Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-27 / 194. szám
a NÓ@RÁD mossam IVASARNAP! MELLÉKLET A megye székhelyéhez méltó szellemi életet Az általánosan művelt ember A Boros-Balogh vitaindító cikk — észrevételem szerint — elsősorban az objektumok szükségességét hangsúlyozta, s azok biztosításában látja a szellemi élet kibontakozásának lehetőségét. Vonsik elytárs viszont e lehetőségei a személyi feltételek szempontjából vizsgálja főként. Véleményem szerint egyik sem lehet meg a másik nélkül. Az a meggondolás, hogy az „... intézmények ugyan elemei a. pezsgő, kulturális és szellemi életnek de nem merítik ki annak valóságos tartalmát” nagyon (Vgiaz. Azonban jelenleg még azt a kulturális nívót nem értük el, hogy „:.. A kérdés nyitját a. közvéleményben, a szellemi élet vezetésében és a szellemi életet elsősorban alakító értelmiségiek tevékenységében kell keresni." E megállapítás ugyanis feltételezi, hogy már van ilyen közvélemény. A közvélemény megváltozását a szellemi élet vezetésének hatékonnyá . tétele, az értelmiségiek ' tevékenységének fokozása eredményezheti ugyan, de az még mindig nagyon hiányos marad. A közvéleményt a tények változtatják a szubjektum ráhatása eredményeként, s ez szoros összefüggésben van az általános műveltséggel. Megyénk s városunk lakóinak még nincsennek’ tapasztalatai a szellemi . élet nívójának emelésében. (A felnőtt dolgozók iskolázottsági szintje alacsony, következésképpen a tudományok, művészetek, . kulturális produktumok értékelése hiányos: nem látott elég nívós színdarabot, kevés hangversenyen, opera-előadáson vett részt, tudományos értekezést alig olvasott, stb.stb.) Persze, kevesek részére ez — kuriózumként is —. biztosított. Ezek száma viszont . alacsony. Ezért kell a tömegét, s nem az egyedeket vizsgálni. Igaz,' hogy a tv,, a film, a könyv, a folyóiratok stb.. mind-mind akaratlanul is hatottak, a tapasztalat mégis nagyon hiányos. így nincs is mit ismeretté alakítani. Ugyanis a tapasztalat ismeretté csak akkor válik, midőn elégséges általánosítással is együtt jár. Ehhez viszont megfelelő általános műveltség szükséges. Következésképpen tehát kulturális és tudományos objektumokra azért is szükség van, hogy azok felhasználásával tudjuk irányítani a közvéleményt úgy, hogy szükségét érezze műveltsége további fejlesztésének. Ezt viszont valóban csak a tudom ányó6 és kulturális élet (ide számítva a sportot is) vezetésének emelésével, az értelmisé- ségjek tevékenységének aktivizáló hatásával érhetjük el. Tehát a két ténye— Hozzászólás — zót egységben kell vizsgálni. E néhány gondolatban is már választ adtam mondanivalóm lényegére: a szellemi élet fejlesztésének kulcskérdése a tömegek általános műveltségi szintjének emelésében rejlik. A jelen korban általános követelmény lett a sokoldalúan műveltebb embereszmény kialakítása, a bonyolultságaiban és összefüggésében jelentkező problémák belsejét, lényegét meglátok fejlesztése. E problémakör általános és szűkebb tartalma az általánosan művelt ember. Ehhez elengedhetetlenül szükséges az iskolázottsági szint emelése. Ugyanis, a magasabb fokú iskolázottság biztosítja a magasabb fokú szakmai és politikai műveltség elsajátítását is. Megyénknek, s ezen belül a gazdasági centrumnak viszont sok ilyen, a társadalmat hasznosan építő, általános műveltséggel rendelkező emberre van szüksége. Ma már mind többen látják, tudják, hogy általános műveltségük kiegészítésre szorul. S különösen lényeges az Salgótarjánban, mint gazdasági centrumban. Nyilván, az egészséges gazdasági fejlődést a mutatók is hűen tükrözik. Ez a fejlődés jelenleg viszont már olyan szintet ért el, hogy az elméleti felkészületlenség gátló tényezője lehet a további eredményes fejlődésnek. Az új konstrukciós szerkezetek kezeléséhez, a műszaki fejlesztéshez, az újításoK számának növeléséhez stb, stb. nem elégséges csupán a szakmai tapasztalat, amellyel legtöbb dolgozó rendelkezik. A termelékenység tudatos emeléséhez, dolgozóinknak ren- delkezniök kell magasabb szintű általános műveltséggel is, hogy absztrahá- ló készségünk emelkedjék, s általa munkájuk tuda- tosabbá váljék. Az általános műveltségi szint emelése egyetemes követelmény éppúgy Salgótarjánban, mint a megye valamennyi településén. A központosítás viszont mégis elsősorban a gazdasági centrum miatt szükséges. Miként az elültetett mag gyökereivel behálózza környezetét, hatására ugyanúgy fog erein keresztül terjedni a műveltség. Ez a terjedés mind hatékonyabb, azonban még mindig nagyon hiányos, mivel hiányos az általános műveltségre való törekvés is. Fiataljainknál ez már mind biztosítottabbá válik, hiszen 70-80 %-uk rendszeresen tanul kóstolgatja a tudás gyömölcsének izét. Továbbművelődése egyre biztosítottabbá válik. Ismereteinek sokaságával, s alkaté felhasználásával a tudomány, a technika, s a művészetek bonyolultabb összefüggéseit is megérti . S éppen ennek az értelemnek kellene általánossá válnia. Sajnos, fiataljaink 20-30 %-a még mindig távol marad e bőséges katlantól, s növelik azon felnőttek számát, akik általános műveltsége még mindig alacsony. S itt jutottunk el egy új, de nagyon komoly problémához, a felnőttek általános műveltségének vizsgálatához. S éppen ez az, amely a szellemi élet kialakulását a legintenzívebben befolyásolja. Tehát: lehetnek objektumok, ezeken belül nívós produktumok, lehetnek e szellemi életnek kiváló irányítói, ha nincsenek olyanok, akik képesek befogadni, s alkotóan felhasználni a szellemi javakat. A két tényező tehát keret, lehetőség, ami nélkül elképzelhetetlen az eredményesen kialakítható szellemi élet. De nem szabad megfeledkezni az alanyok* ról, a közösségről, amelyet aktívvá akarunk tenni tevékenységünkben, s tevékenységében. E meggondolást elég néhány adattal illusztrálnom. Megyénkben a felnőtt lakosság több mint 70%-a nem rendelkezik még az általános műveltség alapjait nyújtó nyolc osztályról szóló bizonyítvánnyal. Ez Salgótarjánban a felnőtt lakosság több, mint 60%-a. Megdöbbentő tény az is, hogy a 15—40 éves korúak több mint 40%-a nem rendelkezik ilyen végzettséggel. Még nyugtalanítóbb viszont, hogy a 15—40 éves korúak között 130 analfabétát találunk. S ekkor ismét kérdezhetjük: nem az iskoláztatással, az iskoláztatási szint emelésével kell-e kezdeni az általános, szakmai és politikai műveltség emelését Salgótarjánban is? Legfontosabb teendő lenne tehát a nyolc osztály- lyal nem rendelkezők beiskolázása. Hiszen megyei szinten is a 15-40 éves korúak között több mint Dl 000 azok száma, akik nem rendelkeznek hasonló végzettséggel. Ennek segítése lenne igen fontos feladata a munkahelyeknek, szakszervezeteknek, tömegszervezeteknek is. Megállapíthatjuk viszont, hogy a beiskolázás segítése kezdeti stádiumában mindig igen inteziv a szakszervezetek és tömegszervezetek részéről, azonban a későbbi időszakban már ennyire nem hatékony. A tapasztalatok szerint a felnőttek iskolai rendszerű oktatása legbizosí- tottabb azokon a helyeken, ahol a vezetők már rendelkeznek megfelelő végzettséggel, s állásuk félí:. -A V V/- ■ , } í éí/lf ISzkok hóén rajzai teséből adódóan nem gátolják a tanulni vágyó kezdeményezéseit — mert ilyen is előfordul —, hanem elősegítik azt. S éppen az kellene, hogy a vezetők részéről igényként merüljön fel: olyan munkatársaik, dolgozóik legyenek, akiknél a szakmai és általános műveltség szintje megfelelő. Ezért ne csak a szaktan- folyamra való beiskolázást sürgesség, hiszen a szakmai tanfolyamra való beiskolázás csak akkor eredményes, ha a beiskolázott legalább már a nyolc osztályt elvégezte. Amennyiben ilyen végzettsége nincs, lehetővé kell tenni számára, hogy megszerezze. Különösen mezőgazdasági területeken súlyos a probléma. Ezeken a helyeken a vezetők alig, vagy egyáltalán nem foglalkoznak a beiskolázással. Pedig a mezőgazdasági dolgozók 84 ° o-a nem rendelkezik a nyolc osztály végzettségéről szóló bizonyítvánnyal. A jelenleg fennálló rendelkezések lehetővé teszik, hogy dolgozóink egyidőben sajátítsák el a szakmai és általános műveltség alapjait. Mezőgazdasági területeken az elmúlt tanévben hét helyen indult ilyeh osztály, ipari területen egy sem. Pedig ilyen igény is van. A ZIM azonban az 1963 64-es tanévben sem adott megfelelő segítséget ehhez a kezdeményezéshez. A jelen tanévi igények is csak igények maradnak, ha a munkahelyek vezetői (különösen mezőgazda- sági területeken) fel nem „ébrednek”, s nem kezdeményeznek. Ezt a/kezdeményezest segíteniük kellene a szak- szervezeteknek és tömeg- snerveaeteknek is. De hasonlóan fogialkozniok kellene folyamatában is a tanulókkal, s segíteni problémáik ^megoldását. Ezzel elérhetnénk, hogy csökkenne • a lemorzsolódás. Igaz, hogy annak százalékos aránya évről-évre ala- . csonyabb, azonban még mindig nagyon magas. Persze, ebben tekintélyes szerepük van az iskoláknak is. Igen sok tanuló morzsolódik le azért, mert régen tanult ismeretei hézagosak. Hogy minden tanuló azonos szintű ismeretekkel kezdhesse a tanulást, az iskolák előkészítő tanfo- lyomokat szerveznek. Hiba viszont, hogy kevés tanuló igényli azt, s a magas követelmények láttán megriad. Pedig nevelőink követelményeikben is igyekeznek megtartani a fokozatosság elvét. Ezért feltétlenül igénybe kell venni az előkészítő tanfolyamot annak, aki újólag kezdi tanulmányait. A tanulók problémáinak egyedi vizsgálata sajnos sem a munkahelyek, sem a tömegszervezetek, sem pedig az iskolák részéről nem jelentkezik. Az M.t, 211 és 213. §-ában foglaltakat kevés esetben érvényesítik a munkahelyek. Nem, hogy munkaidőkéd- vezményt, de még a tanulmányi szabadságot is alig akarják kiadni. Nem is beszélve a műszakbeosztásról. Persze egyes munkahelyek segítése pozitívan értékelhető. Tömegszervezeteink ak- Jávahálózatai is alig foglalkoznak a felnőttoktatás folyamatos segítésével. A KISZ, a Nőtanács és a HNF vállalásai alapján már jelentősen meg kellett volna növekedniök az alapismereti tanfolyamoknak, s az egyen! felké- szitesék számának. Sajnos, vállalását csak a KISZ és a Nőtanács teljesítette, ami szamokban is lemerhető. Az analfabétizmus felszámolásán kívül azonban még számos probléma megoldásában segíthetnek, hogy általa emelkedjék az általános istkoláf végzettek száma. Az általános megállapítások egyetemes érvényűek, mégis középiskolai szinten nem olyan súlyosak. Ebben az iskolatípusban az iskoláztatás üteme sokkal jobb. Sőt, Salgótarjánban már az igényeket sem tudjuk kielégíteni. A lemorzsolódás azonban itt is magas. Előkészítők ugyan itt is vannak, azonban a közgazda- sági technikum I. osztályába jelentkezett 270 fő közül alig jár 60-65 fő. Többen ügy gondolják, hogy a dolog2ók iskoláiban (általános és középiskola) könnyen lehet bizonyítványt szerezni. S csak elégséges ismeret birtokában kaphat a tanuló. (Még kivétel sem fordulhat elő!) Hiszen a dogozók iskoláinak is egyre stabilabbá kell vállniok. A középiskolai képzés ütemének meggyorsítása érdekében viszont mind sürgetőbbé válik a feltételek kiegészítő biztosítása. Salgótarjánba a megye igen sok területéről járnak dolgozók általános és középiskolába egyaránt, általános iskolába főleg a salgótarjáni járásból). Képzésükről felététlenül gondoskodnunk kell. E tényekből is adódik, hogy Salgótarjánt a felnőtt- oktatás és az általános közoktatás kohójává kell alakítani. Mind a dologzók általános, mind középisko- . Iáit, mind pedig a levelező felsőoktatást biztosítani kell, hogy az oktatás fejldese folyamatos legyen, a maximális igényt maximális méretekben kell kielégíteni. Sales» Lajos )
