Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-13 / 156. szám
4 nogsAd 19 64 augusztus 13, csütörtök „Fázva és megalázva látom...“ Emlékezés Bródy Sándorra egri kocsmáros fia, a béAKI NYÁRON IS MINT TÖBB elbeszélésének és egy megragadó drámai életképének hőse, Rembrand, a holland festőfejedelem, Bródy Sándor is nagy szegénységben, majdnem elfeledve halt meg. Miután ifjúkora és férfikorának java része nagy sikerekben telt el — Bródy Sándor egy fejedelem trónfosztásának érezhette azt a bántást, elhallgatást, kivetettséget, amit az 1918-as és 19-es forradalmakban való részvételért az akkori uralkodó körök rámértek. S bár utolsó éveiben szellemileg is bénultalak érezte magát, még a halál árnyékában is egy monumentális Rembrandt-regény tervével foglalkozott. Am míg Rembrand a maga „trónfos ztottsága”- ban azzal vigasztalhatta magát, hogy elvégezte élete dolgát, a minden helyzetben tisztánlátó Bródy nemcsak a külvilágot okozta hullásáért: „Fázva és megalázva látom, — írta élete alkonyán —, hogy abból, amit terveztem, sőt ígértem — alig váltottam be valamit. Játékköveket dobáltam keresztül a víz tükrén, az csesztélte, cifrázta a habokat, de a vizet nem zavarta meg...’ Negyven évvel halála után korrigálni kell az öngyötrő képet: a „Dada”, a „Tanítónő”, a „A medikus” írója, az Ady és Móricz Zsigmond számára utat törő novellista és publicista igenis, „zavart vizet” .abban az országban, amelyet Ady Endre — éppen egy Bródy előtt tisztelgő írásában — „csa- tomátlan”-nak, „állóvíz- &zerű”-nek nevezett. Az kés-gyulai ügyvéd-írnok a kilencvenes évek Pestjén a tíz-tizenkét év múlva bontakozó irodalmi forradalom előfutára volt. Támadást intézett — müvekkel és direkt szóval is — az akkori hivatalos irodalom hazug idill je ellen és már első prózai írásaiban, a „Nyomor”-ban, „Az ezüst kecské"-ben, a „Két asszonyában a „megalá- zottak és megnyomorítottak”, a „tejjel-mézzel folyó magyar Kanaán” kitaszítottjai mellé állott. S még az akadémikussá szelídült Jókaiban is fel tudta eleveníteni harcos ifjúságát: „A kőszívű ember fiai” alkotója egy „modem és irodalmár Barad- lay Richárdot” becsült a bátor, fiatal íróban. DE ÉPPEN mert oly nagyon sokat ígért Bródy Sándor, mert „Jövendő” című lapjában — ahol külön rovat regisztrálta az érdeklődő új forradalmak eseményeit — azt állította, hogy „a Goncsarovok, a Dosztojevszkijek, a Tolsztojok nagy, szent hagyományait” kívánja folytatni, s „ihlet-komájá”-nak, fegyvertársának tartotta Makszim Gorkijt, nem jogtalanul érezte, hogy kevesebbet mondott el, mint aminek megvallásra hivatott volt. Többször is nekifogott, hogy nagy regényének balzaci tervű sorozatában mutassa fel a „dualizmus” korának hazugságait, ellentmondásait. Ám aztán abbahagyta a dolgot. Néhány színművében is engedményeket tett az Üzletnek. „Az ember vagy nekiveti a mellét a dolgok piszkos hullámainak, vagy megy az iszapos moslék meleg árjával” — írta utolsó, nagy vallomásában. S ebben a mondatban is van túlzás. Mert Bródy, ha nem is volt mindig ereje, hogy — félrevetve az élvezeteket és sikereket — csak a jövőben leljen vigaszt, mindig félrehőkölt, amikor látta, hogy „az iszapos moslék meleg árja” fenyegeti. Belső drámájának ez a lényege: nem tudott bizonyos megalkuvások nélkül élni, de nem bírta el a legkisebb megalkuvást sem. S ez a dráma nemcsak közírói vallomásaiból, magából életművéből is kiderül. Abból is, hogy nem teljes, de abból is, hogy rokonszenves dráma és regény-hősei szinte kivétel nélkül azon gyötrődnek: szabad-e örülni és élvezni, amikor oly sok mocsok van még a világon? „A medikus” — amit a Madách Színház néhány éve oly kirobbanó sikerrel újított fel — hamisan gics- cses befejeződése ellenére is olyan dráma, amelynek szinte már nem is egy ember a főszereplője, hanem maga a lelkiismeret-furda- lás. DRÁMAI sors és drámai mű a negyven éve halott Bródy Sándoré. S ha nem is olyan teljes és tiszta, mint azt a nagytehetségű író szíve mélyén szerette volna, amit Bródy alkotott, az javarészt túlélte nemcsak hullásában, de „fejedelmi” tündöklése idején is szenvedő lelkű alkotóját A. G. A ZAJOS IFJÚSÁGI táborok, a zsúfolt játszóterek és a csendes, kihalt iskolák bizonyítják, hogy a tanítás szünetel, a gyerekek a nyári vakációt élvezik. Jól megérdemelt pihenőjük ez a két hónap a kemény munka után. De vajon valamennyi diák számára pihenést, kikapcsolódást jelent-e a szünidő? A tapasztalat azt mutatja, hogy szinte minden osztályban található olyan tanuló, aki nyáron is tanul, mert egy vagy két tárgyból javító vizsgát kell tennie augusztus végén. Az ilyen tanulók bizony nem sokat élveznek a nyár örömeiből. Nincs olyan szabad órájuk, amelyet önfeledt szórakozással tölthet- nének el, hiszen a javítóvizsgára készülés teherként nehezedik rájuk. — De talán nem is a tanulás a nehéz —, mondja, a szintén javító vizsgára Ítélt riport alanyunk akit nevezzünk Kiss Jánosnak a továbbiakban —, hanem az állandó lelkiis- meretfurdalást a legnehezebb elviselni. Meg aztán az ismerősök is csak végignéznek rajtam, amióta megtudták, hogy nem sikerült ez az évem. A barátaim nem éreztetik velem. de nekem mégis az az érzésem, hogy ők sem tartanak egyenrangúnak többé. Hogyan fogadták a hírt a szülők? — Édesanyám sírt, apám csak annyit mondott: Ez a hála, amiért mindent megkaptál! Mivel magyarázod, hogy így sikerük? A tanárokban, vagy benned volt a hiba? — Hát?! Legnagyobb hiba talán az volt, hogy nem vettem komolyan a figyelmeztetést. Volt már rá eset az általános iskolában is, hogy rosszul állt a szénám, de azért közepesnél rosszabb jegyem még nem volt. A tanáromat csak annyiban hibáztatom, hogy keveset feleltetett. Volt úgy nem egyszer, hogy jól felkészültem, de hiába, mert a feleltetésemre nem került sor. Ez elvette a kedvem, nem jelentkeztem és őszintén szólva akkor sem tudtam sokat amikor felszólított. Gondoltam, minek tanuljak, ha úgyis mindig másokat feleltet. Arra nem gondoltál, hogy egy 40-es létszámú osztályban rajtad kívül még har- mincküencen vannak, akiket szintén osztályozni kell? Ha óráról-órára elkészültél volna, akkor egyéni feleltetés nélkül is látta volna a tanár, hogy jártas vagy az anyagban. — így kellett volna csinálnom. • de sajnos most már késő! Ha sikerül a pótvizsgám jövőre minden órán a legtöbbet jelentkezők között leszek! MIT TESZEL annak érdekében, hogy szeptemberben ott lehess osztálytársaid között? — Július elsején kezdtem meg a rendszeres tanulást. Napi 2-3 órát foglalkozom az anyaggal. Nyelvről lévén szó nehéz magamat ellenőrizni, ezért hetente egy alkalommal egy osztálytársam segít. Most éppen nyaralni ment, de megígérte, hogy augusztus végén az összes leckét még egyszer átveszi velem. A tanulás mellett mivel töltőd a szabad idődet? Vas Volk VENDÉGE VOLTAM V. Utolsó órák Erfurtban fj/i íalatt most a vado- natúj gépeken ezeket a sorokat kopogtatom, eszembe jut a gyár, amelyet meglátogattam. Az Optima Müvek Erfurtban a telep . méreteit és dolgozóinak etszámát tekintve is hason- ó lehet, mint a mi Acél- rugyárunk. Elektromos zámoló, Hollerith rendszerű könyvelő- és egyéb rodagépeket gyártanak tt. de természetesen a főprofil az irodai írógépgyártás. Tulajdonképpen minden földrész szinte valamennyi kultúrállamá- ba, összesen 80 országba szállít a gyár írógépeket. Ahány ország, annyi betűrendszer s ezen belül még a betűtípusok: a legtöbb a latin, de a cirill, az arab, a gót, az indus, a kínai és egyéb sajátos írásjelek külön szakértő csoportokat követednek a gép készítésének szalagrendszerében. A termékek 90 százaléka export, s ennek kétharmada szocialista országok megrendelése. Az évről-évre jobban terjeszkedő gyár tiszta, szépen parkírozott udvarán sétálgatva a fiatal főmérnök mutatja be, először tájékoztató szavaival az üzemet. — 1920 óta készítenek itt irodagépeket. Azelőtt fegyvergyár volt, s ugyancsak haditermelés folyt itt a háború alatt is. —Az Optima 1951 óta állami üzem. Azóta a technológia fejlesztésével ugyanannyi alkalmazottal háromszorosára emelkedett a termelés. Gépeink minőségileg kifogástalanok, ezt Magyarországon is tudják, ma már a fejlett gyártási módszerek eredményeként egyenragu versenytársai vagyunk a Nyugat-Németországban működő konkurenscégnek, az Olympiának. — Elmondja még, hogy az alkalmazottak fele nő, sok a fiatal szakmunkás, évente 400 tanuló nyer képesítést a gyárban. Azután végigjárjuk az üzemeket. Hatalmas üveg- csarnokokban óriási szalagon készítik az írógépeket. Jóformán minden alkatrészt más szerel fel. de mire az első munkásnál elindult váz s a négyszázharminckilencedikhez ér. már üzemképes írógép lesz belőle. Vannak olyan, műhelyeknek már nem is, inkább laboratóriumoknak mondható munkahelyei az Optimának, ahol a technikusi képzettség a minimum, s az ott dolgozók negyven százaléka mérnök. öle a különböző elektromos gépkolosszusok tervezői és kivitelezői is egyben, ők az automatizálás elsőrendű szakemberei. cA< gyárnak a kapun belül saját poliklinikája, rendelőintézete van. Ebben fogászat, belgyógyászat, röntgenterapia, szemészet. gyógytorna és természetesen általános ins- pekciós gyógykezelés van.. Az épület körülbelül olyan méretű, mint Salgótarjánban az SZTK megyei rendelőintézete. Igaz, ebben kap kezelést a 4 800 dolgozó minden családtagja is. A páciensek száma naponta 250, az egészség- ügyi személyzet: orvosok, ápolónők, kisegítők létszáma ezen a helyen negyvenhárom. A. szemészeti várószobáin kávéval és a fárasztó cStemjárás után hellyel kínáltak meg. Beszélgettünk. A szemüveges orvosnő szavai megleptek. — Igen, ez bármennyire hihetetlen. személy szerint nekem itt nem a legfontosabb dolgom, hiszen hárman vagyunk. Egy éve dolgozom az Optimában, még van két hónapom, aztán megyek egy másik gyárba, nehézipari üzembe. Ott is eltöltők egyikét esztendőt. Akkor aztán jöhet az én munkám: vissza a tudományos kutatóintézetbe, ahonnan elindultam. Ugyanis egyes foglalkozási szemártalmakról készítek disszertációt, helyi tapasztalatok alapján. Négy évet szántam rá. És most fogódzkodjék meg — mondta nevetve — itt olyan élményeket gyűjtöttem, amelyekből regényt is írok, már szerződésem van a kiadóval. Igaz, az apám újságíró volt, a hajlamot tőle örököltem. Aznap, utolsó erfurti estémen még hosszú órákig beszélgettem Rolf Schablinski főszerkesztővel ezekről a dolgokról. Megtudtam, nem véletlen volt találkozásom a szőke orvosnővel, ő rendezte így. — Egy azok közül, akik Bitterfeld útján járnak,— magyarázta. — ,,A bitter- feldi út” jelszó az NDK irodalmi művészeti és tudományos programjában. Bitterfeldben az első és a második országos konferencián egy irányzat született: a szocialista realizmus gyakorlati megvalósításának koncepciója. A. költők. Írók festők, szobrászok. zeneszerzők, sőt a legtehetségesebb színészek, a tudományos élet legjobbjai gyárakba, bányákba, mezőgazdasági üzemekbe, üzletkombinátokba mennek, ott dolgoznak hosszabb-rövidebb ideig, hogy úgy mondjam: életközeibe kerülnek. E gyakorlatnak tartalmi gazdagsága, a szellemi élet irányítójának a társadalmi fejlődés problémáival, gondjaival, nehézségeivel való megismerkedése és a fejlődés motorjával, az emberrel való közvetlen mindennapos kapcsolata, máris meghozta első értékes gyümölcseit az irodalomban. A legutóbbi évek alatt olyan művek jelentek meg fiatal, eddig ismeretlen emberek tollából, amelyekre felfigyelt az egész ország. Ezek az alkotások hűen tükrözik a valóságot és művészi értékük páratlan. — Ez Bitterfeld! 7 ztán a hatalmas pá- lyaudvari csarnok, a búcsúzás, s mikor a lipcsei gyors ablakaiból utolszor intettem a kendőket lobogtató kis csoport felé, olyan érzésem volt, nem más országba, csak más tájra, hasonló gondolkodású. egyazon célú emberek közé repít a vonat. A régi, megszokott környezetbe, a barátoktól, olyan barátoktól akiktől tanulni lehet, akik közé mindig érdemes visszatérni. Vége. Kondorost János TANUL — Teszek-veszek a ház körül, mert csak a fizikai munlka tud leikötni. Minden más idegesít most és: alig várom, hogy kiköszörüljem ezt a csorbát. Nagyon bízom benne, hogy sikerülni fog! FURCSA HA EGY MÁK várja a nyár végét, de gondatlanságáért valamivel fizetni kell. Mi is reméljük, hogy sikerül letenni Kies Jancsinak a javító vizsgát és nem kell évet ismétel-, nie. A beszélgetésből aa. (terült ki, hogyha most sikerül, akkor soha többé nem kerül sor ilyen esetre K isseknél, hiszen Jancsinak ez jó lecke volt, tanult belőle. Reméljük mások számára is intő például szolgál. Csongrády Béla Egy műemlék érdekében Kisterenye legszebb vaű-' vészeit értéke az a barokk kastély, amely az egykorit Gyürky-parkban (ma Népkert) látható. Múltja után kutatva, a XVIII. századig kell visszalapoznunk. A Nógrád megye műemlékei című kiadvány csalt az 1790-es évet jelöli meg, amikor Gyürky Pál, a művészetek patronálásáról, hires főúr az épületét átépítette. Természetesen a kastély jóval régebbi. A jobbszárny gazdag kapudísze, amely stilizált né- vény-, s szarva sdísz eível fogadja a látogatót, a barokk gazdag d iszitőművé- szetét idézi. Bent eredeti lépcsősor vezet a folyosóra. A bútorok közül egy gyönyörű ékszerasztal maradt meg rokokó díszeivel az utókornak. A tornyok, hagymaformájú bizánci jelleget adnak a kastélynak. A park angol szabású ligetével, sétányaival egy későbbi korról, a ro-' mantikáról vall. Mindez azért is érdekes számunkra, mert a kastély íme már az első igaz ma,gyár romantikus, Vörösmarty Mihály előtt hirdeti az akkor új eszmét, a kiszabadult formákat. Annál különösebb, hogy a kastély helyreáüitása nem nagy gondot fordítanak megyénkben. Zsindelytetejét nemrég palasapkával cserélték fel, mert a regi, födél beázott. Pedig az országban meglehetősen kevés zsindelyes műemlékét, vagy műemlék jellegű épületet találunk, már csak ezért is megkülönböztetett figyelmet érdemelne e műemlékünk. A zsindely vtsz- szarakás feltétlenül szükséges. hisz a kastély ab“latatővel teljesen elveszítette eredeti jellegét. Az épület stílusjegye* jelenleg kutatják a műer- tök. Ez jó jel. Reméljük, hogy éppen ezért a kastély hamarosan visszanyeri eredeti formáját, s újra eredeti szépségében fogadja az érdeklődőket. Külön szót érdemel meg a park. Számtalan ösvényével, virágával tölb megbecsülést érdemelne. Sajnos a látogatók közül kevesen értékelik, s brutális módon megtépik a virágágyásokat, letapossák a pázsitot. t. a
