Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-16 / 184. szám
I 19*4. szeptember 16. szerda KŐG8.4D Nagygyűlés a Sportcsarnokban (folytatás az 1. oldalról.) manya a szocialista világrendszer létrehozása. Ez a rendszer valósítja meg a dolgozók évszázados álmát* a politikai, gazdasági, társadalmi, nemzeti, faji és minden egyéb elnyomás megszűntetését. A nemzetközi kommunista mozgalom sikerei elvi- tathatatlanok. A marxisták—leninisták, akik mindig reálisan szemlélik a világeseményeket, jól látják a nehézségeket is. Ezek között különleges helyük van az utóbbi időben támadt komoly nézeteltéréseknek, amelyek a Kínai Kommunista Párt vezetői által végzett szakadár tevékenység következményei. Ez az egységbontó tevékenység nagy kárt okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak. Nem kétséges, hogy a kommunsita mozgalomban támadt nehézségeket le fogjuk küzdeni, s ebből a harcból a kommunista mozgalom — mint eddig mindig — még erősebben és szilárdabban kerül ki. A kommunista pártok a a háború utáni időszakban óriási politikai és szervezeti tapasztalatokat szereztek és minőségileg új színvonalra emelkedtek. Fejlődött a marxista—leninista elmélet is. Ezen az úton fontos állomás volt a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. és XXII. kongresszusa, valamint a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957-es és 1960-as moszkvai értekezlete. Mivel a kommunista világmozgalom az utóbbi időben megnőtt, a nemzetközi helyzetben és a forradalmi harcban új jelenségek vannak és szükség van a nézetek és feladatok egyeztetésére. szükséges,- hogy korunk új problémáit marxista-elemzés alá vessük. Erre kiváló alkalmai; ad a kommunista és munkáspártok értekezlete. Kedves Elvtársak' Remélem, hogv jugoszláv barátaink elégedettek magyarországi látogatásuk lom építése természetesen eredményeivel. Mi a ma- nálunk sem — mint ahogy gunk részéről úgy érezzük, egyetlen más országban hogy jugoszláv barátaink sem — ment végbe egyen- látogatása, dolgozóinkkal letesen, nehézségek és erővaló találkozása, tárgyaié- feszítések nélkül, saink jelentősen hozzájárulnak a két szocializmust építő ország pártjaink, kormányaink együttműködésének, népeink barátságának erősítéséhez. Tito elvtárs és a többi jugoszláv elvtársunk a magyar dolgozókkal való találkozásaik alkalmával meggyőződhettek arról, hogy barátságunk ügye egész népünk érdekeit és óhajtását fejezi ki (Taps.) Mégegyszer ezúttal is köszönetét mondunk Tito elvtársnak, kedves feleségének, s többi jugoszláv barátun Írnak, hogy meghívásunkat elfogadva ellátogattak hozzánk, őszintén és szívből sok sikert kívánunk munkásságukhoz, boldogulást kívánunk a szomszédos jugoszláv népnek (Nagy taps.) Éljen a Magyar Népköz- társaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népeinek barátsága! Éljen a szocializmus és a világbéke' Joszip Broz Tito beszéde Joszip Broz Tito bevezetőben köszönetét fejezte ki a meleg vendégszeretetért, amellyel látogatásuk egész ideje alatt körülvették. Történetei visszapillantást vetve szólott a két nép kapcsolatairól, rámutatva: Országaink, népeink szabadságszerető és forradalmi szelleme történelmünk döntő pillanataiban később is kifejezésre jutott. A két háború között Jugoszláviában — ugyanúgy, mint önöknél — a kommunisták és más haladó erők súlyos mindennapi harcot folytattak a demokratikus és szociális jogokért, a növekvő fasiszta veszély ellen — mondotta, majd így folytatta: A háború óta negyedszer vagyok Budapesten. Benyomásaimról szilva elmondhatom, örömet okoz, hogy nagy eredmények születtek, fővárosunk nagyot fejlődött. Meggyőződhettünk, hogy a Magyar Népköztársaság ma erős, fejlett ipari ország, olyan gazdasági alapokkal, amelyek biztosítják a még gyorsabb, a még sokoldalúbb fejlődést és lehetővé teszik, hogy a nép jobban és boldogabban éljen. Önök országukat nemcsak helyreállították, begyógyítva a múlt súlyos sebeit, hanem az iparilag fejlett országok színvonalára Is ✓ emelték. Munkásosztályuknak, országuk dolgozóinak a háború utáni fejlődés sajátos gondjai közepette is ' volt erejük ahhoz, hogy legyőzzék a nehézségeket, megalapozzák a forradalmi távlatokat, a szocializmus igazi és humanista eszméibe vetett forradalmi hitet. Az ország munkásosztályának ebben a bonyolult harcában és nagy erőfeszítéseiben kiemelkedő szerepet játszottak a Magyar Szocialista Munkáspárt és a jelenlegi magyar kormány vezetői, Kádár János elvtárs és munkatársai. Ennek köszönhető, hogy a szocialista Magyarország ma egyre jelentősebb szerepre tesz szert a nemzetközi életben, s az európai, valamint világbéke jelentős tényezőjévé vált. Ma jelentős tényező Magyar- ország a nemzetközi munkásmozgalomban is. A magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a magyar kormánynak ezeket az eredményeit mi őszintén becsüljük és melegen üdvözöljük. Kedves Barátaink! Önök, mint szomszédaink ismerik az eredményeket, amelyeket Jugoszlávia népei országunk szocialista építésében eddig elérték. seket és áldozatokat követel dolgozóinktól. Az ország építésével párhuzamosan azonban változtak és javultak a lakosság életkörülményei. Mi. ugyanis mindig úgy vélekedtünk: a szocializmus építése azt a felelősséget rójja ránk, hogy olyan társadalmi viszonyokat fejlesszünk ki, amelyek közvetlenül is bizonyságot tesznek a szocializmus fölényéről. Ezért állandóan figyelmet fordítottunk a lakosság életszínvonalának javítására. Az új társadaA problémákról* hibáinkról és fogyatékosságainkról is nyíltan beszélünk népünkkel, nyilvánosan megvitatjuk kiküszöbölésük módját, elemezzük e jelenségek okait és lehetőségeinket, a nehézségek gyorsabb és eredményesebb leküzdésére. Elvtársak és Elvtársnők! A szocialista Jugoszlávia mindig következetesen harcolt az egyenjogúságon, a más országok függetlenségének, a belügyekbe való be nem avatkozás elvének, a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartásán alapuló együttműködésért Harcolt a népek azon jogáért, hogy szabadon válasszák meg társadalmi rendjüket. A háború óta Jugoszlávia ezeknek az elveknek alapján tevékenykedett mind a nemzetközi életben, mind a nemzetközi munkásmozgalomban. Az együttélés nem jelenti a nemzetközi munkásmozgalomban és a társadalmi fejlődésben a forradalmi harc befagyasztását, amint azt egyesek nekünk felróni igyekeznek. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban mindinkább tért hódít az a felismerés, hogy a be- keharc a szocializmusért vívott küzdelem része és minden olyan igyekezet, amely elválasztásukra törekszik, súlyos kárt okoz a békének és szocializmusnak. Veszélyes politika Változások hazánkban Országunkban a szabad, az igazán demokratikus társadalmi viszonyok szellemében nevelt fiatal nemzedék máris felelősséget, részt vállal a szocialista fejlődésért végzett munkából. Az ipar gyors növekedése következtében a mezőgazdasági lakosság aránya a háború előtti 76 százalékról 50 százalék alá csökkent. Ez szintén az országunkban lezajlott mély társadalmi változásokról tanúskodik. Szocialista társadalmi átalakulásunk folyamata felöleli mezőgazdaságunkat is. Állandóan növekszik a szocialista tulajdonban lévő mezőgazdasági terület s egyre több egyéni gazdálkodó működik együtt a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekkel és szövetkezetekkel. Mindez nagy eroíeszítéValójában ez a lényeg a nemzetközi munkásmozgalomban folytatott szaka- dárpolitikában, s a Kínai Népköztársaság mai vezetőinek a termonukleáris háború kalandor módon megítélő gyakorlatában. Az az elképzelés, hogy a szocializmust fel lehet építeni a jelenlegi civilizáció — városok, gazdasági és kulturális központok üszkös romjain —, a termonukleáris háború százmilliós áldozatainak sírjain, valóban a politika legveszélyesebb fajtáját képviseli. Ez lényegében saját népünk és mindazon népek mélységes lebecsülését is jelenti, akik elhatározták, hogy megakadályozzák a nukleáris katasztrófát. Hisszük, hogy a béke és békés együttélés feltételei közepette, amikor a társadalmi problémák lényegét nem ködösíti a hidegháború, a haladó erők tevékenysége és harca számara megfelelőek a feltételek, a nemzeti felszabadításra és a gyarmatosítás elleni harcra, melynek eredményes befejezése a béke megszilárdításának előfeltétele. Ilyen értékelésből kiindulva, mi a békés és aktív együttélés elveit, mint szágaínk számára, hiszen a népeink közötti együttműködés továbbfejlesztését kell szolgálniok s ezzel együtt kiküszöbölni mindazt, ami a múlt negatív öröksége. Jelentősek a többi ország szempontjából is, mert a mi együttműködésünk a népek közötti újfajta demokratikus és egyenjogú kapcsolatok példájául szolgál. Ma, amikor egyértelműen elitéljük azt, amit ezen a téren Sztálin tett — csupán a Jugoszlávia iránti viszonyt említem — megvannak a kedvező feltételei annak, hogy a szocialista országok minden oldalú együttműködése új formákkal és tartalommal gazdagodjék. Ma a szocializmus nemzetközi erői nagymértékben megnövekedtek és a jelenlegi nagy társadalmi változások talaján még tovább erősödnek. A béke érdekében külpolitikánk vezető elveit, beépítettük a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság alkotmányába. A nemzetközi munkás- mozgalomnak nagy a feladata és felelőssége, hogy felfogja és megértse a vi lág különböző országaiban jelentkező sajátos feltételeket, különösen azokban az országokban, amelyek csak most indulnak a szocializmus építésének útján. A szocializmus ügyének csak árthat, ha nem veszik figyelembe a való helyzetet, vagy merev, dogmatikus sablonokat alkalmaznak. Figyelembe véve a szocialista fejlődés formáinak gazdaságát, ma még inkább szükség van a kölcsönös megértésre, tiszteletre és türelemre, a nyílt elvtársi vélemény és tapasztalatcserére, mint valaha. A nemzetközi munkásmozgalom csak a valóság alapos értékelésével, a marxista gondolat alkalmazásával használhatja ki a kedvező lehetőségeit. Mi mindig nagy jelentőséget tulajdonítottunk a szocialista országok közötti kapcsolatoknak. Ezek a kapcsolatok jelentősek or- 1 Minden haladó és békeszerető erővel képesek új hatalmas sikerekre és arra, hogy döntő szerepet játsszanak a világ békéjének megőrzésében. A feszültség bizonyos enyhülése mellett is, a világ egyes részein romlott a nemzetközi helyzet — mint például délkelet-ázsiában, a Cipruson és Kongóban —. A haladás valamennyi erőinek együttes határozott és szolidáris ellenállása képes csak elejét venni és megakadályozni az ilyen jelenségeket, amelyek komoly mértékben veszélyeztetik a világ békéjét. Kedves Dobi Elvtárs! Kedves Kádár Elvtárs! Ügy vélem, önök is osztoznak azon meggyőződésünkben, hogy szomszédos szocialista országaink viszonya erős és tartós alapokon nyugszik, teljes egyenlőség és egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet és megértés alapján. Különböző területeken, sikeresen fejlesztjük és szélesítjük együttműködésünket, jószomszédi viszonyunkat, tekintet nélkül a múlt bizonyos vitás kérdéseire, s azokra az eltérésekre, amelyek még fennállhatnak. Kedves Barátaink! A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. — amint önök előtt ismeretes — jelentős számban élnek magyar nemzetiségű állampolgárok, ahogy a Magyar Népköztársaság területén is élnek jugoszláv nemzetiségű polgárok. Ezzel kapcsolatosan forradalmunk egyik jelentős vívmányára, szeretnék rávilágítani a nemzetiségi kérdés megoldására Jugoszláviában. Ez kihatott minden nemzetiségre, úgy hogy ma országunk minden polgára teljes egyenjogúságot élvez, a kultúra és a társadalmi, politikai élet minden területén beleértve a nemzetiségi nyelv szabad használatának jogát is. Ilyen módon a ju- goszláviában élő magyar nemzetiségű dolgozók, az egyenlőség alapján részt vesznek a társadalmi és munkás önigazgatásban. Elvtársak és Elvtársnők! Holnap annak a meleg és szívélyes fogadtatásnak a kellemes emlékéve! térünk haza, amelyben bennünket mindenütt részesítettek. Engedjék meg. hogv még egyszer szívből meg-' köszönjem a figyelmüket és a vendéglátást, amelyben részünk volt az önök szép hazájában. Joszip Broz Tito beszédét a Magyar Népköztársaság, és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság barátsága és együttműködése éltetésével fejezte be Tito elnök beszédét nagy taps fogadta. A jelenlevők hosszan, melegen ünnepelték a jugoszláv vendégeket, éltették a jugoszláv és a magyar nép barátságát. A nagygyűlés Gáspár Sándor zárószavaí után az Intemacionálé ’'’"eíaival ért véget. Aláírták a Magyar-Jugoszláv Közös Nyilatkozatot Kedden délután az Országház Munkácsy-termé- ben ünnepélyesen aláírták a magyar és jugoszláv államférfiak tárgyalásairól szóló közös nyilatkozatot. A közös nyilatkozatot Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, illetve Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára írta alá. Az aláírásnál jelen volt Apró Antal, a kormány elnökhelyettese. Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kállai Gyula, a kormány elnökhelyettese és Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai. Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Péter János külügyminiszter, Bíró József külkereskedelmi miniszter, valamint politikai életünk számos más vezető személyisége. Jelen voltak az aláírásnál Veljko Vlahovies, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tagja, Koesa Po- povics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, Nikola Dzsuvetovies kijüké- reskedelmi miniszter és a Tito elnökkel együtt hazánkba érkezett többi jugoszláv vendég. Ott. volt Jovanka Broz, Tito elnök felesége, valamint Dobi Istvánná és Kádár Jánosáé is. v
