Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-27 / 194. szám

?984. ggept. 2f. »aűAt'iMLp

NÓGRAD

5

A SZÁMVITELI, pénz- 6gy és adminisztratív dolgozókra időszakonként és rövid időre irányul az üzemi közvélemény reflektor- fénye: a bérszámfejtések idején, a mérlegek összeállításakor. Legtöbbször még sem az áldozatos munkára figyelnek fel, hanem az esetleg kiütköző hibákra. „Az egész nyilvántartás csak bürokrácia” — mondják ilyenkor, és követke- zés-képpen a nyilvántartás, csak bürokraták. Pedig a jól vezetett nyilvántartás, adminisztráció nem bürokrácia .hanem fontos része a gazdasági vezetésnek, a mindennapi munkának.

Hogyan biztosíthatja a vállalat sok százféle anyagot, és mindemből elegendőt, időben, megfelelő nyilvántartás nélkül? Aligha ismerhetnék meg, mibe kerül egy — egy termék. ha nem összegeznék az előállításához felhasznált különböző anyag, bér, energia. gépamort.izáció. st.b. költségeit. A megfelelő ellenőrzéshez, a tisztánlátáshoz, a gazdálkodás értékeléséhez, a legfontosabb vállalati feladatok megjelöléséhez nagyon sokféle részadatot szükséges feldolgozni, összegezni. Ezt a munkát végzik a vállalat könyvelői, pénzügyi, számviteli szakemberei.

Akadnak persze könyvelők, adminisztrátorok is. »kik lélektelenül, mechanikusan dolgoznak, ők valóban bürokraták. De a bürokratát nem egyszer Éppen azok között találjuk, »■kik oly könnyen és felelőtlenül dobálóznak ezzel a Jelzővel. Az a művezető például ,aki elvárrá, hogy hozómra adjanak ki anyagot a raktárból, s a leg- tzükségesebb bizonylatok

„— Gyerekek! — nyugtalankodik Pali s kezében tanácstalanul csüng a gla- diólusz. — Tényleg odaadjuk?

Géza ránéz a Zsuzsa kezében lapuló kis csomagra.

— Miért ne adnánk oda?"

Gerelyes Endre: Névnap (Palócföld, 1962)

A novellát azért olvastam végig, mert annak egyik hőse, Pali, a „pillanatnyi kis partner”, aki, amikor az imádott bakfis, Márti apjával kezet fog és bemutatkozik, szögletes mozdulatai miatt öngyilkos szeretne lenni, azt mondta:

— Ez a novella szóról- szóra így történt. Ez nem kitalált történet, még a nevek egy része is azonos, csak néhányunké költött.

Dehát a nevek nem számítanak úgysem. Papanitz István rámveti dióbama szemét. Hallgat. Mindenki életében akadnak részletek, amelyekről nem tud sokat beszélni. Az ő életének egyik ilyen epizódját az író-barát novellája őrzi, akivel együtt jártak edzésre hajdan. Mégpedig szó- ról-szóra őrzi, Mártival, apával, anyávaí, a porsza- gú alkorayafctai, a varos tebürokraták

aláírásától is irtózik, az a mérnök, aki akkor is le- velezget, amikor egy telefonnal elintézhetné az ügyet, és önmagát biztosító feljegyzéseket szerkeszt, ahelyett, hogy megoldaná a feladatot, — nos az ilyen ember nem más, mint bürokrata.

Az oly sokszor hiányolt közgazdasági gondolkodás, a gazdaságosság elvének szüntelen szemmel tartása nem nélkülözheti a főkönyvi adatok, s az ebből készült beszámolók, elemzések rendszeres tanulmányozását. A vállalati munka időszakos és folyamatos közgazdasági értékeléséhez a nyilvántartás szolgáltat adatokat. Az a számviteli, pénzügyi szakember tehát, — aki — a pontos nyilvántartás érdekében is — elszámolási fegyelmet követel, csak elismerést érdemel.

S HA IGAZ az, hogy a gazdasági elemző, ellenőrző munka szerepe minden szinten megnövekedett, akkor jogosan igényelnek több figyelmet, nagyobb megértést és megbecsülést a számviteli dolgozók is.

Ami az anyagi megbecsülést illeti, aligha mondható irigylésre méltónak a niylvántartói munka. A közgazdászok szívesebben dolgoznak tervosztályon, mint mondjuk az utókalkulációban. A fiatal könyvelők is a diszpécser munkában és más műszaki beosztásban látják a jobb anyagi boldogulás lehetőségét. és nem a számviteli osztályon. Sok vállalatnál, ha fizetésjavításokra és jutalom osztására kerül sor. a számviteli dolgozókat úgy tekintik, mint akik közvetlenül nem gyarapítják a gyári termelési értéket.

A számviteli dolgozók az anyagi elismerésen túl munkájuk megbecsülése szempontjából a legfontosabbnak azt tartják, hogy a gyár vezetői igényeljék az általuk feldolgozott adatokat, elemzéseket. Ahol a számviteli munkával szemben nem támasztanak igényeket, ott nincs ösztönző erő a pontos ügyintézésre, a könyvelők, a kalkulátorok feleslegesnek, sőt esetenként bürokratikusnak érzik munkájukat. Ahol viszont a vezetők várják, követelik a pénzügyi és számviteli részadatokat, ott értékelni is tudják az adminisztratív dolgozók munkáját. Megértőén foglalkoznak ügyes — bajos dolgaikkal, munkakörülményeik javításával. A számviteli munka könnyítésének és megbecsülésének fontos jele — akár csak a termelő üzemekben — a gépesítés. A különböző számológépek könyvelő, mechanikus munkától szabadítják meg a könyvelőket, időt és lehetőséget teremtve számukra az érdemi értékelő, elemző munkára.

SAJÄT tapasztalatainkból is jól tudjuk, hogy a tőkés üzemekben, ahol a gyors és pontos ügyvitel a tulajdonos használt a tőkés profitját gyarapítja, rangja van az adminisztrációnak és nem tekintik azt fölösleges rossznak, bürokráciának. Jogos igény, hogy szocialista üzemeinkben is méltó helyére kerüljön a számviteli nyilvántartó, elemző munka. A több nyereségrészesedés, a népgazdaság gyorsabb ütemű fejlődése, az életszínvonal gyors emelkedése. nem utolsósorban a pénzügyi és számviteli dolgozók pontos és lelki- ismeretes munkáján múlik.

Epizódok — emlékek — arcok

Mozgalom, amely felemeli az embert

/

Magasra csúszott homlokán ránc ugysin nem látszik, de nagyon megfontolt minden szó, mintha mindent kétszer gondolna meg és csak úgy váloszolna. Nem öreg még, hisz 38 év nem nagy idő, de sokat tapasztalt, az élet komollyá tette és talán a haját is az ritkította meg. Elnézem ahogy az asztalnál szemben ülünk egymással. Én kérdeztem és ő az emlékei között kutat gondolatban. Epizódok, emberi arcok jelennek meg előtte. Elmosolyodik.

— Sok minden előfordul az életben. Ha tud az ember, segít másokon. Ez kötelessége.

A tartalom

Egyszer baj volt egy családi élettel, már-mar zátonyra futottak. Külön éltek hosszabb ideig. Éreztem, hogy beszélni kell velük külön-külön és együtt. Tudja milyen jó érzés volt azután jóval később együtt látni őket a saját gyermekük névadóján? Ma boldog emberek.

Újabb arc. Neki nagyon ismerős. Nekem ismeretlen még körülírva is. Egy ember a sok közül.

— Nagyon ivott. Elmaradozott a munkából. Már-már úgy látszott, elvesz. Kértük tegyék

hozzánk a brigádba. Nem ment egyszerre, de azóta

nagyon sokat változott. Mindig mondom a szocialista brigádnál nem a

látszat a fő, hanem a belső tartalom. Vannak

emberek, ahol a jellemmel baj van. Azokra hatni, törődni velük türelemmel. Ez a cél.

Nemrég az osztály ozó- ról helyeztek hozzánk munkásokat Talán ott örültek, hogy megszabadultak tőlük, nálunk viszont az ő révükön egyszerre megszaporodtak az igazolatlan mulasztások. Hat-hét ember nagyon sokat tud rontani egy akna hírnevén, ha olyan. Beszélünk is velük állandóan. ígérnek is, de azután megfeledkeznek magukról. A legnehezebb az embert alakítani, a jellemet formálni. Sok idő kell hozzá. Olyan helyre osztottuk őket, ahol a környezet is hatással lesz rájuk. Biztos sikerül.

— Ma már György-aknán csaknem minden munkahelyen ott vannak a kommunisták. Mindegyikhez tartozik két-három ember. Felelős értük és talán ez a legszebb pártmunka. Itt azután műszakváltáskor, de délu- tánonkint amikor a járat elmegy, akkor is vannak a pártirodában. Beszélgetnek. Van problémájuk, jó lenne például, ha már minden csapatban lenne párttag. Igyekszünk is, hisz tavaly négy, az idén három olyan fiatalt vettek fel, akikre lehet számítani mindenben.

... és a bizalom

Gregor János, az egykori cseléd fia 18 éves korától bányász, de izig- vérig az. Apjától talán legjobban abban különbözik, hogy annak a mindennapi kenyér megszerzése volt a legfőbb gond, az ő vállát pedig sok ember gondja nyomja. Egyrészt hattagú csapatáé, hogy legyen anyag, legyen biztonság, legyen

termelés és termésaeóeacn

kereset is. Azután a többieké, akik felkeresik bizalmasan a legkülönbözőbb kérdésekben.

— Házasodni szeretnék. Többet tudnék tenni, kellene is nagyon a pénz. Olyan munkahelyre mennék, ahol ezt el lehet érni. Segítsen — úgy az egyik. A másik épít, azért hajtaná magát jobban. Jogtalan kérést nem támogat, hanem inkább, ha kell nem sajnálja az időt, érvel, magyaráz, de a jogos kérés elől sosem zá- kózik el, segít ahol csak lehet.

— Nehéz volt eleinte.

Az egyik vezetőt jóformán meg sem ismertük jött az újabb. Gyakran cserélgették őket. Most már nem. Kialakult az összhang. Közösen beszéljük meg a telepítést, a fegyelmi ügyet, s a jutalmazást. Az üzemvezetőség mindig tájékoztatja a kommunistákat arról, hogy mi is a legfontosabb tennivaló. Így megvan a közös hang, andre szükség van — mondja.

Együtt a többivel

Az egyéni gondjairól nem sokat tudtam meg. Amit elmondott az szinte kivétel nélkül közös másokéval.

— Szeretném elvégem« a hét-nyolc osztályt. Bűdig még egy évben sem voltunk annyian, ameny- nyi kellene egy osztákr szervezéséhez. Több Jelentkezőre volna szükség. Vannak náVank szociaKs- to hrigádok. A mienk is jelvénye« már, de nem akkora bánya ez. hogy olyan sokan összejöjjünk. Talán a többi bányákkal együtt sikerül majd mégis valamit kender*!.

ISTVÁN TECHNIKUS

szemmel nézné a mémökzepén dohogó füst-okádó sárkányokkal, a mozdonyokkal, a sínek menti csikorgó kaviccsal és a gládiólusszal, amelyet jó, hogy odaadtak azon az emlékezetes névnapon Mártinak, s hegy Márti, a szerelmes bakfis a novella végén velük ment elfogyasztani az óriási adag fagylaltot.

Legszívesebben itt a riporter is abbahagyná az egészet azzal a novellabeli alkon vattai, dehát őt más szabályok kötik. Pali, a novella félszeg salgótarjáni kamasza felnőtt, Istvánnak hívják. Huszonnyolc éves. Munkahelye az Acélárugyár, ahol az apja kovács volt, s ahonnan akkor elindultak kócosán egy számukra új, csipkefüggönyös, nehéz ezüstöt villogtató szekrényekkel ékes polgári világot járni a diákszerelem tündér-ösvényein. Az a szakadék, amely az olajos kovács-apa, s a vert ezüst tompa fénye között fennállt, egy életre mondta el számukra is a leckét. Megtanulta. Minderre ma már mosolyogva emlékezik.

Azt meg már csak én gondolom el, hogy Mánti anyja most bizonyára Jé

jelölt Istvánt, akinek azóta az egy pár barna helyett, több pár cipője is van a különböző alkalmakra. Igaz viszont, hogy ma már ez nem határoz meg semmit, ki tart számot az efféle elégtételre. Mert hogyan is volt tovább?

István, a novella Palija elvégezte a gépipari technikumot 1954-ben, szerszámgépész technikus lett. Ettől az időtől volt gyártástervező. adminisztrátor, üzemvezető a dróthúzó üzemben, a rúdvas üzemrész programosa, a termelési osztály hidegüzemi osztályvezetője, ismerkedett a gyárral, az anyaggal, az azt alakító-formáló emberrel, a munkával. Ez év januárjától a gyártás- előkészítéssel megbízott újonnan létrehozott osztály vezetője.

— A jó termelés és anyagelszámolás alapja a jó gyártáselőkészítés — magyarázza. — Ezt végezzük. Már elkészült a hideghengermű gyártáselőkészítése, készülőben a kovácsológyáré, illetve a dróthúzó üzemé. Munkánkat az üzemszervezési osztály segítségével végezzük.

Van benne fantázia, bár a műszaki felkészültség helyett inkább a termelésben szerzett tapasztalatokat hasznosíthatom.

A városban működő felsőfokú technikum gyártástechnológiai szakának második évfolyamát végzi esti tagozaton. Másfél év múlva mérnök lesz. Nem tudok szabadulni a gondolattól: ha itt ülne velünk a fény-függűnyös irodában Márti anyja, míg a „mérnök úrral” beszélgetek.

Lopva figyelem a dió- barna szemű férfit. Okos szavai kemények, pengeként pendülnek. A hasonlat nem véletlen, István technikus, a központosított irodák ifjúsági szervezetének titkára, a vívószövetségnek is elnöke. Talán innen a fegyelem, ahogy mondatait fűzi. Vagy más „titka” is van? Szereti az irodalmat, Pas- suth László munkáit különösen. Elmondom, hogy néhány éve, amikor egy egész szeptemberi estét töltöttem el a mesélő Pas- suth Lászlóval a girbegurba Vasvárott, hogyan buktam meg történeti ismeretekből. Elhatározzuk, ha időnk engedi, utánanézünk a szentgotthárdi csata és a vasvári béke eseményeinek. Mosolygok magamban ugyancsak. Lám, ez az Istvánban bujkáló diáksuhanc, ez a hajdan oly gyámoltalan, szeretetne méltó kis társam a diákszerelemben, a felszeg, kedves Pali még létezik. Hát persze, hogy utánanézünk a vasvári békének.

S beszélhet már nekem István, a nagyszerű tapasztalatokkal rendelkező ifjú technikus az angol gyártmányú BlKott 803/B számológép titkairól, amely- lyel majd a gépi programozást oldják meg a jövőben. Mondja, hogy egy másodperc alatt 100 ezer jelet üt le, 10 ezer műveletet végez, hogy hat hétig ő is közelről ismerkedik vele Budapesten, nem az automatának, Palinak, az embernek örülök. Hogy megtaláltam, hogy ismerem a barátait, Gézát, Zsuzsit, akik szintén felnőttek azóta, s ha esetleg nem találkoznak is a mában, a tegnapban együtt őrzi őket az egyszerűen megírt ki novella.

íme, Paliék is odaadtok a gladióluszt, s hogy a történet végén Márti tényleg leszaladt-e velük megenni azt a fagylaltot, ezek után már nem is érdemes.

Tóth Elemér

— Tudja nincs itt baj a termeléssel, hisz most is jól áH az akna a havi tervvel és eddig Is túttel- jesftettűk a normát. Bgr termelőbrigád kfvéteiérd, valamennyi részt vesz a szocialista brigádmoega- lomrban. A fettételek és az igények is nagyobbak, mint a lehetőségek. Ezen keltene valahogy váttoz- t at mink még — mondja.

Amikor elbúcsúzunk nyfiik az ajftú. Ibbbcfi

jönnek érdeklődni, mi va*t a natoseréai értetoaiteten. Már nekik magyaré«. Amikor brigádja teljes** menyéről érdeklődöm az irodán még mindig dőltem az arca. Év elejétől jól dolgoztak. Legutóbb 128 százalékos havi term- teljesitést értek el. A munkában élenjár a bni- gádga. ö pedig most is. műssakon kívül o*t nan. tanácskozik az emberekkel, akik ágy hoeaánőWsk a szivéhez. Igaz nem telt ő vafei mi kőtbnóeen nagyot, csak annyit, amit egy kommunista tefeet, hiszen part-űteáimak tói- lasatettek a többiek.