Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-13 / 156. szám

Az imperialista háborúk nem tudják megakadályozni a gyarmati rendszer bomlását Tiltakozó szolidaritási nagygyűlés a MÉMOSZ~ban A Szakszervezetek Országos Tanácsa, és az Országos Béketanács szerda dél­után az Építők Rózsa Ferenc Művelődé­si Házában a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, és a Ciprusi Köztársasá­got ért imperialista agressziók ellen til­takozó szolidaritási nagygyűlést rende­zett. Négy órára, a gyűlés kezdetére zsú­folásig megtelt a művelődési ház nagy­terme. A résztvevők között ott voltak a budapesti gyárak, üzemek, hivatalok, vállalatok, intézmények képviselői, a társadalmi, és tömegszervezetek kül­döttei, kiváló munkások, szocialista bri­gádtagok, értelmiségi dolgozók, írók, művészek, pedagógusok. A nagygyűlésen részt vett és az el­nökségben foglalt helyet Gáspár Sán­dor, Nemes Dezső, a Központi Bizott­ság titkárai, es Konai Sándor, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, valamint a párt és a kormány, továbbá a társadalmi, a gazdasági, és a kulturális élet számos kiválósága. Az elnökség tagja volt továbbá Hoang Bao Son. a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagyköve­te és Pandelis Varnavas, a Ciprusi Szakszervezeti Szövetség szervező titkára. A nagygyűlést Szakasits Árpád, az Országos Béketanács elnöke nyitotta meg, majd Beckl Sándor, a SZOT tit­kára mondott beszédet. Ezután Péter János külügyminiszter emelkedett szó­lásra. Péter János külügyminiszter beszéde Péter János külügymi­niszter bevezetőjében kö­szöntötte a nagygyűlés résztvevőit, majd így foly­tatta: — Az emberiség legna­gyobb ügyét szolgálja ma mindenki, aki áljást foglal a nemzetközi békét veszé­lyeztető agresszió ellen és támogatásáról biztosítja az agresszió ellen hősiesen küzdő népeket. A gyarmat­tartók és imperialisták megkísérlik útját állni a gyarmati rendszer gyors felbomlásának és az anti- iittperialista mozgalmak nagy eredményeinek új há­borús tűzfészkek szításával, sőt nyílt fegyveres táma­dásokkal is a világ külön­böző pontjain Az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi kormá­nya a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság ellen in­tézett fegyveres támodás- sal következményeiben rendkívül nagy felelőssé­get vállalt magára. Az utóbbi időben a nemzet­közi helyzet viszonylagos javulásáról lehet beszélni. A moszkvai a tóm csend­egyezmény, de néhány más jel is azt mutatja, hogy erősödik a nemzetközi élet­ben az a légkör, amelyben a különböző rendszerű or­szágok békés egymás meg­lett élésének elve alapján a termonukleáris háború veszélyét, fokozatosan csök­kenteni lehet. A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság ellen el­követett támadás tragikus veszteséget és súlyos káro­kat okozott a hős vietna­mi nétmek. fokozta a há­ború kiszélesedésének ve­szélyét Délkelet-Azoiáhan. ezzel együtt azonban azzal a súlyos következménrvel is jár, hogy jogosan és ok- -i r«vél« a bizalmatlansá­got az Amerikai Egyesült Államokkal, mint nemzet­közi tárgvalóoartnerrel és nemzetközi szerződének ös­szesével szemben A Viet­nami Demokratikus Köz­társaság ellen u-evanis sú­lyos agresszió történt. A drámai előzmények J Figyeljék meg az ese­mények drámai menetét. A támadás augusztus 2.- án történt. Június közepe óta azonban szinte napról- napra jelentek meg hírek, vagy hivatalos amerikai megnyilatkozások, amelyek azt mutatták, hogy az Egyesült Államok — a lé­nyegében tíz éve folyó — délvietnami háborúját át akarja terjeszteni- a Viet­nami Demokratikus Köz­társaságra, sőt esetleg La- oszra, Kambodzsára és a Kínai Népköztársaságra is. Június 18-án Washing­tonban, bizalmas sajtótájé­koztatón, az Egyesült Ál­lamok kormányának hiva­talos képviselője úgy nyi­latkozott, hogy eljöhet az idő, amikor támadni kell Észak-Vietnamot. Ez akkor következik el — mondta —, amikor a nem-támadás nagyobb kockázattal jár, mint a támadás. Június 19-én újabb washingtoni sajtókonferen­cián azt mondták: előfor­dulhat, hogy nagyobb mé­retű háború lesz Délkelet- Ázsiában. Június 20.-án Felt admi­rális, a osendes-oceani ame­rikai erők főparancsnoka, a Kínai Népköztársasággal való nyílt háború kocká­zatának lehetőségéről be­szélt. Június 23.-án Maxwell Taylor tábornokot, az Egye­sült Államok' vezérkari fő­nöki tisztje alól felmentet­ték, kinevezték diplomatá­nak, az Egyesült Államok délvietnami nagyköveté­nek. Bizonyára nem téve-' dett a nemzetközi sajtó; amikor úgy méltatta ezt az eseményt, mint az Egye­sült Államok nagyobb hadműveletekre való ké­szülésének előjelét. Június 25.-én egy olyan amerikai újságíró, aki már a franciák indokínai hába- rúja idején is vietnami tu­dósító volt — tehát a viet­nami fegyveres események nagy szakértőjének számít — ,azt jelentette lapjának New Yorkba, hogy ami Vi­etnamban van, az már iga­zi háború. Ugyanebben az időben a csendes-óceáni hadiflottá­nak már hét hadihajója volt Laosz és Vietnam megtámadására alkalmas közelségben. Június 26-án a US News And World Report katonai szakértője — aki egyébként nyugalmazott vezérőrnagy — a követke­zőt tartotta a leghelyesebb tervnek: az Egyesült Álla­mok délkelet-ázsiai kato­nai helyzetének megvál­toztatására: „stratégiai bombatámadás Észak-Viet­nam, vagy vörös Kína el­len, először korlátozott tá­madásokkal a legérzéke­nyebb pontokon, majd szükség szerint növelve a támadás mértékét.” Július 7-én arról írnak az Egyesült Államok saj­tójában. hogy gyalogsági támadások helyett inkább a légierők támadása lenne hatásosabb Észal -Vietnam­ban. E megnyilatkozások szerint jól megszervezett, akció esetén gyors győze­lemre, rövid háborúra le­het számítani. Július 13-án már arról írtak, hogy az agresszívebb taktikára való áttéréssel aktivizálni lehetne a dél- vietnami haderőket is a harcra. Július második felében már az amerikai csendes­óceáni haderők nagyobb- arányú összpontosításáról adtak hírt a lapok a viet­nami (tonkínil öbölben. Sőt, annak hangoztatása is erősödött, hogy nem­csak a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság, ha­nem Laosz ellen is támad­ni kell. A U.S. News And World Report augusztus 3.-i száma az idei nyarat Déllkelét-Ázsia véres nyará­nak minősíti, amely nagy döntések nyara lehet Dél- kelet-Azsiában. Ilyen politikai, katonai és propaganc.aelókészítés után, augusztus 2-én dél­vietnami ágyúnaszádok megindították a támadást a Vietnami Demokratikus Köztársaság területei el­len, s az Egyesült Államok fegyveres erőinek agresz- szív cselekményei hajók, kikötők, lakott területek egész sorának bombázásáig fajultak. A fenyegető veszélyre a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya már július 15-én felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét. Emlékeztetett arra, hogy tíz évvel ezelőtt írták alá Genfben az indo­kínai háboiú fegyverszü­neti szerződését. Az aláírók kötelezettséget vállaltak, hogy két éven belül általá­nos népszavazás útján elő­segítik Vietnam újraegye­sítését. Ehelyett az Egye­sült Államok a szakadat­lan vérontás helyévé vál­toztatta Dél-Vietnamot, hogy újtípusú katonai gyarmattá tegye. „Újabban — mondja a kiáltvány — az amerikai imperialisták kiszélesítik bomlasztó te­vékenységüket a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, bombázásokkal, a há­borúnak Észak-Vietnam területére való kiszélesíté­sével. fenyegetőznek”. Az agresszió egyelőre megállt. De a további ve­szély nem szűnt meg. Megállt az agresszió a vietnami nép hősi ellená- lása és visszacsapása .vala­mint azoknak a figyelmez­tetéseknek a következtében, amelyekkel a Szovjetunió, más szocialista országokkal és a felháborodott világ- közvéleménnyel együtt, fel­tárta az agresszor előtt a felelőtlen cselekedetek kö­vetkezményeit . A magyar nép elítél minden agressziót Az Egyesült Államok vietnami agressziója által megmergezett nemzetközi légkör bátorította a torok kormányt a Ciprusi Köz­társaság és népe élleni tá­madások fokozására. Nem véletlen, hogy Ciprus, Tö­rökország és a NATO vi­tájában éppen a vietnami amerikai agresszió idején fajultak el a fegyveres ese­mények napalmbombás lé­gitámadásokig és az invázió veszélyéig. A nemzetközi felháborodás itt is figyel- mezetően hatott ugyan, de az új összeütközések ve­szélye továbbra is fennáll. Az amerikai féltekén oe- dig ezekkel az agressziók­kal — ugyancsak nem vé­letlenül —, nagyon közeli időben, július 21. és 26. között az Amerikai Álla­mok Szervezete háborús fenyegetéssel és fegyveres zsarolással egyértelmű ha­tározatokat hozott a Kubai Köztársaság ellen. Úgyne­vezett indokolt esetre a fegyverhasználat jogát is megszavazták maguknak a kubai nép forradalmi vív­mányai ellen. A Magyar Népköztár­saság kormánya a nemzet­közi feszültségek enyhíté­sére. a békés egymás mel­lett élés megszilárdítására irányuló külpolitikájának megfelelően elítéli a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság és a Cipursi Köz­társaság ellen intézett ag­ressziókat, megbélyegzí a Kubai Köztársaság ellen az Egyesült Államok által erőltetett s háborús fenye­getéseket tartalmazó ön­kényes határozatokat. Szo­lidaritásáról biztosítja a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság, Kuba és a Cipru­si Köztársaság hősiesen küzdő népét. Támogatja azt a követelést, hogy a genfi tizen négy ha talmi konferencia üljön össze Vietnam ügyeinek megtár­gyalására. Támogatja azt a követelést, hogy tartsák tiszteletbe,.! Ciprus kormá­nyának és népének önren­delkezési jogát. Támogatja azt a követelést, hogy az ENSZ alapokmánya szelle­mében az Amerikai Álla­mok Szervezetének orszá - gai számolják fel a Kubai Köztársaság ellen irányuló agresszív akciókat, s te­remtsék meg a békés egv- más melett élés reális fel­tételeit. Mindezzel a Magyar Nép- köztársaság kormánya a magyar népnek ezen a nagygyűlésen is tükröződő akaratát és állásfoglalását fejezi ki — mondta beszé­de végén Péter János kü­lügyminiszter. Ezután Hoang Bao Son. a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapes^ i nagykövete szólt a nagy­gyűléshez. Az amerikai imperialisták nem kerülhetik el vereségüket Hoang Bao Son nagykö­vet bevezetőben emlékezte­tett arra, hogy az utóbbi időkben rendszeressé, so­rozatossá váltak az ameri­kai imperialisták provoká­ciói, agresszív cselekedetei, amelyek súlyosan sértik a Vietnami Demokratikus Köztársaság szuverénitását, veszélyeztetik biztonságát, az USA hadihajói több íz­ben megsértették Észak- Vietnam felségvizeit. Augusztus 5-én, több ame­rikai repülőgép bombázta a Giang folyó deltáját. Vinn Ben Thuy és Hon Gay városokat és azok környékét. A vietnami néphadsereg légvédelmi átakulatai azonban ezúttal is bátran, hősiesen harcol­tak: az ellenség nyolc su­gárhajtású repülőgépét le­lőtték, hármat megrongál­tak és egy amerikai pilótát foglyul ejtettek. A vietna­mi harcosok helytállása ebben az esetben is tanul­ságul szolgálhatott a pro­vokátoroknak. Maid kije­lentette- Az amerikaiak az­zal az Észak-Vietnam elle­nes vádaskodásukkal, amely szerint a Maddox torpedórombolót, ok nél­kül ..érte támadás” nem­zetközi vizeken” senkit sem tudnak félrevg7etni — A Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen elkövetett provokációk és agresszív cselekedetek. — folvtatta — amelyeket Johnson parancséra az amerikai 7. flotta hajtott végre, nyilvánvalóvá te­szik, hogy az USA 7. flot­tája valójában az ameri­kai imperializmus inter­venciós és agressziós esz­köze. Az említett provoká­ciós és háborús gyújtogató tevékenységgel az ameri­kai hatóságok egyrészt sze­retnék elkerülni azt a ve­reséget, amely egyre súlyo­sabban fenyegeti őket Dél- Vietnamban, másrészt biz­tosítani akarják Johnson- ék fölényét az elnökválasz­tási kampányban. Dél-vietnami vereségso­rozatuk láttán az amerikai imperialisták a háború Észak-Vietnamra történő kiterjesztésével fenyegetőz­nek. Az amerikai sajtó többször említést tett azok­ról a tervekről —. ami­lyen például a ..Rostow—6" terv is — amelyek szerint a 7. flotta egységei ellenőr­zésük alá veszik a partot, repülőgépei pedig bombáz­zák Észak-Vietnamot. A napokban lezajlott akció­juk is bizonvítia. hogy az amerikai imperialisták elő­re kidolgozott bűnös ter­veiket hajtiák végre Észak- Vietnam ellen. — A világ közvéleménye előtt vádoljuk az amerikai imperialistákat Észak-Viet­nam ellen elkövetett há­borús cselekedeteikért, amelyek nemcsak Délkelet- Ázsia, hanem az egész vi­lág békéjét, biztonságát fe- nvegetik. Felhívjuk a vi­lág közvéleményét — kü­lönösen az amerikai köz­véleményt —, hogy hatá­rozottan üélje el az ame­rikai hatóságok agressziós. háborús gyújtogató me­rényleteit, követelje a Vi­etnam elleni provokációk, háborús gyújtogatás es me­rényletek megszüntetését. Felhívjuk az 1954-es genfi konferencián reszt vett ál­lamokat. hogy felelősségük tudatáhan. kötelességükhöz híven és kellő határozott­sággal szerezzenek érvényt a genfi egyezményeknek, amelyeket az amerikai im­perialisták lábbal tipornak, akadályozzák meg az USA háborús terveit Indokíná­ban. — Tiltakozunk az ellen, hogy az amerikai imperi­alisták az Egyesült Nemze­tek Szervezetét saját bű­neik leplezésére. Észak- va­lamint Dél-Vietnam elleni agresszós terveik legalizá­lására akarják felhasznál­ni. Ha az amerikai impe­rialisták továbbra is meg­sértik Észak-Vietnam te­rületét és biztonságát, ki- "''tt nélkül visszaverjük őket. Szívélyes köszönet ünlcet tolmácsolom Önöknek az­ért. hogy ezen a nagygyű­lésen is (kifejezték szolida­ritásukat népünk iránt, s tiltakozásukat a hazánkat fenyegető amerikai agresz- szió ellem. * A nagy tapssal fogadott beszéd után a gyűlés részt­vevői táviratot küldtek Ho Sí Mindnek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, a Vietnami Dolgozók Pártja elnökének. Ugyancsak táviratot küldtek a nagygyűlésről Mákanosz (érseknek, a Ciprusi Köztársaság elnö­kének Nicosiába. A forrói! amgú nagygyű­lés Szakasits. Árpád zár- ssavávaS ért véget

Next

/
Thumbnails
Contents