Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-30 / 196. szám
19S4. szeptember 30. szerda. NÓGRAd » 5 Huszárvágás az öntödében Munkából hazafelé Foto: Kinka László Kétezerötszáz kiváló dolgozó — hat hónap alatt Gyárainkban, üzemeinkben, vállalatainknál az első félévben megtartott termelési tanácskozásokon döntöttek a szocialista munkaversenyben élenjárók kitüntetéséről. A dolgozók közül 2647 fő kapott kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt, vagyis az üzemekben dolgozók 5,2 százaléka nyújtott olyan teljesítményt, tanúsított olyan magatartást, mellyel rászolgált az előbb említett előléptetésre. Ez a jelenség jól mutatja, hogy gyáraink gazdasági és mozgalmi vezetői egyre jobban élnek az MT és a SZOT idevonatkozó együttes határozatában adott lehetőségekkel, Ritka az a vezető, aki szívesen viszi kenyértörésig a dolgot. Az öntöde vezetője sem nyúl szívesen olyan fegyelmező eszközökhöz, amelyeknek — jól tudja —, a leggyakrabban nem is inkább a közvetlen elszenvedője, sokkal inkább a családja látja a kárát. Néha azonban elkerülhetetlen. Van, amikor egy-egy üzemrész szervezetlensége a fegyelmezetlenség tenyésztalaja. Akkor bizony kevés csak „fegyelmezni”, akkor műszaki intézkedésre is szükség van. Két és három műszak így történt a tisztító műhelyben is. Régi, s aranyatérő üzemi tapasztalat, hogy a munkafegyelem és a munkaszervezés kéz a kézben járnak, egymástól elválaszthatatlan társak. Nos, ami a munkafegyelmet illeti, itt a tisztító műhelyben ma sincsenek ideális állapotok, de ami egy évvel ezelőtt volt, az minden képzeletet felülmúlt. Napirenden volt az igazolatlan hiányzás, a bércsalás itt nem ment ritkaság számba. A termelés is gyakran döcögött. Előfordult, hogy az öntödéből kellett — különösen negyedév végén — átvezényelni kisegítőket, hogy elfogadható leltárt készíthessenek. Mi volt a zűrzavar és a fegyelmezetlenség fő forrása? A tisztító műhely két műszakban dolgozott. Az alkatrészek viszont három műszakos termelés produktumaként áramlottak ide. A délelőtti műszakban különösen föltorlódott a munka: az öntvények hatvan százalékát ekkor tisztították, köszörülték. Az alkatrész-áradat elsodorta a minőségi ellenőrzést, az egy-egy munkás által megtermelt áru mennyiségét is képtelenség volt ellenőrizni. így az elszámolásnál sokan annyi tisztított, köszörült alkatrészt diktáltak a teljesítmény felírónak, csoportvezetőnek, amennyit saját keresetük szempontjából jónak tartottak. A lelkiismeretesek jártak rosszul... Miután a munka szervezetlensége, a feltorlódó késztermék a hatalmas mennyisége nem tette lehetővé a végellenőrzést. a csalafintaságon túl a hidegüzem és az öntöde között is feszültté tette a viszonyt. Seregével érkeztek a reklamációk ... és a MEO képtelen volt a selejt okozójára bukkanni. Az a szinkron Az öntöde vezetője az év elején huszárvágásra szánta rá magát. A tisztító műhely kétműszakos termelését három műszakra bontotta. így aztán egy-egy csoportvezetőre kevesebb ember jut, hatékonyabb az ellenőrzés, nem torlódik fel az alkatrész mennyiség, mert a tisztító műhely munkája már szinkronban fut az öntödéével. Ezzel együtt megszüntették a műveletközi átvételt: csak végátvétel van, így a MEO A dolog — mármint riportot írni a Mát- ravidéki Hőerőmű zagyvarónai telepének női szocialista brigádjáról — akkor s»m lenne egyszerű, ha csaic a vízről ejtenénk szót■ — Mert ugye, az sem mindegy, hogy milyen vízre kíváncsi — mondják diadalmasan az asszonyok. — Tudniillik többféle vizet ismerünk. Tulajdonképpen tizenkét asszonyról van szó, de ők két műszakban dolgoznak, következésképpen sohasem lehet együtt találni mind a tizenkettőt. Műszakváltáskor az utcai ruhát kék köpenyre cserélik, kis kendőkkel hátrakötik hajukat, s az otthoni, illetve a ki- sebb-nagyobb családi gondok helyett egy más gondot, az üzemben végzett munka gondját veszik át az előzőektől. Ezután már nem háziasszonyok, gyermekeiket féltő családanyák, illetve nem csak azok, hanem laboránsok, akiknek gondja az üzem gondja. Számomra kimondottan bonyolult munkát végeznek. Ha erről kérdezik őket, szívesen állnak szóba az érdeklődővel. De maradjunk csak a víznél. 1. A Iepén Mátravidéki Hőerőmű zagyvarónai te- tizenegy szocialista brigád dolgozik. Közülük egy laboratóriumi női brigád. Tizenkét asszonyból és két férfiből, Kelemen János laboratóriumvezetőből, illetve Gajdár Istvánból áll. A laboratórium a hűtőtornyoktól északra fekszik, falait vadszőrö futja be. Bent a munka után érdeklődünk. — Az erőmű két energiahordozójának, a víznek és a szénnek mintavizsgálatait végezzük — tájékoztat Kelemen János. — A brigád vállalta, hogy a laboratóriummal összefüggő berendezések üzemi biztonságát a víz minőségi jellemzőivel biztosítja. Az asztalokon mérőműszerek, kémcsövek, lombikok. Halk zúgás tölti meg a helyiséget, a műszerek zümmögnek, mint a bogarak. Az asszonyok — valamennyien laboráns vizsgával rendelkeznek — figyelmesen nézik a számlapokat, jegyezgetnek. Felelősségteljes, fontos munka az övék, s ezzel tisztában is vannak. A legfiatalabb brigádtaghoz, Lup- ták Miklósnéhoz fordulok. Mindössze hat hónapja dolgozik itt. — Arra kell legjobban vigyázni, hogy a kazánokba és a távberendezésekbe megfelelő víz kerüljön. Kíváncsiskodom, milyen az? A sötétszemű fiatal- asszony máris magyarázza: — Kétféle víz van, amely az erőmű számára fontos, a hűtő- és a tápvíz. A nyersvizet a búvárkutak- ból és a közeli vízválasztói tóból nyerjük. A hűtővízben mi a „p”, illetve az „m” lugosságot, a karbonáttartalmat, a keménységet, a só- és szervesanyagtartalmat, a tápvízben az oxigén és széndioxid, a sziliciumdioxid tartalmat, ezenkívül... — Köszönöm szépen — szólak közbe. — ön bizonyára háztartást is vezet. — Természetesen — lepődik meg. — De miért kérdezi? — Ezek szerint otthon is „foglalkozik” a vízzel. — Persze. Csakhogy az megint egészen más víz. Azok a sók ugyanis, amelyek a háziasszony konyhájában jók, az ipar számára nem kívánatosak. 2. irözben Földi Jánosné műszakvezető is figyeli a beszélgetést. Ö a „legöregebb” brigádtagok közé tartozik. 1961 óta dolgozik a laboratóriumban. A laboránsok által végzett minőségvizsgálatokat ellenőrzi. Nemcsak a vízét, a szénét és az olajét is. A szenet Gajdár Istvánná készíti elő vizsgálathoz. Néha sóhajt! Az erőmű naponként körülbelül 45 vagon szenet fogyaszt. — Es miért ez a sóhaj? — A szénért. Illetve... otthon nemsokára fűtéssel is „foglalkozom”. 3. A víz és a szén. Ener- aiahordozók. Lupták Istvánná szereti o vizet. Vasárnaponként kimegy a család a vízválasztói tóhoz csónakázni. Amikor a lapátok belemerülnek a habokba, és siklik a csónak, jó lehunyni a szemet. A közeli halászcsárdában jólesik a hináros vízből kifogott halakból készüli ebéd. A víz. Micsoda változó, sokarcú elem. Az erőműben „csak” elem, lágy legyen és gázmentes, ezért dolgozik a laboratóriumi szocialista brigád. Naponta 1400 köbméter vizet „iszik” az erőmű. A laikus azt gondolná: a viz az víz, semmi más. Pedig dehogy. Lupták Istvánná laboránsnak és társainak például kenyér is. Biztos, jó kenyér. Tóth Elemér------------------------------------------------------------------------—— j A munkatörvényh&nyv „is üzemvezető is emberM is győzi a munkát. Könnyű megtalálni egy-egy selejtes alkatrész „gazdáját” is. Csökkent a hidegüzemi reklamációk száma. Ezek az intézkedések természetesen jó hatással voltak a munkafegyelemre, amint hogy azt is jóérzéssel nyugtázzák a becsületes dolgozók, hogy nem annak több a keresete, aki nagyobbat tud lódítani teljesítmény felírásakor, hanem aki többet, jobban dolgozik. És csodák csodája, ma már a tisztító műhelyből is tudnak átvezényelni embereket az öntödébe, ha a szükség megkívánja. Inkább kevesebben Az elmondottakhoz hozzá tennénk: kenyértörés nélkül nem ment a tisztító műhelyben sem. Az átállás után hét emberüktől váltak meg, akik nem tudtak beilleszkedni a rendbe. De érvényesült az üzemvezető jelszava: „Nem hagyjuk magunkat zsarolni! Ha kell, inkább a tervben megengedett létszámnál kevesebb emberrel megtermeljük ugyanazt a mennyiséget. sem minthogy a becsületesen, lelkiismeretesen dolgozók rovására. a lusták, hanyagok, lógósok, tőkét kovácsoljanak a létszámhiányból.' Aztán, hogy a kevesebb létszámmal hogyan oldjuk meg a feladatainkat, ez szervezés kérdése, a műszakiak dolga, ezért kapjuk a fizetésünket.” Ez persze korántsem jelenti azt, hogy például az üzemvezető boldog, mert a tervezett létszámnál kevesebb emberrel is végrehajtja a kollektíva a feladatokat. Az öntöde — teljesítő képességéhez mérten — túlterhelt, s bizony nem ártana kicsivel több munkás. Az utánpótlás azonban elég bajos. Az újonnan felvett emberek között jóné- hányan két-három munka- könyvvel is rendelkeznek. Akik becsavarogták a fél országot, s ide is azzal a hátsó gondolattal álltak be, hogy a munkakönyvbe bejegyzett állás a fontos, nem pedig a munka. Ezért a munkára jelentkezőkkel három hónapra szóló szerződést kötnek. Ha a szerződő felek bármefySfcB m munkaviszony fenntartásét a három hónap leteite aÉá* nem látja érdemesnek állandósítani, — barátságban megválnak egymástól. Nem „suba akiit4' Helyesnek bizonyuk az a módszer is, hogy a súlyosabb esetekben a nyilvánosság előtt folytatják le a fegyelmi tárgyalásokat. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a vezetők által követett elv a munkásokban is meggyökerezett. A minap két ember állt az egyik öntőcsoport előtt. Részeges, rossz munkás az egyik, a fél évből, mióta itt van, két hónapot sem dolgozott. A másik jó munkás, de az idén már öt igazolatlan mulasztása van. Az öntő csoport az elsőnél kereken kijelentette: inkább elvégzik a munka őreá eső részét is, de nem kell nekik az ilyen ember. A másiknál kérték az üzemvezetőt, adjon egy év próbaidőt. Ha egy esztendeig kibírja — maradhat. Egymás között pedig ösz- szekacsintottak: ha egy évig kibírja, meg is változik közben. A következetesség persze nem mindenkinek tetsző dolog. A többség azonban helyesli. Helyesli, mert az igazságosságot látja benne megvalósulni, mert a szorgalmasaknak, a lelkiismereteseknek jó, a hanyagoknak, lustáknak, lógósoknak rossz. S mert semmiféle fegyelmi intézkedés nem történik „suba alatt”: hiszen egy-egy ember fegyelmi vétsége esetén munkatársai előtt kell felelnie tettéért, azoknak beleszólása van a döntésbe .. . és ez utóbbit is nagyon komolyan veszi az üzemvezető. Nem dicsekszenek az öntődében. A munkaszervezéssel és a munkafegyelemmel is van gond még elég. De az öntöde termelése négy év alatt tetemesen megnövekedett, munkásai a tervet rendre teljesítik, gyakran túl is szárnyalják — pedig a négy esztendővel ezelőttihez képest ma hatvan munkással kevesebben dolgoznak. Csizmadia Géza Százötven kislakáshoz elegendő salakblokk-tégla A Szécsényi Vegyesipari- és Javító Vállalatnál a salakblokk és a betonjárda- lap üzem dolgozói a tegnapi napon teljesítették éves tervüket. A Salgótarjáni Erőmű mellett található salakblokk gyártók eddig 120 ezer darab kisméretű téglát készítettek el és adtak át a megyében lévő TÜZÉP-telepeknek. Ebből a mennyiségből 150 kislakást lehet felépíteni. A helyi igények kielégítésére jelentős mennyiségű betonjárdalapot is készítettek. Vagyis a községi tanácsokkal kötött szerződések alapján ebben az évben eddig 65 526 darabot adtak át, és ezzel elvetették az évi tervteljesítés gondját is. Kiszámították, hogy a fenti mennyiségbe^ mintegy kilenc kilométer hosszú és egy méter 29 centi széles járdát építettek a helyi tanácsok. Mind két üzem dolgozó# a mai naptól kezdve már az éves tervükön feKü termelnek.
