Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-12 / 155. szám
4 NÓGRÁD 1964. augusztus 12. szerda. Száz éve halt meg Fáy András Az egykori fóti szőlőskert, amely annyi nemzeti bú feledtetője volt, s egy omladozó kőház őrzi annak az írói nemzedéknek emlékét, amelynek soraiban találjuk Vörösmartyt és Bajzát is. A mindenkori házigazda Fáy András, aki mesélő kedvében mindig tudott valami feledtetőt mondani a tüzes bor mellé. Mert kellett a mese, Árkádai földjének meséje. Itt hangzott el az a dal is, amely cím nélkül született Vörösmarty ajkán, s csak Fáy keresztelte meg, mielőtt az utolsó sor megcsendült volna. Fóti dal. S itt vált egymás gondolataiban teljessé a három jóbarát. A kohányi születésű Fáy András, aki túlélte mindkét barátját, a legjobb iskolákat látogatta. Sárospatak. maid Pozsony után jegyezte el magát az irodalommal. Kazinzcy versei, Kotzebue, Lafontaine művei hatottak rá. Pozsonyi éveiben kötött barátságot Szemere Pállal, aki először közölt írásaiból. Nyelvészeti érdeklődésére Márton József figyelt fel, aki megkérte, készítsen széljegyzetet a magyar könyvek alapján, a Magyar Szókönyv számára. Pozsony után újra Sárospatakon találjuk, jogot tanul. Eljegyezte magát a törvénnyel, de számára a jog is költői invenciót jelentett. Swift, Sterne szatirikus világa felébresztette benne a humoristát. (Pándi csoda) Kazinczy buzdító szavai után még nagyobb kedvvel dolgozott. 1811-től Jobbágyiban önállóan gazdálkodott, bár a jászsági Gombán lakott. (Jobbágyi rezidenciájáról vajon gondoskodik-e valaki?) 1820-tól Pesten élt, de szívesen vonult vissza ekkor is jobbágyi magányába. Meséi ebben az időben keletkeztek, nemzeti eszmék foglalatában. Nógrád természeti szépsége, a Mátra sokszor megragadták képzeletét. Talán a legtöbbet ő írt erről a csodálatos hegységről. Folklorisztikus tanulmánya, a Szutyokfalvtek, a magyarság népi jellegéről szól. Költői, nyelvészeti örökségében két kézirat található: egy cigány szótár és nyelvtan, valamint néhány saját zenedarabja. 1832-ben jelent meg a Bélteky-ház, s ezzel megalapította a magyar nemzedékregényt. 1820-ban adta ki Márton József Fáy életművének legmaradandóbb darabjait, meséit és aforizmáit (Fáy András eredeti meséi és aphorizmái. Bécs, 1820). í<f ulturális tevékenységének szép példája a Nem- zeti Színház létrehozása körüli tevékenysége. 1834—35-ben mint színigazgató, több darabot írt Bajza Aurórájában. Politikai téren mindvégig az ellenzék tagja volt, s Kossuth fellépéséig vezére is. 1840-ben nyitotta meg a Pest megyei Takarékpénztárat. Az Életbiztosító Intézet létrehozásában a forradalom akadályozta meg. A szabadságharc idején visszavonult. Később pedig, mint pedagógiai író jelentkezett. Amikor 1864-ben Szuliéták című történeti elbeszélése megjelent Arany Koszorújában, senki sem gondolta, hogy Fáy hattyúdalát írta meg. Emléket Arany János állított a nemzet nagy mesemondójának 1864-ben kelt nekrológjában. T. S. Megjelent a JELENKOR augusztusi száma A jelenkor című, Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat augusztusi száma változatos olvasmány-anyagot kínál. A lap Mészöly Miklós, Kolozsvári Grandvierre Emil, Illyés Gyula és Békés Sándor szépprózai írását közli. Verssel — többek között — Pál József, Vasvári István, Arató Károly, Simányi Imre, Káldi János és Erdélyi József jelentkezik. Fiatal lengyel költőket Kerényi Grácia és Sebők Éva fordításában mutat be a folyirat. A Horizont rovat Csorba Győzőnek Baranyáról írott vallomását és Lemle Géza szo- ciaográfiai tanulmányának befejező részét közli. A Dokumentum rovatban Móricz Zsigmond egy elfelejtett írását és Gyagyovsz- ky Emil, a szocialista költő poszthumusz versét találjuk. Környei Elek Rónay Jácint évfordulójáról emlékezik meg. A változatos képzőművészeti rovat Kender Béla. Simon Béla, Redő Ferenc, Fürtös György kiállításairól közöl bírálatot. A cikkhez kapcsolódóan több képmellékletet is találunk a folyiratban. A lap Tanulmány rovatából kiemelkedik a Schöflin Aladárról és a Gádor Béláról írt tanulmány, illetőleg emlékezés. A lap új számát a kulturális élethez kapcsolódó széljegyzetek és a legújabban megjelent könyvekről szóló kritikák zárják. NYÍL t levél egy amerikai eg AZ EGYETEM padjaiban kezdődött érdeklődésem a filozófusok, a gondolkodás művészei iránt. Csodálattal olvastam műveiket, hiszen világnézetüktől függetlenül mindig valami újat tudtak nyújtani, segítettek az élet bonyolult ösz- szefüggéseinek a megismerésében. Ez az érdeklődés bölcsész létemre filozófusjelölt kollégáim iránt is megnyilvánult, hiszen speciális tanulmányaik folytán ők is másképpen látják a világot, mint az átlagember. Ez a magyarázata, hogy rendkívül nagy érdeklődéssel olvastam leveledet, amely egy kis igényű filozófiai tanulmánynak is beillik. Soraid tükrözik, hogy miképp látja egy arizonai filozófus-jelölt az amerikai kulturális, szellemi életet. Az első sorok olvasása után úgy éreztem, hogy túl pesz- szimista vagy, de leveled további része arról győzött meg, hogy talán nem is jogtalanul. „Itt a pénz megölte a szeretet — írod — bár a technológiát elősegítette. Szeretet nélkül pedig csak üresség marad az emberekben, és az ilyen embernek nem hiányzik a kultúra. Az itteni átlagembernek három fő kérdés körül mozog az élete: hasa, munkája és a szórakozás, avagy a garasoskodás. Véleményem szerint sehol sincs teljes és igazi szabadság és megnyugszom, ha találok kulturális, filozófiai, és tudományos szabadságot.” Ezek után a magyarországi kulturális helyzet felől érdeklődsz és mint egyetemi hallgató elsősorban az itteni egyetemi rendszerről szeretnél tájékoztatást kapni. Engedd meg nekem, hogy miután te is szubjektív véleményedet mondtad, el, én is saját tapasztalataim alapján válaszoljak ezekre a kérdésekre. Hat hete mindössze, hogy befejeztem az egyetemet, tehát elég friss még bennem valamennyi benyomás. Pedagógus ixigyok és visszatértem szülővárosomba, ahol szeptembertől kezdve tanítok. Pár nappal ezelőtt ugyanennek a lapnak a hasábjain írtam arról: az egyetemi felvétel napjától kitűzött célom volt, hogy ide visszakerüljek. Ismétlem, célom volt, és tőled eltérően már az első évben éreztem, hogy amit az egyetem padjaiban tanulok az nem felesleges, és szinte valamennyi ott tanult ismeretet fel tudom majd használni a gyakorlati életben. Az állam a legmesz- szebbmenő segítséget nyújtotta a zavartalan tanuláshoz. Apám vasúti munkásember, és mégis az ország egyik vezető kollégiumában kaptam szállást öt éven át. De nemcsak az én esetemben van ez így. hanem általános jelenség ez valamennyi szocialista államban. A munkások és parasztok gyermekei együtt tanulnak az egyetemeken és főiskolákon az értelmiségi származásunkkal. A kollégiumi ellátás mellett a tanulmányi eredménytől és a szülők anyagi helyzetétől függően ösztöndíjat, szociális segélyt kapnak a hallgatók. Jegyzetek, szakkönyvek, könyvtárak, színház-, hangverseny- és mozibérletek segítik a művelődést. öt év alatt két alkalommal jutottam ki külföldre egy-cgy hónapra ösztöndíjasként. KOLLÉGÁIM KÖZÖTT sokan voltak úgynevezett társadalmi ösztöndíjasok, ami azt jelenti, hogy valamelyik üzem vagy vállalatküldi a felsőfokú intézményekbe a vizsgán megfelelő fiatalokat, azzal a céllal, hogy saját részére szakembert biztosítson. Hagy a tanulásvágy az ifjúság körében, de egyete- temeink befogadóképessége sajnos pillanatnyilag nem megfelelő, ezért a felvételi vizsgákon csak a legjobbak jutnak túl. De ha megfelelő felkészültségről tesz tanúságot a jelölt, akkor hely hiány mellett is felveszik, és egy év múlva el kezdheti tanulmányait. Az egyetemeken 4-5 év a tanulmányi idő, az orvosi fakultáson hat. A diploma megszerzése után a végzett hallgatók elhelyezéséről az állam gondoskodik. A tudományos és kulturális szabadságról annyit, hogy ötödéves koromban tanulmányom jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában és nem egy pályatársam országos hírű költő, iró, akik rendszeresen publikálnak huszonegynéhány éves létükre. Egyikük költészetéről (Baranyi Ferenc) például éppen napjainkban folyik országos szintű vita vezető napilapok és folyóiratok hasábjain a legőszintébb szókimondással. De szabadság van pohti- kai, kulturális és filozófiai síkon egyaránt. Az emberek közösségben élnek és az individualizmus elve helyett a kollektivizmus érvényesül. Humanista emberszeretet jellemző művelődéspolitikánkra is. A kulturális téren ma még meglévő fehér foltok eltüntetésére mi, fiatal nemzedék vagyunk hivatottak. ÍGY LÁTOM ÉN a Veled egykorú és hasonló hivatásé fiatalok helyzetét Magyarországon. Csongrády Béla Vas Volk VENDÉGE VOLTAM A fodrász szövetkezet, amelyben Franz Müller, a tolmácsom, finom ujjai és merész frizura-kreációi folytán a vendégek kedvence volt, bejelentette a szerkesztőségnek, hogy tovább npm tudja nélkülözni alkalmazottját. így erfurti tartózkodásom félidejében tolmács-cserét kellett végrehajtani, amit akkor már kissé sajnáltam is, hiszen a néhány nap alatt ■ egészen belejöttem a figaró-mesterség praktikáiba. Kamillyné, egy Erdélyből származott nyugdíjas tanárnő azonban bőségesen kárpótolt a veszteségért. Átlagon felüli műveltsége, az irodalomban és a művészetben való jártassága, hatvan éves kora ellenére a fáradhatatlansága, s az a szándék, hogy minden percemet értékes felvilágosításaival töltse ki, kellemes volt a számomra. Később a férjével is megismerkedtem, aki régi könyvkereskedő és gyűjtő. IV. Ami természetes álló humoros írások és a hasonló nagy szériában meglévő erotikus irodalom gyűjteménye. Guszti bácsi és Mici néni mondták el számos példáját annak a saját magam által is tapasztalt igazságnak, hogy a német emberek általáErfurt Rózsadombján lévő hangulatos kis lakásuk- egy kiemelkedő egyénisége nos műveltsége, a haladó getegét>e ékelt falvak, ap hagyományokhoz való szenvedélyes ragaszkodása szinte egyedülálló. Ezt a megállapítást nem csupán a művészetismeretre, olvasottságra, lakás- kultúrára, társadalmi szervezettségre és iskolázottságra lehet alapozni, hanem sok egyéb meglepő megnyilatkozásra is. Nekem például végtelenül tetszett s talán azért jegyeztem meg annyira, mert nálunk is követhető, hogy a középkorból megmaradt sok thüringiai várat, vagy azokat a községeket és házaltat, amelyekben a német irodalom és zenekultúra s akár a XIX. és XX. század nemzetközi munkásmozgalmának egyró városkák mind-mind tele vannak állandóan látogatott műemlékekkel, múzeumokkal. Ezeken a helyeken a rengeteg külföldi és a még több hazai turista egyformán jól érzi magát. Egy- lák diákjai ezrével járnak egy kávéház, étterem, cuk- kirándulni üres szombaté- rászda teraszán, vagy akár kon és vasárnapokon, bármelyik 300—400 lakosú Christiane-nak, Goethe fe- falucska vendéglőjében leségének egy csipkéje ér- némi szégyenkezéssel gönciek es ség s Thälmann né- doltam a mi eléggé általá- hány sora egy eisenachi nos magyarországi állapo- munkáshoz. ereklye. A tainkra. A vendég egy Száz-Svájc óriási fenyőren- percig sincs várakozásra kárhoztatva, a jómodorú ban még a folyosók is tele könyvespolcokkal zsúfoltak s e gazdagság értékét néhány Goethe és Schiller első kiadványon kívül növés a Hőbb száz kötetből valaha megfordult, vagy csupán egy éjszakára megpihent — milyen tisztelet ■övezi. Ezekre a helyekre, falvak parasztjai, gyárak munkásai, különböző ískcWartburg, Luther megkisértésének s a legújabb nemzetközi búré koncertjeinek színhelye. kor pincér máris a sarkában van, ahogy megjelent, s a nap bármelyik szakában több féle ételt-italt ajánl. Aztán pillanatok múlva szállítja is a megrendelést. Pedig tapasztalatom szerint a borravaló sem kötelező, bár a külföldiek már elhintették a mételyt. Nagyon sok a vendéglátó hely s ezekben nagyon sok a felszolgáló, ezért zsúfoltság és tolakodás még a nagyobb kiállításokon vagy üdülőhelyeken sem tapasztalható. Viszont mindenütt van folyóvizes mosdó és mellék- helyiség szappannal és nem lelakatolt kéztörlővel együtt. A nagyobb városokban több kávéházon kint a felirat: „Csak nem dohányzó vendégeknek.” S a legtöbb nyilvános helyen állandó zenekar működik. Ami ebben érdekes és sajátságos is: néhol csak kizárólag klasszikus zenét, Mozartot. Beethovent. Lisztet, Hacsaturjánt, Kodályt vagy Bartókot játszó együtteseket lehet hallgatni. Az Erfurter Hof egyik emeleti kávéházában, ahol a zenekar szombaton éppen Chopin műsort adott, fél délutánomat a bejárati ajtónak támaszkodva, kezemben egy limonádés pohárral álltam végig, mert a Karancs Szálló étterménél kétszer nagyobb helyiségben minden asztal foglalt volt. Ingyenes műélvezet egy pohár sör, vagy a csésze kávé mellett órákon át! A táncos helyek, bárok szintén kedvelt helyei főként a fiatalságnak. Ezekben belépőjegy váltásával sötét, vagy világos estélyi ruhában, a férfiaknak minden esetben kötelező fehér ing és nyakkendő viselése mellett s csak kulturáltan lehetséges a szórakozás. Feltűnést keltő, vagy különösein duhajkodó vendéget, egész két heti NDK-beli tartózkodásom alatt nem láttám: ott nagyon következetesen betartják a rendelkezést: már kicsit is italos embert sem közvetlenül, sem barát közbeiktatásával nem szolgálnak ki. Ugyanazok a táncok szokásosak, mint nálunk, tehát a legmodernebbek is1 — de őrjöngés nélkül. S e táncokban éppen ezért részt vesznek a korosabbak is. A zenekar egyfolytában 4—5 számot játszik, ezalatt nincs lekérés, de az utána következő pontosan tíz perc szünet végén bárki táncra kérhet más asztalnál, más társaságban szórakozó, teljesen ismeretlen hölgyet is. Különben is általános, hogy hölgyek kettesben, hármasban, esetleg egyedül mennek szórakozóhelyekre s ezen senki nem ütközik meg. Igen, bizony, Erfurtban így van. (folytatjuk) Kondorost János
