Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-19 / 187. szám
ÍS64. saspi 19. jaerabat KÖGEAB 1 Észrevételek a kettős műszakról A Nógrád kérdés — a MÁV Budapesti Igazgatóságának helyettes vesetője válassol Nógrád megye vasútvonalainak korszerűsítéséről és fejlesztéséről AZ UTÓBBI HETEKBEN mind a rádióban, mind a sajtóban több szó hangzott el az őszi mezőgazda- sági feladatokról, amelyeknek sikeres, időben történő elvégzéséhez a traktorhoz értő munkások segítségére is nagy szükség van. Jelenleg a Nógrád megyei gépállomásokon 50 traktort üzemeltetnek, két műszakban, s a tsz-ekben kettős műszakban dolgozó traktorok számára is hasonlóan alakult. Két gépállomáson vizsgáltam a kettős műszakban üzemeltetett traktorosok teljesítményét, s elsősorban az ipari dolgozók által végzett munkát. Ennek során több brigádvezetővel, traktorossal beszélgettem, meghallgatván véleményüket, észrevételüket. Őszinte beszélgetés volt ez, melynek tanulságairól érdemes nagyobb nyilvánosság előtt szólni. Tavaly ősszed a gépállomásokon dolgozó ipari traktorosok száma meghaladta a 100 személyt. Teljesítménytik több mint 10 ezer normálhold volt, mégpedig zömmel taJajmunka. Az idén a mezőgazda- sági munkák üteme jobbnak mondható, mint a tavalyi év azonos időszakában, az időjárást azonban nem ismerjük, hozhat még meglepetéseket és így nem mindhatunk le most őszszel sem a gépek minél nagyobb számban történő kétműszakos üzemeltetéséről. A szeptember első de- kádjában elért teljesítmények alapján megállapítható, hogy az ipari dolgozói: 'ó részének teljesítménye semmive! sem maradt alatta a gépállomási traktorosok teljesítményének. Az ipari traktorosok egy jelentős részét a gépállomások vezetői szívesen véglegesen is ott tartanák, hiszen teljesítményük kiemelkedő és munkájuk minősége sem kifogásolható. Kétségtelen azonban. AMIKOR Balga Józsi bácsi 40 éves bányászkodás után elbúcsúzott a csapattól, csak any- nyit mondott: — Azután vigyázzatok mindenre, meg ne feledkezzetek magatokról. Tartsátok a csapat jónevét, azután másnap _ Áár nem ment le, nyugdíjas lett. így örökölte a tanítványok közül a hat tagú csapat vezetését a legrátermettebb: Oszvald István. — A felesége az előbb még itt volt. Talán a gyereket vitte az óvodába — válaszol érdeklődésemre egy idős asszony. Jó beszédesnek látszik, de nem is csalatkozom. Észre se vettem úgy kivallatott, de én is megtudtam egyet mást. — Tudja én már 45 éve itt lakom Forgáchon, ebben a bányászházban. Itt meg Oszvaldék laktak. Itt születtek a gyerekek, azután ez a Pista nem ment el pedig kapott volna másutt Jobb lakást is. Itt maradt, ahol született. — Furcsa ez a keskeny 6t a kolónia kát házsora között, de azért lehet ezeknek a házaknak varázsa hogy vannak gyenge teljesítményű ipari dolgozók is, akik egy dekád alatt 2—3 műszakot teljesítenek. Általában ezeknek a dolgozóknak nincs megfelelő szakképzettségük, s így nem is tudnak megfelelő munkát végezni. Amikor tehát a gépállomási, jól dolgozó traktor- vezetők érvelnek a kettős műszak ellen, általában a rossz példákat használják fél, mondván, hogy többre menne a gépállomás, hogyha hagyná őket tőle órán keresztül. dolgozni, mert így gyakorlatuk és rátermettségüknél fogva a másfél, illetve két műszak normáját is el tudják végezni. S az érvhez tartozik az is, hogy minél kevesebb gazdája van a gépnek, műszaki állapota annál üzembizto- sabb. A kettős műszakok szervezésénél és á gyakorlati megvalósításnál a dolgozók elhangzott helyes , javaslatait is érvényre kell juttatni. Ezek közé tartozik elsődlegesen az, amivel talán az egész kettős műszak problémáját summázni lehetne, hogy adjunk lehetőséget a „törzsgárda” traktorosainak, hogy bizonyos határon bélül váltótársaikat maguk válasszák meg. Van- erre már több tanulságos példa és ilyen esetben nagyon ritkán van kifogás a társ ellen. A GÉPÁLLOM ^SOKNAK pontosan megszabták a feladatok nagyságát, figyelembe véve a kettős műszakban üzemelt gépek darabszámát is. Ezt a számot az állomások igyekszenek biztosítani. Helytelen lenne ha ennek során a számszerűségre Való törekvés miatt eláikla- na az, hogy elsősorban traktormunkában jártas szakemberekre van szükség. Azokat a dolgozókat kell az inartól kikérni segíteni, akiknek van szakmai gyakorlatuk és eredményesen részt tudnak venni a munkában Itt mind bányászok laktak, most zömével nyugdíjasok. Az öreg néni is nagyon sokat tudna beszélni erről, de másra terelem a szót. — Nem marad az soká. Meglátja ezzel a busszal már hazaér. Csak beszaladt a városba. — Hátha betért eéy sörre? Nem... Azt nem szokta soha. Tudja, jó gyerek volt kicsi korában, és most Is az — válaszol. Negyvenötben kezdtem a bányászkodást. Apám 43 évig dolgozott a föld alatt. Én örököltem a csákánynyelet — mondja nevetve a házigazda, aki valóban gyorsan hazaért, a piacról megpakolva paprikával. Nem nagyon beszédes és egy kicsit talán zavarban is van, hogy itt a la- kásán kerestem fel. ELŐSZÖR akkor hallottam róla. árm- kor a Forgáeh-léjtősákna összement. A bányászok A MÁV Budapesti Igazgatóságán Telek János mérnök-főtanácsossal az igazgatóság helyettes vezetőjével beszélgettünk. A téma a Nógrád megyei vasútvonalak felújítása, fejlesztése. A második ötéves tervben megkezdődött pálya-rekonstrukciónak sok évi adósságot kellett törleszteni. Mi „dicsekedhettünk” az ország leglassúbb gyorsvonatával, személyvonaton Salgótarjánból Budapestre utazni pedig kín- szenvedés _volt. Azóta a sínpálya al- és felépítményének részbeni rekonstrukciója és egyéb intézkedések lehetővé tették a vonatok átlagsebességének növelését: a menetidő lényegesen csökkent. Meggyorsult a teheráru forgalom is. A második ötéves terv időszakában megindult fejlődési folyamatnak új abb eredményei várhatók. — Ütem szerint — közli a mérnök-főtanácsos — a sínpár felújítással ebben az évben elérünk Salgótarján külső állomásig. Nagybá- tony kivételével. Hogy miért Nagybátony kivételével — arra még visszatérek. Hátra van Selyp, Apc- Zagyvaszántó, Nagybátony és Kísterenye állomások problémáinak megoldása. Selyp állomás fő sínpárjának felújítására 1965-ben kerül sor. Apc-Zagyvaszán- tó állomásott bővítést akarunk végrehajtani. Itt beruházásra van szükség, amelynek hitel-leihetőségeit e pillanatban 1965-re nem láthatjuk biztosítottnak. A Salgótarján külső pályaudvartól az országhatárig vezető sínpálya felújítását jövőre mindenképpen szeretnénk befejezni. Érdekek és döntés — Nagybátony és Kiste- renye állomás problémáinak rendezése összefüggő kérdés — folytatta Telek nagy részét másik bányákba telepítették és csak néhány, a legalkalmasabb brigád maradt ott a szakadás átépítésére. Közöttük voltak Oszvaldék is. — Most elővájáson dolgozunk. Kovács Laciék — a Kossuth-díjas Kovács Lászlót mondja Így — a fővágatot hajtják, mi pedig velük párhuzamosan a légvágatot. Vagy 130 méter kifutású lesz ez — magyarázza. — A kereset? — Nem rossz. Ez egyébként a teljesítménytől függ. Ebben az évben nem panaszkodhatunk. 120—130, de volt 150 forintos műszakkereset is. — Milyen az összhang a csapatnál? — kérdez visz- sza. Jó. Egyforma idősek vagyunk és 12 éve együtt dolgozunk, sőt öten itt lakunk Forgáchon. Nemcsak a bányában, de szabad időben is találkozunk. Igaz! És a szabadidő? Mindig akad valami. Itt János. — Ismeretes, hogy a két állomás egymáshoz közel van. Az a koncepció alakult ki: indokolatlan mind a kettőt fenntartani, illetve fejleszteni. Annál inkább, mert például Nagybátony állomás beszorított- sága ezt nem is teszi lehetővé. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a két állomás, tehát a Nagybátony és Kisterenye közötti térségben kellene egy új, korszerű, nagyobb teljesítményre alkalmas vasútállomást építeni. Részben ezért nem dőlt el még Nagybátony sorsa. De csak részben, mert a döntés joga nemcsak a miénk. A Salgótarjáni Szénbányászati Trösztnek Nagybátonyban komoly szállítási érdekeltségei vannak. Ezért a tröszt döntésétől is függ, hogy ezt a problémát mikor és miként oldhatjuk meg. — Korábban — kérdezem az igazgatóhelyettestől — szóba került, hogy a vasútvonal második sínpárját is megépítik. Mit terveznek ezzel kapcsolatban? Négy sorompó — Hangsúlyozom — válaszol a kérdésre Telek János — hogy amit idáig a felépítmények rekonstrukciójáról mondtam, egyetlen sínpárra, a fővonal megépítésére vonatkozik. Második sínpárról hosszú ideig szó sem lesz, de véleményünk szerint egyelőre nincs is szükség rá. Az a tervünk, hogy a vonal felújítása befejezése és a még rendezetlen állomás — önműködő térközbiztosító problémák megoldása után úgynevezett „domino” berendezést szerelünk fel —, amely legalább húsz-huszonöt évre biztosítja a vonal teljesítőképességének növelését. Megemlítjük a Salgótarján város területén lévő vasúti problémákat. Négy a két gyerek. Elevenek nagyon. Azokkal is foglalkozni kell — válaszol. Csak lassan hosszabb beszélgetés után derül ki, hogy van még jónéhány elfoglaltsága a szabadidőre. Tagja a szakszervezeti bizottságnak, propagandista a pártoktatásban, munkásőr. Hol ide, hol oda kell mennie. — Tavaly nem sok időm volt. Ugyanis most végeztem az általános iskola két utolsó osztályát. — Szenvedélye? — nevet a kérdésen. — Ha csak a könyveket nem veszem annak? Szeretek olvasni. Újra elolvasom Illés: „Honfoglalását” — — Honnan szerzi a könyveket? —Innen a szomszédból, a kultúrotthonból. Balga Józsi bácsi, a tanítómesterem az igazgatója, én meg a könyvtárosa. így nem nehéz könyvhöz jutni, — mondja nevetve. vasúti sorompó van a városban. Ha a gépjármű közlekedést a sorompókkal lezárják, lelassul, sőt néha szinte megáll a város közlekedése. Különösen gyakoriak a sorompók Baglyas- alján. a Karancs utcában, az Arany János utcában. Megtörtént, hogy szinte egyidőben mind a négy sorompó lezárta az utat. A város közlekedése ilyenkor mintha zsákba szorult volna. Telek János bólint, ismeri a problémát. Sőt, e kérdés rendezése végett már járt is Salgótarjánban. Sajnos, azonban sok biztatót nem tudott közölni. — A kialakult tervezői álláspont szerint — mondotta — Salgótarján külső állomástól kezdve hetven centiméterrel megemelnék a pályát. Ez lehetővé teszi, hogy azokon a pontokon, ahol a vasút metszi a városi útvonalat, aluljárókat lehessen építeni. Jelenleg azonban vita van köztünk és Salgótarján Városi Tanácsa között arra vonatkozóan, ki, illetve kik viseljék a beruházás költségeit. — Arról tehát — vetem közbe —, hogy az aluljárók építése ne csak a MÁV költségvetését terhelje, hanem a városét is? — Pontosan erről. — És melyek ennek a vitának a kilátásai? — Egyelőre nincs döntés. — Pedig, időszerű lenne egy ilyen határozat — szolok újra — hiszen ennek a problémának a megoldása a város rekonstrukciójával is szorosan összefügg. — Ez így van. Mégsem hiszem, hogy ebben az ötéves tervben hozzáfoghatnánk a kivitelezéshez. Hiszen ha feltesszük, hogy a költségviseléssel kapcsolatos határozat hamarosan — Olvasnak-e Forgáchon? — Bizony mindig többen 1200—1300 kötetet az idén is kölcsönözünk ebből a könyvtárból. Sokan az útleírásokat, háborús történeteket kedvelik. A nők ro- mantikusabbak, szeretik, ha egy kis szerelem is van a dologban. Ki, milyent akar, olyant kap. ELNÉZEM ezt a negyvenéves bányászt, akiről először csak annyit tudtam, hogy csapatával kiváló eredményeket ér el a termelésben és munkája nyomán élmunkás, kiváló bányász jelvényt kapott. Egy sor oklevéllel ismerték el tevékenységét. Legutóbb bányásznapkor a parlamentben a Munka Érdemrend Bronzfokozatával tüntették ki. Nemcsak a termelésben, de a magánéletben is rászolgált erre. Mielőtt elbúcsúznánk szőlővel kínál és mintha bocsánatot kérne úgy mondja. — Ne haragudjon. Fogyassza egészséggel. Ital nincs a háznál. Nem sze* retem. Jobb a tej. Megköszönöm, valóban ió! esett a szőlő. Bodó János megszületik, a tervek elkészítéséhez akkor is sok idd szükséges. 1970 utón — Ehhez a kérdéscsoporthoz tartozik az is, hogy a salgótarjáni városközpont új, korszerű vasútállomás épületet kapjon. Ezzel kapcsolatban mik a MÁV elképzelései? — Üj állomás epxtesre csak a vonal felújítás befejezése után kerülhet sor; Uigha. — Korszerű vonó eszközöket mikor láthatunk a salgótarjáni szerelvények előtt? — Ennek a vonalnak a dieselesítése szerepe la MÁV dieselesítési programjában. De, hogy erre mikor kerül sor, nem tudok válaszolni. Nem keltett örömet aa sem, amelyet a MÁV Budapesti Igazgatóságának helyettes vezetője a Balassagyarmat vasúti csomóponthoz tartozó vonalak korszerűsítéséről mondott. A mérnök-főtanácsosnak természetesen nem kellett bemutatni ezt a vonalat. Kitünően ismén a problémáit. A hatvan-hetvenéves pályatestek lényeges korszerűsítésére azonban, mint mondotta, belátható időn belül nem kerül sor. — Mit jelent az. hogy belátható időn belül? — Ezeknél a vonalaknál az igazgatóságnak harminc- negyvenszer jobban megterhelt vonalai is vannak. Ezek felújítása, korszerűsítése a fő gondunk. Ezért tíz éven belül a balassagyarmati csomóponthoz tartozó vonalaikon, a rossz elöregedett sínek cseréjén, egyes kitérők felújításán kívül egyebet az elkövetkező években nem csinálunk. — Amit mondott Telek elvtárs. az vonatkozik a balassagyarmati állomás épületére is? — Vonatkozik. Tudjuk: az állomásépület korszerűtlen, szűk. nem felel meg a követelményeknek. De új állomás épületet már csak azért sem emelünk, merf ha idővel napirendre kerül a korszerűsítés, fejlesztés, semmiesetre sem szeretnénk. hogy egy korábban megépített állomásépület útban legyen. A válasz sürgés Bár a beszélgetésnek végéhez értünk, végleges válaszra váró kérdés — talán éppen.azok. amelyeknek eldöntését megyénkben a legnagyobb érdeklődéssel várjuk — maradt elegendő. A nyitott kérdések között van olyan is, amelyekre a válasz sürgős, s a mostani bizonytalan állapot meglehetősen lehangoló. De reméljük, hogy elsősorban azokról a megoldásra váró problémákról amelyekről a MÁV Budapesti Igazgatósága egyedül, saját hatáskörében nem dönthet —. a Nógrád megyei szervát határozatáról is — hamarosan tájékoztatjuk olvasóinkat. CetesadÖe GfeeSchrodt Ernő i MUNKÁS ARCOK í * * f A csapatvezető I ¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥ ****** ¥¥¥¥¥-¥¥¥*
