Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-08 / 152. szám
4 NÖGSÄD 1964. augusztus 8. ssonshat. Megmarad-e a kazári népviselet? DOKUMENTUMOK a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből (1929—1935) MÁSODIK KÖTETE jelent meg most a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete által ösz- szeállított új dokumentumsorozatnak. Már régebben is ismert, s mellettük újonnan előbukkant jegyzőkönyvek, röplapok, rendőri jelentések, korabeli újságcikkek szerepelnek ebben a vaskos kötetben is, amelyek érdekesen, s minden külön kommentár nélkül is, vallanak arról a korszakról, amelynek történetét izgalmas események jelzik, így — többek között — az 1930 szeptember 1-i nagy budapesti tüntetés, az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék megszületése, Sallai és Fürst mártírhalála. a „dinamikus” Gömbös Gyula kormányalakítása, Hitlerék uralom- raiutása. a Kommunista Internacionálé javaslata antifasiszta egységfront megteremtésére. egy sor sikeres sztrájk Budapesten és a nagyobb magyar városokban. stb. stb. A nemzetközi fasizmus előretörésének tragikus időszaka ez — a magyar ellenforradalmi rendszer is ekkor veti le „konszolidációs” álruháját és siet csatlakozni természetes szövetségeséhez. Hitlerhez. Ugyankkor azonban a Szovjetunió egyre erősödik és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomban is új felismerések, új tapasztalatok, új módszerek hozzák meg gyümölcseiket. Magyarországon — ahol az egész Horthy-rendszer alatt iszonyú nyomás nehezedett a munkásosztályt és szövetségeseit képviselőkre, s ahol jobboldali szociáldemokrata vezetők árulása és gyávasága is nehezítette a tömegek forradalmi nevelését mozgósítását — új harcosok gyülekeznek a forradalmi zászló alá. S bár a szektás koncepciók és hibák a harcnak ebben az időszakban is érvényesülnek, a kommunista emigráció — a Kommunista Internacionálé segítségével — megszabadul a frakciós torzsalkodásoktól és hathatósabb segítséget ad az országban illegálisan és félillegálisan küzdő kommunistáknak. SZÁMOS dokumentum igazolja: milyen komolyan vette Horthy rendőrsége és egész közigazgatása a „kommunista veszély”-t, s azt is, hogy voltak pillanatok, amikor csak a szociáldemokrata vezetők ingadozása és megtorpanása akadályozta meg, hogy ne legyenek még kiterjedtebbek a kommunisták által vezetett és ihletett politikai és gazdasági akciók. Az ezekben az években hozott párthatározatok, elvtársi levelek és elemzések részben elavultak már. A súlyos objektív okok mellett bizonyos szubjektív okai is voltak annak, hogy nem gyűlt még több, — áldozatra hajlandó fogékony elméjű és szívű munkás, paraszt és értelmiségi a marxizmus-leninizmus zászlaja alá. De a Sallai Imrék, Fürst Sándorok, Karikás Frigyesek, a parasztságot szervező Busi Vincék, az Egyesült Szak- szervezeti Ellenzék csatáit vezető, s azokban résztvevő harcosok küzdelme nem távoli hagyomány, hanem az életnek, a reménynek, a forradalmi hitnek olyan forrása, amelyből a ma feladataihoz is lehet, s kell is erőt meríteni. Megváltozott körülmények között, az egész népet mellettük tudva végzik munkájukat a mai magyar kommunisták. De a marxizmus-leninizmus megvalósítható igazsága már az illegalitás éveiben kézzelfoghatóvá lett számukra. S már akkor megtanulták, — ami későbbi harcok, eredmények és kudarcok nyomán csak megerősödött bennük — hogy nem a szándékokban élő, elképzelt valóságból, hanem a tudományosan felmért, s a problémákat „lakkozás” nélkül megmutató valóságból kell kiindulnia a forradalmárnak. NAGYON nehéz és nagyon felelős — ám mindennél szebb — feladat legnemesebb álmainkhoz hajlítani a valóságot. (A. G.) Magyarországon a népviseletek legnagyobb ösze- függő területét a palóclakta vidék és környéke alkotja. Különösen gazdag, pompás népviselet alakult ki Vizsláson és a szomszédos Kazáron. Kazár, ez a Salgótarján melletti kis település éppen népviseletének köszönhette országos hírnevét. Vajon él-e még ez a híres viselet, járnak- e benne az emberek, és vajon a fiatalok ápolják-e a szülők, de méginkább a nagyszülők hagyományait? Ez iránt érdeklődtünk kazári látogatásunk során. A helybeli szakértőnél A községi tanácsról Hegedűs Mária tanítónőhöz küldtek, mint a helybeli népviselet legnagyobb szakértőjéhez. A kazári születésű tanítónő közel húsz éve tevékenykedik a községben és saját maga is foglalkozik népművészettel. Kazári motívumokkal díszített csipkéit ismerik az egész megyében, sőt most arról is szó van, hogy esetleg a Minerva kiadó külön kötetben adja ki csipkéinek gyűjteményét. Éppen ezeket rendezte akkor is, amikor beléptem kedvesen berendezett otthonába. — A közelmúltban már többen kerestek ilyen ügyben — mondja, amikor megtudja látogatásom célját. — Pestről is jártak itt, a párizsi néprajzi múzeum igazgatóját kísérték el Kazárra. Sorraj ártuk a házakat, és sok érdekes dologgal ismerkedtek meg a látogatók. Vettek is néhány darab főkötőt. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kazáriak körében még mindig nagy divat a népviselet? A fiatalok modern viseletben járnak — Sajnos korántsem ez a helyzet. A férfiak mondhatni teljesen levették a népviseletet és talán az egész faluban sem lehet 8-10 régi férfiöltönynél többet találni. Azokat is csak emlékbe tették el. A nőknél más a helyzet. Az öregek és a középkorúak közül többen járnak sokszoknyában, főkötőben. A fiatalok azonban szinte egyik napról a másikra teljes mértékben szakítottak a hagyományos öltözékkel és manapság már modern viseletben járnak. Hangsúlyozom, hogy Ízlésesen öltözködnek, és ez nemcsak a város közelségével magyarázható, hanem azzal, hogy a kazáriak mindig híresek voltak a szép iránti érzékükről. — Hogyan igyekeznek a helybeliek kamatoztatni e képességeiket? — Többen foglalkoznak baba készítéssel és a kazári babák nem egyszer még külföldre is eljutnak. A fiatalok szívesen járnak a tánccsoportba, a legkisebbek pedig a rajz és politechnika órán juttatják kifejezésre képességeiket Ügyesen rajzolnak és ügyesen hímeznek a mi gyermekeink. Én a magam részéről igeykszem megtanítani őket a kazári öltésre, mert nagyon sajnálnám ha feledésbe menne. — Ha már a fiatalok nem is hordanak népviseletet, azért búcsúzóul és az olvasók kedvére tessék elmondani miből áll egy kazári aszony népi öltözéke? A népviselet tartozékai — Szívesen. Kezdjük talán alulról felfelé. Lábukon fekete kemény száréi csizma. A felső szoknya alatt fodros nadrág, 4-5 barhet alsó szoknya, vagy ünnepnapon keményített Előttük az úgynevezett ganga vagy más néven kö- csipkés vasalt szoknya, tény, lyukacsos hímzéssel, szőttes csíkkal, horgolással. Felsőtestükön ünnepek alkalmával két inget visel-! nek, az alsó keményített, aí felső vékony batiszt vagy tül és e fölött színes vállkendő. A nyakban kaláris. Különleges fej viseletűk több darabból tevődik ösz- sze: arany csipke, fodor, gyöngyház harmonikusan egészítik ki egymást. És mintha illusztrálni akarná Hegedűs Mária szavait az utcán elém toppon egy népviseletbe öltözött asszony és öltözéke azt bizonyította tényleg jó ízlésük van a kazári embereknek. Csongrádi Béla VatUolk VENDÉGE VOLTAM L A virágok városa a sajtót ünnepli Mintha a modern Bábéiba érkeztem volna, amikor az erfurti pályaudvaron kiszálltam a lipcsei gyors tömött kocsijából. A hatalmas csarnok visszhangzott a német, orosz, cseh, lengyel, angol s ki tudja még milyen nyelven beszélő ezrek lármájától. Hol és hogyan találunk itt egymásra vendéglátóimmal, akik a minden évben megrendezett s most jubileumi tizedik sajtóünnepségükre hívtak meg kétszázezres városukba? A tömeg sodor magával, vasók próbálom keresni a forgal- kat„, mi irodát, ahová randevút adtam, amikor az egyik oszlop mellett felém mutogató két férfin akadt meg a szemem. S már indulnak is felém, aztán: —Nógrád? Ja? Zsurna- liszt? — Igen, ja, újságíró vagyok. Kiderül, hogy egyikük tolmács, társa pedig a Das Volk nevű kerületi napilap szerkesztőbizottságának tagja. A tolmács — bácskai származású s húsz éve itt élő borbély — majdnem olyan gyengén beszél magyarul, mint én németül. Kilépünk a pályaudvar kapuján, s máris a város kellős közepén csörömpölő villamosok, buszok, autók, S járjuk sorra a modem- szór fedeznek fel. Most kő és márványszobrok, öt nél modernebb női és férfi éppen a kiállítási főbej á- vagy hat szabadtéri szín- fodrászüzleteket, a szépség ratnál, ahogy belépőjegyet pad, gyermekjátszótér, mes- rabjainak sóhajaitól zson- váltanék. — Öh, magyar? terséges tavak, állatkert. gó kozmetiki szalonokat Köszönöm, ön jegy nélkül Egy kis város, szinte min- Franci mindenütt ismerős, is megtekintheti virágain- denféle hivatallal, ami a Később egyedül indulok kát. — Mellém szegődik nagyban megtalálható. És a az utcán. egy gimnazista lány, aki fehér kaviccsal leszórt Az egyik utcasarkon n>raron a kiállítás alkalma- utakon, sétányokon tízezmegmondja egy karszaia- zott^a- rek x sétálnak, játszanak, gos, úttörő, hogy a kettes De hát én nem gondol- nevetnek, szórakoznak. Es villamossal mehetek az tam, hogy az IGA ilyen virúg, virág mindenütt. A IGA-ra a tavasztól őszig nagy területen fekszik, nefelejcstől és szolid marnyitva tartó virágkiállítás- Legalább olyanon, mint a Barettétől a sokszázfajta ra. Már robogok is, fel a Budapesti Nemzetközi Vá- szekfűn, rózsán végig a város fölé a színek és il- sárunk. Itt gyönyörű kér- nemes orchideáig. Üde-zöld latok pazar birodalmába. tek, parkok, hipermodern p5zsitok, ^zepén: lenyügö„ , , ző a szépségnek ez a gaz— On nem a sajtounnep- csarnokok. Ott es több he- dag töménysége! ség külföldi vendége? — lyen égbeszökő vízsugarú A klállit4s területén is pár órán belül már másod- szökőkutak, hófehér mész- zászlóerdők, művészi plakát-grafikák, transzparensek a sajtó, a Das Volk köszöntésére. A gyerekek Das Volk sapkát hordanak, a felnőttek gomblyukában Das Volk jelvény s az újságárusoknál ma a Das Volk dicséretét zengő dalokkal kínálják lapjukat. A szőke lány mellettem szintén arról cseveg, hogy májusban az ő képe is benne volt az újságokban, mert megnyerte a tanulmányi versenyt az iskolában. — Majd kérje el a szerkesztőségben azt a lapot, amelyikben Inge Winter diáklányról írtak — ezzel búcsúzik és én gyalogosan indulok abba az irányba, ahonnan idáig látszik a város fölött a legmagasabb épület tetején kígyózó fénytelex szövege: „A Das Volk legfrissebb híreiben jelenti.. .„ (folytatjuk) Kondorosi János szaladó és sétálgató embe- megfordult Goethe, Schil- rek között vagyunk. Megái- ler, Herder, Wieland és lók egy pillanatra, hogy a Humboldt sőt Napóleon is lefelé tartó nap útján tájé- és 1891-ben itt született kizódjam. meg a Német SzociáldeÁlljunk még kicsit: a té- mokrata Párt „Erfurti ren körös-körül zászlók Programja,,-ja. Indulok, integetnek az épületek h°SY mind ennek nyomait homlokzatáról s az úttest lássam, a híres Dom köveit fölött kifeszítve is ezernyi tapintsam. Tolmácsom sokszinü zászlócska lobog. az°nban lebeszél: Az Erfurter Hof szálloda- Azokra lesz még idő, kombinát csúcsán két eme- most bízza rám magát. — let szélességben vászonra . s .• Mj I H HÉM ■ * j festett Das Volk-embléma, y, rajta felírás: ,A nép sajtója köszönti olvasóit — az ol- köszöntik újságju— Igen — hallom — Erfurt és környéke, a kerület egymillió nyocszázezer lakosa, ezekben a napokban a sajtót ünnepli. Tegnap az ifjúság, előtte való napon a katonaság, még előbb a nők sajtóünnepe, volt, holnap és holnapután mindenki ünnepelni fog. Félóra múlva már el is felejtem a huszonnégy órás utazás fáradalmait, az utcákat rovom tolmácsommal. Mit tudtam eddig Erfurtról? Régi, 1200 éves város, híres egyeteme volt, tele van műemlékkel, templomokkal. A Gera folyóra hat évszázada épült hídon apró és öreg kis házak telepedtek meg. Itt élt Luther, falai között BIBI! ■ Az IGA, a tavasztól őszig nyitvatartó virágkiállítás bejárala
