáját Balás, — De ha megnősz, az lehetsz. — Én sok pénzt fogok keresni — szólalt meg Zsuzsa is —, hogy édesanya ne .legyen mindig szomorú. Balás arcán felhő vonult végig. A gyerek mindig megmondja az igazat. Szegény Alice ... Milyen nagy áldozatot hoz és mégsem panaszkodik. Este a gyerekek már lefeküdtek sötétbe burkolód- zott a ház. ök azonban még sokáig fentmaradtak. Balás az ágyon végigdőlve cigarettázott, s néha ki-kinézett az ablakon. A csillagok magasan jártak, csend volt, csak a kutyák ugatása hallatszott a távolból. — Régen éreztem magam ilyen boldognak — mondta Balás, kezét felesége feje alá csúsztatva. — Tudod, sokat nélkülöztem, sokat kínlódtam, de úgy érzem, érdemes volt. Én nagyon bizakodom . .. Másnap levelet kapott dr. Kláriéi, hogy térjen vissza sürgősen Budapestre. Nem tudakolta, hogy miért Talán Aschner hagyott üzenetet, vagy Abzin- ger tud valamit a zártku- tatmányok ügyében? ... Este a nyolcórás vonattal utazott vissza. A Déliben szállt ki, nem ült villamosra, gyalog tette meg az utat a Kaszinó utcáig. A lépcsőházban felkattintotta a villanyt, s kettesével vette a lépcsőfokokat. Csengetett. XVII. A LÁMPA KIALSZIK Balás ismét csengetett. A lépcsőház üvegablakán keresztül a szemben levő házra lehetett látni, a kapubejáratra, amelynek két oldalán kőherkulesok tartották a cifra boltívet. Az utca zaja behallatszott. Bálás elővette lakáskulcsát, bedugta a zárba. Lenyomta a kilincset. Szív- dobbanásnyit még várt, aztán belépett. — Rozika! — kiáltott a sötétben, a villany kapcsolóját keresve. — Rozika! Nem jött válasz. Keze a kapcsolón volt, amikor sötét alakok ugrottak melléje. — Ne moccanjon! Oldalában érezte a revolver csövének nyomását. Lassan felfelé emelte karját A következő pillanatban hátulról melég kéz ragadta meg tarkóját. Éles szúrást érzett a nyakán. Mintha hirtelen lámpát oltottak volna el. Még zuhanásának sem volt tudatában. Abzinger Gyula a „8 órai újság” első oldaláról értesült barátja haláláról. A Szent István körűt egy újságos bódéjában meredtek rá az óriási betűk: „Balás Jenő rejtélyes halála ...” „Holtan találták a bauxit felfedezőjét! .. .” Másik lapra nézett, onnan is ordítottak a sorok: „öngyilkos lett-e a neves kutató?” Abzinger azt hitte, mindjárt megfullad. Térdei megroggyantak, támaszték után kellett néznie, s csak később tudta részletesen elolvasni a hírlapi magyarázatot: „Rejtélyes haláleset történt a vár egyik utcájában. A hatszobás lakás főbérlője néhány hónappal ezelőtt kiadta Balás Jenőnek albérletbe egyik szobáját. Dr. Kiár Andrások otthon sem voltak. A cselédlány délelőtt benyitott a mérnök szobájába, de azt üresen találta. Az alkalmazott azt hitte, a mérnök már elment hazulról és ezért bement a fürdőszobába. Amikor benyitotta az ajtót, megdöbbent. A vízzel teli kádban ott ül Balás Jenő mozdulatlanul, feje oldalra billent. Hiába szólította, nem felelt. A cseléd a házmesterhez szaladt, aki rendőrt hívott a lakásba. Valószínű, hegy a mérnök öngyilkos lett.” „ ... Balás Jenő érdekes ember volt... A magyar- országi bauxittelépek felfedezője ... A bauxit felfedezése körül perbe is került az államkincstárral ...” Abzinger csak forgatta a lapokat. Egy másik újság vizsgálatot követelt és a halálesetet többnek, mint rejtélyesnek tartotta. „Kiknek állt érdekében a felfedezőtől megszabadulni?” — tette fel a kérdést. Ezt azonban már nem olvasta végig, a Kaszinó utcába rohant. Klárákat már ott találta a lakásban, semmit sem tudtak, hirtelen hívták vissza őket a nyaralásukból. A rendőrségen minden felvilágosítást megtagadtak. — A koronaügyész foglalkozik- az üggyel — mondták. 6 (folytatjuk) kintélyének, Arany Jánosnak. ERRE JÓ ALKALMAT szolgáltatnak a politikai életben bekövetkezett változások. 1861-ben ugyanis Ferenc József összehívja az országgyűlést. Madách barátai felszólítására bekapcsolódik a választási harcokba és március 20-án Balassagyarmaton képviselővé is választják. Madách haladó gondolkodásának egyik legfőbb bizonyítéka, hogy olyan forró hangulatú gyűléseken lett Nóg- rád képviselője, amelyeken például mindazokat, akik a Bach-rendszernek behódoltak „holttá nyilvánították”, a távollétében halálra ítélt Kossuth Lajost megyebizottsági taggá választották és határozatot hoztak ,hogy hazaárulónak nyilvánítanak mindenkit, aki eltér a 48-as alaptól. Madách politikai hitvallomása szerint Kossuth politikájának híve, jelszava a szabadság, egyenlőség, testvériség, követeli a haza „minden beolvasztástól megóvott” függetlenségét, a „nép vére és pénze fölött rendelkezhetés” szabad jogát, „minden feudális visszaemlékezések megszüntetését”. Mint a Határozati Párt híve politikai szereplésével is nagy sikert arat. De talán ennél is nagyobb öröm számára, hogy Arany János úgy találja, hogy Madách az „Első tehetség Petőfi óta, ki egészen önálló irányt mutat” s az addig ismeretlen szerzőt ige» gon üdvözli: „Fogadja teg- hőbb üdvözletemet a nyörért, melyet műve által okozott, a fényért* melyre költészetünket deríteni hivatva van?* Madáchot reményen felül me görvendeztette Arany levele. Közli in Szontághgal: „Sohasem A- modtam ekkora dicsőségről.” Arany pártfogó mag»-' tartásán túl a magyar ipa- dalom szinte minden feles képviselője örömmel üdvözli a műveit A* általánosan kedvező fogadtatásra mutatnak a barát Nagy Iván sorai is: „Tisztelt Barátomé Aaj mégis „menykű” dolog] hogy te oly halk, jobban mondván nesztelen ugrással az Olymp tetejére juss... Egy rövid év alatt' két téren aratni babért! —i az nem mindennapi dolog. Nem Nógrád — a Haza dísze vagy te már! Fogadd dicsőségeden őszintén örvendező nyilatkozatomat?* AZ ELISMERÉS metegj szavai mellett Arany megJ jegyzi azt is, hogy itt-ott a verselésben némi nehézkességet talált és ezért fai-' ajánlja segítségét, hogy' „kevés külsimítást” végez' a művön. Madách megindító őszinteséggel vall a Tragédia verselését illető megjegyzésre: „Nem isi képzeled, mennyit s mi-j óta fáradok én, hogy jobb! technikára tegyek szert, i de hiába, miután itt sok esztendőről van szó, kénytelen vagyok a rámnehe- zedő átokban, mint valami végzetben megnyugodni”. Arany igen nagy tapintattal magyarázza meg az okot: „Talán nem hatott úgy át meg át a magyar népnyelv érzete, mint oly nagy költőt kellene” s javaslatot tesz a változtatásokat illetően, amelyek a mű alig egytized részét érintik s főleg a jóhangzás megkívánta szóelhagyásokból, szórendi cserékbőll és néhány verstechnikai módosításból állanak. Az Arany javasolta mó-l dosításokkal jelenik meg a) Tragédia 1862. január 12- én (címlapján 1861. évszámmal) s mihd a kritika, mind a közönség részéről azonnal nagy sikert arat. A Kisfaludy Társaság 1862. január 30-án tagjai .1 közé is választotta a köl-1 tőt és ő ezt az elismerést többre értékelte, mint az ötven arany honoráriumot, amelyet művéért kapott. A Tragédia révén, amelyet „könny és mosoly közt” szerzett igy elérkezett az élet csúcsára s ekkor talán még senki se gondolta, hogy „mily rövid is lesá e földi pálya...” (folytatjuk) Csukty Lései*
