Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-16 / 184. szám
\ 1964 szeptember 16. szerda NÖGRÄD 5 „Olyan anyagiasak vagyunk” Taa-tanáeaadó t Sok műtrágyát használunk fel NEMRÉG sajtóankéton tanácsolta egy munkás a sorok írójának: „Ne írjanak annyit autóról, higy- gyék el, ez csak bosszantja a tisztességesen dolgozó embereket. Ne táplálják maguk is azt a rossz szellemet, amely elég baj, hogy megvan nálunk. Már úgyis olyan anyagiasak vagyunk. .Ä három pontot a mondat végére nem én tettem, hanem a felszólaló: egy sokat kifejező kézlegyintéssel, mintegy azt mondván: mint a kapitalisták. A közelmúltban Budapesten járt egy nagy nyugati lap. munkatársa. Amikor meglátott, épp íróasztalomon volt egy hazája- beli újság, s benne „szenzációs” leleplező cikk, egyN magasrangú közhivatalnokról. Ezt a közembert valamelyik nagy konszern lefizette, hogy egy zsíros állami megrendelést neki juttasson. Mutatom a cikket a kollégának, gondoltam, szegény, most majd zavarba jön. Ő ugyan nem. A világ legtermészetesebb hangján felelte: -„Hja, most államtitkár, most kell meggazdagodnia, ha eddig még nem gazdagodott meg.” És aztán szép sorjában elmondta, hogy az az újság egy másik tőkeérdekeltség orgánuma, s mert ez a pénzcsoport az állami megrendelésben hoppon maradt, most dühös. Ezért a leleplező cikk. Az az újságíró pedig, aki írta, minden valószínűség szerint megvesztegetett néhány alacsonyabb beosztású tisztviselőt, hogy szállítsanak bizonyítékokat a leleplezéshez. Mert hogy megvesztegetés lesz, ha versenytárgyalás és állami megrendelés lesz, ez előrelátható, bizonyosra vehető. Megvesztegetett államtitkár, megvesztegetett újságíró, megvesztegetett titkárok, haragvó konkurens, becsületbe gázoló újságcikk — ugye, milyen távoli ez a világ. És ami nekem a leginkább szemembe ötlött, hogy nyugati kollégám szenvtelenül, felin- dultság nélkül, pusztán regisztrálta a tényeket. Sum- mázata pedig valami olyasmi volt: amit pénzért tesznek, az teljesen érthető, el nem ítélhető. Ez hamisítatlan kapitalista szemlélet. Azt jelentené ez, hogy kézlegyintéssel kell elintézni azokat az aggályokat, amelyek minálunk jószándékból fellelhetők, és valóságos tartalommal — ám téves végkicsengéssel — szóvá tesznek bizonyos visszásságokat? Nem, nem szabad. Hiszen az eszmei offenzíva fő értelme mindenképpen az, hogy általánossá tegyük a szocialista öntudatot és erkölcsöt, s az- is ideológiai harc kérdése, hogy bizonyos, nyomokban fellelhető tüneteket ne bé- nyegezzenek kapitalistáknak, ha azok nem kapitalista tünetek, legfeljebb maradványok. Ezt, hogy maradványok, azért is hangsúlyozni kell, mert egyesek mint valami új jelenségeket róják fel az anyagiasságot, holott legfeljebb még nem pusztult ki. Talán nem szükségtelen először is az alapvető, mélyreható elvi különbségre felhívni a figyelmet. Ez pedig az, hogy a szerzési vágy a kapitalizmusban meghatározott jelleggel a termelési eszközök magán- tulajdonában, tehát a munka nélkül — azaz mások munkájából — szerzett jövedelemben, vagyis a kizsákmányolásban fejeződik ki. Véletlenül, egyes esetekben, a népköztársaság törvényei ellen vétve, rruná- lunk is ideig-óráig létezhet valami üzérkedő banda, fel A mérlegen (Koppány felvétele) nem fedezett feketézés stb. De hogy ez társadalmi méretű volna, ezt senki sem állíthatja komolyan. A lényeg tehát az, hogy minálunk bármennyire keres is valaki, jövedelmén nem alapíthat gyárat, bankot, azaz nem válhat kapitalistává. MI AZ valójában, amit anyagiasságnak neveznek, illetve amit összetévesztenek vele? Azt a jó és helyes törekvést is az anyagiasság skatulyájába teszik. bele, amelyik jobb és több munkával kíván nagyobb keresethez, magának és családjának jobb megélhetéshez jutni. Ez aztán éppenséggel nemhogy üldözendő, hanem nagyon is üdvözlendő jelenség: a szocialista öntudat jelenlétének bizonysága. Feltétlen helyes törekvés állami és vállalati szinten az anyagi érdekeltség elvének mind jobb érvényesítése, mert a közvetlen érdekeltség a szocializmus építésének nélkülözhetetlen hajtóereje. A kommunisták kezdettől azt hirdették: a szocializmustól csak annak kell tartania, aki polgári életformán és szabadságon mások kizsákmányolásának a szabadságát érti. Ezt a szabadságot a szocializmus valóban nem ismeri el. Csakhogy a polgári életforma, mint jelszó, általában nem ezt állította elő, hanem a kényelmet, az összkomfortos lakást, a papucsot, a fürdőkádat és hasonlókat. A kommunisták leplezték ,hogy a felsoroltakhoz azért tapadt jelzőként a polgári, mert jórészt a polgárság sajátja, pedig elvileg nincs köze a kizsákmányoláshoz. Azt mondtuk: éppen a termelő- eszközök magántulajdona akadályozza meg, hogy ezek a személyi tulajdonok, mint például a szép lakás, s ha úgy tetszik, az autó, általánossá legyenek, a dolgozó emberek osztályrésze — Te, mi az a dolce vita? — Te sem tudod? Kérdezzük meg Ottót. — Ottó, mi az a... — Most én nem érek rá azzal foglalkozni, menjenek az Vgaroshoz. Nos, az olvasó, aki a dolce vita jelentésével Fellini hasonló című filmje, illetve az azt követő művészeti viták tanulmányozása kapcsán bizonyára tisztában van, e párbeszédet lehet, hogy mégsem érti egészen. Nem csoda. Ez ugyanis csak egy vicc. Az Irószerkészítő KTSZ II. számú salgótarjáni telepének „Üzemi dolce vita” című faliújságjáról jegyezte le e sorok írója. Talált a faliújságon még más „tréfát” is. Például a töltötollgyar- tás technológiáját: „— Hogyan csinálják? — Kézbe veszem, megnézem, belenézek, belefújok, mégegyszer belenézek, körülnézek, belemártom, lerázom, még kétszer lerázom, dobbantok, gondolkodom, tehát vagyok, elhatározom, meggondolom, legyen. Most pedig, nem is húsz évvel a felszabadulás és alig másfél évtizeddel a munkáshatalom kivívása után, ne tudnánk mit kezdeni egy olyan jelenséggel, amelynek eljövetelét előre láttuk, s, amelynek bekövetkeztéért voltaképpen dolgoztunk és harcoltunk? A szocializmus legfőbb vonzóerejéről mondanánk le, a szocializmus nem is lenne szocializmus, ha az anyagi ösztönzőket félretennénk. Természetesen nagyon kell vigyázni arra, hogy az anyagi ösztönzők sehol se szerepeljenek kizárólagosan, hanem mindenütt járjanak szervesen együtt a tudatbéli ösztönzők erősödésével. Egyébként nem is mehet másképpen. Vigyázni kell természetesen arra is, hogy az önzésnek, a haszonlesésnek, a mindent csak prémiumért vállalásnak, a szűk kapacitás teremtette helyzettel való visszaélésnek és még sok más undorító jelenségnek a fellépte ellen következetes harc follyék, és sehol se mehessen jobban az ügyeskedő parazitáknak és a dörgölődzködőknek, a konjukturalovagoknak és a strébereknek, mint a jószándékú, tiszta lelkiismeretű, a tudásukat rendszeresen továbbfejlesztő, szorgalmas dolgozó embereknek. AKI PEDIG anyagiassággal vádol minket, az vagy nem lát tisztán, vagy szántszándékkal ködösít, hogy zavart keltsen. Semmi okunk sincs restellked- ni amiatt, sőt! Mi máson mérhetnék érzékenyebben munkánk gyümölcsét, hogy a dolgozó emberek jobban táplálkoznak, ruházkodnak. laknak, bútort, televíziót vásárolnak, külföldre is járnak üdülni, stb? Ez nem holmi falra festett ördög „a kapitalizmus restaurációjáról”, hanem reális tény a szocializmus felépítéséről. Szántó Jenő végleg elhatározom, becsavarom, kicsit visszacsavarom, meggondolom, mégis jobban letörlöm, leteszem így, leteszem amúgy, végignézem, balra nézek, jobbra nézek, felnézek ...” Ám térjünk a tárgyra. A „tárgy” a hatórások hatan, azaz hat leány, aki a címben is szerepel. A hat leány márciustól dolgozik az üzemben. Tizenöt-tizenhét évesek. A szabályok értelmében naponként csak hat órát dolgozhatnak. Lórik Klára a forgácsoló műhely adminisztrátora, Godó Malvin a raktárban tevékenykedik, Nádasdi Margit, Vrbán Edit, és Tekse Erzsébet a gyár „szívében", a tollkészítő műhelyben dolgoznak, a köszörülésen és a csiszoláson kívül valamennyi munkafolyamatot értik. Edöcs Erzsébet tollhegy domborító. A műhelyt naponként ő látja el tollheggyel. — Kényes munka — tájékoztat a műhelyvezető. Tudományos kísérletek és gyakorlati tapasztalatok sora bizonyítja, hogy termesztett kultúrnövényeinktől, így a búzától is gazdag termést csak abban az esetben várhatunk, ha minden egyes fejlődési szakaszban kielégíthetjük a növény tápanyagigényét. Ehhez természetesen szükséges, hogy ismerjük mindazokat a tápanyagokat , amelyekre a növénynek szüksége van. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy milyen a táblák erőbeni állapota, s így ezek ismeretében kell eldönteni azt is, hogy a növény alá milyen mértekben kell ősszel foszfor, káli, esetleg nitrogén műtrágyát adagolni. Mi a szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezetben vetéstervünk elkészítéskor, a növények elhelyezésénél. gondosan mérlegeljük, hogy mi volt az elővetemény. Egyes növényeket úgy helyezzük el, hogy azok olyan növények után kerüljenek, amelyek után „a lesjobban érzik magukat”. Tehát a tápanyag-igényes növények olyan élő-élmény után követke- amelyek táperőben gazdag talajt hagytak maguk után. Igaz. gazdaságunkban a megfelelő vetésforgót még nem tudjuk biztosítani, de úgy szervezzük a munkát, hogy dolgozzunk, különösen a megfelelő növényváltóval kenyérgabonánál. Tekintettel arra. hogy a termelőszövetkezetben még nem alakult ki a vetésforgó rendszer, nem alakíthatjuk ki a rendszeres trágvízási forgót sem. Egyelőre azokat a termőföldeket. részesítjük istálló- trágvázá'ban, amelyek a legnagyobb mértékben igénylik azt. A gazdaságban annyi műtrágyát használunk. amennyit meg tudunk vásárolni. A talaj és a növények szükségletéi ismerve a nagyobb adaeú műtrágyázásra törekszünk, — Jelenleg import tollhegyekkel dolgozik. * Az üzemről röviden eny- nyit tudunk meg az igazgatótól: múlt év szeptemberében indult, nőket foglalkoztató üzem, a dolgozók között sok a KlSZ-kor- osztályú fiatal. Havonta átlagosan 100 ezer töltőtoll készül, főleg exportra. A szeptemberi terv 147 ezer darab. A salgótarjáni teleptől (a központ Budapesten van) negyedévenként hárommillió forint értékű terméket várnak. Egy toll elkészítése 15, a legbonyo- lultabbé 93 műveletet kíván. A technológia tehát a valóságban is bonyolult, nemcsak a faliújsági viccben. — A hat leány alkalmazotti állományban dolgozik nálunk — mondja az igazgató. — Másként nem foglalkoztathatjuk őket, nem szövetkezeti tagok. Szövetkezeti tag csak tizennyolc éven felüli lehet. A leányok tizennyolc éves korukra megtanulják a kiváltképp a kenyérgabonánál. ^ A vetésterv elkészítésével egyidejűleg készítjük el műtrágyázási tervünket is. Az elmúlt évben 2.4 mázsát használtunk fel kataszrális holdanként, az idén már három mázsa műtrágya jut egy-egy holdra. Most az őszialaptrágyá- záskor a legnagyobb talajmunkával visszük a talajba a foszfor és káli műtrágyát. Az ősszel adagolt nitrogént a vetéssel egyi- dőben, legtöbbször közvetlenül előtte fogassal dolgozzuk a talajba. Termelőszövetkezetünk - ben csak nagyhozamú búzát termesztünk, amelyek műtrágyázását az alábbiak szerint végezz'" k: azok a táblák, amelyebben a búza előtt pillangós takarririnyt termesztettünk 200 kiló szuoerfoszfátot kapna1-- holdankint. Nitrogént ősszel nem adunk ezekre a területekre. hanem tavasszal 150-200 kiló pitrogén fej- trágyát kapnak. Ha a búza kalászos vagy kukorica után kerül vetésre 100-200 kiló szupefoszfátot kap a termelőtei-Olet minden holdja. Kalászos után 100 kiló. kukorica után pedig 150 kiló nitrogént szórunk a talajra katasztrális holdanként a káros pentozsn hatás elkerülése végett. Ha a búza előveteménye burgonya, akkor 200 kiló szuperfoszfátot, 50 kiló kálit és 50 kiló nitrogén műtrá- evát szórunk ki holdanként. A kalászos, a kukorica, valamint az egyéb kapásnövények utáni vetések esetében tavasszal két alkalommal fejtrágyázunk, s ilyenkor a műtrágyamennyiség eléri a 300 kilót. Műtráeyázási tevünk végrehajtásában sajnos még mindig akadályoz bennünket az, hogy nem jutunk minig a szükséges mennyiséghez. Boros Béla főagronómus szakmát. Már most is valamennyi munkafolyamatot rájuk lehet bízni. Szorgalmasak, ügyesek. Hárman középiskolába is járnak esti t-gozaton. Igazán a legjobb dolgozóink közé tartoznak. — És mivel töltik a szabadidejüket? Nevetgélnek, pirulnak. — Hááát... segítek otthon. — Olvasok, moziba megyek. I — Tanulni kell, kezdődik az iskola. Televízió, tánczene szerepel még a programban. — És tánc? — kérdezem. — Most még nem nagyon ... Később. Eszembe jut a faliújsági vicc. — Maguk tudják mi az a?... Nevetnek: — Tudjuk. Ugaros — gondolom — azt mondaná nekik: — Pardon, leányok, tizennyolc éven felülieknek ... Nem tudom, mit válaszolnának Ugarosnak. T. E. 'dőatcwás&h — hatan
