Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-27 / 194. szám
NÓORÁD 1964. szept. TT. vatm' CZINKE FERENC: epfifkő f-éradféfcn&ű ívvel etette, mély eróziói a Iámnynék ne hidd, hogy semmi sem marad hogy ezüstkék hártyán át tűnik a világ és lakkfeketén elégve lehull a nap [a SZELES, tag udvarban hajnal óta jönnek- mennek a teherkocsik. Itt van a nagykereskedelmi vállalat főraktára, egész nap rakodnak. A nénike kihajol a negyedik emeletről, megfo- gódzik a párkányban, mert szédül, ahogy lenéz. Nagy kérdések foglalkoztatják. Mert a dolog úgy áll, hogy le kell mennie krumpliért, hagymáért, de kifogyott a cukor is, s lisztet is kell vásárolni. Aztán kenyérért a pékhez, hogy legyen a vacsorához. Sok ám ez egyszerre hazacipelni a nagy piaci kosárban. Ja és a tej, erről majdnem megfeledkezett, pedig a veje nagyon áhítja a palacsintát ... „tudja, ma- rmiska, olyant, amilyent csak maga tud csinálni, hajszálvékony és mégsem nyers” ... Úgy döntött, hogy először megvesz mindent, a tejet is, aztán hozza d a. kenyeret, hiszen az maga két kitó.,. Az udvaron a teherautók. A nénike fél ezektől a nagy, ponyvával letakart kocsiktoi, amelyek egész napon át pöfögnek be a ház kapuján, kis rést hagyva csak maguk mellett a lakóknak. Ha most naenne le, talán éppen a legnagyobb a forgalom, amikor egyik-másik farral megy ki az udvarból és mennyi aggodalmat kell kiállni, míg kijut a kapun mellettük. Ezért kém£$#sr K+nty: Banyéez BODÓ BÉLA: Egy liter tej léli a negyedik emeletről az udvart, hátha csöndesednek már odalent. Megköti csomós, eres kezével a kendőjét. Na, azért palacsinta lesz estére, hogy majd talán a lánya is ejt egy jó szót a főztire. Nemcsak a veje. Mert a veje az mindig dicséri, még túlzásba is viszi. „Mamuska ez a szavajárása -, hót ilyen jót nem főzött - tegnap óta..Minden este tréfál. A mér gelöstes már a csarnokban kteadődöfct. Csuda vinné el, milyen aprófejű hagymát adnak. És úgy öntik bele a kosárba, hogy nem is látja etőbb ae emberi.De akárhogyan is volt, lassan- lassan mégis megvette, ami kellett. Csak a kenyeret nem; így is nehezen ment a cipekedés. Kicsit fújtat a nénike hazafelé, útközben meg is áll rtéka. De ki sürgeti? És talán mire odaér, nincs már a kapu alatt egy kocsi sem. De ott álltak. Az előbbi, vagy egy másik, ki tudja? Kettő meg bent rakodott az udvaron. A nénike sietve tipegett befelé... Megkéri a házmesternél, tekintsen néha ki, mert ideteszi a kosarát ae ajtaja elé, a küsoadra, amíg átmegy a Közértbe .kenyérért. f INDULT a nénike, elelhúzódik az autó mellgtt és akkor a letett kosárhoz odasettenkedik egy lompos- gubancos, majomfejű kutya. Valamelyik száHító- kocsiról ugorhatott le. A kutya kerülgette az alacsony kispadon ülő kosarat, megszagolta, prüszkölt, meg vaktea ritott egyet. Lehet, hogy a tej szaga megki sértette, mert ágaskodva most a kosár felé kapott. A kosár erre tehetetlenül oldalt dűlt. Mi sem kellett egyéb a tejesüvegnek. A kispadról nem fordult le, az igaz, mert a kosár még düttében is tartotta, de a tej kifolyt belőle. Kék-fehér tócsa gyűlt a fekete betonpadlóra. Ha már idetálalták -gondolta a kutya - mért ne nyaljam fel? Lefetyelt, míg a nénike a Közértnél nézegette a kenyereket, melyik a jó kisült. Aztán a nénike hazaér, hát uramfia, látja, hogy a kosara hanyattesett és kifolyt a tej: az az átkozott sátán az utolsó csöppjeit nyalogatja. Hűha, harag lobbant Éri a nénikében. Te erre-megáivá kutya, az én palacsinta tejemet döntőd fel, hogy pusztultál volna ed, mielőtt... Ss rászaporázza az eget, a kutya gazdájába nemkülönben, minek tart ilyen falánk loncsos ördögöt, a fene ette volna meg... A nagy sipftozásra odalép a nénikéhez a tejrsenö gazdája. Egy bőrkabátos sofőr, a társa is vele Tép. A sofőr csak ágy lábbal hessenti féim a irt-óvót és mély hangján kóateei: — No, mi a baj, mama?... — Nem látja?... A hóhér vitte volna a kutyádét, gaz- dástől... Tej kell neki, a gubancos dögmek... A sofőr megsértődött a kutya miatt. —Nem dög az, nénR... Különbé* is, mit sajnálja ettől a szegény állattól?... Kifolyt a tej, hát fctagwé ta... | A TÁRSA a sap*s$8t Is férenyomta, ügy mulatott, még ugratta is a nénikét: — Ingyen tejvendéglő... A nénike belátta, hogy 5 ezekkel nem brr. Megnézte őket rebbenő szemével, de csak egy pillanatig. Olyan volt a sofőrök előtt, mint egy fűszál a mennydörgésben. El innen — csak ezen jtett ae et —, amilyen gyvaaan cs lehet Hirtelen lesihajt a kosarához és halk n. géssel megemelte. 'Vékc ínyét összeharaote. hog} sírás ki ne jőjgeiiB satte. Szíve megtelt gél, s úgy lé héz kosárral a ban, mint akit san megvertek. Kösg az első emeletre is leömtte kárörvendő nevette. — bőgnek — mondijp megában a néniké, aa*tei ki is mondta jó hangtára*, elégtételét keresve aráé danA másik gon dolt»*-—zabén beáényöattr. Ntem leas' palacsinta, ó, nem Sasa*S aingy feat, a fcnite I ban gőcnyedeeve Miágte! könnyed. Keservesen steal-' ta az elképzelt eetí péta-j csrntá6 tálat — resaett dtR-! vai és arany baroékStAvái - i rád akarta tölteni. Drága hoítat sem könnyeznek- meg nagyobb és igazibb gyásszal. Később még am gondolt, hogy ű$n tew- hetne tejért, bármffeje* nehezére esne is ismáfc fa passftroebM a negpeiÉfe' lefre, igen, de azok a 'tetrode még ott vannak és megint kinevetntewfe.. oi* így nenettéUL. konyhahokkedhn. hogy csak toróehe-töróette a kezét és rázogatta a tejét, mrat akinek immár nines az ég világon mfesft sem menedéke. Hogy domervutons ko nyhaa&fafcon. tudja a néniké, bőrkabátos songét, nyitja nekik ae ajtilt, fenét>!._ De azok csak nyomkodnak beleié, az egyik igy szóé — Egy Btewel A másik meg — öntse csak lei . . rán a tejet a fazékba, mert j betét van az üvegre. És még ét is öreg nénikét. Cseres Tibor: ^Myettúszét J-l A bolhát Tállyai professzor ültette az elnök fülébe. Az összehasonlító nyelvészet szikár, nyugalmazott tanára. Ám a bolhának kevés köze volt a nyelvészethez, bár Kardos, az elnök azt szerette hallgatni, honnan származnak, hogyan keletkeztek édes anyanyelvűnk szavai. Ellenben a tábla: Ete a ház eladó. — Orsós Károly tanyaházára Remit fel, ott szemben az öreghegyi állomással. Karolj', zömök, hábonöt járt ember, aki mindig tudta, mit kell csmálmia, de itten jövevény, hát e©r kis interjú elől nem menekülhet. De nem is próbái elzáíkwa»i, sok olya* dolog van, armről nem sae- gyedl beszélni. — Csak a számítás, a kiszámítás hozott ide én- gemet, mert nem idevalósi vagyok én kérem, hanem nyáregyházi, ötvenhétben kerültem én ide öreghegyre, nem korábban- Az uradalomban béreskedtem valamikor, onnan rukkoltam be igényest a tűzvo- nalba. De vissza kellett jönni, mert leány várt énrám s hat hold föld. Az osztásból. Amikor kitavaszodott a béke. Mindig saját viskóról álmodtam, de elébb a földdel kellett megbirkózni. Elébb a földdel, aztán meg az agitátorokkal. De az már idébb volt. Sokan viskót húzták fel, mások otthagyták a földet, ismét mások engedtek a szövetkezetnek. Én azonban vártam. Nekem számításom volt! Mine vártam? Bgyszercsak elkezdett á«w lenni a földnek! Még soka addig nem vott ára, atracks, «éassn. földet« volt Akkor meg. egy szer csak elkezdtek adni és venni. Én mmdjg számítással éltem, aöfifig is. Gondoltam, itt ae én! időm! Került is e®’ l&apő, ató nyolcat beígért hpfö jáíért. Én meg azt feS#-; tem-: tízezer a* ára awteik, egy fillérrel sem ieeveeeBB! Kucsmáé paraszt, volt, tanyasi, veresnyakú. S megkérdeztem, aáért akar főidet vásárolni- Azt mondta „Mert számítással éldbT Majdnem elröhőgtem magamat: mivel ugyanabba* a dologban ketten nem élhetünk számítássá. Vajaméi.vi künk a r-övidebbet húzza. Kileaeént adtam oda azrá*. Az átírás írtén majdnem dtveneaer maradt. A verearydkú meg >rá* boldog vott. S mondják, masted évse aztán,, becsavarodott a formte' Mertho®? Nyáseggdtáza fs szocialista Rávrág HÉU amint vaafrato ve*.
