Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-19 / 187. szám

NÓGBÁD 1964 szent ÍS. ssozwtefc á Lyukas órabb az Ifjúsági Könyvtárban Itt nem volt nyári szü­net, mert a fiatalok, külö­nösen a tanulóifjúság nyá­ron is szeret, sót jobban rá is ér olvasni. De mosta­nában az első tanítási na­pok óta mégis jobban pe­zseg itt az élet. Most is vagy négy kisiskolás válo­gat. Van is mit a tízezer kötetes könyvtárból. — Te mit olvasol? — kérdezem egy kékmeilegí- tős kisfiútól: — A párducot. Csak az a baj, hogy nem elég har­cos — duzzog — Most va­lami olyat keresek, — Es bemutakozik — Lamkai József, negyedik osztályos tanuló. Nádházi Tériké a verse­ket szereti nagyon. Sok itt a képes verseskönyv. Alig kell nógatni, máris elmond, elmond?, előad egy verset. Szabó Ferike még nem iskolás. Mégis a törzsven­dégek közé számítják. Be- viharzik. lecsapia az asz­talra a könyvét és harsá­nyan előadja kívánságát: — Kérek valami szép me'éskönyvet. ötévesnek valót. És találnak mindig egyet-kettőt, kedvére valót. A zagyvapálfalvai Sík­üveggyárban elkészült az állami oktatásban, illetve a szakmai továbbképzés­ben résztvevők statisztiká­ja. A számok tanúsága sze­rint idén az eddigi éveknél többen jelentkeztek a kü­lönböző oktatási formákra, hogy gyarapítsák általános es szakmai műveltésgüket. Állami oktatásban az 1964- 65-ös tanévben 106-an vesznek részt, közülük 22- en az általános iskola kü­lönböző osztályait végzik majd el, a többiek a gim­náziumok, a technikumok, a felsőfokú technikumok, a Aztán a kiskarionra a név helyére csak egy kérésziét tesz. ö még „analfabéta”, Még csak arról tud beszá­molni, mit olvastak neki. Meghogy mennyit értett meg a meséből. Lassan elcsendesedik, kiürül a könyvtár. A dél­előttösök még nem végez­tek, a délutánosok már el­indultak az iskolába Ezt a néhány percnyi, lukas időt használom ki, hogy beszélgessek Persik Györgynével, a Salgótarjá­ni Ifjúság. Könyvtár veze­tőjével. — Milyen terveink van­nak? Hát elképzelésünk van bőven, csak lenne hoz­zá helyünk. De csak ez van, mindössze ez az egy termünk — mutat körül a hatszor ötméteres, köny­vekkel, polcokkal szekré­nyekkel zsúfolt szobában. A téli hetekre sok szép programot tervezünk. Ve­télkedőket. mese és film­vetítő délutánokat, A film­délutánokat különösen szeretik a gyerekek. Min­den korosztály képviselve van ilyenkor. Pergetünk óvodásoknak való mese­filmeket, és ismeretterjesz­főiskolák és az egyetemek esti, illetve levelező tago­zatán folytatnak tanulmá­nyokat. Az üzemi akadé­mia keretében októberben induló targoncavezetői tan­folyamon 8-an, a levágóin és letörőin 60-an a széle- zőin 8-an, a MEO-tanfo- lyamon és a ládaszögező­in 10-en, a művezetői tan­folyamon szintén 10-en vesznek részt. Ugyancsak e hónapban technikusok továbbképzője is indul» amelyre 33-an jelentkeztek. Az adminisztratív dolgo­zók számára szervezett to­vábbképzésen 40 dolgozó vesz majd részt. to kalandos vagy roman­tikus torteneiöiuit csa­lánt. Aztáii .fiimondja, hogy a harmauik es négy edik osztályosok egy-egy orara is eljönnek mar íoinerkeu- ni a könyvtári munkával. Lgy-egy ilyen, az osztály­főnöki óra keretébe meg­tartott látogatás után gyor­san felszökik az olvasok szama. A kis olvasok egyébként a leglelkesebb könyvbayát szervezők. El is mesel egy kedves epizó­dot. Egyik este öt óra elölt náháiny perccel egyesével, egymás mögött jön vagy tíz gyerek. A végén ott mosolyog nagy boldogan a kis Krenner Zoii. Messzi­ről kiáltja a könyvtáros néninek: — Hozok Cgy egész őrs olvasó jelöltet. — Es csak­ugyan valamennyien bei­ratkoztak a könyvtárba. A kis olvasók nagyon szeretik, szinte második otthonukként tisztelik könyvtárukat. Sokan közü­lük rendezgetik a könyv­oszlopokat, kicserélik a megrongálódott, bepiszko­lódott könyveket újjal. Mások névsort állítanak, össze, hogy kiket lehetne új olvasóként meghívni cgy-egy rendezvényre. Mert az leírhatatlan él­mény: saját névre címre kiállított díszes meghívó- levelet kapni. Mutatja a festett, tehet­ségről árulkodó könyvjel­ző táblákat. Gyermeki munka valamenyi. Es ott pompázik két festményi ranggal illethető kép is a falon. Két könyvrajongó keze munkája. Valóban nem túlzás, hogy a kis pajtások sze­retnek idejárni. Csakhát visszhangoznom kell Per- isikné szavait: kinőtte mái a szűk kicsi helyet ez a könyvtár. Persikné még egy új tervet is szobához: költség- vetésükben bábszakkörre is terveznek. tljlaky Mária A tavalyinál többen tanulnak a Síküveggyárban J Szüts István: A «# st A vörös Dokuraentumregény V 12. —1 Micsodák az én igé­nyeim? — Balásban a düh t orrpont felé közeledett. Ökölbe szorított kézzel, lassú léptekkel közelített a beszélő felé. — Ügy értettem, hogy önnek nincs keresnivalója nálunk. Anyagi ügyeinket elrendeztük. Amennyiben újabb mezőt talál, újra köthetünk megállapodást — hadarta Müller. — Lá­tom, rosszul érzi magát. Ha akarja, kikísértetem. ' Csengetett. Altiszt jött be, elvezette a mérnököt. Otthon, Pesten levél várta az üres lakásban. Ilonka írta. . Sajnos, nem tudok melletted maradni. Te mindig többre értékelted a kutatásodat, saját maga­dat, mint engem és a gye­rekeket. Ne haragudj, de el kell válnunk. Talán még sikerül helyrehoznom az elrontott életet. Szeretlek, de nem bírom melletted ezt az életet. A gyerekeket leviszem szüléimhez. Saj­nos, én nem bírom már a nélkülözést, a pénztelensé­get. Ha volt is pénzed, szertelenül bántál vele ... Téged mindig elszólít va­lami messzire, álmokat kergetsz... A válópert majd én beadom. Ne gör­díts akadályokat egy olyan viszony félbeszakítása elé, aminek úgy sincs értel­me.” Balás háromszor elolvas­ta a levelet. Aztán fogta kabátját, lement egy ven­déglőbe. Bort kért. A pin­cér udvariasan letette elé­je a palackot, de mindjárt kérte a pénzt. Balás akkor nézett vé­gig magán. Gyűrött a ka­bátja, piszkos az inge. Két napja nem borotválkozott. Senkije és semmije nincs. Éjfélkor felkelt, ólmos fáradság nyomta. Taxiba ült és Abzinger címét adta meg a sofőrnek. X. PAKETTÖBBSÉG CHORINÉK KEZÉBEN A Bauxit Tröszt hatal­mas szürke épülete, első emelet. A mahagóni búto­rokkal berendezett, piros bársony fotelokkal zsúfolt tárgyalóteremben dr. Mül­ler vezérigazgató idegesen járt fel és alá. Weingon- bertől megrendelték az italt, Gundeltől a szendvi­cset. A vezérigazgató min­dent személyesen ellenőr­zött, a tálakat, a pohara­kat, de semmivel sem volt megelégedve. Néha az ab­lakhoz lépett, le-lenézett a hóborította utcára. — Nem jönnek — ismé­telte el már huszadszor Borkainak, titkárának. — Hol késhetnek? — Uram, Chorin őke- gyelmességétől nehéz meg­követelni a pontosságot... — Ide figyeljen, Bor­kai ... Itt, ma összejön Magyarország tíz leggazda­gabb embere. Ha... ! lépműveléií szakemberek tanácskozása az éves munkáról Reflektorfényben az analfabétizmus felszámolása MIK AZ ÜJ művelődési év legégetőbb, legfontosabb feladatai? Erről tanács­koztak a napokban Salgó­tarjánban a járások népmű­velési felügyelői, művelő­dési otthon igazgatói. A tanácskozáson számos tennivaló között is legfon­tosabbként került előtérbe az analfabétizmus felszá­molásának meggyorsítása. Az írástudatlanság elleni küzdelmet még ma is erő­sen gátolja, hogy a községi tanácsoknak, iskoláknak legtöbb helyütt nincs pon­tos felmérésük az analfa­bétákról, hogy személy szerint kik azok, akikkel foglalkozni kell. A tapasz­talat azt mutatja, hogy az alapfokú tanfolyamokat most, az új művelődési év­re is csak általánosságban hirdették meg a községek­ben, ahelyett, hogy egyé­nenként keresték volna meg a tanfolyamra szoruló­kat, elsősorban a 45 éven aluli munkavállalókat. A tanfolyamra való mozgósí­tás csak személy szerinti meggyőzéssel lehet ered­ményes és ebben a munká­ban nagy fontossága van a társadalmi szerveknek. Az egyéni tanítás módszerét kell általánossá tenni. Ezen a téren ma már mutatkoz­nak bizonyos eredmények. A társadalmi szervek me­gyei vezetői felismerték a feladat jelentőségét, tervet dolgoztak ki megoldására és községek patronálását vállalták. Jó példával jár elöl ebben a szakszervezet, a KISZ a középiskolák VII—VIII. osztályos tanu­lóinak bevonásával, s nagy területen vállalt tevékeny­séget a megyei tanács. A munkát elsősorban ott kell fokozni, ahol az átlagosnál magasabb számban vannak írástudatlanok. PROBLÉMAKÉNT vető­dött fel az értekezleten, hogy az analfabétizmus elleni küzdelemben egyes helyeken bizonyos meg­nyugvás jelentkezik. Szó­ba került Endrefalva, ahol a tanácsi vezetők nem lát­ják elég világosan a moz­galom jelentőségét. A na­gyobb eredményesség érde­kében kérni kell az üze­mek segítségét, s be kell vonni a feladatba a gyaJ korlatra érkező egyetemis-' lakat is. A felnőttek általános és' középiskoláival is foglalko-1 zott az értekezlet. Itt fő­leg a mezőgazdaság vezető beosztású dolgozói, a nők és az alkalmazottak to­vábbtanulásához kell se­gítséget nyújtani. Az elő­készítő tanfolyamok kü­lönböző formái közül meg kell keresnünk a legered­ményesebbet. A tanulmá­nyokat jelentősen elősegít­hetik a művelődési ottho­nok a televízió és rádió adásainak felhasználásával,' a könyvtár bekapcsolásá-' val, filmvetítéssel, tanul­mányi jellegű kirándulások' szervezésével, — ahogy ez! utóbbit a drégelypalánkiak tették, amikor a szakisme­retek bővítését szolgáló1 utat biztosítottak a mező- gazdasági kiállításra. Szó volt a tanácskozásom a könyvtármunka felada-' tairól, kiállítások szervezé­sének fontosságáról, a fel-> szabadulásunk 20. évfordu­lójával a népművelés mun-' kásáira varó tudatformálá­si lehetőségekről. Külföldi Madách-müfordítók a centenáriumon Művelődési szervek meg- chrad, Jean Rousselot, Mo- hívására a Madách cen te- ric Dejan, az angol J. C. nárnium alkalmából szá­mos kiváló neves külföldi tudós és műfordító érke­zik hazánkba, s vesz részt a csesztvei, salgótarjáni, és balassagyarmati ünnepsé­geken. Hrone s több más nemze­tiségű Madách-műfordító. FOGLALKOZTAK a já4 rási népművelési felügyeJ lök és művelődési otthon igazgatók a lakosság eszté­tikai és művészeti ízlésé­nek formálására álló lehe­tőségekkel; a képzőművé­szeti, irodalmi, színházi, zenei élet, valamint az ön­tevékeny művészeti moz­galom kérdéseivel. ÉLETŰNK ÉS A STRESS Az illusztris vendégek sorában lesz Leonyid Mar- tinov, a neves szovjet köl­tő és műfordító, továbbá a lengyel Lev Kaltenberg, a bulgár Kamen Zidorov, a cseh Hradzky és Bednázs, valamint Kreicsi profesz- szor, a finn Toivo Lyy. három francia: Roger Ri­E pillanatban megszó­lalt a tárgyalóterembekap­csolt telefon. A vezérigaz­gató urat kérték a keres-1 kedelmi osztályról. — Halló, itt Müller. . . Bárány, maga az? Mit akar? Újságírók . .. Jelen akarnak lenni a Bauxit Tröszt megalakulásánál?... Honnan szimatolták ezt meg, Bárány?... Ha va­lakinek eljár a szája, ki­rúgom!... Ki keres?... Rajniss Ferenc? ... Az meg kicsoda? . .. Újságíró! Men­jen a pokolba! Hát még ki?... Tetétleni?... Mit mond? Ha tudja, kinek a kezébe kerülnek a pakett­jei, nem adja oda. Meg kell őrülni! Hát már az a vén svihák is szentimen­tális lett? Ki van fizetve, vagy nincs kifizetve? Küldje csak el nyugodtan az ügyvéd urat. De tudja mit? Adjon neki vala­mit ... Ezret? ... Hogyne! Megőrült, Bárány? Van nekünk ennyi kidobni való pénzünk? Hogy a bauxit már 10 milliót jövedelme­zett? Mindenki ezzel jön, én meg koldusbotra jutok. Na, intézze el, Bárány, sie­tek, minden pillanatban jöhetnek... Délután négy óra körül aztán beeresztették a ke­Selye János könyve ■=*—» A harmincas évek óta Kanadában élő magyar származású orvos, a mont­reali egyetem világhírű professzora ebben az ere­detileg angolul írt könyvé­ben közérthetően számol be felfedezéséről, az utób­bi idők biológiai kutatásá­reskedelmi osztályon tü­relmesen várakozó úságíró- kat a vezérigazgatói szobá­ba. — Uraim! Röviden tájé­koztatom önöket arról a tárgyalásról, ami ma itt lefolyt. Mint tudják, kez­detben az Alumínium Érc és Ipar RT. termelte ki a bauxitot hazánkban. Nos, közben a részvények több­sége bizonyos átrendeződés következtében ... — Felvásárolták, ugye? — csapott közbe Radnóti Jóska bácsi — egy közgaz­dasági róka — hangja. — Kérem, én nem kap­tam felhatalmazást, hogy bármilyen belső dolgokról felvilágosítást adjak. Az ország érdeke, hogy a svájci tőke is érdekelt le­gyen ... Uraim! A svájci Blancart Bankház a legna­gyobb megértést tanúsítot­ta problémánk iránt. A Lauke-Werke céggel fel­bontjuk a szerződést. Mint tudják, a svájci Holding­ban a trieszti, romániai és egyéb érdekeltségek is benne vannak. A vállalat újjáalakult, svájci érde­keltség lett. E tevékenvsé- get a Kormányzó Ür öfő- méltósága is ... a legna­gyobb elismeréssel... a kabinetirodán keresztül.. (folytatjuk) nak egyik legjelentősebb vívmánv-íról: a strQs=ről. Mi a stress? Az a biológiai uvaluie.iv­vés, amelynek révén a szervezet alkalmazkodik környezetéhez, védekezik a külső és belső ártalmak ellen. Élettani alapját a mellékvese hormonterme­lése szolgálja. A stress „vészreakció” formájában jelentkezik, ezt követi az ellenállás vagy alkalmaz­kodás, ha pedig túlságosan erős a veszélyeztető hatás, ■bekövetkezik a szervezet kimerüftse. A mindennapi életben éppoly fontos szerepet ját­szik a stress, mint a be­tegségek kialakulásában és leküzdésében. Az élet foly­tonos alkalmazkodásából áll; az alkalmazkodás cél­ja a testi-lelki egyensúly (egészség) fenntartása, ez pedig a feszültség és eler­nyedés folytonos váltako­zásából áll. Selye megnyerő egysze­rűséggel írta le ennek a bonyolult élettani mecha­nizmusnak a felfedezését, ismerteti az érdekes állatkí­sérleteket, amelyek lépés­ről lépésre a sajátos hor­monműködés nyomára ve­zették, bemutatja az al­kalmazkodás betegségeit és a gyógyítás céljából lét­rejövő tüneteit, majd fel­vázolja biológiai elméletét. Könyvének utolsó részé­ben a stress és a hétköz­napi élet kapcsolatából kiindulva „élétművészéti” tanácsokat ad, hogyan al­kalmazkodhatnánk harmo- nikusabban, a szervezet öngyögyító tevékenységé­nek kihasználásával a mai elet ritmusához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents